DR. HARANGOZÓ TAMÁS
DR. HARANGOZÓ TAMÁS
DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Oké. Hát, ha visszajön, majd megkérdezem tőle. Köszönöm, elnök úr. (Cseresnyés Péter: Szemtelen vagy!)
Tisztelt Képviselőtársaim! Amit viszont mondott tartalmilag, abban már viszont semmi vicces nincs. Hiszen a képviselő úr - igaz, hogy a jövő évi költségvetésről lesz szó, én majd fogok az idei módosításáról is beszélni - a felszólalásában, előre jelezve is az ellenzék, egyébként szerintem 99 százalékban igaztalan szapulásával foglalkozott, de néhány olyan állítást is tett, amit szerintem azért érdemes helyre tenni. Például azt, hogy a koronavírus-járvány idején az ellenzékre semmiben nem lehetett számítani, és gyakorlatilag csak akadályozta a védekezést.
Most amellett menjünk el szó nélkül, ha tényleg nem annyira követte képviselő úr az itteni eseményeket, hogy hány és hány javaslatot tett az ellenzék, amiből egyet-kettőt egyébként kénytelen-kelletlen a kormány még, ha nem is beismerten, de elfogadott. De amellett már nehezen tudunk elmenni szó nélkül, tisztelt képviselőtársaim, hogy bizony volt egy pont, ami után már nemcsak kritizáltuk, hanem támadtuk is, és nem a védekezést, hanem a kormányt, annak döntéseit vagy éppen nem döntéseit, aminek a végeredményeként, bár látom, hogy szeretnének ettől a ténytől minden egyes alkalommal szabadulni, de Magyarországon világviszonylatban lakosságarányosan a legtöbb honfitársunkat vesztettük el a járványban. Valóban, ha számokról van szó, ez egy objektív, elviselhetetlen és egyébként elfogadhatatlan szám.
És igen, azért tettünk alternatív javaslatot, kritizáltunk, vagy kifejezetten már támadtuk akár a kormányfőnek is egy-egy őrült megjegyzését vagy döntését, mert azt szerettük volna, ha ezt elkerüljük, például a tömeges teszteléssel, például a kontaktkutatással, amire a mai napig egyébként a magyar állam egyikre sincsen felkészülve. És hogy mi a különbség, képviselőtársaim? Tessék megnézni a laboratóriumot! Tessék megnézni Ausztria számait! Tessék megnézni, hogy ugyanonnan indulva tavaly őszről idén tavaszra ők hány honfitársuk életét tudták megmenteni ezekkel az eszközökkel - és ehhez az oltásnak, önök is tudják, semmi köze nem volt, a harmadik hullám berobbanásához. Időben kellett volna épkézláb döntéseket hozni, és ezeket az intézkedéseket be kellett volna vezetni.
És igen, támadtuk és kritizáltuk a kormányt, mert egyébként megítélésünk szerint gazdasági szempontból is teljes kudarc, és arcpirító, amit csináltak. Bértámogatást nemhogy a világon vagy Nyugat-Európában, hanem a közép-kelet-európai országok közül is a legkevesebb támogatást adta ez a kormány a saját népének, a bajba jutott embereknek, bértámogatásban is. Vissza nem térítendő pénzügyi támogatásra, nem fogják elhinni, Mészáros Lőrinc szállodafelújítási projektjein kívül itt senki nem számíthatott. Ő mondjuk, mindjárt 17 milliárdra, így, hogy Lőrinc bácsi, itt van, nyugodtan építsetek szép új szállodát, a járvány alatt ez a legfontosabb. De az, hogy a melósoknak, mondjuk, itt Budapesten meg a kiemelt turisztikai részein az országnak, ahol tömegeket kellett utcára tenni, hogy ott érdemi segítséget adtak volna, hogy ne legyenek munkanélküliek az emberek, vagy ne csökkentsék a bérüket, ebben a tekintetben gyakorlatilag a térséghez képest nulla, amit tettek vagy adtak.
De közben ezermilliárdos nagyságrendben ment a pénz a Budapest-Belgrád kínai vasútra. Ment a vadászati kiállításra, 70 milliárdnál tartunk most. És most hagyjuk ennek az egésznek a politikai aberrációját, hogy egy válság közepén hogyan lehet vadászati kiállításra meg annak kommunikációjára egy fillért is költeni, nézzük már meg még egyszer az összeget: 70 milliárd. Tudják, mivel azonos ez az összeg? A múlt héten Gulyás Gergely által a kormányinfón bejelentett összbértámogatással, amit önök a válság alatt a magyar munkavállalóknak összesen adtak. Annyit, mint amennyit erre a nyamvadt világkiállításra már elköltöttek, pedig hála istennek, még meg sem valósult.
Nagyon szívesen megkérdeztem volna Deutsch Tamást, ha már ilyen jó kedvében volt, hogy EP-képviselőként miért nem volt ahhoz egy szava sem, hogy a magyar kormány az Európai Unió által biztosított, a 80 százalékos bértámogatáshoz igénybe vehető egyébként ingyenpénzt nem kérte. Nem kérte. Volt, elhozhatta volna, be kellett volna adnia egy pályázatot, egy papírt, hogy kérem, segítsetek, adjátok oda ezt a pénzt, hogy odaadhassam dedikáltan a magyar munkavállalónak. Azt mondta a magyar kormány, hogy neki ez a pénz nem kell. Igen, neki nem jutott volna belőle, ha a kormány tagjait és szűk környezetét vesszük, de a magyar munkavállalók százezreinek juthatott volna belőle. Ezt a pénzt egyszerűen nem is kérték.
Összegzésként, amit ezen túlmenően itt a járvány kezeléséről, illetve a költségvetés viszonyáról még szerettem volna önöknek mondani, az a végeredmény. Nemcsak gazdasági, anyagi értelemben is. És az erre való reakciót ennek a költségvetésnek valahol tartalmaznia kéne, de hogy őszinték legyünk, nem látjuk benne, és majd azt is kifejtem, hogy milyen eszközökre kéne jobban koncentrálni.
Egyértelmű felmérés látott napvilágot, hogy az emberek negyede érezhetően rosszabbul él, kevesebb jövedelemmel rendelkezik, mint a válság előtt: 2,5 millió honfitársunk. Ez nyilván jelentheti azt, hogy elvesztette a munkáját, jelentheti azt, hogy csökkent a jövedelme, vagy egyszerűen jelentheti azt, hogy valamilyen módon, akár családi tragédia folytán is anyagi hátrány érte. De ha már költségvetés, ha már a tények, a veszélyhelyzetet önök most meghosszabbították szeptemberig. Tényleg úgy lehetett érezni Deutsch képviselőtársunk felszólalásából, hogy itt minden rendben van, minden szuper volt, csak az ellenzék az, ami, ha nem lenne, akkor egész jó lenne ez az ország.
(14.50)
De, ugye, önök tisztában vannak vele, hogy például a rendvédelem területén a rendőrök - nem csodálnám, hogyha ez a veszélyhelyzet-meghosszabbítás félig-meddig miattuk is lenne - tömegei azt várják, hogy mikor zárul le a veszélyhelyzet, mert most törvényi tiltása van, hogy leszereljenek, és tömegesen fognak kilépni a testületből, mert elviselhetetlen a munkakörülmény, amit egyébként ez a kormány biztosít számukra, Coviddal együtt, de Covid nélkül is, mármint a pluszfeladatok nélkül is; hogy orvosokat és ápolókat zsarolással kényszerítettek be egy Covid-vírus-járvány alatt egy új jogviszonyba, ahol el kell dönteniük, hogy vagy a szakmájuknak és ilyen szempontból a szerelmüknek élnek, vagy befejezik ezt a pályafutást, és így is ötezer szakembert vesztettünk el a járvány közepén orvosból, ápolóból; hogy nyilván ez utóbbitól sem függetlenül sajnos akármilyen heroikus küzdelmet folytattak az ott lévő orvosok és ápolók a kórházakban, egyszerűen gyakorlatilag a harmadik hullám idejére 80-90 százalékos arányban veszítettünk el mindenkit, aki lélegeztetőgépre került, és én jól emlékszem, hogy a tavaszi hullám alatt ez még csak 40-50 százalék volt, legalábbis a hivatalos statisztikák szerint, ami nyilvánvalóan nem tudja azt jelenteni, hogy az ott dolgozó ápolók vagy orvosok egyébként valamit elfelejtettek volna fél év alatt, egyszerűen ilyen feltételek között máshogy nem lehetett ezt megtenni. És cégek ezrei mentek csődbe, itt el is hangzott még az önfelszámolás száma is, és százezreknek csökkent, sőt összesen két és félmillió embernek csökkent a jövedelme, közben meg - ahogy mondtam -, a habzsi-dőzsi ment tovább, és már nem is tudom, hogy csak tavaly óta hány stadiont jelentettek be már megint, meg építenek jobbra-balra, meg sportra, meg kínai egyetemre 500 milliárd, meg Belgrád-vasútvonalra, és a többi. Úgyhogy…
Végezetül szintén csak reagálva Deutsch Tamás képviselőtársamra, és én tényleg nem szeretem úgy, hogyha nincs itt, mert jó lett volna, hogyha reagál rá, de úgy látom, hogy végleg elhagyta a termet. Szóval, sok minden kritikát jó szívvel fogad az ember, tőle meg pláne, hiszen ő valamit nagyon jól tud, már vagy harminc éve képviselő, de annyit azért engedjenek meg, hogy erkölcsi kioktatást nem a jelenlegi Fidesz-EP-frakció bármely tagjától fogok vagy fogunk elfogadni.
Ami pedig Banai államtitkár urat, illetve az egyik reakcióját illeti, én erre szintén szeretnék még reagálni a költségvetés tekintetében. Az államtitkár úr azt mondta, hogy az adósság ahhoz képest - merthogy nem voltunk az ülésteremben, de azért a közvetítésen keresztül tudjuk figyelni a vitát, tehát ahhoz képest -, 2010-hez képest az adósság nem olyan nagy probléma, tehát ha visszatekintünk, a 2010-es válság utáni számokhoz képest. Hát, ahhoz képest nem, államtitkár úr. De ahhoz képest, hogy ez a kormány a politikáját, a credóját alapította arra, hogy nemzethalál volt 2010-ben, hogy összeomlik a gazdaság és minden… Ugyanilyen nagyságrendű államadósság volt - nézzenek, nyugodtan nézzenek rám! -, 80 százalék fölött van az államadósság, hát, értsék már meg, hogy nem lehet ugyanazzal a szájjal ezt is meg azt is fújni! Most akkor vagy nem volt akkor világvége, vagy most is az van, döntsék már el, ön meg pláne, mert mind a két alkalommal az előterjesztők között volt! (Font Sándor közbeszól.) Értem, hogy kellemetlen, de ezek a tények, ha már számokról beszélünk, ezek a tények. (Font Sándor közbeszól.) Maguk meg egy év alatt, most teljesen mindegy, ugyanott tart, szám szerint ugyanott tart az államadósság (Bangóné Borbély Ildikó közbeszól. - Az elnök csenget.), sőt nominálisan már megnőtt, nem nominálisan, sőt arányosan is már tavaly év végére túlszárnyalta a 2010-est, úgyhogy döntsék már el, hogy mit kritizálnak! (Dr. Hargitai János közbeszól. - Bangóné Borbély Ildikó közbeszól. - Az elnök csenget.) Ja, hogy ez a különbség, hogy az minket akkor elsodort, most meg magukat meg sem érinti - hát, gratulálok! De ez a nemzet, ez az ország érdeke, ez a tisztességes, egyenes politika. De abszolút, megértem. (Dr. Hargitai János közbeszól.)
Arról szintén nem beszélt az államtitkár úr, illetve választási költségvetésről beszélt, hogy ez nem is igazán választási költségvetés, de arról nem beszélt, államtitkár úr, hogy az idei évi költségvetés módosításában, amit, ha jól emlékszem, talán tegnap szavazott meg a parlament, egy olyan nem bántó 1700 milliárdos kis spórolt pénzt csak félrerakott magának a kormány, amit nem köt a parlament orrára, még azt sem, hogy mire akarja elkölteni. Hát, olyan nagyságrendű összeg ez, amit az ember ép ésszel föl sem fog, amit még az idei évben valamire majd elkölt; gondolom, valamelyik délutáni kormányülésen szétszórva, és majd a Közlönyben megjelentetve meglátjuk, hogy megint kiknek meg kinek fog eljutni. Hát, ha ez nem választási költségvetés, akkor nem tudom, mi, tisztelt képviselőtársam.
És még egy utolsó a minimálbérre. Azt mondta, ha jól emlékszem, hogy 5 százalékos pozíciójavulás volt csak a minimálbéreseknél. Hát, az egy egész komoly pozíciójavulás ahhoz képest, hogy 2010-ben önöknek az első dolguk volt, hogy azonnal 16 százalékkal csökkentették a nettóját másfél millió minimálbéresnek. Hát, az első dolguk az volt, hogy megadóztatták a minimálbért! Maguk beszélnek itt az adócsökkentés kormányáról? (Banai Péter Benőnek:) Ne csóválja a fejét, államtitkár úr! Nem volt a minimálbéren adó, aztán jöttek, és lett, és azonnal több mint egymillió embernek elvettek a béréből 15-16, akkor 16 százalékot. És mi azt javasoljuk, és azt is fogjuk csinálni jövőre, ha kormányra vagy parlamenti többségbe kerülünk az emberek jóvoltából, hogy ezt az adójóváírást vissza fogjuk adni az embereknek, és ez a minimálbérnél 25 ezer forint azonnali nettónövekedést, azaz a jelenlegi bérük majdnem negyedével való növekedését fogja jelenteni, és mediánbérig mindenkinek több pénzt fog jelenteni Magyarországon ez az egy lépés, amire egyébként ebben a költségvetésben van pénz, csak másra költik, mindenféle másra. És ugyanilyen nagyon fontos cél a nyugdíjak tekintetében a svájci indexálás és az igazságos nyugdíjemelésnek a bevezetése, amire szintén van pénz és fedezet ebben a költségvetésben, csak más dolgokra költik, van, amiket évek óta, mint mondjuk, a közmédiának a finanszírozása, és van, amit majd csak a jövő évben.
Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében annyit tudok önöknek mondani, hogy ezt a jövő évi költségvetést jelenleg még nem tudták vagy nem akarták kétharmados törvénybe betonozni - az mondjuk, több mint vicces lenne -, ez az előnye, ez az egyetlen előnye ennek a törvényjavaslatnak, mert egy esetleges és remélhetőleg bekövetkező kormányváltás után ezt a jövő évi költségvetést az újonnan felálló parlament, azt hiszem, az elsők között kell hogy úgy módosítsa, mint a huzat, és azoknak a fontos társadalompolitikai céloknak - többek közt amit én is elmondtam, meg amit ellenzéki képviselőtársaim is - az alapján a habzsi-dőzsit megszüntessük, és valami kicsit végre vissza tudjunk adni a magyar embereknek, legalábbis azoknak, akik nem az egy százalék kiváltságosok közé tartoznak. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a DK és az LMP soraiban.)
