BŐSZ ANETT
BŐSZ ANETT
BŐSZ ANETT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Idén másodszor gyűjt a Szikra Tehetséggondozó Egyesület Érden és környékén autizmus spektrumzavarral élő gyerekek nyári táboroztatására. Tavaly 40 auti tudott táborozni Érden és környéken. Volt lovas, kutyás foglalkozás, mentek múzeumba, rajzoltak, festettek együtt a gyerekek. Volt olyan édesanya, aki azt mondta, hogy az ő gyereke biztosan nem fog felülni a lóra, és csak akkor hitte el, hogy ez megtörtént, amikor látta a saját gyermekéről készült fényképet.
Az autistákra gyakran mondják, tisztelt képviselőtársaim, hogy ők angyalokkal játszanak. Ők egy külön világ. Számukra rémítő lehet akár egy-egy hangosabb zaj vagy akár vadidegenek nyilvános összeszólalkozása az utcán, máshogy érzékelik a világot, de ugyanarra van szükségük, mint bármelyikünknek itt, ebben a világban: megértésre, empátiára, és arra, hogy odafigyeljenek rájuk.
Ezeknek a gyerekeknek nehéz. Többségében integráltan oktatható autista gyermekekről beszélek most, így ők gyakorta ép társaikkal járhatnak együtt az iskolába, ugyanakkor számos olyan akadályba ütköznek, amibe, ha a gyógypedagógiai szakszolgálatok elégséges mivolta lehetővé tenné, akkor nem kéne ebbe ütközniük. Én ideveszem azt is, hogy az Erzsébet-táborok gyakorta elérhetetlenek számukra, egészen egyszerűen kapacitás- és forráshiány miatt, és nem gondolom azt, hogy valamifajta rossz szándék vezet oda, hogy csak Érden és környékén egyébként több tucat ilyen gyermeket találunk. Az, hogy az osztálytársaikkal haladhassanak az órákon, sokszor az őket körülvevő pedagógusok figyelmére és többletmunkájára támaszkodik, és nem pedig arra, hogy a gyógypedagógiai és a pedagógiai szakszolgálatok mit tudnak lehetővé tenni számukra. Egészen egyszerűen eltörpül a szolgáltatás, illetve az intézményrendszeri szolgáltatás ahhoz mérten, hogy hány autizmus spektrumzavarral küzdő gyermekkel, illetve családdal állunk szemben ebben az országban.
Az autizmus spektrumzavarral élő gyerekek helyzete még nehezebb lett a karantén alatt. A számukra elérhető fejlesztések nagyon sok esetben úgy maradnak el, hogy akár több év munkája veszhet kárba. Én azt gondolom, erről beszéltünk itt már a Ház előtt azonnali kérdés, felszólalás formájában. Tisztában vagyok azzal, hogy nagyon sok minden szabadult ránk itt a koronavírus-járvány következtében, de tudnunk kell azt, hogy a harmadik hullámnak is vége lesz egyszer, és ma nagyon nehéz abban hinni, de lesz nyári szünet is, lesznek nyári táborok is. Úgyhogy amiért idehozom ezt a témát, az azonban nem az, hogy elsősorban a problémákról beszéljek, hanem az a sikertörténet, ami elvezette a Szikra Tehetséggondozó Egyesületet Érden például odáig, hogy tavaly 40 gyermeket tudtak táboroztatni önerőből, illetve magánadományokból, most még nagyobbat álmodtak, idén 60 gyermeket szeretnének táboroztatni. El kell hogy mondjam, az ellátórendszerek elégtelensége vezetett egyáltalán oda, hogy egyre több gyermek és egyre több szülő került az ő látóterükbe. Most már Érden és környékén túlnyúl az, amit a Szikra Tehetséggondozó tesz. Azt gondolom, az viszont igen örömteli, hogy mindamellett, hogy aggodalommal tölt el, büszke vagyok arra, hogy ismerhetem azokat az édesanyákat, akik többet tesznek nemcsak a saját gyermekeikért, hanem mások gyermekeiért is annak érdekében, hogy ezek a gyerekek lehetőség szerint zavartalanul tudjanak iskolába járni, lehetőség szerint megkapják azokat a fejlesztéseket, amelyekre az iskoláikban nincsen mód, vagy csak korlátozott keretek között van mód. Azt gondolom, számos olyan, eredetileg állami vagy központi szolgáltatást tud a Szikra Tehetséggondozó pótolni, amire méltán büszkék. Azt is gondolom, majd egy következő felszólalás keretében kénytelenek leszünk arról beszélni, hogy az ellátórendszerek elégtelenségét hogyan pótoljuk.
Az azonban nem eltagadható - és szeretném ezzel zárni ezt a mai felszólalást -, hogy hiszek abban, hogy ezek az első lépések, amelyeket most az autizmus spektrumzavarral élő gyermekekért alulról építkező módon tesznek. És tényleg nagyon hálás vagyok ennek a csapatnak, hogy maguk közé fogadtak, és részese lehetek annak a sikertörténetnek, mert azért ne felejtsük el, hogy ez egy lokális sikertörténet, amikor az Erzsébet-táborokból egyébként kiszoruló gyerekek mégiscsak olyan nyári élményekkel gazdagodhattak már a múlt nyáron és gazdagodhatnak idén nyáron, amelyekkel egyébként az ép társak is. Én kívánok nekik minden jót idén nyárra is. Nagyon bízom abban, hogy további 20 gyermeknek össze fogjuk tudni gyűjteni a szükséges pénzforrást, és tényleg azt hiszem, mindnyájan boldogabbak leszünk, ha ez a tábor ismét megtörténik. Köszönöm a figyelmet. (Taps a DK és a függetlenek soraiból.)
