DR. VARGA-DAMM ANDREA
DR. VARGA-DAMM ANDREA
DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Polgártársak! Az Országgyűlés egy olyan javaslatot tárgyal, amelynek az a lényege, hogy a pártalapítványok kiegészítő tevékenységként gazdasági tevékenységet is végezhessenek.
Megkérdezhetné bárki, aki ismeri a civil szervezetekre vonatkozó jogszabályokat, hogy vajon miért kell most erről törvényt hozni, hiszen alapvetően a civil szervezetek végezhetnek gazdasági tevékenységet kiegészítő tevékenységként. De annak érdekében, hogy ne lehessen visszaélni az adófizetők pénzéből finanszírozott pártalapítványokban a kapott juttatások felhasználásával, volt olyan disztingvált és korrekt a politikai közélet az elmúlt 30 évben, hogy azt mondta, a pártalapítványokat kiveszi ebből a körből, tekintettel arra, hogy a pártalapítványok minimum 95 százalékban az adófizetők pénzéből, költségvetési támogatásból működnek.
Míg általában a civil szervezetek, egyesületek, alapítványok magánemberek adományaiból, a magánemberek közös tevékenységéből, az alapítók vagyonából építik föl pénzügyi rendjüket és a céljaik megvalósításához szükséges forrást, addig a pártalapítványok az adófizetők pénzéből kapják nagy részben a forrásokat. És hát, az hogy néz ki, kérem szépen, hogy az adófizetők rendkívül gálánsan adományoznak az adójukból a pártalapítványoknak, majd pedig a pártalapítványok gazdasági tevékenység eredményeként még további profitot tudnak ebből realizálni?
Tudják, kérem szépen, a gazdasági életben, a kapitalizmusban, aki adja a pénzt, az általában vagy tulajdonrészt, vagy a profitból részesedést kap, ez a normális. Tehát jogászként persze, azt mondom, hogy mindössze az alkotmányos jogegyenlőséget szolgálja ez a szabály, hiszen általában a civil szervezetek kiegészítő tevékenységként folytathatnak gazdasági tevékenységet. Na, de kérem szépen, Magyarországon, ahol a világon egyedülállóan az emberek jövedelmi viszonyaihoz képest elképesztő gálánsan honorálják az adófizetők a pártalapítványokat?
Csak példát szeretnék mondani. 2011-ben a pártalapítványoknak a következő volt az éves juttatása: MSZP 259 millió, Fidesz 411 millió, KDNP 69 millió, Jobbik 25 millió, LMP 80 millió. Ez volt a 2011-es. Most a 2022-es költségvetésben a következő összegek szerepelnek, amelyeket az adófizetők fognak a pártalapítványoknak adni: Fidesz 1 milliárd 500 millió, MSZP 359 millió, Jobbik 702 millió, LMP 213 millió, KDNP 150 millió. Ez azt jelenti, kérem szépen, hogy az adófizetők ilyen összegeket arra adnak majd mostantól, július 1-jétől a pártalapítványoknak, hogy akár kockázatos ügyleteket is folytassanak.
Ugye, tudják mindannyian, hogy az Állami Számvevőszék a közpénzek felhasználását ellenőrzi, és mind a pártoknál, mind a pártalapítványoknál rendre éves átfogó vizsgálatokat végez. Igen ám, de azzal, hogy bevezeti a jogalkotó egy kockázatos üzlet lehetőségét, az Állami Számvevőszék nem vizsgálhatja, hogy ezzel a gazdasági tevékenységgel vajon jó gazdaként bánt-e a pártalapítvány, és hogyha elherdálják a pénzt, akkor vajon azért felelős-e valaki.
Tehát azt tudom mondani, hogy ma elvártam volna, hogy minden ellenzéki frakciónak egy képviselője fölálljon, és azt mondja, hogy ezt nem szeretném, azért nem szeretném, mert nem akarom, hogy az egész politikai osztály elveszítse a hitelét a polgárok előtt, ugyanis az egyszerű embereknek fogalma nincs arról, hogy mi ma itt miről tárgyalunk a parlamentben, fogalma nincs arról, hogy az adófizetők a pártokat és a pártalapítványokat milyen elképesztő összegekkel támogatják. Elvárnák persze a polgárok, hogy ilyen támogatás után azt lássák, hogy rendkívül komoly politikai tevékenység folyik, és a különböző kormányzati rendszerek hibáinak kijavítására, rendszerek módosítására mindenki szépen tegye meg a maga javaslatát. Na, ilyet nem látnak. Viszont megnézhetik, ahogy az Államkincstár ezeket az óriási összegeket kifizeti.
Tudják, képviselőtársaim, az elmúlt napokban most éppen a baloldali szavazótábor keménymagja engem azzal illetett, hogy biztos a Fidesz fizet engem. Azt tudom mondani, hogy nem kell, hogy a Fidesz fizessen engem, mert 38 évi munka után talán van annyi pénzem, hogy egy pártot tudok csinálni és be tudom mutatni, de akiket fizet a Fidesz, merthogy a kétharmados többség, Fidesz, KDNP, amely megszavazza ezeket a Házban, na, az fizeti az ellenzéki pártokat, méghozzá igen busásan.
(Az elnöki széket dr. Hiller István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Teljesen mindegy, hogy egy ellenzéki képviselő nyom-e majd gombot például ennél a javaslatnál, teljesen mindegy, a kormányzó többség meg fogja szavazni ebben a Házban kétharmados többséggel ezt a jogszabályt. És akkor lehet majd azt mondani, hogy én ott sem voltam, én fel sem szólaltam, én nem is szavaztam, juj, én nem is akarok tudni erről a törvényről. Csak tudják, mi az érdekes, tisztelt képviselőtársaim és kedves polgárok: azért a megemelt fizetésből, a megemelt állami támogatásokból még egyetlenegy párt nem fizetett vissza egy fillért sem, hogy én ezt nem akartam.
Száz szónak is egy a vége: mindenki szépen vallja be a társadalomnak, hogy a pártokat az adófizetők rendkívül gálánsan finanszírozzák, panaszra nincs ok, mert hogyha ezt tudnák az emberek, akkor talán elvárásaik is lehetnének és lennének a politikai közösségekkel szemben. A pénz folyik ki, látszólag semmilyen eredménnyel, és most meg még ott is tartunk ezzel a javaslattal, még ha egyébként az alkotmányos alapjogokat egyáltalán nem sérti, hogy még vállalkozhatnak is, nyithatnak, kérem szépen, autószalont, seftelhetnek ingatlanokkal, gyakorlatilag a gazdasági élet bármely területén spekulációs ügyletekbe nyugodtan belerakhatják, amelyek az MNB által engedélyezettek, aztán vagy lesz belőle profit, vagy nem. Én nem gondolom, hogy a magyar adófizetők ezeket az összegeket arra adják, hogy olyan emberek, akikről azt sem tudják, hogy képesek-e vállalkozási tevékenységet eredményesen folytatni, ezekkel a pénzekkel sáfárkodjanak.
(17.00)
Gondolják meg, milliárdokról beszélünk! Ilyen pénzeket azok az emberek, akik a saját erőforrásaikból vállalkozási tevékenységet építettek fel, soha nem láttak. A családok is az összekuporgatott forintjaikból építenek fel kicsi, apró műhelyeket, és próbálják azokat növelni, és rengeteg embernek, vállalkozónak, akik ráadásul a járvány után iszonyú nehéz gazdasági helyzetben vannak, nem járnak ilyen források, de mert valakinek pártja van meg pártalapítványa van, most már nemcsak sok pénzt kap, hanem gyakorlatilag korlátlanul gazdálkodhat vele.
Én nagyon szeretném kérni Bajkai képviselőtársamat, hogy a válaszában - remélem, lesz - mondja el azt nekem, vagy nekünk, hogy hogyan fogják tudni például elérni azt, hogy ezeket a pénzeket tényleg a tudományos, kulturális tevékenységre fordítsák, és nem fordulhat elő az, hogy olyan gazdasági tevékenységekbe folyatják bele, amelyekből nem profit jön, hanem veszteség. Az Állami Számvevőszéknek mi lesz az a mértéke vagy mércéje, mi lesz az az összehasonlító alap, adat, vagy mi lesz az a szemlélet, amellyel meg tudja ítélni, hogy ez a gazdasági tevékenység valóban reális volt, és nem egy elherdálásról van szó, vagy egyszerűen csak a szerencse vagy a szerencsétlenség úgy jött, vagy olyan nem várt gazdasági helyzet van, hogy nem lehet számonkérni, ha ezek a pénzek nem értékesülnek, és effektíve a célokat nem szolgálják.
Én tudom, hogy ezek nagyon szigorú szavak, de azért elnézést kérek, mi polgárok, állampolgárok is vagyunk, adófizetők is vagyunk, és nagyon szeretnénk tudni, hogy ezeket a pénzeket lehet-e olyan emberekre bízni, akik egyébként a gazdasági életben az égadta világon semmifajta szerepet nem töltenek be, nincs gyakorlatuk. Viszont több száz millió forint forrásról beszélünk, és ahogy szokta mondani az angol, other people’s money, más ember pénzét könnyű költeni, hát, itt az adófizetők pénze van, ezért nagyon szeretném, ha a jövőben az ezzel való felelős gazdálkodásra mindenki nagyon komoly hangsúlyt fektetne. Köszönöm, hogy meghallgattak.
