DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Először is, tisztázzuk, hogy az Alkotmánybíróság miről döntött és miről nem döntött. Ön egy pontos és akkurátus ember szerintem, lehet, hogy véletlenül a Népszava cikkét olvasta, és azért fogalmazta meg ezt az interpellációt, ugyanis az Alkotmánybíróság döntése nem így hangzik, mint ahogy ön mondta.
Szeretném idézni az Alkotmánybíróság döntését szó szerint, és akkor legalább a kiindulási pontot tudjuk tisztázni: az Alkotmánybíróság a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 45. § (2) bekezdése és 45. § (6) és (6f) bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. Tehát fontos tisztázni, hogy nem úgy van, ahogy ön mondta, tisztelt képviselő úr, hogy megsemmisítette a módosítást az Alkotmánybíróság, hanem a megsemmisítésre vonatkozó indítványt elutasította az Alkotmánybíróság. Én is olvastam a baloldali lapokban, hogy ott azt mondták, ezt megsemmisítette, de ha ön is megnézi az alkotmánybírósági határozatot, akkor láthatja, hogy elutasította ezt az indítványt az Alkotmánybíróság.
Van más rész a törvénymódosításban, ami nem az iskolaérettségre vonatkozik, hanem egy teljesen más szabályozásra, ott valóban volt olyan rész, amelyet megsemmisített. De az iskolaérettséggel kapcsolatban nem semmisített meg egyetlenegy paragrafust, egyetlenegy bekezdést sem.
Az Alkotmánybíróság rögzített egy jövőre vonatkozó jogalkotási kötelezettséget a parlament számára, mégpedig 2021. június 30-áig, azt az esetet kell a parlamentnek rendezni. Erre vonatkozik az Alkotmánybíróság többletgarancia-igénye, amely teljes mértékben egybevág egyébként az ombudsman hasonló vizsgálatának eredményével, hogy arra kell itt egy jogszabályi rendelkezést hoznunk, hogy mi van akkor, ha a gyermek nem iskolaérett, de a szülő nem nyújtja be a gyermeknek a kvázi halasztási kérelmét, tehát hogy még egy évig az óvodában maradjon. Azt kell rendezni a jogalkotónak, hogy ha a szülő a saját mulasztásával a saját gyermeke fejlődését, a saját gyermeke érdekeit veszélyezteti, akkor az állami intézményrendszer hogy tud ebbe a helyzetbe úgy belépni, hogy a gyermek érdekei ne szenvedjenek hátrányt. Ezt valóban hozta az Alkotmánybíróság, ezt a helyzetet meg is fogjuk oldani, ha a szülő elfelejti hanyagságból benyújtani, vagy hiányosan, problémásan nyújtja be ezt a kérelmet, akkor hogyan lehet a szülő helyett ezt a kérelmet pótolni. De nem arról van szó, amit ön itt sugallt, hogy itt a szabályozást az Alkotmánybíróság megsemmisítette volna.
Miért született ez a szabályozás? Tisztelt Képviselő Úr! Ön is tudja, hogy nagyon szerteágazó volt a gyakorlat, hogy mikor, hol, kik milyen halasztást engedélyeztek ebben az ügyben. Voltak, akik szigorúbbak voltak, voltak, akik megengedőbbek voltak. Nem az számított, hogy egy 6-7 éves gyermek iskolaérett-e, hanem az számított, hogy hova született, mert egyik városban azt mondták, hogy legyen még egy évet az óvodában, 10 kilométerrel odébb, a másik városban azt mondták, hogy nem, menjen iskolába. Ez volt ebben a helyzetben az igazságtalanság, ez nem volt a magyar gyerekek érdeke, hogy a születési hely határozta meg azt, hogy ő a halasztásra engedélyt kap, vagy nem kap. Mi azt mondtuk, hogy legyen egyenlő mérce: akinek a halasztásra szüksége van, mert valóban jót tesz neki, ha még egy évig az óvodában van, ezt kapja meg. Idén 16 487 halasztási kérelmet nyújtottak be. Hány százalékának adott helyt ebből az Oktatási Hivatal, amit ön embertelen, távoli kockahivatalnak mond. 96 százaléknak adott engedélyt. Önök azt mondják, hogy mesterségesen iskolaéretlen gyerekeket kényszerítünk az iskolapadba - 96 százalékban helyt adott az Oktatási Hivatal a kérelmeknek, és szakértő kirendelésére az eljárásoknak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) csak 53 százalékában van szükség.
Tehát szerintem igenis lehet értelmes párbeszédet folytatni erről, csak a tényeket tisztázzuk előbb. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
