VARGA ZOLTÁN
VARGA ZOLTÁN
VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Böröcz Képviselő! Hát, érdeklődve figyeltem a vitát, és be kell valljam, hogy egy kicsit még szorítottam is önért, mert nincsen könnyű helyzetben. Én azt kérném, hogy óvatosan nézzen már szét maga körül, hány kollégája ül itt most, hányan védik most meg az ön renoméját, a becsületét, a respektjét. Nacsa képviselő úr itt van, de hát valószínűleg ő már leltári darab (Derültség az ellenzék soraiban.), a hátán valószínűleg ott szerepel a leltári szám (Dr. Varga-Damm Andrea: Van már lakása?), tehát őt ne számoljuk ebbe bele! (Derültség az ellenzék soraiban. - Nacsa Lőrinc: Hol a sisak?!)
Képviselő úr (Nacsa Lőrinc közbeszól.), az a helyzet, hogy az ön kedves vezetője kihátrált maga mögül. (Potocskáné Kőrösi Anita: Ez így van!) Böröcz képviselő úr, az a helyzet, hogy az ön neve mától nemcsak a lopás szinonimája, mert mind a százharminchármójuké a lopás szinonimája, hanem ott a baj, hogy az ostoba lopás szinonimája. Ott a gond, hogy önre most egy olyan feladatot testáltak, amit egyszerűen senki nem vitt el, még Kósa Lajos sem, pedig tudjuk, hogy ő aztán tényleg egy nagyon bátor ember. Ez magára maradt, és ön is magára maradt. Nincsen, aki segítsen. És most ott tartunk különben, hogy néhány Bayer Zsolt-szerű gerinctelen alakért, ezekért a lakájokért és a várbeli kecójukért maga most bazári bohócot csinál magából. Tudja, ez a legnagyobb baj.
Nagyon érdekelne különben, hogy mit mondtak önnek, hogy mi ebben a haszna. És most engedjen meg egy személyes kis történetet! A lányaim, amikor picik voltak, és valamit nem értettek, akkor mindig jöttek, és azt mondták, hogy, apa, meséld el a titkot. (Nacsa Lőrinc: Csak te sem érted!)
(19.20)
Én azt kérdezném, vagy azt mondanám önnek, Böröcz képviselő úr, hogy: apa, meséld már el a titkot! Tudtál te egyáltalán erről, vagy csak a szokásos ügymenet történt, odaadták a papírt, alá kell írni. Nem lesz itt semmi baj, kisfiam, fog ez menni. Csak ez a sztori most nem megy, az a baj. És még csak nem is az a baj, hogy Bayerért csinál magából bazári bohócot, mert az csak egy ember vagy kettő, vagy három, vagy tíz. Az a legnagyobb baj, hogy a háttérben felsejlik bizony - és most kapaszkodjanak meg! - az Orbán-szál, a kedves család.
Tiborcz István. Mond az a név önnek valamit? Engedje meg, hogy szó szerint idézzem Tiborcz Istvánt. (Böröcz László felé:) Fogja a fejét. Foghatja majd egy év múlva, amikor együtt fognak ülni. (Nacsa Lőrinc: Mi van?) Idézem: „A következő időszakban egyébként jelentős mozgásokat várok a lakáspiacon, sok ingatlan kerülhet majd a piacra, ami jó lehetőség lesz a befektetők számára.” (Nacsa Lőrinc: Ne fenyegetőzz!) Idézet folytatása: „Nem titok, hogy mi is gondolkodunk a beszálláson, belvárosi lakásoknak akár egy professzionális lakásalapon keresztül történő megvásárlásán.” Tudja ki mondta? Tudnia kell: Tiborcz István.
Itt ebben a sztoriban nem a Bayer Zsolt-szerű gerinctelen lakájok a lényeg, hanem a kedves Orbán család, aki úgy döntött, hogy lehajol újabb néhány száz milliárd forintért. Mert erről beszélünk. És ön, tisztelt Böröcz képviselő úr, ehhez a nevét adja. Ön így fog bevonulni a magyar belpolitika történetébe, a „legostobább lopássorozat” néven, és ebben ez a szörnyű dolog, hogy itt tartunk.
Tudják, én elhiszem azt önnek vagy önöknek akkor, hogy módosítani fognak ezen a javaslaton. Ez teljesen egyértelmű, tudniillik az eredeti javaslat egyszerűen elfogadhatatlan volt; tehát az, amikor fideszes polgármesterek állnak ki gyakorlatilag élő falanxként önök ellen, többek között Debrecen város polgármestere, akiről mindent el lehet mondani, csak azt az egyet nem, hogy különben ne lenne fegyelmezett pártkatona, ne lenne fegyelmezett katonája Orbán hadseregének, hogyha már ő kiáll, és ő is azt mondja a maga halk módján, hogy elfogadhatatlan ez a törvényjavaslat, merthogy több milliárd forint kár fogja érni Debrecent. Tudja, mennyi ez a több milliárd? Több tíz milliárd forintról beszélünk. És az a baj, hogy ha Debrecentől elveszik különben az önkormányzati lakásokat, akkor nemcsak ott a gond, hogy vagyonvesztés következik be Debrecen városában vagy bármelyik olyan városban, ahol önkormányzati lakások vannak egyáltalán, hanem az a baj, hogy azok az emberek, akik nem tudnak most lakáshoz jutni semmilyen módon, leginkább a fiatalok, és azok az idősek, akik különben pontosan egy ledolgozott élet után még mindig ott tartanak, hogy albérletről albérletre vándorolnak, egyáltalán nem lesz nekik lehetőségük arra, hogy bármilyen módon lakáshoz jussanak.
Az, amiről önök beszélnek, hogy Magyarországon a mobilitás alacsony. De miért alacsony Magyarországon a mobilitás, és miért magasabb a svédeknél, a hollandoknál, és a jó ég tudja, hogy Európában még hány ilyen országban? Azért, mert ott egy kifejlett, normális és igazságos szociális bérlakásrendszer van, vagy egyáltalán bérlakásrendszer. Mert Svédországban különben az önkormányzatok és a konkrét régiók építenek bérlakásokat, és adják oda az embereknek, és ha valaki munkahelyet vált, akkor egyszerűen átmegy egy másik régió másik bérlakásába. Magyarországon ez elképzelhetetlen, mert egyszerűen az állam, önök ebből kivonultak. Mert önök, ahelyett, hogy bérlakásokat építenének, gyakorlatilag most is az üzletet látták meg benne. És nem az a baj, Böröcz képviselő úr, hogy maga látta meg benne az üzletet, mert maga ebből pont semmit nem látott. Tudja, ki látta meg ebben az üzletet? Tiborcz István látta meg ebben az üzletet, csak volt olyan ostoba az is, hogy elárulta valamelyik újságírónak.
És itt a bibi ezzel, hogy gyakorlatilag úgy tűnik, hogy Magyarország semmi más, mint Felcsút alá csatolt tyúkudvar, és Orbán Viktor úgy rendelkezik különben a bérlakásokról, a stadionokról, a kórházakról, a katonákról és minden más egyébről, mintha a sajátja lenne. De ennek az időszaknak, hál’ istennek, szép lassan vége.
Magát meg reménytelenül egyedül hagyták. Képviselő Úr! Én a maga helyében különben most elmennék fel a Várba a főnökömhöz, és azt mondanám, hogy egye meg, amit főzött, ne csináljon belőlem - még egyszer mondom - bazári bohócot, mint amit most magából csinálnak. Mert ebben ez a dráma.
Elmondok önöknek egy sztorit. Tudják, debreceni vagyok, egy debreceni autóút, azon az autópályán különben, amit pont a Gyurcsány-kormány épített, az nagyjából két és fél óra hossza. Addig az embernek van ideje mindenre - és itt zárójelesen jegyezném meg, hogy igen, van kihangosító az autómban -, ilyenkor szoktak olyan telefonhívások jönni, amiken még én is megdöbbenek. Egy debreceni, nagyjából nyugdíj előtt álló melós házaspár. Az apának már igen-igen megrokkant az egészsége, dolgozgat szegény, de minimális pénzt kap, közel sem azt az átlagot, mint amit önök szoktak belehazudni a magyar emberek szemébe. Ez a nyugdíj előtt álló házaspár két gyermeket nevelt egy másfél, talán egy plusz két félszobás önkormányzati lakásban. Ezek a gyerekek kirepültek. A fia most, ha minden igaz, talán Berlinben egy gyárban dolgozik. A kislány idehaza maradt. És felhívtak majdnem sírva, hogy ott tartanak, hogy amíg a gyerekek itthon voltak, addig tudták fizetni a lakás bérleti díját, de ketten már képtelenek erre; hogy segítsek rajta, rajtuk mint debreceni volt önkormányzati képviselő, s szerezzek nekik olcsóbb bérletű lakást. Tehát nem arról van szó, hogy örülnek annak, hogy megvehetik majd a bérlakásukat tizedáron, hanem egyszerűen megpróbálnak valamilyen úton-módon lehetőséget teremteni arra, hogy egy lényegesen olcsóbb, kisebb, rosszabb komfortfokozatú bérlakásba költözzenek. (Böröcz László feláll a helyéről és indulni készül.) Böröcz képviselő úr, ne menjen el! (Böröcz László: Nem megyek!) Olyan sok jó ötletet fogok még önnek mondani, tanácsolni! (Nacsa Lőrinc: Ne fenyegetőzz!) Azt elhiszem, hogy az ötlet fenyegetőzésnek tűnik, pedig higgyék meg, hogy szívből szól.
Tehát ezeknek az embereknek nem az a nagy problémája, hogy a Várban most megvásárolnának bármit, hanem az, hogy hogy lehet olcsóbbá tenni az ő életüket - és nem lehet. És ha ezeket a bérlakásokat, amelyek különben most vannak Debrecenben is és még jó néhány másik városban is, kirántják alóluk, ha megjelennek a Fidesz hiénái, az ingatlannepperek és a lakásmaffia, akkor ezek az emberek, akik most nem tudják kifizetni az egy plusz két félszobás önkormányzati bérlakás bérleti díját, az utcára fognak kerülni. És el kell gondolkodjunk azon, hogy akkor mi fog történni. Böröcz képviselő úr, mit fog ezeknek az embereknek mondani? Nem az I. kerületi, várbeli haveroknak, ha már a haveroknál tartunk, mert talán ön mondta azt, Csárdi képviselő úrnak, hogy a haverom.
Ha a haverokról beszélhetünk, akkor itt önöknek vannak haverjaik, mert ilyen aljas, szemérmetlen törvényjavaslatot különben a világ nem látott még, mint amit önök itt most elénk terjesztettek. Az is azt igazolja, hogy nincs maguk mellett, maguk mögött senki. Ketten kell hogy megvédjék azt, amit Orbán Viktor talált ki és magára rálőcsölt. Gyakorlatilag, Böröcz képviselő úr - és most elnézést kérek az ülésvezetéstől, ezt csak a plasztikus jelzős szerkezetért mondom - a saját fejére borította éppen ezekben a pillanatokban azt a küblit, amit a kedves vezető rakott tele. Merthogy ott tartunk, hogy önnek a kezébe adtak egy törvényjavaslatot, rájöttek különben, hogy ebből népharag lesz és futás, és most azt mondták, hogy oldja meg valahogy. Szemmel láthatóan ez különben önnek meghaladja a lehetőségeit, ez nem fog sikerülni. De sok sikert hozzá!
Azt tudom mondani, hogy gondolják meg, hogy mit csinálnak, nagyon rövid már az az egy év, amíg maguk még itt hatalomban lehetnek. De el kell azon gondolkodni, ha már a fideszes polgármesterek is különben tömegesen szólalnak fel, ha Debrecen fideszes pártkatonája, egy amúgy csendes technokrata ember azt üzeni önnek, hogy ez nem elfogadható, akkor higgye meg, hogy nagyobb a baj, mint ahogy azt önök gondolják, akkor ennek a sztorinak önök már a vége felé járnak, és nagyon csúnya befejezése lesz neki. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
(19.30)
