DR. VARGA-DAMM ANDREA
DR. VARGA-DAMM ANDREA
DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy az elmúlt 11 évben megszoktuk, egy ellenzéki képviselő javaslatot tesz az Országgyűlés elé, és a kormánypárti képviselők ezt támogatják. Vagy nem így szokott lenni? Nem, nem így. Lehet, hogy én rosszul emlékszem? Szokták általában a fideszes képviselők támogatni az ellenzéki javaslatokat. Vagy csak ez egy ilyen külön szituáció, egy külön háttéralku?
2021. január 19-én nyújtották be a H/14632. számú javaslatot, mely a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézetről szól. A Nemzeti Szociálpolitikai Intézetet a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság jogutódjaként 2021. január 1-jétől alapították meg, amely koordinálja a szociális ellátórendszert. A kormány a 610/2020. (XII. 18.) kormányrendelettel hozta ezt létre, és ilyenkor megkérdezzük, hogy ha kormányrendelettel létre lehetett hozni egy szervezetet, akkor a kormány miért nem tud neki nevet adni. Merthogy azt gondolom, hogy egy kormányzati szerv megnevezése, névadása kormányzati hatáskör, és miért kell egy ellenzéki országgyűlési képviselői országgyűlési határozati javaslat ahhoz, hogy egy kormány által létrehozott és működtetett szervezetnek nevet adjon.
2010 óta a kormány számtalan intézményt hozott létre, a történelmünkben jelentős szerepet játszó személyekről el is nevezte, és nem kellett az Országgyűlésnek egyetlenegy alkalommal sem ebben döntenie.
Miután kormányzati kompetencia a névadás, és a képviselő a kormánynak is tehet javaslatot, szükségtelen volt ezt országgyűlési határozati javaslatban megtenni. Ha azért volt, hogy nagyobb figyelmet szerezzenek a benyújtó képviselőknek, akkor abba is belegondolhattak volna, hogy Slachta Margit számára még halála után is ez milyen megalázó, ugyanis, ha a kormányzat el kívánt volna nevezni róla egy intézményt, a megjelent államtitkár úr is elmondta, hogy szívesen nevezik el ezt az intézményt Slachta Margitról, akkor miért kell ehhez egy országgyűlési határozati javaslat, amely semmilyen módon nem kompetens az ilyen kérdésekben.
Az Országgyűlés többsége harminc évet késett Slachta Margit rehabilitálásával, az előterjesztők közül az idősebbek harminc évet, a fiatalabbak egy évet késtek. Ha valóban őt tisztelnék, akkor egy évvel ezelőtt nem lettek volna olyan érdektelenek, amikor a 100 éves évfordulója volt annak, hogy Slachta Margit 1920. április 14-én a Nemzetgyűlés épületébe, ebbe az épületbe képviselőként belépett. Ő volt az első nő.
Hónapokon keresztül kértem képviselőtársaim sokaságát, hogy rendezzünk ünnepséget erre, hiszen ez egy csodálatos dolog, hogy az első női képviselő Nemzetgyűlésbe, Országgyűlésbe lépésének 100. évfordulója van. Egyetlenegy megemlékezés történt, ami az Országgyűlés épületében volt, ez pedig 2020. március 25-én volt, amikor Soltész Miklós államtitkár úr felállt, és egy napirend utáni felszólalásban öt percen át emlékezett meg mindössze Slachta Margitról, merthogy a választás napja 1920. március 25-e volt.
Azért voltam kénytelen megalapítani Slachta Margit emlékére a díjat a 100. évfordulón, mert az Országgyűlés… - és egyetlen képviselője, Soltész Miklós államtitkár úron kívül, semmilyen megemlékezést nem kívánt e csodálatos asszony 100. évfordulójára megtenni.
Ez az asszony a szociális területen olyan kimagasló eredményeket mutatott fel, ami korában egyedülálló volt nemcsak Magyarországon, hanem akár világszerte is. E javaslat elkészítésére tíz perc elegendő volt, ennyi jutott Slachta Margit emlékezésének, de egy méltó megemlékezésre valóban sokkal több idő és sokkal több pénz kellett volna, ami vélhetően fárasztó volt mindenki számára.
(18.20)
Miután egyetlen képviselő sem volt hajlandó ebben a megemlékezésben együttműködni, ezért 2019. október 17-én a házelnök úrnak a következő levelet írtam: „Tisztelt Elnök Úr! Elnézését kérem, hogy az ülésszak kezdete előtt bokros teendői közepette keresem fel, de a kampányok időszaka véget ért, és el szeretnék kezdeni építkezni, amivel társadalmunk fejlődését szolgálhatom.
Amint látja, elnök úr, egy képet mellékelek önnek levelemhez. Ez a kép a képviselői irodám falán található képekről készült: amikor megkezdtem ezt a felemelő munkát, magam köré kívántam hozni azokat az asszonyokat, akik emberi, szakmai és politikai fejlődésemben inspirációt adtak.
Az öt asszony egyike Slachta Margit, aki a magyar Országgyűlés első női képviselője volt. Lengyel származású, felvidéki családba született, és itthon maradt, amikor 1908-ban a családja gazdasági csődje miatt kivándorolt az Egyesült Államokba.
Ekkor abbahagyta a tanítást, és szociális munkásnak állt. A politika színpadára is úgy került, hogy az erős szociális elkötelezettségét pártalakításával is ki tudta bontakoztatni. 1920-ban lett nemzetgyűlési képviselő. Szabadságát és életét veszélyeztette határozott, nemes céljaival. Miután 1943-ban Szlovákia bejelentette a teljes zsidótlanítást, Rómába utazott, hogy személyesen sürgesse XII. Piusz pápát a cselekvésre. (Nacsa Lőrinc: Ez a Wikipédia!)
Zsidó honfitársunkat bújtatta rendházában, társaságának egyik tagja, Salkaházi Sára itt halt vértanúhalált. Utolsó felszólalását az Országgyűlésben 1948. június 26-án tartotta az egyházi iskolák államosítása ellen, majd 1949-ben emigrációba kényszerült, félve a kommunisták megtorlásától.
A Parlament épülete körül több nagyszerű elődünk és példaképünk szobra található. Ugyan a XIV. kerületben állítottak szobrot emlékére, mert a rendháza abban a kerületben volt, szeretném azonban, ha kezdeményezné a Ház elnöke s mint a kormányzó párt nagytekintélyű vezető képviselője, hogy valahol a Parlament épülete körül emelhessünk szobrot Slachta Margit emlékére.
Természetesen nem fontos számomra, hogy a kezdeményezés személyemhez kötődjön, nyilvánosságra kerüljön, csak az a fontos, hogy emeljünk szobrot erről a nagyszerű teremtésről.”
Na de sajnos ez sem sikerült. Nemcsak a marxisták a második világháború után, de a keresztény meggyőződésűek közül is többen az idejétmúlt klerikalizmus képviselőjének tartották Slachta Margitot, beszédeit gúnyos, trágár közbekiabálásokkal fogadták ebben az ülésteremben is.
Visszatérő váddá vált a botütés, merthogy a ’20-22-es Nemzetgyűlésnek egyedül ő volt tagja egyúttal a ’45 utáninak is. Hogy miért lehetett ez így? Nyilván nem találtak más eszközt arra, hogy a zsidómentéssel kiérdemelt óriási erkölcsi tőkét összetörjék, de legalábbis kikezdjék. A politikai élet balracsúszásával azonban mindinkább lehetetlenné vált, hogy politikai pályafutását folytassa.
A szocializmus éveiben vagy elhallgatták, vagy ha mégis szó került róla, akkor reakciósnak, Horthy-barátnak, nácinak, fasisztának emlegették azért, hogy a személyét bemocskolják.
A rendszerváltás után azt hittük, hogy rehabilitálják őt személye valós megítélése alapján, de nem. 2010-ig kellett várni, hogy legalább egy rakpartot elnevezzenek róla, és 2017-ben határozták el, hogy a korábbi rendházánál szobrot emeljenek.
Hogy miért is nem került sor a rehabilitációjára? Mert a rendszerváltás után ugyanazon szellemiséggel bírók játszották a demokráciát, akik tartották fenn a szocialista rendszert.
Bemutatnám az akkori Nemzetgyűlés jegyzőkönyveiből, hogy néhány szellemi előd miként vélekedett erről a nemes lelkű, életét az elesetteknek és a nőknek szentelő emberről.
1947. február 12-én a Nemzetgyűlés elnöke meg akarta akadályozni, hogy elmondja interpellációját, de Slachta Margit érvelésére kénytelen volt ezt megengedni. És Juhász István szellemi előd hogy kommentálta azt? „A lényeg, hogy beszélhessen!”
Aztán amikor ’47. február 14-én Slachta Margit azt mondta, mielőtt a napirendre tűzött tárgyhoz szólna, szeretne válaszolni Kállai képviselő úrnak arra a megjegyzésére, amely szerint oly nagy a sajtószabadság, hogy még az ő reakciós cikkei megjelenését is megengedik. Kállai Gyula, ugye, a Magyar Kommunista Párt ideológusa volt, és szabadságnak nevezte azt, ha nem tiltanak be egy cikket.
Aztán 1947. július 23., amikor azt mondta Slachta Margit, hogy tulajdonképpen mit ért a Nemzetgyűlés demokrácián, akkor Spitálszky Károly szellemi előd azt reagálta le: „Na, itt van Slachta, a szeszélyes!”
Aztán amikor folytatta Slachta Margit, hogy: mi demokrácián azt értjük - és ez a kereszténydemokrácia -, hogy az ország minden polgárának a jogát elismerjük, ekkor a szellemi előd Török Júlia azt kiabálta: „A gyilkosokét is?”
Amikor azzal érvelt a második világháború utáni kommunista hatalom elhatalmasodásakor, hogy „Hiszen mindnyájunkat egy vesztett ’háború tengere’ környez, úgy vagyunk, mint azon a sziklán az asszony, meg az oroszlán.
Vajon méltó-e hozzánk, hogy nekitámadunk egymásnak - ha még van is erre lehetőség - ahelyett, hogy összefogunk őszinte, igazságos érzéssel, igazságérzettel és egymás iránti megbecsüléssel? Mérlegeljék azt, nem az egyetlen méltó, igazságos és okos-e, hogy mi most összefogjunk és nem tiporjuk el egymást. Mondjuk rá, hogy ámen, és senki sem fogja megbánni.”, ekkor a szellemi előd Spitálszky Károly gúnyosan mit jegyzett meg: „Adjatok választójogot a fasisztáknak, ugye?”
Amikor a vallásos nevelés lesöprése ellen emelt szót és érvelt, hogy állások, előnyök, hatalom, dicsőség, érdek, szenvedélyek, sőt a bosszú érvényesítése érdekében az a demokratikus elv mind vékonyabbá zsugorodott, míg végre célba futott ebben a most előttünk fekvő törvényjavaslatban - amikor az egyházi iskolák bezárásáról volt szó, és a vallásos tananyag kiüldözéséről az iskolákból -, Spitálszky szellemi előd mit mondott? „Slachta botozza a demokráciát!” Még mindig nem tudták ezt elfelejteni.
Amikor azzal érvelt, hogy a legnagyobb bűne ennek a parlamentnek - már hogy annak - a nemzettel szemben, hogy államéletünket erőszakkal lesodorta a keresztény világnézet alapjáról, és ez jogi vonalon az ilyen jogalkotásokban mutatkozik meg, akkor mi volt a szellemi elődök válasza? „Maga ne beszéljen a kereszténységről, hanem a 25 botról!”
Aztán amikor így érvelt tovább, hogy az ostrom óta sok keserűség halmozódott fel azoknak a lelkében, akik nem látják megvalósulva a méltányosságot és az igazságosságot: Nem akarok hosszan szólni.”, erre a szellemi előd Spitálszky Károly válasza: „Ez a szerencse!”
És amikor azt felveti, hogy esetleg utoljára szól, akkor a balos sorokból a „Reméljük!” szó hangzik.
Majd 1947. március 13-án, amikor azt mondja, hogy maholnap már a lélegzetvételt is meg fogják adóztatni, és ilyen körülmények között lelkiismeretlenség még azt az egyetlenegyet is elvenni, ami nem kerül pénzbe, ami nem terheli a költségvetést, és ami igenis minden egyes embernek természetes joga, hogy tudniillik követhesse a saját meggyőződését, erre a kommunisták bekiabálása mi volt? „Belemagyarázzák!” Schiffer Pál pedig azt kiabálta: „Na, ezt is álmodta!”
És mi derült ki ez után? Hogy mindenben igaza volt Slachta Margitnak, és amit jósolt a beteg rendszer következményeként, az bizony be is következett, és meg kell mondjam, hogy annak szellemisége a mai napig is hat.
Amikor arról beszélt, hogy a minisztériumoknál illene, hogy első szempont legyen, hogy valaki mennyire hozzáértő, mennyire szakember és követelte, hogy Keresztury Dezsőt hívják vissza a kultuszminisztérium élére, ezt kell tennünk, nem pedig kikeresnünk egy pártembert, akiről majd miniszterségének harmadik napján fel fogják olvasni, hogy ez meg ez, meg ez van a rovásán, erre egy kommunista mit kiabált be? „Nem jó ajánlólevél, ha képviselőtársunk dicséri!”
1948. június 16-án tartotta utolsó beszédét, amikor is az egyházi iskolák államosítása ellen szólalt fel: Marosán György nagyon ízlésesen mit kiabált neki? „Vonulj kolostorba, Ofélia!”
1946. augusztus 29-én arról beszélt, hogy csak annyit szeretett volna leszögezni, hogy nem a nő haladása ellen beszél, hanem azt mondta, hogy az kívánatos, hogy a családfenntartó férfinak olyan fizetése legyen, amely képessé tegye őt a család eltartására, és az asszonynak módjában álljon szabadon választani, hogy a családban akar-e maradni, hogy a családban akar-e maradni, vagy állást kíván vállalni. Aztán ennek a beszédnek a végén Révész Ferenc szellemi előd mit kiabált be? „Magánál az a baj, hogy nem csak az egyiket választotta!”
És még sorolhatnám hosszan azokat a nemtelen, durva szellemiségű bekiabálásokat és az ő személyének megalázását, amit neki ebben a Házban el kellett szenvednie.
Amikor a Szent Koronáról és a Szent Korona-tanról beszélt, akkor csak ilyen szavakat hallhatott, hogy Ázsiából hozták a koronát; adják vissza a koronát, vegyünk érte búzát, és a rendkívül okos Ratkó Anna még azt is bekiabálta, hogy a Slachta Margit hallgasson!
Szóval, amikor megalapítottam a Slachta Margit Emlékére-díjat, akkor a KDNP közleményt adott ki Szociális Testvérek Társasága cím alatt Nacsa Lőrinc képviselő úr kezdeményezésére, amiben azt közölték, hogy felhasználjuk politikai célokra ennek az asszonynak a nemes életét.
Azt szeretném kérdezni, hogy ez a javaslat nem ugyanaz? Egyébként önök valótlanul azt közölték, hogy ennek a társaságnak joga Slachta Margit vonatkozásában minden jogot megadni, semmilyen joguk nincs. De én most megkérdeztem e-mailben őket, hogy most ehhez a javaslathoz adtak-e hozzájárulást, de természetesen választ nem kaptam. (Nacsa Lőrinc: Épp most válaszoltam!)
(18.30)
Tehát nincs ember - mármint normális ember -, aki ne akarná Slachta Margit emlékét a legszélesebb körben megtartani, és az ő szellemiségét továbbvinni. A 30 év késedelem bizony mindenki rovásán van, aki ebben a parlamentben 30 éve pártként megjelenik. Azt gondolom, tisztelt államtitkár úr, ha már ön itt van, és ezt hallgatja, hogy nem tudom elképzelni, hogy a kormány saját magától nem tudott volna ennek az intézetnek Slachta Margit nevet adni, és ehhez ezt a kutyakomédiát, ezt a körutat kellene bejárni, hogy egy ellenzéki képviselő javasolja úgy, hogy az ellenzék ebben a ciklusban 1500 javaslatából egyetlenegyet sem fogadott el a kormányzati oldal. Én nem gondolom, hogy ezzel az eggyel azt az 1500-at fel lehet oldani. Köszönöm figyelmüket.
