Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor gazdasági kérdések kerülnek szóba, Magyarország jelenlegi kormánya mindig úgy viselkedik, mintha ő harcos védelmezője lenne a hazai gazdasági érdekeknek, mintha valamifajta patrióta gazdaságpolitikát folytatna, ehhez képest a mai napon a parlament Vállalkozásfejlesztési bizottsága előtt sorra véreztette el azokat az ellenzéki javaslatokat, amelyek érdemi segítséget nyújtottak volna magyar családoknak, magyar kisvállalkozásoknak.
Nézzünk ezek közé egy kicsit! A kieső munkabérek pótlásáról rengeteg szó esett már a Házban. Most az egyik javaslat szerint 90 százalékos bértámogatás járt volna, adott esetben visszamenőleg is azoknak, akiknek kieső fizetésük, bérük, bevételük van, és azért fontosnak tartjuk itt elmondani, hogy Magyarországon az elmúlt egy évben az emberek 41 százalékának csökkent mérhető módon a jövedelme, bevétele, ami egy brutális szám. Ez azt jelenti, hogy majdnem minden második honfitársunkat érintett valamilyen módon, közvetett vagy közvetlen módon a válság.
Ezt a javaslatot a Fidesz nemcsak leszavazta, hanem azt is megakadályozta, hogy a parlament plenáris ülésén egy sokkal szélesebb körben vitassuk meg ezt. Ugyanígy járt a 100 százalékos táppénzre vonatkozó javaslat azok esetében, akik Covid-fertőzés miatt otthonukba kényszerültek, és akkor még nem is beszéltünk azokról, akiknek a gyermekfelügyeletet meg kell oldani beteg családtag okán vagy bármilyen más külső okból. Minden hasonló esetben a jobbikosok, de amúgy szerintem minden ellenzéki párt elkötelezett amellett, hogy 100 százalékos táppénzt biztosítsunk a jellemzően önhibájukon kívül bajba került honfitársaink számára, ne kényszerítsünk senkit olyan helyzetbe, hogy választania kelljen a családtagjai egészségvédelme, illetve a fizetése megőrzése érdekei között.
Ezek az ellenzéki javaslatok tehát elvéreztek, mert egy magát nemzetinek nevező kormányzat nem volt hajlandó nemcsak hogy megvédeni a magyar állampolgárait, nem még erről vitatkozni sem mert a parlament plenáris ülése előtt. Ugyanakkor, mikor nagy rössel és sajtótájékoztatókon bemutatott módon kimennek Brüsszelbe, Strasbourgba, akkor úgy gondolná az egyszeri tévénéző, hogy mintha a magyar nemzeti érdekekért küzdenének ezek az urak, azok az urak, akik fiatal demokratákból talán már öreg bolsevikokká váltak, hiszen, amikor a nagy multi cégek érdekei kerülnek szóba, akkor a leginkább meghunyászkodó módon kezdenek hozzáállni ehhez a kérdéshez, a magyar nemzeti érdekeket totálisan elárulva.
Pár hónappal ezelőtt, ugye, a nagy multinacionális cégekkel kapcsolatban egy európai szintű jogszabálytervezet látott napvilágot, amelynek lényege az volt, hogy ezek a megacégek országonkénti bontásban közzé kellene tegyék, hogy hol mennyi profitot realizáltak, ily módon vizsgálhatóvá válna az, hogy az adóelkerülésük által melyik költségvetést hány milliárd vagy százmilliárd forinttól szabadították meg, tehát mennyi hiányzik a bevételi oldalról miattuk.
Nem annyira érdekes módon Magyarország Kormánya volt az egyik, amely megpróbálta megakadályozni ezt a javaslatot, megpróbálta megakadályozni azt, hogy országonkénti bontásban ezeknek a cégeknek a tevékenysége láthatóvá váljon. Tették mindezt egy olyan klíma és időszak közepette, amikor a magyar átlagfizetés nettója majdnem pontosan félúton van Szlovénia és Koszovó - még egyszer mondom: Szlovénia és Koszovó - között, és azért folynak olyan szakértői tanulmányok - az egyik pont a G7 portál elemzésében olvasható -, amelyek azt próbálják megállapítani, hogy mekkora az a kieső adó, amely a multi cégek sajátos adóoptimalizálása miatt kiesik a költségvetésből. Becslésük szerint öt év alatt társaságiadó-kedvezmény formájában majdnem 500 milliárd forintról mondott le a magyar állam, jelesül a Fidesz-KDNP, hiszen ezek a vizsgálatok 2015 környékére és az azt követő időszakra datálhatók.
Hogy ez az 500 milliárdos nagyságrend mit jelent: nagyságrendileg a magyarországi összes webáruház 2017-es forgalmát jelenti, az éves uniós támogatások átlagos években nagyjából felét, ha ezt a 2010 óta eltelt időszakot vizsgáljuk, vagy éppen a 2019-ben az összes honvédelemre fordított kiadást.
Azt látjuk, hogy miközben harcos nemzeti retorikát hazudik magára ez a kormányzat, és egy nemzeti sziruppal igyekszik leönteni magát, megtűri azt a helyzetet, hogy miközben a 30 megvizsgált legnagyobb itt működő cég 11 000 milliárd forint árbevételt ért el a vizsgált időszakban, ezzel szemben csak 23 milliárd forintnyi társasági adót fizetett be ugyanez a 30 nagy cég.
Nem azt akarom ezzel sugallni, hogy ne lenne szükség multi cégekre, mert jól működő multikra és bankokra minden egészséges nemzetgazdaságnak nagyon szigorúan szüksége van, de mindez kizárólag a közteherviselés alapján állhat, és mindig egyenlőségjelet kell tenni a magyar nemzeti érdek és bármilyen másik felmerülő kérdés közé, a nemzeti érdek mindig meg kell hogy előzze azt, amivel az Orbán-kormány foglalkozik.
Tehát szükség van itt a nagy cégek tevékenységére, de a relációjel nem mutathat olyan irányba, hogy a magyar mikro-, kis- és középvállalkozói szektor hátrányokat szenvedjen emiatt. A közteherviselés a kulcsszó, és mi ehhez fogunk ragaszkodni a jövőben is. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
