BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! A mai nap az egészségügy helyzetének egyik legsötétebb napja. A koronavírus-járvány áldozatainak száma a mai nappal meghaladta a 15 ezret. A másik, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény legfontosabb határideje a tegnapi nappal lejárt.
Az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvényt az ellenzéki képviselők is támogatták, azonban arról nem volt szó, hogy a törvény hozadéka káosz és bizonytalanság lesz. A törvényjavaslatot 2020 októberében hirdették ki azzal, hogy az teljes egészében hatályba lép 2021 januárjában, és azzal, hogy az érintetteket 2020. november 30-áig tájékoztatni kell az új szerződésük tartalmáról. Ennek ellenére a részletszabályokat tartalmazó végrehajtási rendeletet csak a november 30-ai határidő előtt néhány nappal alkották meg, addig bizonytalanságban tartva a teljes egészségügyi szakmát, a szerződéseket pedig az érintettek a múlt héten ismerhették meg.
Nézzük, mi történt a múlt héten! Az ügyeleti díjakat hónapokig nem sikerült érdemben rendezni. A Magyar Orvosi Kamara február 23-án, hat nappal az eltolt bevezetés előtt írt levelet a szolgálati jogviszony kapcsán, amelyben sürgősen tisztázandó kérdésnek tekintette az ügyeleti díjakat, hiszen annak az eredeti, kormány által szánt szabályozása sok helyen jövedelemkieséssel járt volna. A pótlékok és a díjkiegészítések rendezetlensége miatt majdnem megszűnt a debreceni klinika traumatológiai és kézsebészeti osztálya, annak dolgozói ugyanis nem voltak hajlandóak aláírni az új egészségügyi szolgálati jogviszonyt. A probléma később megoldódott, a klinikának sikerült megállapodnia az osztály dolgozóival, de teljesen titokban. De konkrétan baj volt a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei általános sebészeknél is, szülész-nőgyógyász orvosoknál, traumatológusoknál és urológusoknál is Szolnokon, Zalaegerszegen, Szekszárdon, Szegeden is. A szegedi orvosok közül sajtóértesülések szerint háromszázan jelezték, hogy nem kívánják aláírni az új szerződésüket a pótlékokkal kapcsolatos problémák miatt.
Több helyről is jelezték, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyukban foglalt tényadatok hibásak, lényegesen kevesebb szolgálati időt állapítottak meg a dolgozók számára, mint amennyit valójában teljesítettek. Erre a válasz az volt, hogy rossz az informatikai program, írják csak alá nyugodtan, majd később kijavítják. Ez az a szolgálati idő, amely alapján a végkielégítést és a besorolást, tehát a dolgozók munkabérét megállapítják.
Tisztelt Államtitkár Úr! Önök aláírnának egy ilyen szerződést? - kérdezem. Ha önök elé odatolnak egy ilyen papírt, önök aláírják? Uraim, ha az egészségügyi dolgozók 10 százaléka nem írja alá ezt a szerződést, akkor végzetes következményei lesznek ennek az ügynek.
(11.40)
Éppen a fenti káosz következménye, hogy számos orvos nem kívánja aláírni az új egészségügyi szolgálati jogviszonnyal kapcsolatos munkaszerződést.
A másik jelentős probléma pedig a háziorvosoknál adódik. Most engedjék meg, hogy egy háziorvos előadásából idézzek mondatokat, mert nagyon tanulságos. A háziorvos egy 1500 fős vegyes praxisban háziorvos. „Az elmúlt 15 évben sok mindent átéltem háziorvosként, de az utóbbi egy év ellátására nincs jobb szó, mint hogy szürreális. Az egészségügyben felmerülő problémák özönét láthatólag nem tudta kezelni a kormányzat, a felkészületlenséget és a hiányzó szabályozást arroganciával pótolták. Itt szeretném megjegyezni, hogy mióta háziorvos vagyok, elég sok egészségügyi államtitkár váltotta egymást, és mindegyik azzal kezdte a mondókáját, hogy az alapellátást meg kell erősíteni. Meggyőződésem az, hogy ha annyiszor megerősítették volna, mint ahányszor ezt kimondták, akkor ma már gyengíteni kellene az alapellátást. Huszonnégy órában figyeljük az e-maileket, és szintén egynapos határidővel végezzük el 10-20-30 ember oltási logisztikai feladatát. Jelen pillanatban a napi munka mellett azt próbáljuk lekövetni; ötféle oltóanyag, ötféle kiszolgálás, minden héten változó beteglista, szinte követhetetlen oltási protokoll.”
Tisztelt Dömötör Államtitkár Úr! Látom a levelezéseket, mert mindig megkapom, és a kormányhivatalok által folyamatosak a fenyegetések a háziorvosoknak. A belügyminiszter úr által készített oltási tervet egy sebészeti példán keresztül tudnám szemléltetni: olyan, mintha a beteg nyitott hasánál kezdenének el gondolkodni, hogy milyen műszerekkel is kellene a műtéthez hozzáfogni. A háziorvos egy asszisztenssel a napi betegforgalom mellett olyan számú beteg oltásába és adminisztrációjába, valamint oltópontra szállítás szervezésébe, oltási tájékoztatóba teljesen belefullad.
Tisztelt Uraim! Önök folyamatosan háborúznak, akkor most ideje lenne kapitulálni, mielőtt véglegesen tönkreteszik az egészségügyet. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)
