HOHN KRISZTINA
HOHN KRISZTINA
HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Folyamatos zaj.) Huh, nem volt ez könnyű néhány perc az elmúlt időben… Akkor elkezdeném, ha megengedik!
Tisztelt Országgyűlés! A mai napon két olyan törvényjavaslat is volt a bizottság előtt, amelyet sajnos leszavaztak, és mind a kettő a munkanélküliekkel, illetve a közfoglalkoztatottakkal volt kapcsolatos.
Az egyik ilyen javaslat az volt, hogy legyenek szívesek, hallják meg a hangunkat, és emeljék fel három hónapról legalább hat hónapra az úgynevezett, régen munkanélküli-segélynek hívott ellátást, hogy fellélegezhessenek azok, akik a járvány ideje alatt elvesztették a munkájukat, és azóta nem találtak semmi más megélhetési lehetőséget.
Ezenkívül a másik ilyen javaslat pedig az volt, hogy van az a bizonyos jogszabály, amely szabályozza azt, hogy egy adott közfoglalkoztatónál egy bizonyos közfoglalkoztatott maximum tíz évet tölthet el. Ezt most feloldotta a kormány egy rendeletben a járvány, illetve a veszélyhelyzet idejére, így egy kicsit fellélegezhetnek azok, akik veszélyben érezhették a megélhetésüket.
Viszont már több beadvány született ezzel a témával kapcsolatban, többek között a béremelésről is, a közfoglalkoztatottak béremeléséről, amelyből önök nettóban kettőezer-pár forintot hagytak jóvá vagy annyit terjesztettek elő, annyit emeltek ezeknek a szerencsétlen embereknek a bérén, ami szerintem több mint megalázó, hiszen évek óta nem emelkedett normálisan, jelentősen a közfoglalkoztatottak bére. Ugye, valamikor minimálbér volt. Mi megértettük azt a szándékot, hogy azzal, hogy kevesebb bért kapnak, az a szándék, hogy visszakerülhessenek a munkaerőpiacra, viszont ennek most azért sokkal kisebb a lehetősége, mint korábban. Ez az egyik.
A másik pedig az, hogy most már olyan nagy lett a rés a rendes minimálbér és a közfoglalkoztatotti minimálbér között, hogy jelenleg körülbelül 50 százaléka a közfoglalkoztatotti bér a minimálbérnek; amikor ez az egész kezdődött, akkor körülbelül 70 százalék volt.
Szeretném azt kezdeményezni, hogy minél több munkatársuk, akik ezeket a törvényjavaslatokat megszerkesztik és az indoklásokat megírják, végezzenek több terepgyakorlatot, és ismerkedjenek meg azokkal a közfoglalkoztatottakkal, akik közül jó néhányat én is ismerek. Én már sokszor elmondtam, hogy polgármester voltam, magam is szerveztem közfoglalkoztatást, láttam ennek az előnyeit, láttam a hátrányait. Igen, vannak olyanok, akik valóban bent tudnak ragadni ebben a foglalkoztatási rendszerben, és ők már a saját maguk erejéből nem tudnak ebből kijönni sajnos. Nekik komplex programokra lenne szükségük, amelyek között én láttam már ilyet egyébként, kormánypárti szakértők által kidolgozott ilyen programot is láttam már, ami szerintem nagyon jó volt, nem is értem, hogy miért nem lett bevezetve.
Valóban csökkent a közfoglalkoztatottak száma az elmúlt években. Sajnos, jó néhányukat elveszítettük valamilyen betegség általi halál miatt, illetve vannak olyanok, akik szerencsésen nyugdíjba tudtak menni, de sokan vannak még most is olyanok, akik már tíz éve tényleg valamilyen közfoglalkoztatásban ragadtak. Tehát ezeknek az embereknek segítség kell, mindenképpen fel kell őket karolni, mert szép lassan éhen halnak, mert 54, de 56 ezer forintból sem lehet megélni.
Mondok példát is, hogy értsék, hogy miről beszélünk, meg hogy tényleg lássák azt, hogy hiteles az, amit mondok, és ez nem a kormány kizárólagos kritikája vagy szokásos szidása, ahogy itt az államtitkár úr mondta az előbb itt valamelyik képviselőtársamnak. Tehát nem ez a célom egyáltalán, inkább a figyelem felhívása ezeknek az embereknek a sorsára. Tehát az, hogy valaki kap 56 ezer forintot, és már évek óta semmilyen vagyona nincs, mert ami volt, azt mondjuk, már adott esetben felélte, ennek az embernek segítség kell, ha az akarjuk, hogy visszakerüljön a munkaerőpiacra, vagy valamilyen szociális jellegű közfoglalkoztatás az, ami biztosítja majd az ő megélhetését.
Például nálunk létezik egy Erzsike nevezetű asszony, aki súlyos betegségekben szenved, de ahhoz nem elég beteg, hogy rokkantellátást kapjon. Például az ő esete olyan, hogy 56 ezer forint lesz majd most a jövedelme, amiből 30 ezer forintot fizet albérletre, villanyra és vízre, és mindaz a huszon-párezer forint megmarad neki arra, hogy fát vegyen, ételt vegyen magának, és egyáltalán élje az életét.
Meg szeretném kérdezni, hogy 20-25 ezer forintból önök szerint mit lehet ma vásárolni. Kiszámolták-e azt, hogy ez nincs napi ezer forint, mondjuk, adott esetben? De ha tegyük föl, hogy nem fizet rezsit - mondjuk, remélem, fizetnek azért, akik még tudnak -, azoknak is vajmi kevés ez a pénz. De hát, hogyha kétezer forintot veszünk naponta, az is minimális, gondoljuk meg, hogy milyen kenyérárak vannak és így tovább! (Az elnök csenget.) Köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiban.)
