STUMMER JÁNOS
STUMMER JÁNOS
STUMMER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen. 29 644 forint. Tudják, hogy mennyi pénz ez? Ennyit ér egy Békés megyében ledolgozott 40 éves munkaviszony. 29 644 forintot érnek azok a hajnali ébresztők, 29 644 forintnyi nyugdíjat érnek azok a hétvégi túlórák, 29 644 forintot érnek azok a kora esték, amikor ezek a Békés megyei emberek munkaviszonyuk alatt hazaértek a saját otthonukba, és holtfáradtan már csak arra volt erejük és energiájuk, hogy megvacsorázzanak, aztán lefeküdjenek aludni, hogy másnap aztán elölről kezdhessék ugyanazt a mókuskereket.
29 644 forint - én arra kérem önöket, hogy kicsit ízlelgessék ezt a számot és ezt az összeget, és képzeljék bele magukat annak a Békés megyei polgárnak a helyébe, akinek minden áldott hónapban azzal kell szembesülnie, hogy a postás, amikor meghozza a nyugdíjat, akkor ezt a három darab tízezrest adja oda a kezébe. Aztán ezt a három darab tízezrest ez a Békés megyei polgár beviszi és leteszi oda a konyhaasztalra, és nézi, hogy ez mire lesz elég. Aztán rájön arra, hogy semmire, hogy ez nem elég sem a rezsire, sem a gyógyszerre, sem az ennivalóra, ez a bizonyos három darab tízezres, amit önök nyugdíjként odaadnak nekik, vagy azt a néhány ezer forinttal többet, de még véletlenül sem annyit, hogy tisztességgel és becsülettel meg lehessen belőle élni.
És amikor önök megalázzák ezeket a Békés megyei embereket ezekkel a 30 ezer meg 40 ezer forintokkal, meg megalázzák azokat a munkavállalókat, akik most dolgozzák le éppen az életüket azzal a 130, 150 meg 160 ezer forintos három műszakos nettókkal, akkor azt gondolja az ember, hogy ennél nincsen lejjebb. Aztán közben rájön, hogy de, merthogy mindezeknek a tetejébe önök még madárnak is nézik ezeket az állampolgárokat, és azt hiszik róluk, hogy ezek az emberek nem néznek tévét, nem olvasnak újságot, vagy nem látnak a saját szemüktől, és nem látják azt, hogy önök az utóbbi 11 éves országlásukat mivel töltötték és mivel nem. Például azzal bizonyosan nem töltötték, hogy azt a bérszakadékot, ami elválasztja Békés megyét az ország többi részétől, azt valamilyen úton-módon mégiscsak megpróbálják kisebbíteni. Azzal sem töltötték ezt a 11 évet, és lépéseket sem tettek ennek érdekében, hogy ezt a szociális krízist, azt a mindent elborító szegénységet, ami körüllengi ezt a megyét, valahogyan mérsékelni próbálják.
Ezzel szemben azzal viszont igen, hogy az európai uniós forrásokat kézen-közön úgy osztják szét egymás között, hogy azzal folyamatosan olajozni tudják ezt a Békés megyében is működő korrupciós gépezetet. Például azzal is foglalkoztak, hogy saját maguknak, a saját üzleti és haveri körüknek, meg a véletlenül időnként idetévedő multinacionális tőkének kiszolgáltassák a bérből és fizetésből élő Békés megyei munkavállalókat. Meg azzal is foglalkoztak, mondjuk, ezzel foglalkoztak a legtöbbet ebben a 11 évben, hogy lehetőség szerint minél több Békés megyei embert sodorjanak bele a teljes anyagi és egzisztenciális kiszolgáltatottság állapotába, csak azért, hogy uralkodni és basáskodni tudjanak felettük. És amikor mi számonkérjük magukat arról, hogy miért kell megalázni ezeket az embereket, miért nem lehet annak a nyugdíjasnak 20 ezer forinttal többet adni, miért nem lehet annak a mostani munkavállalónak kicsit segíteni, hogy ne minimálbérből kelljen eltartania a családját, akkor maguk tágra nyílt bociszemekkel, széttárt karral mondják itt nekünk: de hát, nincsen pénz.
Uraim meg Hölgyeim! A pénz, elmondjam maguknak, hol van? Például ott van abban a mackóban, amit néhány héttel ezelőtt Mészáros Lölőnek meg az Andikának az új budai villájába bedaruztak. Meg ott van a pénz, az, amit maguk keresnek, az adriai jachttúrákon meg a brüsszeli házibulikon kokainozgató elvtársaknak a zsebében, meg ott van a stadionok betonjában, amit a maguk elmeháborodott miniszterelnökének a kedvéért az utóbbi 11 évben fel kellett építeni ebben az országban tízesével meg százasával.
