BÖRÖCZ LÁSZLÓ
BÖRÖCZ LÁSZLÓ
BÖRÖCZ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sok minden elhangzott itt. Megpróbálok néhány dologra reagálni, mert szerintem némi félreértés azért van.
Én azt megértem, hogy Z. Kárpát képviselő úr végül is egy korábbi szélsőjobbos identitásszakértőből egy szélsőbalos ingatlanszakértővé vált, ez is nyilván egy, ha úgy tetszik, fejlődési folyamatnak a vége, de itt azért nagyon sok mindent kevertünk. Én azokkal a, hozzáteszem, rosszindulatú, akár pitiáner megjegyzésekkel meg minősítésekkel nem is szeretnék foglalkozni, amelyek elhangzottak, inkább reagálnék néhány dologra.
Hiszékeny képviselő úrnak valóban voltak olyan gondolatai, amelyek akár jogosak is lehetnének. Ha az eredeti törvényjavaslatról beszélünk, akkor az valóban átgondolásra szorult már a legelső pillanattól fogva, hogy azok a lakások vagy házak, amelyeket nem az államtól kaptak meg az önkormányzatok, hanem saját maguk építették vagy vásárolták meg, azok valóban nem túl szerencsés módon kerültek be a törvényjavaslatba. S nyilván volt egy csomó olyan módosító javaslat, amelyeket akár polgármesterek, akár mások fogalmaztak meg, amelyek bizonyos szempontból javítják ezt a törvényjavaslatot.
De azt még egyszer hangsúlyoznám, hogy meghallva és meghallgatva akár a polgármestereket, akár több parlamenti képviselőt - s én magam is ezt a döntést támogatom a frakcióval együtt -, arra a döntésre jutottunk, hogy ez a törvényjavaslat ebben a formában módosításra kerülne, hiszen kizárólag a világörökségi területen lévő műemlék lakásokra fog vonatkozni, ami a kötelező jelleget illeti.
(18.50)
Minden más maximum opcionális jelleggel az önkormányzatok saját döntésének megfelelően maradna a törvényjavaslatban.
Ennek a törvényjavaslatnak az elejétől fogva az volt a célja, és én ebből egy percig sem fogok visszakozni, hogy minél több magyar embert és minél több magyar családot lakhatáshoz juttassunk. (Varga Zoltán közbeszól.)
Persze megértem én itt a DK-s képviselőket, hogy fennhangon kiabálnak és mondják a magukét, és támogassuk Dobrev Klára programját. Hát persze, Dobrev Klára ’95-ben szépen kedvezményesen megvásárolta az ingatlanát. Dobrev Klára és Gyurcsány Ferenc (Dr. Vadai Ágnes közbeszól.) a saját villájukat, amit kedvezményesen megvásároltak, egy céggel újíttatták fel, és az áfát visszaigényelték. Így is lehet, képviselő asszony, csak ezt ön elfelejtette mondani.
Úgy is lehet, hogy egyébként számos politikus, képviselő rokonai, családjai a ’90-es években 15 százalékos, 10 százalékos kedvezményes vételáron vásárolták meg ezeket az ingatlanokat. Önök most pedig azoktól sajnálják, hogy ilyen kedvezményes vételárral éljenek, akiknek egyébként másképp nem lenne lehetőségük a lakásaik megvételére. Önök ezt tették most.
És én elhiszem, hogy önök nem támogatják, hogy a bérlakásban élők megvásárolhassák a lakásaikat. (Z. Kárpát Dániel: Jaj, ne tedd már magad!) Z. Kárpát képviselő úr még két évvel ezelőtt azt mondta, hogy vásárolhassák meg. Most már nem vásárolhatják meg. Változik a helyzet. (Z. Kárpát Dániel: Figyelj, tényleg nem érted? Ugyanazt mondtad, amit most, akkor szélsőjobboldaliztál, most baloldalizol!)
Aztán Z. Kárpát képviselő úrnak sok mindenről nincs fogalma a bérlakásokat tekintve. Nyilván különbség van a határozott és a határozatlan idejű bérlakások között. A határozott idejű bérlakásoknál valóban felmerülnek olyan szempontok, amelyek az önkormányzati lakásgazdálkodásnál megfontolás tárgyává teszik ezeknek a lakástípusoknak az eladását vagy sem. (Z. Kárpát Dániel: Fontolva haladók lettetek?) A határozatlan idejű önkormányzati bérlakásoknál viszont ilyen nincs. A határozatlan idejű bérlakásokat olyan emberek lakják, akik gyakorlatilag… Effektíve, ha leegyszerűsítjük a dolgot, az önkormányzatnak tulajdonképpeni rendelkezése az ingatlan fölött, amíg ki nem hal onnan egy család, nincs. Így egyébként még logikusan átgondolva is sokkal több értelme van annak, hogy ezeket a lakásokat értékesítsük a bérlők részére kedvezményes áron, az eltöltött bérleti idő figyelembevételével.
Önök persze hetet-havat összehordtak itt ebben a vitában eddig, de tulajdonképpen semmi (Z. Kárpát Dániel: Éppen kezdtünk sajnálni téged!) olyan dolgot nem mondtak, ami gyakorlatilag az emberekről szólt volna. Minden egyes mondatuk arról szólt, hogy önöknek politikailag mi a jó. Önök ezt tették. (Z. Kárpát Dániel: Bayer Zsolt, Rákay Philip, Palkovics miniszter úr!)
A vári lakások tekintetében Csárdi képviselő úr álljon ki, és mondja el: támogatja az ingatlanok eladását 15 százalékos kedvezménnyel vagy nem, nyugodtan tessék megmondani! Képviselő úr, itt mindenfélét összehordott, Juhász Péterrel elég sok időt tölthet el együtt, ami azért az egészségre is némileg károsító hatással lehet, de reméljük (Z. Kárpát Dániel: Annyira ciki! Olyan ciki!), hogy nem lesz túl sok. De mindenfélét elmondott itt nagy körmondatokban, hogy úristen, itt mi fog történni.
Egyrészt az a része a javaslatnak, és akkor maradjunk a világörökségi területen a műemlék lakásoknál, nyilván a törvénymódosító javaslat most is tartalmazza azt, hogy köztartozás-, adótartozás-, lakbértartozás-mentesnek kell lennie, aki megvásárolja. Ezt nyilván még lehet szigorítani is. Tehát gyakorlatilag ebből a szempontból szerintem, amit mondtam, jobbító szándékú javaslatokkal lehet javítani ezt a törvényjavaslatot.
Ha leszűkítjük a világörökségi területre, akkor viszont speciális szabályokat is lehet megfogalmazni, hiszen ez egy speciális terület. Például egyébként érdekes módon az a módosító javaslat, amit mi be fogunk nyújtani, ötéves korláthoz kötné a vásárlás lehetőségét, egyébként pont Bayer Zsolt meg Rákay Philip ez alapján nem tudna élni jelenleg ezzel a lehetőséggel, viszont egyébként az I. kerületi barátai Csárdi képviselő úrnak igen, az alpolgármester urak, V. Naszályi Márta polgármester asszony, főtanácsadója Vámos Ágnes (Csárdi Antal: V. Naszályi Márta nem a Várban lakik! Már megint tájékozatlan vagy!), tehát vannak bőven az ön baráti körében, az ön szövetségesei, akiket érint ez az ügy. (Csárdi Antal: V. Naszályi Márta nem a Várban lakik! Tájékozatlan vagy! - Az elnök csenget.). De 1100 emberről beszélünk, 1100 emberről beszélünk csak az I. kerületben, és ha a teljes világörökségi területet nézzük, akkor nyilván ennél többről is van szó, akik állami műemléki ingatlanban élnek, tehát akár több ezer családról van szó, és önök ezt támadják, hogy ők lakáshoz juthassanak.
Cserébe inkább azt kezdik el pufogtatni, hogy ki az a maximum egy tucat ember, akinek egyébként valamilyen politikai kötődése van, és érdekes módon mindig a saját barátaikat elfelejtik megemlíteni ebben a történetben. Ez sem korrekt, képviselő úr.
Ha már kérte, hogy itt vitatkozzunk, képviselő úr, válaszoljon a kérdésre: ön mit tett eddig az I. kerületben élőkért vagy az V. kerületben élőkért vagy a IX. kerületben élőkért, vagy a VIII. kerületben élőkért? Mikor állt ki az őket ért támadások ellen? Mikor állt oda a vári bérlők mellé, amikor V. Naszályi Márta gyakorlatilag hazug módon kampányolt, és azt ígérte, hogy eladja az ingatlanokat, majd hirtelen meggondolta magát? Semmikor!
Csak úgy halkan megjegyzem, hogy egyébként jól beleillik az önök politikájába persze az, hogy önök annak a bérlőnek adják el az önkormányzati ingatlanokat, akiknek akarják; mint például a XIX. kerületben vagy Szegeden, több száz ilyet adtak el az elmúlt években. Vagy Pikó, aki 72 darabot adott el az elmúlt másfél évben. Persze, válogatni lehet, de egy olyan javaslat, ami nem tesz különbséget emberek között, az meg önöknek nem felel meg, pont ez a különbség. Önök meg akarják szabni, hogy ki mikor, milyen feltétellel vásárolhassa meg, ahogy eddig tették ezt. Ez a helyzet.
A másik meg a kedvencem: magántulajdonú bérlemények, amit Vadai Ágnes képviselő asszony felhozott, meg itt még talán néhányan. A lakásügynökség nevű csodálatos intézményt az önök szövetségesei és önök vezetik be Budapesten sorjában, amelyek arról szólnak, hogy a magántulajdonú, üresen álló ingatlanokat majd az önkormányzat beszervezi és kiadja. Persze, aztán zárójelben ott van mögötte a másik, hogy ja, merthogy az üresen álló lakásokat meg kellene adóztatni, hogy ne álljanak üresen, legyen vagyonadó, legyen ingatlanadó. Önök mind elfelejtik ezt a részét megemlíteni. És szép lassan visszatérünk a jó öreg tanácsi rendszerbe, amiben szeretnének élni, hogy majd a tanácselnök meg önök megmondják, hogy ki hogy, mikor, miféleképpen élheti le az életét Magyarországon. Ez az, amiből nem kérünk. Köszönöm szépen. (Nacsa Lőrinc tapsol.)
