POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA
POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA
POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Fizessenek meg a tolvajok! Ezzel a címmel szerette volna elmondani a mai napon napirend előtti felszólalását Jakab Péter, a Jobbik elnöke és frakcióvezetője. Az a szégyenteljes eseménysorozat, ami itt az elmúlt hetekben kialakult a Házban, engem is arra sarkall, hogy minősítsem ezt a cselekedetet és leginkább önöket, mert önök kacajjal, mosollyal az arcukon és vastapssal jutalmazták azt, hogy megvonták Jakab Péter elnök úrtól a szót.
Azt, hogy ki mit mond a Házban, azt önök tudják a legjobban, amikor olyan szégyenteljes szavakat használnak az ellenzéki padsorban ülő hölgyekre és urakra, képviselőtársaikra, amelyek sokszor minősíthetetlenek.
A napirend utáni felszólalásaimnak azt a címet adom mindig, hogy a vidék hangja. Ha tetszik önöknek, ha nem, minket, ellenzéki képviselőket is a magyar emberek juttattak ide a parlamentbe, és igenis jogunk van ahhoz, hogy elmondjuk, sőt nem csak jogunk, kötelességünk, hogy elmondjuk, amit a magyar emberek a vidéken, a Parlament falain kívül átélnek ebben a helyzetben a mai Magyarországon. Mert az, hogy önök kiépítenek folyamatosan egy alternatív valóságot, és ezt a kormánypropagandán keresztül nyomják, és nyomják, attól még a magyar valóság teljesen más.
Emberek vannak, akik igenis éheznek, itt vagyunk május végén, már számtalan olyan üzenetet kapok, hogy valamit segítsünk, mert egyszerűen nem tudnak ételt tenni a gyermekek asztalára; amikor a vállalkozóknak olyan adóteher nyomja a vállát, amelyet ebben a pandémiás járványhelyzetben nem tudnak megfizetni; amikor rendőrök keresnek meg, hogy tegyünk valamit, mert egész egyszerűen el fogják hagyni a pályát, mi ezeket szeretnénk elmondani itt a parlamentben.
(18.50)
Amikor folyamatosan érezzük a nyomást önöktől, és amikor azt mondják nekünk, hogy ez ellenzéki bohóckodás, akkor én meg azt tudom mondani, hogy szégyelljék magukat. Ez nem bohóckodás, hanem a magyar emberek hangja, és nekünk az a feladatunk, hogy ezt ide eljuttassuk.
A mai napon, amikor érkeztem a Parlamentbe, a Kossuth téren egy 10.-es osztállyal találkoztam, épp a Parlamentről tanultak, és hallgatták a tanárnőt. Odaléptem hozzájuk, bemutatkoztam, és mondtam, hogy nagyon szívesen válaszolok a diákok kérdéseire. Az egyik kérdés az volt, hogy ők látják, hogy a parlamentben mi mindig vitatkozunk. Mondtam, hogy ez nagyon helyes, ha ez a vitakultúra normális mederben zajlik, hiszen az ellenzék feladata ellensúlyt biztosítani a kormányzatnak, de nem az, ami ma itt zajlott a parlamentben.
Én azt gondolom, hogy igenis nekünk itt jogunk van ezt elmondani, és természetesen nemcsak jogunk, hanem kötelességünk, mert azért tettük le az esküt, hogy a magyar nemzetet képviseljük itt a parlamentben. Én a jövőben is ezt fogom tenni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
