DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Urak! A beruházásoknak mindig örülni kell, egy város életében mindig jó, ha jönnek a beruházások, hiszen gazdagodik tőle a város, és épül és szépül. Ezt általában egyébként így gondoljuk, de nálunk, Komlón most híresek lettek a beruházások, legfőképpen attól lettek híresek a beruházások, hogy menet közben átkozottul megdrágulnak, van, amelyik a felével, van, amelyik annál egy kicsivel kevesebbel megdrágul, mire befejezik ezt a beruházást. Mondjuk, így volt a vásárcsarnok épülete, ami 500 millió forintról indult, aztán 750 millió forint lett, mire befejeződött, vagy így volt egy tér, amely a megújulása közben nagyjában-egészében 100-120 millió forinttal lett drágább, mint amire az ajánlatot adták, illetve kérték.
Ilyenkor persze felmerül a kérdés, hogy mire adott ajánlatot az a vállalkozó, akinél ennyire fölmennek a költségek. Az is felmerül, hogy mire kért ajánlatot az, aki ezt a beruházást megrendelte. De ezeket a kérdéseket föl kell tenni, mert különben csak azt halljuk, hogy nyert a város a pályázaton. Persze, nyert a város a pályázaton, meg kifizette az önrészt is, ez rendben van, aztán a plusz kormányzati támogatás, aztán még jön pluszhitel, és majdnem minden esetben jön még a pótmunka is. Így drágulnak meg ezek a beruházások.
Azt látjuk, hogy ezekben az esetekben a vállalkozó általában jól jár, hiszen nagyjából 50 százalékkal nő a beruházás összege, amit neki kifizetnek, és körülbelül 20-30 százalékkal csökken a műszaki tartalom, tehát amit meg kell neki építeni.
Államtitkár úr, mi mindig örülünk a beruházásoknak, viszont az a kérdésem: ilyenkor önök ezt kivizsgálják, rendben vannak így ezek a dolgok? Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.)