DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Picit másról akartam beszélni, de akkora ívet írt le (Derültség a Jobbik soraiban.) Nacsa képviselőtársam (Z. Kárpát Dániel közbeszól.), amiben, tényleg azt gondolom, minden benne volt, és hogyha az ember valamilyen szinten tisztában van a jobboldali kormányzati propagandával (Z. Kárpát Dániel: Ez nem jobboldali!), akkor még egy dicséret is meg egy komplett Origo-címlap is megjelent egyébként ebben a felszólalásban. Szeretném jelezni, hogy kihagyta a „migráns” és a „Soros” szavakat, de a többi, úgy gondolom, mindenfajta kulcsszó megvolt ebben.
Elmondta százszor, hogy lenézzük a fiatalokat. (Nacsa Lőrinc: Így van!) Ez nem igaz! (Zsigó Róbert: De!) Ön azt mondja, hogy azzal fognak segíteni a fiatalokon, főleg ugye, mikor nekem címezte a mondatait, hogy 40-50-60 ezer forint nem számít az Ormánságban. (Nacsa Lőrinc: Ezt mondtad!) Nem, nem ezt mondtam, akkor nem figyelt rendesen, és megmondom őszintén, aki azt mondja, hogy 40-50-60 ezer forint nem számít az Ormánságban, az nincs észnél. (Nacsa Lőrinc: De számít!) Ha az Ormánságban vagy akár bárhol, Baranyában, vidéken tud nekem mutatni olyan huszon-egynéhány éves fiatalt (Potocskáné Kőrösi Anita: Aki 400 ezret keres!), aki 60 ezer forint adókedvezményt fog önöktől kapni, tehát 400 ezer forintot keres az ormánsági kisfaluban, akkor legyen kedves, aztán menjünk el, és akkor mutassa meg nekem, jó?
Nem lenézzük őket, hanem az önök javaslatára mondtuk azt - egyébként én akkor szeretném magamat még egyszer idézni, mert akkor sem figyelt valószínűleg rendesen -, azt mondtam, hogy támogatni fogjuk azokat a javaslatokat, amelyek a fiatalok jövedelmi helyzetét javítják. Ezt mondtam. Azt is mondtam mellette, hogy a nagyon kenetteljes felvezetés közben azért ne feledkezzenek el arról, hogy az egy jóval összetettebb probléma, hogy a mai fiatalok, a mai huszonévesek perspektívát lássanak maguk előtt Magyarországon, azért, mert úgy csökkent a fiatalok között a munkanélküliség az elmúlt tíz évben, hogy ezt meg kell köszönjük a londoni, a berlini, a bécsi munkavállalóknak. Tudom, hogy önök erre azt mondták, hogy ők kalandvágyból mentek el, de higgyék el, hogy nem! Tudom, hogy az önök kormányzati kommunikációja arról szólt, hogy ők kalandvágyból mentek el, és majd hazajönnek, de ez nem így van, egész egyszerűen nem így van.
Önök voltak azok, akik úgy átalakították a szakképzési rendszert rövid két-két és fél év alatt - rábízták ezt az iparkamarára -, hogy ott aztán oktató meg diák legyen a talpán, aki abban el tudott igazodni, meg azok után könnyen el tudott Magyarországon helyezkedni. A felsőoktatásra ugye, most sikerült rátenniük a kezüket, annak ugyancsak esélyt kellett volna hogy teremtsen a fiataloknak, látjuk, most majd alapítványi formában egészen biztosan kiválóan fognak működni. De higgye el, nem ezek a magyar fiataloknak a legnagyobb problémái! Tudja, mi a legnagyobb problémája a magyar fiatalnak, ami miatt egyébként mi szót emelünk, hogy nemcsak az adójóváírás vagy az adókedvezmény fog majd ebben segíteni? Tudja, az, hogy kifizessék a lakbért, hogy kivegyenek egy albérletet, hogy ki tudja fizetni a kéthavi kauciót, az problémát jelent neki. Nem látjuk azt a fajta segítséget, ahol lenne bérlakásépítési program, hogy ezek ne megalázó helyzeteken keresztül, ne kölcsönből, ne hitelből kezdődjenek. Itt hadd reagáljak Farkas képviselőtársamnak a hozzászólására, aki azt mondta, hogy hitellel kezdik az életüket. Hát, őszintén, már összeteszi a kezét az a huszonéves fiatal, aki hitelt kap, és nem kihajtják a bankból. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Ne mondja, hogy ugyan már! El kell menni vidékre egy bankfiókba, és meg kell nézni, hogy ott hogyan telnek a mindennapok. Itt tehát az a helyzet, hogy az első lakás általában egy albérlet, ahol a szülőktől vagy a barátoktól kapott kölcsönből leteszik a kauciót. (Z. Kárpát Dániel a kormánypárti képviselőknek: Így van! Az a baj, hogy ezt nem tudjátok már elképzelni!) Ezt nem kell elfelejteni.
Az, hogy az első munkahelyen hogyan érzik a kiszolgáltatottságot ezek a fiatalok azért, mert önök a végletekig lazították a munka törvénykönyvének a szabályait, azért, mert önök a munkavállalók védelmére hozott szabályokat a végletekig lazították, hogy ott ők milyen helyzetbe kerülnek, milyen megalázó helyzetekbe kerülhetnek, azt önök nem tudják, nem látják.
Ezért van az, hogy rossz a közérzete ezeknek a fiataloknak, ezért van az, hogy nem gondoljuk, hogy ezen általában, úgy átfogóan fog ez segíteni, még akkor sem, hogyha felmondja itt az egész Origo-címlapot nekünk Nacsa képviselőtársam, hogyha a jövedelmi viszonyaikon most megpróbálnak segíteni. Egy dolgot azért mindig elfelejt: jövő január 1-jétől próbálnak majd rajtuk segíteni - csak hogy ne le legyen kampányszagú, ezért 2022, a választási év január 1-jétől fog ez életbe lépni. És, tudja, ezek miatt a dolgok miatt, ahogyan átalakították a szakképzési rendszert, most a felsőoktatási rendszert, az, ahogyan Magyarországon nem tudnak lakáshoz jutni vagy nehezen tudnak lakáshoz jutni, ahogyan - a külföldi példáktól eltérően - sajnos nem ők tudnak gondoskodni az idős szüleikről, hanem még mindig az idős szüleik azok, akik gondoskodnak a huszonéves gyermekeikről Magyarországon, ezek miatt a példák miatt ők külföldre mennek tanulni és külföldre mennek dolgozni. Ez a legnagyobb baj, ezen kellene gondolkozni.
Még egyszer mondom, kiemelem: ne keverjen össze minket, Nacsa képviselőtársam, mert az egyikük arra kér, hogy támogassuk ezt a javaslatot, utána ön meg azt mondja, hogy ne támogassuk; majd mi eldöntjük, fogjuk támogatni ezt a javaslatot, azért, mert a fiatalok jövedelmét ezzel meg lehet emelni. Ezzel együtt azt jeleztük, hogy ez egy ennél komplexebb problémakör. Köszönöm a figyelmet. (Taps és közbeszólás az ellenzék soraiból: Úgy van!)
