Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár úr, engem a szekunder szégyen járt át a felszólalása, válasza elején. Ha megpróbál valakit lealázni, legalább tegye olyan frappáns módon, hogy minimum a sajátjai értsék, még ők sem értették. Gondolkodjon el ezen! (Tállai András: Nem baj, én értettem.)
A helyzet az, hogy ön annyira felkészületlen, hogy az előre írásban leadott, feltett kérdést sem olvasta el, de még a munkatársai sem. Szó sem volt arról, hogy mi bármilyen költség 50 százalékán akarnánk lakásokat eladni. (Tállai András: Így mondtad!) Ha keményebb vagyok, akkor azt mondanám, hogy ön hazudik, de egész egyszerűen nem figyel arra, ami elhangzott, még az én felvezetőmre sem figyelt. (Tállai András: Nem emlékszik rá, hogy mit mondott. Önmaga mondta ezt.) Rosszul emlékszik. Legyen felkészültebb!
A helyzet az, hogy ha a magyar polgároknak választaniuk kell (Tállai András: Te mondtad! Nem emlékszel rá, hogy mit mondtál?) a magyar jövő és önök között, akkor nyilván bennünket fognak választani, mert mi építenénk tömegesen a bérlakásokat, önök pedig egy filléres padláslesöprésre készülnek a nemzeti vagyon kárára. 800-900 milliárd forint értékű, a magyar fiatalok lakhatását potenciálisan lehetővé tevő nemzeti vagyont fognak kiárusítani. Mi ezzel szemben minden eszközzel fellépünk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), jövőre pedig a magyar jövő ítéletet fog mondani az önök tetteiről. (Tállai András: Parlamentben sem leszel jövőre! - Szórványos taps a Jobbik soraiból.)
