DR. UJHELYI ISTVÁN
DR. UJHELYI ISTVÁN
DR. UJHELYI ISTVÁN európai parlamenti képviselő: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Természetesen először is köszönöm az MSZP-nek, hogy benevezett erre a mai vitára, hiszen nyilvánvaló, hogy egy csomó olyan információt egy európai parlamenti képviselő tud közvetíteni a magyar lakosság, a magyar döntéshozó intézmények és az európai intézmények között, amelyekre ebből a csodálatos teremből nem mindig nyílik rálátás.
A tárgyra fogok térni, de előtte muszáj vagyok válaszolni, hiszen egyes fideszes, KDNP-s képviselők és kormánytagok - nem tudok szebben fogalmazni - úgy hazudtak, mint a vízfolyás. Csodálkozom, hogy ez a szerencsére tökéletesen megépített épület nem szakadt ránk. Nem tudom a nevét, bocsánat, képviselő úr, Lőrinc, még nem jegyeztem meg az ön nevét, de egészen elképesztő, amiket mondott. Nincs olyan mondata, amiben egyébként ne hazudott volna méghozzá azokról a tényekről, amelyeket ön tényeknek gondolt. Én tudom, hogy nehéz kormányozni. Higgyék el, a legnagyobb jóindulattal mondom (Dr. Völner Pál: Nektek nem is ment!), hogy nem egyszerű a kormányzás, főleg nem egy válságos időszakban! Nekünk is kijutott belőle, gazdasági válságból is és járványból is. Szerencséje volt az egész világnak, mert az akkori járványra is, amit prognosztizálva ugyanakkorára jósoltak, mint amekkorára nőtt a mostani Covid-járvány, úgy kellett felkészülnünk, hogy egyébként nem tudtuk, mi lesz belőle. Kijutott nekünk is. Tudom, milyen nehéz kormányozni. Higgyék el, átérzem a problémát!
Éppen ezért szeretném önöknek jó szívvel mondani embertársukként, hazatársukként, sokaknak kortársukként - nézek államtitkár urakra, akár Szabolcsra, akár Balázsra, ismerjük egymást ezer éve -, hogy higgyék el, az egész kormányra vonatkozóan mondogassák egymásnak, hogy nagyobb szerénység, kisebb arc, több igazmondás és kevesebb harc. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Így van!) Mert ha így viselkednének, akkor esélyünk lenne arra, hogy önök akár a járvány egészségügyi kezelésében, akár a járvány gazdasági, társadalmi sokkoló hatásainak kezelésében, vagy éppen a következő évek több generációra kiható európai uniós forrásainak felhasználása kapcsán másképp viselkedjenek.
Tudják, hogy én hogy kezdtem volna ennek a járványkezelésnek? Úgy, hogy összehívom az ellenzéki pártokat, összehívom az érdekképviseleteket, a szakmai szervezeteket, és megkérem őket arra, hogy minden politikai nézetkülönbségünk ellenére most tegyük félre a napi politikai csatáinkat, és üljünk egy asztalhoz. Önök elé teszem én mint kormány, akinek rendelkezésére áll az összes adat, akinek ott van a többezres apparátus, akinek titkosszolgálati és bármilyen más módszerrel ott van minden ahhoz, hogy egyébként döntéseket merjen és tudjon hozni, és bevonok minden ellenzéki politikai erőt is, és azt mondom, hogy segítsük ki egymást ebben a bajban, mert a magyar társadalom megérdemli. Emlékeznek önök, hogy kezdték a tavalyi évet? A járvány első pillana-tától kezdve fontosabb volt önöknek az ellenzék legyőzése és a brüsszelezés, mintsem a magyar életek mentése.
Nem tagadom el önöktől a jó szándékot, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy mentsük, amit lehet. De, lássuk be, így több mint egy év után, hogy sokkal több volt a propagandában az erő és a figyelem, mint a kormányzáson! Ennek egy jó példája a mostani nap, hogy az ellenzéknek kellett javasolni egy olyan parlamenti vitanapot, amelyről más országokban hónapok óta az ellenzék és a kormány közösen tart egyeztető fórumokat tartományról tartományra, érdekképviseletről érdekképviseletre. Mert felfogták az ottani politikai elit képviselői, hogy nem két évre, egy évre, nem egy kormányzati ciklusnak, egy kormányzati elitnek, egy miniszterelnöknek és baráti körének fontos, hanem hosszú évtizedekre meghatározza a társadalom és a gazdaság sorsát - a magyar társadalom és magyar gazdaság sorsát is -, hogy mi történik ezekkel a forrásokkal.
Spanyolországban október 7-én a kormány egy hatvanoldalas anyagot beterjesztve elindult egy országjárásra a járvány ellenére, és egy hatvanoldalas részletes tervet bemutatva, amelyben az allokációk, a források, a felhasználások, minden elolvasható volt, elindult, és hónapok óta, öt hónapja tart az egyeztetés. Tudják, ha meg akarom fejteni, hogy miért teszik azt, amit csinálnak, akkor elég egyszerű a válaszom. Önök pontosan úgy szeretnének viselkedni és úgy gondolkodnak, mint a régi hűbéri rendszerben a nagyurak. Hogy minden, minden jóság, a javadalmak, a bevétel, a termény, a megörökölt vagyon és a szerencsétlen parasztság vagy a cselédség, mikor milyen kor van és kikről beszélünk, által megtermelt értékek és azoknak az elköltése az önök privilégiuma. Meg vannak sértődve, ha lázad a nép, ha bele akar szólni, ha kérdezni mer. Márpedig az ország gyűlésében mi, ellenzékiek, de mondhatom azt is, hogy ennek a hazának európai parlamenti képviselőjeként mi is képviseljük a nép egy igen komoly szeletét.
(19.10)
Hát mit képzelnek maguk, hogy úgy próbálnak meg dönteni ekkora horderejű pénzösszegről, hogy az ellenzéknek kell vitanapot rendezni arról, hogy egyáltalán csöpögtessenek információkat?! Hát hogy gondolják, államtitkár úr? Nem arról van szó, hogy hány szervezetnek küldött e-mailt! Nem! Tudja, mit vár el az Európai Unió? Azt, hogy pontos tervet - nagyságrendekkel, forintosítva, leosztva -, pontos nagyságrendű, az egész európai uniós fejlesztési ciklust és az újjáépítési alapot bemutató tervet küld ki, és a tervhez képest mondják el a véleményüket a szakmai szervezetek. Hát, úgy könnyű kiküldeni egy e-mailt, hogy kedves barátom, mondja el a javaslatait! Ez nem tervezés! Március 22-e van. Államtitkár úr, higgye el nekem - ön egyébként jól ismeri Brüsszelt, én is -, az EU-s intézményeken ez a mostani terv és az eddig folytatott úgynevezett társadalmi konzultáció nem fog átmenni. Sürgősen kapják össze magukat, mert lehet, hogy majd Sorosra mutogatnak, a migránsokra mutogatnak, a vírusra mutogatnak, a hazaáruló ellenzékre mutogatnak, de forrásokat fogunk veszíteni, vagy csúsznak az önök hibájából.
Tudják, a hűbéruraknál annak idején tényleg úgy működött, hogy egy dologra kellett koncentrálni, a legfőbb hűbérúrra, és fontos, hogy lefele is adjunk egy kicsit, osszunk, nekem is legyenek hűbéreseim, és felfele is figyeljünk. Nem volt más kulcsfontosságú dolog, csak hogy a hűbéri láncban elhelyezkedjünk. Az Európai Unió nem ezt akarja finanszírozni. Az Európai Unió a magyar társadalom, tízmillió hazai magyar és remélhetőleg minél több és egyre több európai uniós tagságú, nem az anyaországban élő magyar jövőjét akarja finanszírozni, és ebben önök is benne vannak. Én például nem akarom önöket ebből kizárni. Önök minket viszont igen.
Tudják, hadd olvassak fel valami nagyon egyszerű dolgot, hiszen önök is emlékezhetnek erre. „Ezért az Országgyűlés felhívja Magyarország Kormányát, hogy az Európai Tanácsban a Következő Nemzedék EU Eszköz és az uniós Többéves Pénzügyi Keret elfogadása során a következő alapelvek szerint járjon el.” Csak kettőt emelek ki, mindenki kívülről tudja mind az ötöt. „A folyamatban lévő úgynevezett 7-es cikkely szerinti eljárásokat a Következő Nemzedék EU Eszköz és az MFF elfogadása előtt le kell zárni. A források politikai és ideológiai feltételekhez kötése - jogállamiság címszó alatt - elfogadhatatlan.” Ezzel, a 133 bátor, hős fideszes és KDNP-s képviselő ezen felhatalmazásával indult el és zsarolta be néhány hónappal ezelőtt még egész Európát Orbán Viktor.
Önöknek nem tűnik fel, hogy milyen elképesztő hazugság, hogy ősszel még zsarolták és vétózni akarták ezt a bizonyos óriási összeget, ami Magyarországnak jut, jár? Lovagolhatunk a szavakon, szerintem is jár nekünk egyébként. Önöknek nem tűnik fel, hogy ez a két pont, amit elmondtam, amilyen feltételhez kötötte a magyar Országgyűlés 133 bátor, független, önálló hűbérese, ez a két pont nem valósult meg? A jogállamisági mechanizmus január 1-jétől életben lesz. Hogy is mondta az ÁSZ elnöke? Figyelték a beszédét? Elég unalmas volt, én magam is sokszor fel kellett kapjam a fejem, hogy figyeljek már, figyeljek már. Azt mondta az ÁSZ elnöke itt - segítsenek pontosan felidézni -, hogy az úgynevezett jogállamisági mechanizmus bizonytalanságot jelent a költségvetés tervezésében. Hoppá! Hát akkor van jogállamisági mechanizmus, ha az ÁSZ már úgy tudja, hogy vigyázni kell a költségvetés tervezésében, mert lehet, hogy nem jutnak hozzánk a források? És önök mégis azt mondták, hogy addig, amíg ezt Orbán Viktor nem rendezi el, addig nem fogadhatja el, vétózunk. Nem vétóztak, hála az égnek, szerencsére. Nem beszélve arról, hogy egyébként a 7-es cikkely szerinti eljárásokat nem sikerült lezárni, sőt folytatódnak, most, a portugál soros elnökség alatt néhány héten belül egy újabb tárgyalási forduló lesz.
Tisztelt fideszes és KDNP-s képviselők, azok után, amit összehazudtak itt, maradjunk annyiban, hogy április 30-áig van idejük, hogy egy koherens, minden problémára kitérő és nemcsak levelező, hanem a véleményeket befogadó javaslatot tegyenek az asztalra. Hiába hitegeti magát államtitkár úr azzal, hogy Magyarország jogállamisági téren fontos kérdései, mint például a közbeszerzési törvényünk, vagy az OLAF-megállapításokkal kapcsolatos hazai intézkedések jó mutatók, de hát ez megint csak hazugság! Pontosan láttuk az elmúlt hetekben, az önök lakájmédiája és propagandagépezete azért támadta az Európai Bizottság több biztosát, mert egyébként kimondtak fontos dolgokat. Például azt, hogy a mai magyar közbeszerzési törvény a mai formájában, ha hatályban marad, akkor nem felel meg Magyarország a jogállamiság intézményrendszerének és követelményeinek. Ezen változtatni kell. Vagy mondjuk, az OLAF jelentése, amely a 2015-2019-es időszakot elemezte, a ’15-19-es időszakban a pénzügyi büntetés, az akkori fejlesztési forrásokat érintő pénzügyi büntetés a lehető legmagasabb volt az egész Európai Unió 27 tagállamában, sőt akkor még 28 tagállamában. Az uniós átlag 0,34 százalék volt. Tudják, mennyi volt a magyar? 3,9, a tízszerese! Erre mondta államtitkár úr pár perccel ezelőtt, hogy az OLAF-jelentésekben az van, hogy Magyarország fantasztikusan teljesít? Én értem azt, hogy a közbeszerzési törvényre most államtitkár úr azt mondta, hogy újabb reformok jönnek, de én ilyenkor összezizzenek, hiszen a közbeszerzési törvény arról híres Magyarországon, hogy nálunk az egész Európai Unióban a legmagasabb az egypályázós közbeszerzések száma, ami az egyik legfontosabb mutatója az állami korrupció létezésének. (Nacsa Lőrinc: Csak ez nem igaz!)
És innentől kezdve, ha személyre szabott közbeszerzés zajlik a kormányzat jóváhagyásával és akaratával, akkor higgyék el, hogy az Európai Unió nem fogja jóváhagyni Magyarország pénzköltéseit, amit mindannyian veszteségként fogunk megélni. Na, ezért kell önöknek változtatni, nekünk meg önöket hamarosan majd leváltani.
Még két dolgot hadd mondjak! Az egyik az, amire Tóth Bertalan pártelnököm is hivatkozott. Tényleg elképesztő, hogy hónapok óta küzdenem kell önökkel azért, hogy hajlandóak legyenek válaszolni például arra a kérdésre, hogy egy európai uniós programra, az úgynevezett SURE-programra, amelyben maradt 9 milliárd euró - jól mondom, Balázs, gondolom, hogy képben vagytok ti is (Nacsa Lőrinc: Államtitkár úr!) -, és decemberben kiköveteltem, leleveleztem, átbeszéltem az európai biztossal, hogy Magyarország újra pályázhasson, tudják, ez az a program, amelyre önfoglalkoztatók is, taxisok is, fodrászok is, mások is bértámogatást kaphatnának a magyar államtól európai uniós támogatással, vagy akár sok százezer magyar ember 80 százalékos bértámogatást is kaphatna, nem olyat, amit eddig sem sikerült kifizetni a magyar munkavállalóknak, hanem valóságosat - miért nem pályáznak? Dobják vissza a leveleimet, nem hajlandóak válaszolni. Nem értem! Örömmel venném, ha például erre is kitérne államtitkár úr egy válaszában.
Végül egy kérdést hadd említsek meg, amiről mélyen hallgatnak. Akik itt ülnek a teremben a kormány oldaláról, szerintem azok sem pontosan tudják, hogy mi a nagy terv, hiszen nem biztos, hogy ezt a miniszterelnök nekik elárulta. Tehát miközben mi arról vitatkozunk itt, hogy mekkora összeg jut, 5600-5700 milliárd forint az úgynevezett „Next Generation EU”-ból, tehát az európai újjáépítésből, már 13 ország ratifikálta az ezzel kapcsolatos jogszabályanyagot, hiszen az egyes tagállamoknak ratifikálniuk kell ahhoz, hogy egyébként hatályba léphessen az egész közösségre nézve. (Nacsa Lőrinc: Mert a fele hitel!)
Itt ülünk - megnéztem az ülésünk előtt az egész tavaszi jogalkotási menetrendet -, és még csak be sem jelentették a jogalkotási sorba. Egyáltalán ezzel zsarolni akarják majd megint az Európai Uniót, vagy csak trehányság, hogy nincs egyelőre a ratifikáció soron?
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nyilvánvaló, hogy vannak olyan célok, amelyek nekünk, szocialistáknak különösen fontosak, ezekről Tóth Bertalan beszélt. Én egy dolgot szeretnék kiemelni, és várom a partnerségét a kormánynak: az európai egészségügyi unió programja picit magyar szülemény, hiszen sokat küzdöttünk érte.
(19.20)
Így az európai egészségügyi uniónak végre 5,1 milliárd eurós költségvetési sor jut, soha nem volt ilyen önálló költségvetése az európai egészségügynek. Ez használható lesz a magyar emberek közegészségügyi ellátására, fejlesztésére is. Kérem, hogy ne felejtsék ki a magyar tervből, hogy Magyarország egészségügye, a betegek és a dolgozók is többet érdemelnek.
Köszönöm szépen a figyelmüket. S ha már Győri Enikő visszajött, akkor annyit hadd jegyezzek meg, hogy Enikő azt mondta, képviselő asszony azt mondta, hogy a magyar kormány jó hírének aláásását végezzük Brüsszelben. (Közbeszólás a kormánypártok padsoraiból.) A magyar kormány a jó hírét már rég elvesztette, nemcsak Brüsszelben, hanem az Európai Unióban is. Mi vagyunk azok, akik hazafiként a magyar érdekeket képviseljük. Enikő - régóta ismerjük egymást, nagykövet asszonyként, EP-képviselőként -, én nagyon sajnálom, hogyha ilyen papírokat adnak a kezedbe, mert nem méltó ahhoz a szakmai múlthoz, mint amilyen a tied.
Köszönöm szépen a figyelmüket, és remélem, hogy elfogadjuk a következő időszakban azt a tervet az Európai Unióban, amellyel Magyarország is gazdálkodhat. Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
