VARJU LÁSZLÓ,
VARJU LÁSZLÓ,
VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Abban a nagy megtiszteltetésben van részünk, hogy háziállatokra vadászó, vadászati kiállításra nagyon készülő Semjén doktor újabb művének vagyunk tanúi, és megtisztelt bennünket azzal, hogy tett egy kezdeményezést, és most nekünk erről kell véleményt alkotni.
Ez bizonyára nagyon fontos, hiszen mindazt, ami egyébként a tevékenysége által megjelenik, azt valamivel el kell leplezni. Ki kell találni valamit, valami fontosat, amire az emberek sokkal jobban figyelnek, mint a repülő szarvasokra. És akkor elővesznek olyan lehetőségeket, és magasztosan elkezdenek arról beszélni, hogy önöknek mennyire fontosak a fiatalok.
Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt távol lévő Miniszter Asszony! - aki nagyon fontos kötelezettségének tesz eleget, kormányülésen ül, és fontos döntéseket hoz. Bár én hozzáteszem, hogyha mostanában inkább nem hoznának döntéseket, és inkább rábíznák azokra a szakemberekre, például az orvosokra az oltást, és adnának, és megoldanák azt a problémát, hogy biztosítják nekik a védőoltást, és akkor ők majd elvégzik azt, amire önök láthatóan teljesen képtelenek. Nem tudják megoldani azt a minimumot, hogy a munkájukhoz a feltételek meglegyenek.
Na, most itt ugyanennek vagyunk tanúi, egyébként az, amit önök végeznek, annak egy ilyen leplező tevékenységére, mondjuk azt, hogy egy ilyen népszerű dolgot benyújtottak. Őszintén szólva, én mindenkinek azt ajánlom, hogy aki megkapja, fogd, és vidd, és egyébként szavazz az ellenzékre, felejtsd el a Fideszt, mert egyébként a te problémádra, kedves barátom, semmilyen megoldást nem adott a Fidesz, és ezt majd itt a későbbiekben részletezni is szeretném, csatlakozva ellenzéki képviselőtársaimhoz, akiknek, önökkel ellentétben azért feltűnik az, hogy vannak picivel nagyobb problémák is annál, mint amire önök képesek tíz év után, tíz év után valamilyen megoldást, illetve, bocsánat, valamilyen leplet ideteríteni megoldás helyett.
De kezdjük azzal a történetet, hogy ismét egy olyan törvénynek vagyunk itt tanúi, olyan javaslatnak, amelyhez semmilyen hatástanulmány nem készült. Egyébként azok az emberek, akik figyelnek arra, hogy önök milyen módosító javaslatokat hajlandók itt támogatni, azok figyelnek arra, hogy kiderítsék - és pontosan miniszter asszony visszhangozta itt, ugye -, hogy mennyi embert érint, és kik juthatnak ilyen értelemben ehhez a kedvezményhez.
Tehát van itt körülbelül 250 ezer ember és fiatal, akiket ez érinthet, és egy olyan 150 milliárd forintos költségvetési hatása van. Azt úgy csendesen elmondom önöknek zárójelben, hogy tegnap a Költségvetési bizottság ülésén az volt a kezdeményezésem, mivel ez a költségvetésre jelentős hatással van, tehát akkor ez egy olyan téma, ami a későbbiekre vonatkozóan is áttekintésre érdemes.
Akkor az volt a válasz, hogy nem szükséges ezt megtárgyalni, és a kormánypárti képviselők egyébként nem kívántak ezzel a témával foglalkozni. De tényleg nem foglalkoznak vele, mert nincsenek is itt, tehát őket nem érdekli az, amit önök itt hangzatosan előadnak, nagy szöveget, hogy mennyire fontos. Ők ebben az ügyben nem kívánnak véleményt formálni.
Ami viszont érdekesebb volt, a második napirendnél, amikor egy konkrét költségvetést módosító javaslat volt, akkor pedig, tisztelt képviselő úr, azzal érveltek a kormánypárti társai, hogy képviselők ne nyújtsanak be semmilyen fajta módosító indítványt, mert ők nem értenek hozzá, csak a kormány érti a költségvetést, és majd ők megmondják, hogy mi a tuti.
Na, most itt is Semjén doktor, bár miniszterelnök-helyettes, az ő tapasztalataira nagyon tudunk támaszkodni mindannyian, vannak olyan fontos skilljei, amit ő elsajátított, és azokat jól célba véve, minden fontos dolgot megtalál, és azt el is találja. Hát, őt találták meg ez ügyben, ennek a törvénynek a benyújtására is tényleg ő volt az a leghitelesebb figura, akinek ezt meg kellett tenni. De ennek az a következménye, hogy mivel itt nem kormányzati előterjesztésről van szó, igazából nincs komoly háttere ennek a történetnek, amivel rávilágíthatnának; és ha most nemcsak politikai érveket pufogtatnának arról az oldalról, akkor a szakmai érveket is elkezdenék mondani.
Merthogy, ha miniszter asszony hivatkozott arra, hogy a fiatalok szervezeteivel beszéltek - talán az államtitkár asszonyon kívül mással is -, akkor rájöhettek volna, hogy a fiatalok számára az oktatáshoz, a lakhatáshoz, az életkezdéshez, egyébként annak megoldásaihoz hogyan és milyen módon, milyen odavezető utak vannak, és ha erre próbáltak volna választ találni, akkor nem egy választás előtti ötlethalmaz egyik elemeként nyújtottak volna be egy ilyen javaslatot. De mindenkinek azt javaslom, fogadja el, és utána pedig felejtse el a Fideszt.
Tehát ebből a megközelítésből én szeretném azzal folytatni, hogy az, amit az adórendszerbe módosításként ilyen módon bevisznek, az egy nagyon fontos módosítás, és itt - bár sem a Pénzügyminisztériumtól, sem mástól nincs itt olyan, aki értene ehhez, és ennek a következményeivel tudna számolni - önök valóban egy olyan döntést hoznak, amely az adókedvezmények semlegességét töri meg, és ez, én azt hiszem, hogy nemcsak egyéves probléma, hanem sokkal több mindennel kell szembenézni.
De önök ezt elindítják, rajta lelkük, csináljuk! A kedvezmények ugyanis kiszámíthatatlan módon degresszivitást visznek be a rendszerbe, hiszen olyanoknak adnak kedvezményt, akiknek egyébként korábban ez nem volt. Ez a megoldás, amit ilyen módon csinálnak, a szabályozás, adókedvezményt biztosít a megelőző év júliusának bruttó átlagkereseti szintjéig, ugye, mert azt a trükköt belerakták, hogy nem a teljes jövedelem után jár, csak annak egy szintjéig. Azt önök el se tudják képzelni, hogy esetleg van egy olyan magas teljesítményt nyújtó fiatal, akinek ez járhatna, és valóban érdemi életkezdésre új lehetőséget adna.
Ezenkívül még további adókedvezményi ügyekkel nem terhelném államtitkár és képviselő urat, de arra mindenképpen felhívnám a figyelmüket, hogy az nem jutott eszükbe esetleg, hogy a fiatalokat azzal segítsék az oktatás területén, hogy a 16 éves iskolakötelezettséget megemeljék? Mert ez volt az az igazi lépés, amivel önök az egyik oldalról az egyetemek leépítésével - ugye, tagadhatatlanul még Nacsa képviselő úr is képes lesz azokat a számokat követni, hogy mondjuk, a 15 évvel ezelőtti egyetemi létszámokhoz képest mennyivel kevesebben járnak ma az önök által, mondjuk úgy, hogy kellő módszerességgel szétzilált egyetemi rendszer tagjai közé, és - kifejezetten azt akarják elérni, hogy egyébként a gyerekek ne az egyetemre, hanem a munkapadok mellé álljanak, és ott kössenek ki.
(12.00)
Egyébként ez a javaslat, amit önök most megfogalmaztak, na, ez még ezt alá is támasztja. Sőt, kifejezetten érdekeltté teszi őket abban, hogy nem tanulni kell, hanem el kell menni dolgozni minél hamarabb, mert egyébként abból neked több lesz a jövedelmed.
Kíváncsi lennék; például a hatástanulmány bemutathatta volna azt a hajlandóságot, amiről miniszter asszony itt egy mondatában elmondta, hogy majd akkor egyébként a fiatalok ezt félreteszik, és a 25 éves koruk után majd egy összegben milyen módon fogják ezt az életkezdéshez felhasználni.
Úgyhogy legyen egyértelmű képviselő asszonynak is, hogy a Demokratikus Koalíció képviseletében egyértelműen támogatjuk a fiatalokat, de őszintén szólva, ennél az átlátszóbb ötletnél lehetett volna jobb ötletük is, mert szerettük volna azt is támogatni, hogy abból legyen valami. De mi majd ezt megtesszük, nem kell önöknek ezen most már sokat gondolkodni. Ellesznek e nélkül a gondolkodás nélkül, eddig is elvoltak, nincs rá szükség. Majd a jövő! És majd éppen azok a fiatalok, akik az önök helyét majd elfoglalják, azok lesznek, akik ezt a megoldást megcsinálják.
Ez, azt gondolom, mindenképpen rávilágít arra, hogy igen, amikor a munkanélküliségükre igazából önöknek nincs válaszuk, akkor, amikor nem tudnak önök azzal mit kezdeni, hogy egyébként a fiatalok elvándorolnak, és nem maradnak itthon, akkor őszintén szólva arra a pár tízezer forintos havi előnyre valószínűleg akik itthon vannak, számítanak, és örülni fognak neki, akik pedig egyébként ennek a többszörösét fogják - mondjuk úgy, hogy akár tanulás helyett vagy a tanulás után - külföldön megkeresni, akkor önöknek róluk pedig le kellett mondani, de azt gondolom, hogy önök már régen lemondtak róluk; hiszen képtelenek egy olyan rendszerben gondolkodni, amelyben nem pillanatnyi lepellel akarnak problémákat elfedni, hanem érdemi megoldások helyét keresni. Egyébként a parlament, jelzem, erre való, és a kormányzás éppen erre való, hogy nemcsak pillanatnyi ösztönből hoznak döntéseket, hanem végiggondoltan, rendszerszerűen, éppen azért, hogy egyébként a fiatalok szempontjából legyen megoldás.
Hiszen az ő problémáik sokkal inkább vannak a tankötelezettség - mint ahogy említettem - környezetében, a munkanélküliségnél, és hogyha az, amiben önöknek mondhatnám, hogy önök tettestársak is egyben, abban, hogy az ingatlanárak olyan szintet értek el, amihez képest a fiatalok életkezdési esélyei, mondjuk úgy, hogy családi támogatás nélkül biztosan, mondjuk úgy, hogy nem lehetségesek.
(Az elnöki széket Jakab István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
De egyébként ebben államtitkár úr valószínűleg hamarosan felpattan, elsorolja, hogy milyen kedvezményeket vezettek be, és csak egy dolgot tegyen oda, államtitkár úr. (Zsigó Róberthez: ) Nézzen ide egy pillanatra, legyen szíves! (Zsigó Róbert Varju László felé fordul.) Látja, ezt a grafikont? (Felmutat egy grafikont.) Ha itt megnézi, 15 évvel ezelőtt több mint 40 ezer lakás használatba vételi engedélyét adták át, most önök az összes kedvezményükkel együtt ennek a felét tudták elérni az elmúlt évben. Érti?
Tehát körülbelül ennyi az, ami az önök, mondjuk úgy, hogy a pillanatnyi, meglévő ötleteléseinek az eredménye, az nagyjából idevezet ahelyett, hogy egyébként végiggondolnák, hogy melyek azok az igazi problémák, melyekkel foglalkozni kell.
És akkor most még nem beszéltem arról - az idő nagyon halad -, ami következményként… (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Képviselő úr, végighallgattam önt nagy türelemmel. Őszintén szólva, béketűrés kell hozzá, de ne kiabáljon be, mert akkor elveszítem én is, és akkor annak meglesz a következménye, tudja! Úgyhogy legyen szíves, elnök úr, értesíteni a képviselő urat, hogy…
