Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, a kormánypárti képviselők rendre tudják azt, hogy a napirend utániak óráján milyen témákkal kívánunk előállni, és a magyar rögvalóság mely problémáit kívánjuk együttesen megoldani, ugyanakkor reakció, államtitkári, miniszteri válasz rendre nem érkezik ezekre.
Ugyanúgy, ahogy a következő témára sem, amely a kieső munkabérek pótlásáról szól, egész pontosan arról, hogy majd egy évvel a koronavírus okozta járvány és válsághelyzet kezdetét követően most márciusra jutott el oda a kormány, hogy egy kicsit kiterjeszti az ő eddigi mikroszkopikus bértámogatási programját. Egy év alatt, ugye, oda sikerült eljutniuk, hogy a munkahelyek nagyjából 5 százaléka tekintetében tudtak valami mérhető támogatást biztosítani. Nem árulok el titkot azzal, hogy Ausztriában, Németországban ez az arány 15-20 százalék vagy pedig még magasabb a meglévő munkahelyek számának tekintetében.
Magyarországon most egy hónapra ígérnek gálánsnak mutatott kiesőmunkabér-pótlást. Ugyanakkor az is látjuk, hogy az apróbetűs részben vannak elrejtve a titkok, nagyon sokszor azon bukik el a részleges minimális támogatás felvétele is. És hát, Magyarországról beszélünk, a helyzet az, hogy a novemberben-decemberben megígért támogatások egy részét február elején még hiába keresték a számláikon a munkavállalók, illetve a munkáltatók.
Azt látjuk tehát, hogy hónapok teltek el úgy, hogy teljes ágazatokban állították le az érdemi munkavégzés lehetőségét is. Éppen ezért a kieső hónapokra a Jobbik visszamenőleg is követeli minden kieső munkabér 80 százalékának a kiutalását. Tesszük ezt azért is, mert ez a transzfer lényegében és nagyon nagyrészt a hazai gazdaságban hasznosul, Magyarországon kerül elköltésre. A kieső bérrel rendelkező magyar munkavállalók nem luxusjachtozásra költik el a pénzt, nem külföldi egzotikus utakra fogják ezt elkölteni, hanem hazai fogyasztási cikkekre, lehet, hogy az online vásárlásaikkal éppen más magyar vállalkozók életben tartásához tudnak hozzájárulni. Ez a pénz pedig, ha úgy vesszük, jár.
Egy ki nem mondott társadalmi szerződésünk van ezekkel az emberekkel, a magyar munkavállalókkal. Ők azok, akik a költségvetést, a nemzetgazdaságot a hátukon cipelik. Ők azok a magyar mikro-, kis- és közepes vállalkozások, amelyek a magyar munkahelyek kétharmadát biztosítják ennek az országnak. Ők azok, akik azt a szekeret húzzák, ami most megbicsaklott a járványügyi veszélyhelyzetből kifolyólag, de éppen ezért a ki nem mondott társadalmi szerződés arról szól, hogy ha ezeket az embereket, akik a hátukon húzzák ezt az egészet, bajban látjuk, akkor segítő kezet nyújtunk.
Ausztriában a költségvetés kifizeti adott esetben a kieső bér a teljes fizetés 80-90 százalékáig terjedő mértékét. A szálláshely-szolgáltatókra külön gondoltak: itt a kieső bevétel 80 százalékát is kompenzálják. Azt látjuk, hogy Németországban a részmunkaidőben dolgozókra is koncentrálnak. Magyarországon mi az általános helyzetkép? Nagyon sok dolgozót teljes munkaidőből részmunkaidőbe kényszerítettek, vagy éppen részmunkaidőből fizetés nélkül otthon. Látszólag megvan még a munkaviszony, de fizetést, érdemi bevételt, főleg nem a korábbi 100 százalékát már nem utalnak ki, már nem érhető el.
Érdekes módon Németországban a részmunkaidőben dolgozók is meg tudják kapni az első három hónapban a nettó bérük több mint 60 százalékát. A rövidített munkaidő ellensúlyozására a 90. naptól pedig akár 87 százalékig emelhető ez a kipótlás. Azt is látjuk, hogy Csehországban az állam bértámogatást az alkalmazottak akár kilenc hónapig is kaphatják. Hol merült fel ilyesmi Magyarországon? Pedig lennének források. A költségvetésben horrorisztikus számokról beszél Magyarország kormánya, bárcsak ennek legalább az egyharmadát valóban a munkavállalókra és valóban a nehéz helyzetbe kerültekre fordította volna.
És azt is látjuk, hogy minden ország igyekszik kikötni, hogy meg kell tartani az adott dolgozót, akinek a munkahelyét támogatják, és lehetőleg a válság végéig maradjanak meg ezek a munkahelyek. Magyarországon is nagyon szívesen látnánk hasonló kezdeményezéseket. De azt az eleganciát is látnánk, ami mondjuk, a francia rendszerben megtalálható a rendkívüli munkanélküli segéllyel: a kormány a munkavállalók nettó fizetésének akár a 84 százalékát is szavatolja, és az állam ezeket a forrásokat a minimálbér négy és félszereséig teszi mögéjük.
Értem én, hogy más nemzetgazdaságok más háttérrel, de azt is látom, ha űrkutatásra, vadászkiállításra, teljesen értelmetlen Budapest-Belgrád beruházásra van, akkor legalább a piramisépítések és a cicomaberuházások árának egy részét fordítsuk ide, a magyar munkavállalókra, hiszen szeretném hangsúlyozni, ezek az emberek azok, akik a nemzetgazdaságot a hátukon cipelik, és ha azt szeretnénk, hogy ez a jövőben is így legyen, valamint Magyarországon képzeljék el az életüket, akkor ezt a stratégiai szerződést most meg kell kötni velük. Köszönöm a lehetőséget. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
