DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! A gyermekeinkről, ovisokról, a hivatalról meg az Alkotmánybíróságról akarok beszélni. Az történt ugyanis, tisztelt Ház, hogy nemrégiben az Alkotmánybíróság egy közelmúltbeli döntésével megsemmisítette a köznevelési törvény azon módosítását, amely az iskolaérettségről, illetve annak megállapítása szabályozásáról szól. Ezt a törvénymódosítást a jelenlegi többség kezdeményezte, azt állítva, hogy egy olyan egységes szabályozás jön létre, ami egyébként jogszerű, és a gyermekek érdekében áll.
Most az Alkotmánybíróság megkérdőjelezhetetlen határozatával kimondta, hogy ez nem így van. Normál esetben egyébként minden további nélkül lehetne egymással tárgyalni, tisztelt többség, amikor a gyerekeinkről, az unokáinkról, a 6-7 évesnél fiatalabb nemzedékről van szó, hogy önök tévedtek, ilyen van, javítsuk ki együtt a hibát. De nem ez történik! Nem ez történik, és ostoba módon még mindig azt állítják, amiről immáron az Alkotmánybíróság is kimondta, tudniillik a döntésről, hogy ez nem szolgálja a gyerekek érdekét.
Az én véleményem szerint a döntés egésze csak és kizárólag a nagybetűs „hivatal” érdekét szolgálja. Arról van szó, hogy úgy gondolták, hogy minden gyermek ugyanolyan, és amikor 6 éves lesz, akkor zsupp, be vele az iskolába. Pedig önök pontosan tudják, nyilván lelkiismeretes szülőként, hogy van olyan gyermek, amelyik érett, és van olyan gyermek, amelyik még nem érett az iskolára. A korábbi módszer ez volt, és kormányoktól függetlenül, egymást követő éveken, évtizedeken keresztül ezt hoztuk. Aztán önök ezt megváltoztatták, most meg az Alkotmánybíróság július 30-ai hatállyal ezt megsemmisítette.
(14.50)
Azt kérdezem, tisztelt államtitkár úr, bírunk-e egy ilyen ügyben normálisan beszélni egymással, vagy már annyira eluralkodott az őrület, hogy az ovisokról, a legkisebbekről sem tudunk valódi, épeszű szakmai vitát folytatni.
Azt akarom kérdezni, államtitkár úr, a gyermekeink érdekében visszaállítják-e az eredeti szabályozást, merthogy az újat megsemmisítette az Alkotmánybí-róság. Elfogadják-e, hogy nem minden gyermek ugyanolyan? Sőt, ennél többet mondok: önök ezt pontosan tudják szülőként, nagyszülőként.
Minden gyermek különböző, hála istennek, ez a csodálatos benne. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ez a nyavalyás törvény ezt nem ismerte el. Helyrehozzák a hibát, államtitkár úr? (Taps az ellenzéki padsorokból.)
