CSÁRDI ANTAL,
CSÁRDI ANTAL,
CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Én sem fogom megdicsérni ezt a törvényjavaslatot, mert ostoba, átgondolatlan, kártékony, ja, és populista.
(18.20)
Mert miért is nyújtotta be Böröcz képviselő úr ezt a javaslatot? Azért, mert a ’22-es választáson ebben a választókerületben szeretne indulni, mert legyünk őszinték, sem eddig, sem ezelőtt ilyen gondolatai nem voltak. Igaz, Nagy Gábor Tamás volt polgármester ledobta volna a haját, ha szabad ilyen rajzfilmképpel élnem.
Miről is beszélünk? Arról beszélünk, hogy egy másodpercet nem fordított arra a képviselő úr, hogy átgondolja, egy ilyen törvényjavaslatnak milyen következményei vannak, mit jelent ez a törvényjavaslat. Mert persze én is megkérdezhetek akár tízmillió magyar embert, hogy akarsz-e ajándékba kapni 20-30, a vári ingatlanárakat figyelembe véve 80-100 millió forintot ajándékba. Higgye el, képviselő úr, hogy minden válasz az lesz, hogy igen, szeretnék kapni. Gyakorlatilag ez az önök tudása. Igen, ez az önök tudása, mert nem nézik meg mindeközben a következményeit.
Be van lengetve egy módosító, amit én vagy elhiszek, vagy nem, hiszen ma már úgy működik a Fidesz-KDNP jogalkotási gépezete, hogy ha meg akarom tudni, milyen törvényt akar tárgyalni a magyar Országgyűlés, milyen módosítókat kíván benyújtani a magyar kormánypártok szövetsége, akkor nem, nem a parlament.hu-ra megyek fel, nem az e-mailjeimet nézem meg, hanem megnyitom a Facebookot. Hát, gratulálok, képviselőtársam! A helyzet az, hogy annyira nagy baromság, amit leírt ebben a törvényjavaslatban. Bár ön úgy fogalmazott, hogy több jobbító szándékú javaslatot kapott a polgármester kollégáktól, én ebből csak egyet idéznék, de hogy ne mondja azt, hogy tisztességtelen vagyok, egy fideszes polgármester véleményét szeretném idézni, ami rövid, tömör, jól érthető. „Marhaság” - ezt írta ki Kovács Péter, amikor szembesült az ön javaslatával.
De nézzük meg, hogy ez a javaslat milyen következményeket jelent ebben az országban! Egyrészt lesznek kevesek, akik jól járnak vele, én ezt elismerem. Lesznek ezek a kevesek, akik jól járnak vele, viszont azt is pontosan látjuk, és tényleg nem kell hozzá sok, nem kell heteket őrlődni rajta, ha veszi a fáradságot, képviselő úr, hogy öt percig elgondolkodjon rajta, és van egy minimális alapismerete az ilyen típusú történetekről Magyarországon, akkor meg fogja találni, hogy a lakásmaffia egy ilyen esetben szinte kivétel nélkül jelenik meg. Így történt ez Miskolcon, és hosszú felsorolást nyomtattam ki, hogy hol jelent meg a lakásmaffia ezekben az esetekben.
Meg fog jelenni az uzsorakölcsön, és meg fognak jelenni a nyomor vámszedői. Arról szól majd a történet, hogy azok a honfitársaink, akik az eredeti javaslat szerint szociális bérlakásban élnek - szociális bérlakásban, nem piaciban, nem költségelvűben, szociális bérlakásban élnek -, aminek sokszor a bérleti díját sem tudják kifizetni, azt a 12 ezer forintot, ők is majd meg akarják venni. Gyakorlatilag lesz mögöttük egy nem létező vagyon, amelyre egyébként ezek a maffiózók majd rástartolnak. Ilyenkor történik az, hogy odamennek a rászoruló családhoz, a gazdasági válság kellős közepén vagyunk, tehát nem életszerűtlen a példa, hogy mennyit ér a lakásod, amit, tudom, most meg lehet venni 10-20 százalékért. És meg fogja mondani, hogy mit tudom én, 20 millió forint. 20 millió forintos lakást körülbelül 3-5 millió forint között tud megvenni, ez egy szegényebb környék, ezért azt fogja mondani, hogy itt van 1 millió forint pluszban, vedd meg a lakást. Így ez a maffiahálózat gyakorlatilag minimális pénzért fog hozzájutni ennek a lakásnak a tulajdonjogához. Az lesz az eredménye, hogy egy idő után kilakoltatja, utcára kerül a család, és nem lesz már segítség, hiszen a bérlakásrendszer szétverésével bezárul a kör, és nem fog tudni például az önkormányzathoz fordulni, hogy a lakhatásához segítséget nyújtson.
A másik következménye, és itt most a vári lakásokról beszélünk - azt gondolom, ez az önök legnagyobb szégyene ebben a törvényjavaslatban -, hogy megnyitják az eladás lehetőségét, 10-20 százalékon kiszórják ezeket az ingatlanokat, és semmilyen, szeretném jelezni, semmilyen garanciát nem építenek be a törvényjavaslatba a tekintetben, hogy ne történjen visszaélés. Mi fog történni tehát? Gyakorlatilag néhány hónapon vagy néhány éven belül az összes vári ingatlan kevesebb része a Fidesz-haverok kezében lesz, a nagyobbik része pedig külföldi befektetők kezében. Igen, mert ma Magyarországon kevesen engedhetik meg maguknak, hogy tömegesen 100 millió forint értékű lakást vásároljanak meg. Higgye el nekem, képviselő úr, bármilyen furcsán is hangzik, hiába veszi meg a jelenleg ott élő 10 millió vagy 12 millió forintért azt az önkormányzati bérlakást, amiben él, ha annak a piaci értéke 100-110 millió forint, akkor azt pénzzé fogja tenni, méghozzá azért, mert a gyerekeinek, unokáinak ezzel tud segíteni, hogy megalapozza az ő lakáshoz jutásukat is. Ennek ez lesz a vége.
Tisztelt képviselő úr, ha ön egy másodpercig is jó szándékkal, tiszta szívvel komolyan gondolta volna ezt a törvényjavaslatot, akkor két dolgot mindenféleképpen megvizsgált volna. Az egyik dolog, hogy vannak-e benne garanciák a visszaélés ellen. A másik pedig az, hogy meg kellett volna vizsgálni tán, hogy e törvényjavaslat eredményeképpen milyen társadalmi változások fognak történni, milyen társadalmi hatása lesz ennek a törvényjavaslatnak. Mert a helyzet az, hogy komplexitásából adódóan ezeket a hatásokat hosszasan lehetne sorolni. A képviselőtársamnak láthatóan halovány lila érkezése nincs arról, hogy ma Magyarországon hány tízezer ember, százezrek szeretnének önkormányzati bérlakáshoz jutni. Szó nincs tulajdonról, mert az olyan távol van az ő valóságától, amit ön el sem tud képzelni. Persze, értem, ahogy Vadai képviselőtársam elmondta, ön abból a belvárosból érkezett ide az Országgyűlésbe, ahol gyakorlatilag mindennapos gyakorlat volt, hogy hogyan játsszuk ki a haveroknak ár alatt azokat az ingatlanokat, amelyek a rendelkezésünkre álltak. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Millió és kettő ilyen példát lehetne hozni, elég, ha annyit mondok, hogy Juhász Péter, ő elég sokat foglalkozott ezzel a kérdéskörrel. Azt gondolom, hogy innentől kezdve nincs ezen mit csodálkozni.
Lehetett volna ezt tisztességesen csinálni, csak akkor azt kellett volna mondani, hogy tisztelt Országgyűlés, azt javaslom, hogy azok a honfitársaink, akik méltatlan módon kimaradtak a ’93-as lakásprivatizációból, vehessék meg a lakásukat. Ebben a pillanatban rendben van ez a törvényjavaslat. De ön nem ezt mondta. Ön azt mondta, hogy minden önkormányzati bérlakást, függetlenül attól, hogy szociális alapon van kiadva, függetlenül attól, hogy költségelvű módon van kiszámítva a lakbér vagy piaci alapon, el kell adnia az önkormányzatnak. Önök, és az egész pártcsaládról beszélek, hogy ne érezze magát Nacsa képviselőtársam kirekesztve, a Fidesz és a KDNP olyan távol van a tulajdon tiszteletétől, amit egyébként még konzervatív párt a világon nem látott.
(18.30)
Igaz, önök szerintem nem konzervatív párt, ahogy itt képviselőtársaim néhányan már elmondták, önök az államosítós (Nacsa Lőrinc, felmutatva egy iratot: Ez az államosítás?), „ráteszem a kezem” alapon működő gyakorlatban hisznek. Hiszen hogyha egy pillanatra megvizsgálta volna az alkotmányosságát, mert mondjuk, ön egy jó törvényjavaslatot akar beadni, akkor valószínűleg nem emelt volna át szó szerinti részleteket abból a ’93-as lakástörvényből, amit az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélt. De önt ez nem érdekelte. És tényleg, egy paraszthajszálra vagyunk attól, hogy behoznak nekünk egy törvényt, ahol majd minket, magánszemélyeket, önt vagy engem köteleznek arra, hogy én 10-20 százalékért adjam el az önök szerint kedvezményezettnek a saját lakásomat.
Tehát a helyzet az, hogy önök más izéjével verik a csalánt. Ez a helyzet! Ez a helyzet, képviselőtársak, mert ahhoz a bérlakás- vagy ingatlanmennyiséghez, amit például Budapest főváros IX. kerülete a rendszerváltástól kezdődően felújított, karbantartott, megújított, és mindent megtett annak érdekében, hogy a szociális városrehabilitációs programon keresztül megújítsa a kerületet, azért önök semmit nem tettek, de semmit! Mert amikor 2010-ben hatalomra került a Fidesz-KDNP, akkor önök ennek a szociális városrehabilitációs pályázati lábnak mind a fővárosi részét, mind az állami részét egy tollvonással rántották ki.
Még 2010-ben kifutottak uniós pályázatok, de gyakorlatilag jól látjuk, hogy a törvényhozás házában az elmúlt ciklusban - és az előzőben sem - már nem érkezett be egyetlen olyan javaslat sem, ami alkalmas lett volna arra, hogy forrást biztosítson az önkormányzatok számára, hogy hasonló városrehabilitációs feladatokat elláthassanak. Ennek az eredménye egyébként az, hogy ma Közép-Ferencvárosban a lakásállomány minősége, értéke fényévekre van attól, mint a rendszerváltás idején. De önöknek erről mind-mind halovány érkezése sincsen!
Önök semmi mást nem akarnak csinálni, képviselőtársaim, mint a haverokat, a Bayer Zsoltokat vagyonhoz juttatni. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Mert hogyha önök behozták volna azt a törvényt, ami a ’93-as lakásprivatizációs időszakban kimaradó tulajdonosokat juttatja tulajdonhoz, az csodálatos lett volna, akár ingyen is felőlem. Tehát hogyha behoz egy olyan törvényt a képviselő úr, hogy azok a bérlők, akiknek egyenes ági felmenői államosításon keresztül vesztették el a tulajdonjogukat, és ők ingyen visszakapják, akkor szerintem ez a Ház száz százalékban szavazta volna meg. De ön nem ezt csinálta, hanem a Bayer Zsolt saját bevallása szerint is kétes, jogilag megkérdőjelezhető módon megszerzett bérleményét próbálja meg 10 százalékon, 20 százalékon számára bérbe juttatni, és hogyha emellett még néhányan jól járnak, az önöknek nem számít. De nem ez a lényeg!
Tisztelt Képviselőtársam! Hosszasan beszélhetnék arról, hogy hogyan erőszakolta meg a jogalkotásnak a folyamatát ezzel a törvénnyel (Nacsa Lőrinc közbeszól.), hosszasan beszélhetnék arról, hogy a széthulló bérlakásrendszer milyen következményekkel jár, és hogy fog széthullani a bérlakásrendszer, és hogy egyébként a fiatalok lakáshoz jutása miért nem biztosított az önök rendszerében, és mi tud lenni egyébként az az átmeneti lakhatási forma, ami szükséges lenne.
De azt gondolom, hogy a vezérszónoki felszólalásomra biztosított idő végén járok, ezért köszönöm szépen a szót. Én itt maradok vitatkozni. Én nagyon remélem, hogy lesz önben annyi bátorság, hogy nem csak a zárszóban vitatkozik velem. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)
