DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT
DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT
DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban, napirend után szűkebb hazám, Pécs és Baranya sorsáról, problémáiról szoktam beszélni, és most a Pécsi Tudományegyetemről kell beszélni.
Azt előre kell bocsátanom, hogy mi a jelentősége Pécs és Baranya életében az egyetemnek. Ezt egészen világosan úgy lehet kifejezni, hogy Pécs, Baranya, és mondhatjuk, hogy az egész dél-dunántúli régió sorsa összefonódik a Pécsi Tudományegyetemmel. E rövid napirend utáni felszólalásban beszélnünk kell a modellváltásnak hazudott kiszervezésről, beszélnünk kell a fejlesztési források megvonásával való fenyegetésről, és beszélnünk kell arról, hogy ismét Pécs egyik országgyűlési képviselője, Hoppál Péter a térsége és a saját választói ellen fordult.
Ugyanakkor szeretném egy jó hírrel kezdeni, egy olyan hírrel, amire minden pécsi büszke lehet. Nem olyan régen a Pécsi Tudományegyetem közölte, hogy az egyik rendkívül rangos nemzetközi rangsorban a Pécsi Tudományegyetem egy nagyon pozitív, nagyon előkelő besorolást kapott, és a legjobb magyar vidéki tudományegyetem minősítést nyerte el. Ez mindenképpen egy elismerés, és ez aláhúzza, hogy a sok-sok éven keresztül tartó forráskivonás, megalázóan alacsonyan tartott oktatói és kutatói bérek, illetve munkavállalói bérek ellenére a Pécsi Tudományegyetem nagyon jól és hatékonyan működik. Mindenképpen megérdemel minden elismerést valamennyi dolgozója a Pécsi Tudományegyetemnek.
Ugyanakkor láthatjuk, hogy a korábbi kormányzati kommunikációval ellentétben egy rohamtempóban elindított kiszervezési hullám vagy modellváltási hullám már elérte a Pécsi Tudományegyetemet is, és annak ellenére, hogy itt, ebben az ülésteremben nem olyan régen még Bódis államtitkár úr, a Pécsi Tudományegyetem volt rektora, a Rektori Konferencia volt elnöke maga mondta, hogy óvatosabban kíván haladni, a kormány és a legnagyobb vidéki tudományegyetemek esetében még nem akarják elkapkodni a kiszervezést, mégis megtörtént ez egy diktátum formájában.
Egészen döbbenetes volt az a folyamat, amit tapasztaltunk, és ebben az időszakban azt is el lehet mondani, hogy a kormánytól semmiféle érdemi információt nem kaptak azok a döntéshozók, akiknek aztán az egyetemi polgárokkal való valamiféle belső diskurzust, vitát le kellett volna folytatni, ezért semmiképpen nem volt megalapozott az a folyamat, ami alatt az egyetemi szenátusnak is valamiféle állást kellett foglalnia.
Nagyon fontos, hogy az egyetemi szenátusi döntés ugyan támogató volt, hogy induljon el a modellváltás folyamata, induljon el a tárgyalás a modellváltásról, nagyon-nagyon fontos garanciákat megfogalmaztak, hogy miket tartanak alapvetésnek, miket kell mindenképpen egy majdan az Országgyűlés elé érkező előterjesztésnek tartalmaznia.
Mellár Tamás professzor úr, Pécs másik országgyűlési képviselője és én magam is egy-egy határozati javaslatot terjesztettünk az Országgyűlés elé, amivel ezeket az egyetemi polgárok és egyetemi vezetők által megfogalmazott garanciákat kívánjuk érvényesíteni. Ezek a garanciák kiemelkednek abban, hogy mindig biztosítani kell, hogy a szakmai, illetve tudományos döntésekben ne tudjanak kívülről beleszólni, ez mindig az egyetemi polgárok által megválasztott szenátus, illetve a szenátus által megválasztott rektornak legyen a kompetenciája.
Nyilván nagyon fontos, hogy olyan jellegű kiszervezés, modellváltás ne valósulhasson meg, hogy kiszervezik az egyetemet egy alapítványba, ahol a kurátorokat a kormány választja meg. Erre nincs ráhatása érdemben a szenátusnak, a kurátorok visszahívhatatlanok, a megbízatásuk időkorlát nélküli, és gyakorlatilag minden döntést magukhoz vonnak.
Ezeket a garanciákat beterjesztettük, egyelőre pozitív válasz nem érkezett. Döbbenetes módon a Kulturális bizottság ülésén az egyik kormánypárti képviselő megerősítette azt a, mondhatjuk úgy, hogy zsarolást, ami az elmúlt hetekben-hónapokban többször elhangzott, hogy azok az egyetemek, amelyek kimaradnak a modellváltásból, nem számítottak azokra a jelentős fejlesztési forrásokra, amelyek a következő fejlesztési időszakban a tudományos, kutatási és felsőoktatási világhoz érkezhetnek majd. Ez egészen megdöbbentő.
Az is megdöbbentő, hogy Hoppál Péter képviselő úr több hét hallgatást megtörve ezen a bizottsági ülésen büszkén vállalta, hogy ő is támogatja a Pécsi Tudományegyetem kiszervezését. Tapasztalatok szerint ez úgy fog történni, hogy magánalapítvánnyá szervezik ki az egyetemet, az egyetemi döntéshozatalt, az egyetemi ingatlanokat, amelyeket aztán jellemzően fideszes politikusok vagy kifejezetten kormánytagok vezetnek az eddigi tapasztalatok alapján.
Mi azt gondoljuk, hogy ez teljes mértékben elfogadhatatlan, és egy ilyen döntést nem lehet meghozni érdemi társadalmi vita nélkül. Tehát a pécsi közvélemény tájékoztatása, bevonása nélkül nem lehet a városunk és régiónk jövője szempontjából meghatározó intézményt ilyen módon, garanciák nélkül kiszervezni, és magánalapítványba privatizálni.
Annak érdekében, hogy Hoppál képviselő úr a véleményét a pécsi és baranyai közvélemény előtt is meg tudja védeni, egy nyílt vitát kezdeményeztünk Mellár Tamással közösen, ám ezt Hoppál képviselő úr egyszerűen gyáván visszautasította, nem volt hajlandó egy ilyen online vitán részt venni, és az álláspontját ütköztetni. Ez mindenképpen szégyenletes, s mi úgy gondoljuk, hogy ezzel ismét a választói ellen fordult Hoppál Péter képviselő úr. De mi itt nem adjuk fel azt a küzdelmet, ami által garanciákat kívánunk ebben a rendszerben biztosítani annak érdekében, hogy a Pécsi Tudományegyetem meg tudja őrizni a szakmai és tudományos autonómiáját. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
