UNGÁR PÉTER
UNGÁR PÉTER
UNGÁR PÉTER (LMP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Mondjuk, én ebben a ciklusban lettem országgyűlési képviselő, de ebben a ciklusban egy unikális dologgal szembesültünk, hogy ellenzéki és kormánypárti előterjesztői is vannak ennek a javaslatnak. Bár a javaslat önmagában szimbolikus, szimbolikus jellege fontos, arról szól, hogy a Nemzeti Szociálpolitikai Intézetet Slachta Margitról nevezze át a kormányzat, ezzel is becsülje meg Magyarország első képviselőnőjét, akinek az életútja mindenki számára inspiráló.
Értelemszerűen nem szeretném azzal kezdeni, ami az ellenzék bizonyos részeiben nagyon népszerű, hogy elmondjam, hogy Slachta Margit még egy olyan jobboldal volt, ami jó volt, ezzel szemben most olyan jobboldal van, ami baromi rossz. Bár ha sok szempontból ez az állítás igaz lenne, én valószínűleg, ha akkor lettem volna képviselő az előző évszázadban, akkor sem egy pártban lettem volna Slachta Margittal. Ennek ellenére nagyon fontos, hogy a nemzeti egységben megbecsüljünk olyan embereket, akikkel amúgy voltak véleménykülönbségeink. Nem szeretném Slachta Margit életútját részletesen ismertetni, szerintem ezt többen meg fogják tenni, de ő az az ember, aki minden szempontból nemzeti egységet jelent abban, hogy megbecsüljük, a nemzeti panteon része legyen, és a következő generációk értesüljenek az életútjáról.
Talán amiért a legfontosabb, és a szociálpolitikában neki a legnagyobb jelentősége van, az az, hogy sok jobboldali gondolkodóval szemben neki végig az volt az állítása, hogy a gondoskodás nem az otthonban folyik, hogy a gondoskodás nem egy magánkérdés, hanem egy politikai kérdés, amit meg kell szervezni, és amelynek a megszervezésére az állam, az újraelosztás és az Országgyűlés a jó hely. Azt gondolta, ami egy nagyon is messze mutató és sok szempontból a társadalmi alapvetéseket és a család szerepét megváltoztató gondolat, hogy a gondoskodást a szociálpolitika keretén belül politikailag, gazdaságilag és szervezetileg kell kezelni.
Az a helyzet, hogy abban az időben, amikor ő ezt mondta, ez azért is volt forradalmi gondolat, mert a legtöbben azt mondták, hogy a szociálpolitika, meg minden, ami a szociális szektorral foglalkozik, az különböző arisztokrata nagyasszonyok személyes jótékonykodása kell hogy legyen, és nem pedig egy társadalomszervezési kérdés kell hogy legyen.
Ráadásul az egyház, aminek a mai napig nagy szerepe van a szociális szektorban, ő a tagja volt mint apáca a katolikus egyháznak, és ennek ellenére azt gondolta, hogy az egyházi kereteken túl állami kereteket is kell a gondoskodásnak biztosítani. Örülnék, ha ki lehetne mondani, hogy ez az elv az, ami a Slachta Margit átnevezés mellett egy szintén nemzeti konszenzust jelent, hogy állami kérdés, politikai kérdés a gondoskodó munka, és politikai kérdés az, hogy mit kezdünk a szociálpolitikával, hiszen ha valami Slachta Margitnak a személyes ars poeticája volt, az ez.
Arról nem fogok sokat beszélni, ami szintén egy érdekes kérdés, hogy mégiscsak a legtöbb felszólalása Slachta Margitnak értelemszerűen a női választójog kérdéseiről szólt. Hogy kinek a jogelődje mit kezdett a női választójoggal abban az időben, vagy kinek az intellektuális elődei, amikor Slachta Margit beszélt, ezt majd a történészek eldöntik, ezt a nagy ökuménia miatt nem fogom részletesen kifejteni, de erről is lehet az embernek véleménye.
Voltak olyan elemei az ő politikájának, amelyeket a jelenlegi kormányzat követ, és ami miatt nem lepett meg az, hogy csatlakoztak képviselőtársaim. Ilyen volt az, hogy a nagycsaládosokat adókedvezményekkel kell támogatni. Ezt a jelenlegi kormányzat követi, ezt már Slachta Margit javasolta.
Voltak olyan javaslatai, amelyeket véleményem szerint a jelenlegi kormányzat szintén követ, bár ez az én személyes véleményemmel ellentétes, ilyen például a válások megnehezítése, illetve a házasság intézményének a gazdasági támogatása.
Ugyanakkor voltak olyan javaslatai, amelyeket viszont a kormányzat nem követ - véleményem szerint követhetne -, és amiben meg én értek egyet vele. A történelem általában egy ilyen komplex dolog, ahol mindenkinek sok oldala van. Ilyen például az otthongondozás állami támogatása, ez több felszólalásában is szerepelt, és ez Slachta Margitnak az egyik legfontosabb szociálpolitikai javaslata volt. Véleményem szerint, és ennyit engedjenek meg nekem, hogy ha Slachta Margit most is az Országgyűlés tagja lett volna, akkor támogatta volna azt a javaslatomat, hogy az otthongondozási díj a minimálbér szintjére emelkedjen abban az esetben is, hogyha nem gyermekeket gondoz otthon.
(17.40)
Sőt, Slachta Margit volt az egyik első a magyar Országgyűlésben, aki az idősgondozást és az idősek arányának a növekedését - ugye, ez a demográfiai tendenciák miatt már a 20-as években egy kérdés volt - felvetette, és még azt is elmondta, hogy ez azért egy női kérdés, mert az idősekkel alapvetően nők foglalkoznak. Így volt ez akkor, ez minden kutatás szerint jelentős részben így van most is, és ez jelenleg egy fizetetlen munka, mint ahogy volt a 20-as években, és mint ahogy a 20-as években, most is pontosan ezen a fizetetlen munkán alapszik az, hogy az emberek jelentős része el tud menni, és fizetett munkát tud végezni. Ez is egy olyan dolog, amire Slachta Margit intelmei alapján a kormányzat remélhetőleg gondolni fog.
Ugyanakkor az ő szociálpolitikája nem csupán a szociális juttatásokkal, családtámogatással, időstámogatással foglalkozott. Van egy olyan mondata, amely véleményem szerint mutatja azt, hogy az ő társadalmi gondolkodása mennyire nem a szabadpiaci fundamentalizmus pártján áll, és mennyire inspiráló azoknak az embereknek, akik magukat szintén nem a szabadpiaci fundamentalizmussal azonosítják, azt mondta, hogy „Nemcsak a nyomor és szenvedés enyhítésére kell gondolnunk (...), hanem a szegénység, nyomor okainak megszüntetésére kell törekednünk. A társadalom egészében jelen kell lenni, mégpedig ott, ahol a bajok születnek megelőző és megszentelő szeretettel.” Az, hogyha valaki azt mondja, hogy a szegénységnek társadalmi okai vannak, és annak társadalmi okai vannak, hogy valaki miért kerül a szociális ellátórendszerbe, és ezeket meg kell szüntetni, ma is egy radikális állítás, ugyanannyira radikális állítás, mint amennyire a 20-as években az volt, és nagyon örülök, hogy valaki, aki ilyen radikális állítást fogalmazott meg, az a szociális kormányzat szerint megérdemli azt, hogy róla elnevezzünk egy intézetet.
Amiről még fontos beszélni, hogy nem véletlen az, hogy 1985-ben Izrael Állam az Igaz Ember posztumusz kitüntetést ajándékozta Slachta Margitnak, szinte sok szempontból egyedül volt… (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól. - Az elnök csenget.) …sok szempontból egyedül volt egy nagyon vészterhes korban, és egyedül, nagyon kevesekkel együtt tett jót akkor, amikor ez nem volt divatos, és véleményem szerint ez is mutatja, hogy róla érdemes intézetet elnevezni.
Végezetül egy dolgot még mindenféleképpen el szeretnék mondani, hogy nagyon sokat vitatkozunk olyan kérdéseken, amelyekben én azt el tudom képzelni, hogy eltérő világnézet vezet minket, de ugyanakkor mind a kettő jó szándékkal van. Én el tudom képzelni azt, hogy az, hogy az egyházaknak a szerepe megnőtt a szociális alapszolgáltatásokban meg egyáltalán a szociális ellátórendszerben, ez az államtitkár úr részéről egy őszinte és jóakaratú dolog, csak szeretném, hogy fordítva is így legyen, tehát hogy amikor mi azt mondjuk, hogy igenis állami feladat, és az államnak részt kell vennie a szociális ellátórendszerben, és azt az államnak az újraelosztásból kell finanszíroznia, hogy ebben részt vesz, itt segít, nem is csak segít, hanem itt csökkenti azokat a különbségeket, amelyek létrejöttek a társadalomban, ezt is jó szándékból tesszük. A kettő nem feltétlenül oltja ki egymást, de a finanszírozási különbségekre felhívni a figyelmet - mert tudom, hogy abszurdan hangzik ez tőlem pont egy Slachta Margitról szóló vita előterjesztőjeként, de a finanszírozásbeli különbségekre felhívni a figyelmet - nem egyházellenes, nem keresztényellenes, egyszerűen a mi világnézetünkből jön, ugyanúgy jó szándékkal, azért, hogy a lehető legjobban tudjuk mérsékelni a gazdasági rendszer által létrehozott egyenlőtlenségeket.
Összességében tehát nagyon örülök annak, hogy Slachta Margitról intézetet nevez el a magyar Országgyűlésen át a magyar kormány, és remélhetőleg ez csak egy első lépés abban, hogy több, Slachta Margit szellemiségében születő javaslatot támogatni tudjon a kormánytöbbség; az otthonápolás díjának a növelése, a szociális szektorban dolgozók egyszeri 500 ezer forintos bérkiegészítése vagy a jelenlegi vírushelyzet alatt az, hogy megkapják a 100 százalékos táppénzt, ha koronavírusosak lesznek, mind olyan, ami ebben a szellemiségben véleményem szerint mindenki számára támogatható. Köszönöm szépen. (Taps.)
