Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Azt hittem, hogy a magyar parlamentben egy ellenzéki képviselő még elmondhatja szabadon azt, amit gondol egy kérdésről. Én ezt gondolom napirend előtt erről a kérdésről (Dr. Fónagy János: Elég szomorú, ha ezt gondolja! Nagyon szomorú!), és el is fogom mondani, hogy gyomorforgatónak tartom azt az aljas halálkampányt (Dr. Fónagy János: Nagyon szomorú, ha ezt gondolja!), amit ez a kormány folytat. Azt is el szeretném mondani, hogy gyenge emberek azok, akik szétterítik a felelősséget és nem vállalják férfiként, gyenge emberek önök ott a túloldalon, és a kétkulacsos politikájuk odavezetett, hogy vakcinaügyben az a bizonytalan helyzet tapasztalható, ami feszíti ezt az országot.
De én most arról szeretnék beszélni, hogy a nemzetgazdaságot és a magyar munkavállalókat, dolgozókat hogy érinti mindaz, amit önök csinálnak, pontosabban: nem csinálnak. A 2010 előtti kormányokat igen gyakran kritizáltuk mi azért, hogy multi cégek számára kicsit túl sok egyoldalú támogatást biztosítanak, még ha munkahelyek jönnek létre, akkor is az a helyzet - igen, Dömötör államtitkárral egyetértek, kicsit túl sok volt ez -, hogy akár 4,5 millió forintnyi munkahelyenként.
Aztán 2010 után meglepődtünk, hogy a vegytiszta neoliberális fordulatot vevő Fidesz-KDNP 4,5 millió helyett már 9,5 millióval támogat átlagosan egy munkahelyet, és aztán a tavalyi évben pedig eldobtunk minden eszközt a kezünkből, mert azt láttuk, hogy miközben jórészt külföldi forrásból egy nagyon nagy volumen, egy ezermilliárdos állt volna rendelkezésre magyar cégeket is támogatni, jellemzően a multi cégeket kényezteti ez a kormány támogatásokkal, egyoldalúakkal, vissza nem térítendőkkel, a magyar vállalkozó számára pedig jó esetben hitel jut, és egy mikroszkopikus munkabér-támogatási rendszer a munkahelyek 5 százalékát illetően mérhető módon.
(11.50)
Azt látjuk, hogy az IMF-et is lekörözve - hiába küldték haza, tényleg ugyanúgy viselkednek - volt olyan munkahely tavaly, amelyre 130 millió forintot fizettek; volt olyan munkahely, amelyet multinak adtak oda támogatás gyanánt, és 27 évnyi bruttó átlagbért tettek le az asztalra egyetlen munkahely után. És mit mondanak a magyar vállalkozónak, aki a hátán viszi ezt az országot járulékbefizetések tekintetében, a dolgozók kétharmadát alkalmazza? Azt mondják nekik, hogy jó esetben kaptok hitelt. Ez az igazi, vegytiszta neoliberalizmus, amikor kiszolgálják az önök igazi szövetségeseit, a multikat és a bankokat. A bankokkal nem fizettetnek egyébként a Járvány Elleni Védekezési Alapba se, ezt ön nagyon jól tudja, mert az utolsó forintig leírhatják a befizetendő adójukból. A magyar kisvállalkozó nem, a magyar dolgozó munkaadója nem, és lehet, hogy rajta fognak spórolni az önök elképesztő hibáiból.
De miközben ezermilliárdos nagyságrendet betolnak a multikhoz, most mondta el államtitkár úr, 214 milliárd jut a háziorvosoknak. Na, ez az önök igazi harca, ezek a nagyságrendbéli különbségek. A háziorvosoknak ennyi, az önök igazi szövetségeseinek, a multiknak és a bankoknak minden, amit megrendelnek önöktől.
Eközben maradt forrás a kaszinók nyitva tartására, adott esetben támogatására, maradt forrás a Budapest-Belgrád őrületnek a 200 milliárdos önrészére ebben az évben és az előzőben. Egészen elképesztő! Ebből magyar munkahelyek ezreit lehetett volna megmenteni, megőrizni.
És elmondja miniszterelnök úr, hogy ugyanannyi munkahelyet szeretne létrehozni, mint amennyi megszűnik a járvány miatt. Kijönnek az adatok, hogy 97 ezer szűnt meg egyetlenegy hónap alatt. És önök nem mernek erről beszélni, egy bolsevik típusú hazugsággyárba burkolózva, a saját véleménybuborékukból ki nem mozdulva erre a kérdésre sem fognak választ adni. Nem hajlandók, nem mernek kijönni a véleménybuborékból, mert önök gyenge emberek. Egy hazugsággyárat üzemeltetve a saját táborukat kívánják mobilizálni, egyben tartani, de Magyarországon a józan többség vagy kacag önökön, vagy szánakozik önökön. Ennél gyengébb gazdasági válságkezelést Európában nagyon nehéz találni, főleg olyan időszakban, amikor még források is rendelkezésre állnának ehhez.
És azt látjuk, hogy igen, ha munka van, minden van, egy régi, a munkaalapú társadalmat illető jobbikos szlogent újítottak fel, de elfelejtik a lényeget: ehhez olyan munkabérszínvonal kell, amelyből meg lehet maradni ebben az országban, meg lehet élni, és nem 27 százalékos áfa kell és nem horrorgyenge forint, és nem az, hogy a román, illetve a bolgár minimálbérrel versenyezzen a magyar.
Elképesztő, hogy szegényházat próbálnak csinálni Magyarországból, de mi ezt nem hagyjuk! Kicsit több mint egy évük maradt, rendet fogunk rakni önök után. (Taps a Jobbik soraiból.)
