SNEIDER TAMÁS
SNEIDER TAMÁS
SNEIDER TAMÁS (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Elsőként azért azt mondanám, hogy mégiscsak egy fellélegzés, amit hallottunk, vagy egy részbeni fellélegzés, hiszen ez a törvényjavaslat, amit mindenki bírált, még a saját fideszes képviselőtársak is nemegyszer itt a folyosókon és polgármesterek is természetesen, ez láthatóan már nem fog, remélhetőleg láthatóan nem fog így átmenni a parlament falai között.
Ugyanakkor viszont azért is szerettem volna mindenképp szót kérni, mert egy teljesen más koncepcióban gondolkodik, úgy látom, az ellenzék, és nem csak az ellenzék, nagyon sok független képviselő is - aki persze ugyancsak ellenzéki képviselő jelen pillanatban, érthető módon -, mint ahogy a kormánypárt. És ez azért is érdekes, mert ez nem mindig volt így, ugyanis 1998-2002 között épp a Fidesz volt az, amelyik meghirdetett egy nagy önkormányzati bérlakásprogramot, sokan emlékszünk rá, akik akkor képviselők voltak vagy alpolgármesterek vagy a közéletben részt vettek, hogy tíz év után elsőként volt egy komoly bérlakásépítési program, ami egyébként önkormányzati tulajdonba került.
Itt van előttem Selmeczi Gabriella felszólalása ’99-ből, ahol elmondja: „Tavaly július 1-jével elindítottuk az állami támogatású bérlakásprogramot, így hazánkban több mint tíz év után központi állami támogatással megindult az önkormányzati bérlakásállomány növelése. A program iránti érdeklődés minden várakozást felülmúlt…” - nahát, van igény önkormányzati bérlakásokra a jelek szerint, legalábbis akkor volt, gondolom, most is - „…eddig közel 2500 önkormányzati bérlakás kialakítását támogatta a Gazdasági Minisztérium”, s a többi, s a többi, nem sorolom a felszólalást.
Nagyon helyesen, nagyon örültünk, én magam is, aki akkor már közélettel foglalkozott, és nemsokára rá már önkormányzati képviselő is voltam, és akkor egyébként ezekkel a lakásokkal is kellett foglalkozni, amik akkorra megépültek, a Fidesz jóvoltából, hozzá kell tennem. Mit ad isten, eltelik egy kis idő - a társadalmi helyzet különösebben nem változott azóta, hozzá kell tennem -, és ennek pont az ellenkezőjét mondják most, illetve pont az ellenkezőjét terjesztette be a Fidesz néhány képviselője.
Nos, csak néhány gondolat arról, hogy amikor én önkormányzati képviselő voltam nyolc éven keresztül a szociális önkormányzat (sic!) tagjaként, egyszer fideszes vezetésű időszakban, egyszer szocialista vezetésű időszakban, akkor hogyan gondolkodott a lakásállományról Eger városa, ahol én önkormányzati képviselő voltam, és teljes konszenzus volt. ’93-ban, tudjuk jól, hogy eladták az önkormányzati bérlakások nagyon-nagyon jelentős részét, és nálunk is körülbelül 900 lakás maradt meg, de alapvető volt mindenki számára, hogy ezt az önkormányzati bérlakásállományt nem szabad tovább csökkenteni, sőt, ha van lehetőség, anyagi lehetőség, ezt növelni kell. És akkor is, ha adott esetben, racionális okoknál fogva eladtunk egy önkormányzati lakást, akkor csak úgy lehetett eladni, hogy abból az összegből vásárolni kellett egy másik bérlakást, önkormányzati bérlakást.
És hozzá kell tennem, egyébként pont olyan lakásokat adtunk el akkor, amelyek belvárosi tulajdonban, műemlékjellegű épületek voltak, pontosan abból az elgondolásból, hogy sokkal nehezebb fenntartani az önkormányzatnak nagy rezsiigényű, nagy felújításokat igénylő épületeket, mint adott esetben lakótelepi lakásokat, amelyek sokkal alkalmasabbak értelemszerűen főleg szociális típusú lakásállomány létesítésére, mint mondjuk, a 4-5 szobás, 3,80 méter belmagasságú épületek. Tehát ebből a szempontból erre a vári történetre egy kicsit hasonlít az akkori helyzet, és a racionalitás szempontjából ez teljesen elfogadható. Természetesen volt olyan, hogy egy társasházban csak egy-két tulajdona volt az önkormányzatnak, ott is adtunk el ingatlant, de cserébe azoknál a társasházaknál, ahol akár 40-50 százalékos tulajdonrészünk volt, ott pedig vásároltunk. Tehát a lényeg az, nem az a baj, hogy racionalizál adott esetben egy önkormányzat, és ad-vesz lakásokat, hanem nyilvánvalóan arról van szó, amikor tömegesen - mint itt a törvényjavaslat kezdeményezte - elvennék, mert ez igazából elvétele az önkormányzati vagyonnak.
Azon egyébként én is nagyon csodálkozom, hogy mi történt. Nem lehetett felhívni legalább néhány polgármestert, hogy mit szól ahhoz, fideszes polgármestert, hogy 50-60 milliárd forintnyi ingatlanvagyontól szabadítják meg a várost? Hát, ki az az önkormányzati szakember, polgármester, aki örül annak, hogy 50-60 milliárd forintnyi vagyont elveszít a város? Hát, ehhez nem kell olyan nagy gondolkodás, és ez rámutat, ahogy itt is már elhangzott, azért a Fidesz gondolkodására, hogy nincs itt egyeztetés, nem elég, hogy ellenzékkel meg civil szervezetekkel, meg bárki mással, a saját nagy hatalmú, erős polgármestereinket sem vonjuk be egy ilyen törvényjavaslat elkészítésébe.
De amiről még szeretnék mindenképp beszélni, és itt igazából koncepcionális kérdésről van szó, ha már ez a törvényjavaslat idekerült, hogy itt szóba került Böröcz képviselőtársam részéről is még az elején, hogy Nyugat-Európában máshogy alakult a bérlakásállomány, más történelmi fejlődésen mentek keresztül - hát, igen, hál’ istennek, ott azért kicsit okosabban csináltak sok-sok mindent -, és nézzük meg, hogy mit is jelent ez tulajdonképpen, mit takar, mert én nem láttam nagyon, hogy ezt valaki, akár csak egy kicsit is feszegette volna.
Az a helyzet, hogy Nyugat-Európában, az Amerikai Egyesült Államokban, Ausztráliában - sorolhatnám a fejlett világot alapvetően, és még nem csak a fejletteket ugyebár, vagy Szingapúrt, nagyon sok helyet Ázsiában is - nagyon komoly mértékű bérlakásállomány van, ahogy itt már egyébként jó pár ellenzéki képviselőtársam elmondta, ami a mobilitást egyértelműen segíti, és ezt a bérlakásállományt sok esetben önkormányzati tulajdonban tartják, de nem csak önkormányzati tulajdonban. Nagyon sokféle rendszer működik Nyugat-Európában, amiből mi semmit az égvilágon nem vettünk át, egyben sem gondolkodik a jelenlegi kormányzat, ez jól látható, pedig ez hatalmas megoldás lehetne azoknak a fiataloknak, azoknak a rászorulóknak, akiknek - ahogy itt többször elhangzott - nincsenek milliói, tízmilliói arra, hogy most, azonnal egy saját tulajdont szerezzenek. Mindenki örülne a saját tulajdonnak érthető módon, de hogy egy fiatalember 100, 200 vagy 300 ezer forintos nettó fizetéssel abban gondolkodjon, hogy majd egy 40 milliós családi házat felépít, ami még így is csak 80-100 négyzetméterre jön ki a mai árak mellett, hát, bizony, nem kell különösebben nagy képzelőtehetség hozzá, hogy ez nem fog működni.
Nos, Magyarországon mindössze 2 százalékot tesz ki, a lakásállomány 2 százalékát teszi ki az önkormányzati bérlakásállomány körülbelül, míg ugyanez a mérték, mondjuk, Angliában, Franciaországban 17-20 százalék között van. Már ez önmagában elgondolkodtató, de hogy mondjak egy még érdekesebb adatot, Hollandiában, ahol más rendszer működik (Böröcz László és Nacsa Lőrinc beszélget.), és amit ugyancsak érdemes lenne megvizsgálni… - látom, beszélgetnek képviselőtársaim, itt a Fidesz részéről Böröcz képviselőtársam is, pedig azért mondom, hogy érdemes ezeket, érdemes lenne a kormányzatnak és önöknek is elolvasniuk, megtudniuk, hogy hogy működnek ezek a nyugat-európai rendszerek vagy a fejlett országokban a rendszerek, de most inkább beszélgetnek, mert nyilván van más fontosabb dolog is, mint erről esetleg ismereteket szerezni. Nos, Hollandiában az összes lakásállomány 40 százaléka bérlakásállomány, és Hollandiában ezt egyébként lakásszövetkezetek működtetik, nem is önkormányzatok működtetik. És nonprofit, ezt hozzá kell tennem, nonprofit szövetkezeti rendszerben működik, és ez Nyugat-Európában nagyon sok helyen bevált, és talán egyébként ez a legsikeresebb mód a bérleti árak szinten tartására vagy kordában tartására. Ennek köszönhetően ezeknek a lakásoknak legalább 20-25 százalékkal olcsóbb a bérleményük piaci alapon egyébként, de mégis, mivel nonprofit, mint más egyéb, magánbérlakásoknál ez látható.
Tehát egyértelmű, hogy a lakhatási kérdésnek rengeteg megoldási javaslata van, és ezeket legjobb egyébként variálni. Továbbra is fenn kell tartani értelemszerűen az önkormányzati bérlakásrendszert. Valószínűleg a leginkább rászorulóknak érdemes, ugyanakkor viszont érdemes lenne elgondolkodni azon, ami például az USA-ban és Németországban is nagyon jól működik, hogy lakbértámogatást adni azoknak a családoknak, amelyek rászorultak, vagy éppen lakásfenntartási támogatást.
(19.40)
Ilyet adnak az önkormányzatok helyi rendeletek alapján, most is természetesen, csak szerencsésebb történelmi helyzetű országokban ezt központilag is megoldják, és az USA-ban, ha jól emlékszem, maga a szövetségi kormány állja ezeket, és még a bérlakások építését is a ’60-as évekig a szövetségi kormányzat állta, nem a helyi állami szintű kormányzat.
Tehát mindezt azért sorolom el, mert ha már egy ilyen törvényjavaslat ennyire, tényleg meggondolatlanul, láthatóan mindenféle háttértudás nélkül elénk kerül, akkor tegyék meg legközelebb, próbálják meg, hogy utánanéznek, hogy működik a világban a lakásállomány kezelése, az állam, különböző állami funkciók hogyan működnek ezen a téren, és persze konzultáljanak is a saját képviselőikkel, polgármestereikkel.
Nos, összességében azt gondolom és nemcsak én, hanem a Polgári Válasznak is egy fontos programja az, hogy minél inkább növeljük a bérlakásállományt önmagában is, a sokféle modell közül, ami egyébként létezik Nyugat-Európában, próbáljunk átvenni, próbáljon átvenni az elkövetkező években a magyar kormányzat - akár a jelenlegi ellenzék, akár majd a jelenlegi kormányzat lesz hatalmon - minél több megoldási javaslatot.
Nyilvánvalóan a legjobb egyébként az lenne, hogy állami, önkormányzati, vagy, ahogy az előbb mondtam, nonprofit szervezetek, akár egyébként még azt is meg merem kockáztatni, hogy egyházi szervezetek is működtethetnek nyugodtan ilyen lakásprogramokat, nonprofit jelleggel bérlakásprogramokat, bérlakásokat adhatnak ki. Akkor Magyarországon azoknak a fiataloknak, akiknek most nagyon-nagyon nincs lehetősége lakáshoz jutni, normális lakhatást választani… Ez körülbelül 300 ezer ember egyébként a felmérések szerint, tehát nem egy kis rétegről van szó. Ők zsúfolt körülmények között élnek továbbra is, a városokba feljöttek dolgozni, de össze vannak zárva öten-hatan is adott esetben egy-egy lakásban, és így tudnak, mondjuk, Budapesten bérelni, és akár építkezéseken dolgozni, lehetne még sorolni. Vagy éppen boltokban eladóként tevékenykednek, ezeknek az embereknek is meglenne a lehetősége, hogy a normális lakhatáshoz való jogot megadva, egy lakásban, nem öten-hatan összezsúfolva vannak idegenekkel, hanem egy-kettő, adott esetben családtagok lehessenek, és normális életet élhessenek, mint ami egyébként elvárható lenne a XXI. században itt, Európában.
Tehát summa summarum, egyrészt örülünk, hogy változtattak ezen a törvényjavaslaton, de annak örülnénk leginkább, a Polgári Válasz is annak örülne, ha az itt elhangzott javaslatokat is meggondolnánk, átgondolnánk, és legközelebb olyan törvényjavaslattal állnának elő, amely elősegíti azoknak a fiataloknak, azoknak a rászorulóknak a lakáshoz jutását, akik most nem képesek önálló lakáshoz jutni, önálló ingatlanhoz jutni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiból.)
