JUHÁSZ HAJNALKA
JUHÁSZ HAJNALKA
JUHÁSZ HAJNALKA (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon jelenleg körülbelül évente négymillió tonna hulladék keletkezik. Ez átlagosan 387 kilogramm háztartási hulladék személyenként egy évben. Ez jelentősen az Európai Unió átlaga alatt van, amely átlagosan 502 kilogrammot jelent, és a települési hulladékok mennyiségének tekintetében meglehetősen nagy előrelépést értünk el az Eurostat 2021-es, legfrissebb kimutatásában.
A magyar lakosság úgy ért el közel 16 százalékos javulást a települési hulladék tekintetében, hogy ez idő alatt az uniós átlag kevesebb, mint 1 százalékos javulást tudott elérni. A hulladékgazdálkodással kapcsolatos hatékony modell kidolgozásakor a jogalkotó feladata egy olyan, kellően differenciált rendszer megalkotása volt, amely egyszerre teremti meg a hulladéktulajdonosok ellentételezését, és veszi figyelembe a kötelező közszolgáltatást, környezetvédelmi és közegészségügyi szempontok maradéktalan érvényesülését úgy, hogy azok az uniós szabályozásból származó szabályozási kötelezettségeiknek is megfeleljenek.
Az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően az eredeti hulladéktermelő gazdálkodó szervezetek részére megfelelő kompenzációt biztosít a módosítás a pénzben kifejezhető, értékkel rendelkező hulladékok tekintetében, amelyet a koncessziós társaság, illetve ha nincs koncessziós szerződés hatályban, az állam által kijelölt jogi személy fizeti meg az eredeti hulladéktermelő gazdálkodó szervezetek számára.
Az új koncessziós modellben közérdekből kerül sor a hulladékbirtokosok választási lehetőségeinek korlátozására is. Ez a korlátozás képes garantálni, hogy a hulladék olyan személynek kerüljön átadásra, aki nemcsak a saját profitja maximalizálásában érdekelt, de a tagállami célszámok teljesítésében is, azaz, hogy a közegészségügyi és környezetvédelmi célok érvényre jussanak. Az új koncessziós modellben a koncesszor átvállalja az államtól a koncessziós tevékenységek ellátásának kötelezettségét, az uniós célszámok teljesítését és az ehhez szükséges beruházások megvalósítását. Ugyanakkor viseli annak a kockázatát, hogy tevékenysége teljes mértékben függ a hulladék mennyiségétől és minőségétől.
Az új rendszer egy össztársadalmi felelősségvállaláson alapuló, a környezet terhelését minimalizáló, egységes és hatékony szabályozási modellben gondolkodik, amelyben nem lehetséges az egyes jövedelmező vagy veszteséges hulladékgazdálkodási területeket elkülönülten kezelni. A nagy hulladéktermelő cégeknek lehetőségük van az ipari hulladék átadása esetében az egyedi igényekre vonatkozóan szerződést kötni a hulladékgazdálkodási koncesszióval, vagy a törvénynek megfelelően lehetőségük van a hulladékuk saját célú hasznosítására. Előbbi esetében a koncessziós társaság kompenzációt fizet meg az értékkel rendelkező hulladék után a cég részére.
Az új hulladékgazdálkodási rendszer másodnyersanyagként kezeli a hulladékot. Ennek lényege, hogy az eddig kvázi veszteségként számontartott anyagok így visszakerülhetnek a gyártási folyamatba. Fontos hangsúlyoznunk természetesen, hogy a hulladék kezelésére a legmegfelelőbb mód a megelőzés. A törekvés akkor lehet a legeredményesebb, ha már a gyártásnál visszaszorítják a hulladékok keletkezését. Ehhez szükségeltetik, hogy a gyártók felelősséget vállaljanak a keletkezett hulladékért, vagyis gondoskodjanak a teljes termékéletutat felölelően a hulladék körforgásban maradásáról, tehát a cégek gyűjtsék azt vissza, és minél nagyobb arányban használják fel alapanyagként.
Az új szabályozás a környezeti terhelést minimalizáló, egységes és hatékony szabályozási modellen alapul, a leghatékonyabban hozzájárulva a fenntartható és tudatos hulladékminimalizáló és hulladék-újrahasznosító, -újrafeldolgozó szemlélet kialakításához. Ezért a fentiek függvényében a módosító javaslatot a KDNP támogatja. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
