Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igen szürreális élményeink lehettek ma, azoknak, akik a Népjóléti bizottság ülésére kívántak elfáradni, és adott esetben megvédeni azt a javaslatukat, amely álláspontom szerint és adott esetben egy normális országban nemzeti minimum részét képezhetné.
Ismeretes, hogy bármiféle kormányzati propagandával szembesülünk, attól még tény marad a sajnálatos tény: Magyarország demográfiai szakadékban található, az élveszületések száma sajnálatos módon folyamatos csökkenést mutat az utóbbi évtizedekben, és bár a Fidesz-KDNP ezt nem fogja óriásplakátokon reklámozni, az a szerintük és állítólagosan létező növekedés, amely az élveszületések számában bekövetkezett, nem éri el még a 2016-os szintet sem. Tehát azt látjuk, hogy folyamatosan öregszik el társadalmunk, egyre kevesebben születnek, sajnálatos és ismert okokból rengetegen hunynak el honfitársaink közül, és nem látjuk azt a trendfordulót, amely demográfiai téren megjelenhetne.
Éppen ezért egy normális országban bármiféle, a gyermekvállalást támogató, ösztönző, motiváló lépés összpárti konszenzus mellett kellene hogy megszülessen, és elképedve tapasztaltam azt, hogy a Magyarországon sokak által igénybe vett babaváró kölcsön tekintetében egy teljesen értelmetlen életkori határt rak ebbe a konstrukcióba Magyarország Kormánya, olyan helyzetbe kényszerít hölgyeket, ha ők adott esetben betöltik a 40. vagy 41. életévet, akkor kizáratnak a támogatás igénybevétele lehetőségéből. Teszi mindezt a kormány egy olyan klímában, amikor a Ratkó-unokák, az utolsó népes korosztály éppen kifutófélben van abból a korból, amikor még gyermeket lehet fizikailag vállalni. Több mint 60 ezer hölgy honfitársunkat rekesztik ki tehát ebből a megoldásból, ebből a támogatásból, én most értük szólalok fel. Nem állítom azt, hogy mind a 60 ezren gyermekvállalási céllal gondolkodnának a következő hónapok tekintetében, de azt igenis állítom, hogy aki közülük ilyen elhatározással bír, azt kutya kötelességünk mindenben támogatni.
Most oda jutottunk el, hogy az a magyar kormány, amely ezt a babaváró konstrukciót óriásplakátokon hirdeti, nagy sikerként állítja be, pont a saját döntésével zár ki, rekeszt ki magyar hölgyeket, asszonyokat ebből a lehetőségből. Éppen ezért én elővettem egy javaslatot a „Jövőnk a gyermek” című tanulmánykötet forgatását követően, amely egyébként KDNP-közeli és civil demográfusműhelyekben is megszületett, és amelynek lényege, hogy ezt az értelmetlen életkori határt vegyük ki a babaváró kiírásából. Benyújtottam ezt egy határozati javaslat formájában, és ahogy az meg szokott történni, nem a parlament előtt kezdődik rögtön a vitája egy szakmai javaslatnak, hanem a téma szerint illetékes bizottság előtt, de az illetékes elvtársak, jelen esetben a kormánypárti többség nem szíveskedett befáradni a munkahelyére, nem jelent meg a bizottság mai ülésén. Ily módon odajutottunk, hogy azok az emberek, akik óriásplakátokon hirdetik ezt a konstrukciót, nem voltak hajlandók vitát sem folytatni arról, hogy ne zárjunk ki, ne rekesszünk ki több tízezer magyar embert ebből a lehetőségből, és ne érjük el azt, hogy egy gyermekvállaláson dilemmázó nő adott esetben pontosan emiatt döntsön olyan irányban, amilyen irányban nem szeretett volna.
Állítjuk, hogy minden vágyott magyar gyermek megszületését támogatni kell, nem erőszakkal, nem rábeszéléssel, hanem motiváló eszközökkel és pozitív kedvezményekkel. De azt is állítjuk, hogy méltatlan a képviselői esküjéhez az, aki óriásplakátok előtt veri magát arra, hogy ő valamit csinált, kirekeszti honfitársai tízezreit ebből a lehetőségből, aztán meg sem jelenik a munkahelyén azt illetően, hogy egyáltalán vitatkozzon egy érdemi szakmai javaslatról. Megyünk tovább természetesen, nem hagyjuk ennyiben ezt a javaslatot, és nem hagyjuk azt sem, hogy ezek a magyar hölgyek kikerüljenek a kedvezményezettek köréből.
De ugyanígy beszélhetnénk a családi pótlék megduplázásának szükségességéről, természetesen családi kártyán, egy olyan közvetítő eszközön, amely által csak alapvető élelmiszert, gyermeknevelési cikkeket lehet vásárolni, de alkoholt, élvezeti szereket, illetve szerencsejátékot nem. És ugyanígy mehetnénk tovább a gyermeknevelési cikkek brutális áfatartalmának csökkentése irányában. Körülbelül tíz hasonló demográfiai tárgyú javaslatunk van, az a közös bennük, hogy minden civil, minden demográfiai szakértő és nagyon sok nyíltan kormánypárti szakértő is egyetért ezekkel a javaslatokkal. Mi ezeket sorra be fogjuk nyújtani, és elvárjuk a kormány színvallását, akkor kiderül, hogy az óriásplakátok előtti önkampány a fontos vagy pedig Magyarország jövője. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
