Az egyes országok éghajlata.
Az egyes országok éghajlata.
Miután megkisérlettük általánosságban jellemezni Ausztria és Magyarország éghajlatának három főtypusát, most még az egyes országok éghajlati sajátságaira kell egy futó pillantást vetnünk, tekintettel különösen azokra, amelyek ma három főtypus egyikébe sem sorolhatók s e miatt fönnebb jobbára említésbe sem jöttek. Ilyenek mindenek előtt a monarchia éjszaki tartományai, melyeket közbűl eső éghajlatunk miatt még idáig nem ismertethettünk.
Csehország, Morvaország és Szilézia, egybefoglalva Galiczia nyugoti részével egységes éghajlati csoportnak tekinthetők. Az Atlanti oczeán meg az Éjszaki tenger hatása itt még inkább fölismerhető, mint a többi tartományokban. Ez itt a levegőnek igen nagy és egyenletes nedvességében, a csapadékok gyakoribb voltában, s olykori téli zivatarokban jelentkezik, mely utóbbiak, ha ritkán is, mégis többször fordúlnak elő, mint a többi országokban, kivéve a tengerpart vidékét. A tél hidege úgy, mint a nyár melege, nyugatról kelet felé növekedést mutat. Mivel az említett országcsoport jobbadán hegyes vidék, a helyi éghajlatoknak bizonyos sokféleségét találjuk föl itt, melyek azonban nem különböznek egymástól oly nagy mértékben, mint az alpesi tartományokban.
Jelentékenyebb éghajlati különbségek tapasztalhatók Közép-Cseh- és Morvaországban a középponti síkságok meg a köröttük levő középhegységek és fennsíkok között. Ezeket a magasságnak mintegy 800 méternyi különbözete idézi elő. Csehország középső medenczéje, valamint a Morva- és a Thaya-völgy a legmelegebbek és legszárazabbak. Itt egészen az 50-ik szélességi fokon túlig még a szőlő is sikeresen művelhető. A hegyi völgyek és a magas síkságok éghajlata ellenben zord, részint már éjszaki fekvésük miatt is, részint a hóban gazdag tél és a nedves nyár miatt, végre az éjszaki és éjszak-keleti hideg szelek elleni védelem elégtelensége miatt. Ez utóbbiak lehűtő hatásától Szilézia és nyugoti Galiczia szenved legtöbbet. A hőmérséklet ez országcsoport éjszaki részeiben: az Érczhegység fennföldjén, éjszaki Csehországban, a cseh-morva fennsíkon, éjszaki Morvaországban és Sziléziában már –30°-ra, sőt ezen alól is leszállott. Dacsitzban 1879 deczember havában –35, Hochwaldban ugyanakkor –33, Teschenben pedig 1870 februárban –34°-ot észleltek.
A melegség közepes viszonyairól a legnagyobb szélsőségeket feltüntető hónapok mérsékletei, valamint az évi mérséklet nyújtanak fogalmat. Alant fekvő tájak Csehországban: Prága január –1°5, július 19°6, évi átlag 9°3; Lobosicz január –2°3, július 19°1, évi 8°7; Bodenbach –1°7, 18°2 és 8°5; Morvaországban és Sziléziában: Brünn január –2°6, július 19°3, évi 8°9; Barzdorf január –1°9, július 18°5, évi 8°1; Teschen január –3°5, július 18°3, évi 8°0 és Krakó január –3°7, július 18°6, évi 7°7. A zord hegyi vidék: Eger január –3°1, július 17°4, évi 7°3; Tepl január –3°6, július 15°2, évi 6°0; Hohenfurt –4°1, 17°0, 6°8; Weiszwasser – 3°6, 17°1, 7°0; Hohenelbe –3°5, 16°4, 6°7; Deutschbrod –3°3, 17°4, 7°2; végre Dacsitz –4°1, 17°2 és 6°9. Ha a tél hosszúságát azon napok száma szerint veszszük, melyeken a közepes hőmérsék a fagyponton alól marad: akkor a tél Csehország közepén csak 75 napra (Leitmeritzben csak 58-ra, Prágában 64-re), ellenben éjszak-nyugati Csehországban 84, az éjszak-keletiben több mint 100, a dél-nyugatiban több mint 95, a dél-keletiben több mint 86 napra terjed. Természetes, hogy itt csak a mélyebben fekvő emberlakta helyeket számítjuk, nem pedig a tulajdonképi hegyi tájakat.
Az évi csapadékmennyiség közötti különbségek jelentékenyek. Legkevesebb esőt meg havat Cseh- és Morvaország középső, legmélyebben fekvő tájai kapnak, legtöbbet a magas hegyvidékek, névszerint a Cseherdő és az Óriás-hegység. Szárazság és aszály sehol sem jelentkezik károsan, részint azért, mivel az esőmennyiség évi megoszlása kedvező s a legtöbb eső a legmelegebb hónapokra esik, részint mivel a levegő közepes nedvessége igen magas és egyenletes s hiányzik a túlságosan forró nyári meleg. Az eső- és hóvíz évi mennyiségéről a következő számok nyújtanak fogalmat: Prága 47 cm., Lobosicz 45, Csaszlau 46, Pilsen 50, Budweis 67, Eger 59, Bodenbach 63, Rumburg 79, Senftenberg 80, Deutschbrod 60. Magában a Cseherdőben: Sz.-Tamás 96, Rehberg 89, Dunkelberg (bajor) 121, Eisenstein 124; az Érczhegységben: Georgengrün 90; az Óriás-hegységben: Hohenelbe 96. Morvában, Sziléziában és nyugati Galicziában: Nikolsburg 46, Brünn 50, Kremsier 56, Hochwald 79, Rottalovitz 82, Oderberg 57, Troppau 60, Teschen 71, Bielitz 79, Krakó 63.
Egész éven át a nyugati szelek az uralkodók s ezek okozzák a levegő egyenletesen nagy nedvességét. A nedves éjszak-nyugati szelek e hegyes országok fölött öntik ki víztartalmukat, melyet éjszaki Németország síkjain át a tengerről hoznak magokkal. Az általok okozott tartós és nagy esőzésektől különösen a Szudet- és Beskid-hegységek szenvednek sokat Sziléziában és nyugati Galicziában.
Galiczia középső és keleti része, meg Bukovina újra egy másik éghajlati csoportba foglalhatók, mely sokkal egyszerűbb tagozatú, mint az előbbeni. Ez országrészek általán véve egy meglehetősen egyöntetű magas síkságot képeznek, mely dél felé emelkedve a Kárpátok erdős hegylánczára támaszkodik, éjszak, éjszak-kelet és kelet felé azonban egészen nyitva áll. Ez, meg az oczeántól való távolabbi fekvés okozza azt, hogy itt a hőmérsékleti viszonyok már meglehetősen szélsőségig menőit s a szárazföldi éghajlat természetéhez hajlók. A nyári és téli hőmérséklet között kelet felé mindig nagyobbá lesz a különbség. Prágában és Brünnben a leghidegebb és legmelegebb hónap közötti különbség 21°1–21°9, de már Tarnopolban és Csernoviczban 24°0. Emelkedik úgy a téli hideg, mint a nyári meleg. Lemberg évi átlagos hőmérséklete 8°1, január közepes melege –3°8, júliusé 19°5*; Złocsov 7°3, január –4°3, július 18°4; Tarnopol 6°7, január –5°3, július 18°7; Csernovicz 8°1, január –4°0, július 20°0. A téli hideg legalsóbb foka nem ritkán –30°-nál is alább van, míg a nyár melege olykor 34–37°-ra is fölemelkedik. Tarnopolban 1870 február havában –33°8, Csernoviczban meg épen –35°0 volt a hideg. A hőmérsékletnek általános évi közepes ingadozásai Galiczia nyugati és középső részeiben 52–53°, a keletiekben 55–56°-ot tesznek. A legalacsonyabb és legmagasabb hőmérséklet, mely minden évben várható: Krakóban –21°2 és 30°9, Rzesovban –20°1 és 32°9, Tarnopolban –23°4 és 30°3; Stanislauban –24°2 és 32°1, végre Csernoviczban –21°8 és 32°9. Az ország a hidegnek Oroszország felőli, tehát éjszak-keletről és keletről való beáramlása számára teljesen tárva áll, holott a többi országok, Sziléziát kivéve, részint hegyek, részint nyugati fekvésük által inkább meg vannak tőle védve.
Ezek a hőmérsékletek egykissé bizonyára magasak, mivel az észlelő helyiség a város közepén van.
A légköri csapadékok Galicziában gyakoriak, kelet felé azonban ritkábbak s Bukovina már kissé gyéren van velők megáldva. A szerint, a mint a Kárpátok felé közeledünk, az esőmennyiség is növekszik. 60–70 cm.-ről, a mennyi Galiczia magas síkságain esik, itt felnő 90-re, sőt följebbre is. A csapadék évi megoszlása kedvező; legtöbb eső kora nyáron esik (maximum júniusban), s aztán lassankint csökken őszig. Január- s februárban legkevesebb a csapadék. Nyaranta gyakran megesik, hogy a nedves éjszak-nyugati szelek kiürítik túlbőséges víztartalmukat a Kárpátok éjszaki lejtőin s áradásokat okoznak. Még Csernoviczban is az esőt és zivatart hozó főszél az éjszak-nyugati, míg a dél-keletit, mely még itt szintén uralkodik, szép idő kiséri. Galicziában és Bukovinában meglehetősen gyakoriak a nyári zivatarok, míg a téliek a keleti részekben már teljesen ismeretlenek.
Keleti Galicziának és Bukovinának, daczára meglehetősen szárazföldi fekvésüknek, még nyár szakán is eléggé nedves levegőjök van. Csernoviczban a levegő átlag egész 79 százalékig van vízgőzökkel telítve, még nyáron is 74 százalékig. Az ilyenkor uralkodó éjszak-nyugati szelek, melyek a Kárpátok lejtői felé áramlanak, okozzák a levegő nedvességének ez átlagos nagy fokát.
Az erdélyi hegységek tája éghajlati viszonyaira nézve meglehetős közel rokon Bukovinával. E vidéket, a mennyiben ismerjük, (észleletekkel még csak az egyes völgyekből bírunk), szélsőségek közt csapongó völgyi éghajlat jellemzi; kemény, csapadékban szegény telek váltakoznak itt a forró nyarakkal, melyek esőben és zivatarokban gazdagok. A keleti fekvés, mely az oczeán behatását csaknem teljesen kirekeszti, és a déli szélesség működnek itt közre. Ez utóbbi kissé mérsékli a tél hidegét, de mind a kettő fokozza a nyár melegét, mely azonban a bőséges esőzések, a hegyek hűsítő hatása, s a völgyek magas fekvése miatt túlságosnak nem mondható. Erdély időjárására már a Fekete-tengernek is van némi hatása a légnyomási minimumok által, melyek ott vagy önállóan fejlődnek, vagy dél-nyugat felől vonúlnak oda.
Erdély völgyeinek közepes hőmérsékletét a következő számok tűntetik föl: Beszterczén, 360 méter magasságban a tenger fölött, az éjszaki szélesség 47°7 alatt a januári hőmérséklet –4°7, a júliusi közepes meleg 19°3, az évi átlagos hőmérséklet 8°2; Nagy-Szebenben (400 méter) a közepes hőmérsékletek a föntebbi sorrendben –3°8, 19°3, 8°6; Segesvárott –4°1, 19°3, 8°5; végre a magasan fekvő Brassóban (590 méter) –4°9, 18°2, 7°5.
A tél sokszor már korán nagy hideggel köszönt be, s a hideg legalacsonyabb átlagos fokai itt ép oly mélyre szállanak alá, mint Galicziában. Nagy-Szebennek minden évben el kell rá készülve lennie, hogy a hőmérő –22°6-ra esik le; sőt kivételes esetekben –30°-ra is, néha még alább (1874 januárban –31°3-ra esett). Ugyan ez áll Beszterczére, Kolozsvárra, Segesvárra, Medgyesre is; az átlagos évi minimum e helyeken is –21° és –23° közt, az eddig észlelt legnagyobb hideg pedig –29 és –30 között ingadozik. A téli hideg e szélsőségeinek okai ugyanazok, mint Karinthiában, a meleg kisugárzása következtében lehűtött légtömegek a völgyekben gyűlnek össze s ott maradnak. A derűlt szárazföldi téli ég meg a száraz levegő elősegítik a meleg kisugárzását. A nyári három hónap alatt ellenben ismét fölszáll a közepes hőmérsékleti maximum egész 30°-ra s azon felűlre is, s a hőmérő általában minden évben fölhág 32°–35°-ra, sőt kivételesen már 37 és 38 fokra is emelkedett.
A csapadék évi mennyisége a völgyekben 60–80 cm.; a hegyekben bizonynyal 100 cm.-nél is több. Csapadékban szegény telekre vizenyős nyarak következnek. A legtöbb esőmennyiség júniusra esik, mely hónap különösen Erdély déli részein fölötte bő esőkkel jár. Itt az egész évi csapadék 17 százaléka júniusra esik, ellenben csak 3.4 százaléka februárra, a mi 13.6 százaléknyi különbség. Ekkora különbség a legesősebb és a csapadékban legszegényebb hónap között sehol sem fordúl elő a monarchiában, kivéve az Adriai tenger legdélibb partjait, hol azonban az eső épen ellenkezőleg oszlik meg (téli esők, esőtlen nyarak). Erdély éjszaki részeiben az összes csapadékmennyiség 36 százaléka esik a nyár szakára, a déliekben 42 százaléka, a három téli hónapra viszont csak 17, illetőleg 13 százalék.
Magyarország Horvát- és Szlavonországgal éghajlati tekintetben három kerületre oszlik: éjszaki Magyarország hegyes vidékeire, a kis és a nagy magyar Alföldre, és a dél-keleti hegyes és halmos vidékre, melyet a Keleti Alpesek nyúlványai borítanak. Az erdélyi fennföldet meg a dél-keleti hegyvidéket, mely az erdélyi havasok nyúlványaihoz tartozik, nem veszszük itt önálló éghajlati kerületnek, ezek különben is Erdély éghajlati kerületének képezvén tartozékát.
A felső-magyarországi hegyvidék éghajlatát igen zord telek s meglehetősen hűvös nyarak jellemzik. Különösen a Tátra nyugati és éjszaki völgyeinek (melyeket itt még Magyarországhoz számítunk) van igen alacsony téli hőmérséklete s a hőmérőnek fölötte mély minimuma.
Árvaváralján (500 méter) a januári hőmérséklet –6°0, a közepes júliusi meleg 16°2, az évi átlagos hőmérsék 5°9; Poroninban (Galiczia; 742 m.) ugyane hőmérsékletek –6°0, 15°5, 4°9; a Javorinán (1020 m.) –7°3, 13°4, 3°0. Tátra-Füreden, a Kárpátok déli lejtőjén 1000 méter magasságban, a január –4°9, a július 14°0, az évi átlag 5°1. A Tátrától délre eső hegyvidékeknek azonban – melyeket a Tátra meg a magyar Érczhegység már jobban véd az éjszakról be-betörő hideg ellen, melyeket a déli síkságok melegítő hatása inkább megközelíthet, s melyek végre nincsenek annyira körülzárva, hogy bennök a levegő megrekedve a meleg kipárolgása folytán a szélsőségekig lehűlhetne, – már enyhébb a telük és melegebb a nyaruk. Kassán 210 méter magasságban a január –3°6, a július 18°8, az évi átlag 7°8; Beszterczebányán (330 méter) –3°9, 19°6, 8°2; Rozsnyón (300 m.) –4°3, 19°5, 8°0; Selmeczen (590 m.) –3°5, 17°4, 7°5; Nyitrán (170 m.) –2°0, 20°3, 9°8. A keleti Kárpátok vidékének hőmérsékletéről még nincsenek sok évekre terjedő átlag-számításaink, de valószínű, hogy azok hőmérséklete, a tenger fölötti ugyanazon magasságokban, nem igen különbözik Rozsnyóétól, Kassáétól, stb. Poroninban, Árvaváralján és Kézsmárkon átlag minden évben várhatók –24°-ra, –26°-ra leszálló hidegek, s néha a hőmérséklet –30°-ra, sőt –34°-ra is leesik; Lőcsén, Nyitrán és Selmeczen a hőmérséklet átlag legföljebb –18° vagy –15°-ra, végső esetekben –24 és –25°-ra száll alá. A nyár legmagasabb hőfokai meglehetős egyenletességben 28–30°-ra, kivételesen 32°-ra emelkednek, az alant fekvő Nyitrán azonban 35°-ra is. Az esőzés a felső-magyarországi hegyvidéken bő, 60–90 cm. közt változik, de a déli részekben egész 50 cm.-ig apad. A legtöbb eső nyár szakán esik, különösen a Tátra völgyeiben, a hol csapadékban szegények a telek. A levegő egész éven át csaknem egészen tele van nedvességgel.
A felső-magyarországi kis Alföldnek a nagy magyar Alföldéhez hasonló éghajlata van, csakhogy itt az éghajlati jellemvonások kevésbbé szembeszökők; a levegő nyáron nem oly száraz, a nyárközépi esőtlen aszályok ritkábbak s rövidebb ideig tartanak. A Morvamező és a bécsi medencze a felső-magyarországi síkságnak és inkább nyugotra fekvő kisebb kiadású másaként tekinthetők, a hol már az alpes-tövi tájak éghajlati számos sajátságai vegyűlnek a magyar síkságokéival. Kevésbbé felötlő ez az éghajlati tényezők középértékeiben, mint ott, a hol az egyes éveket, vagy a nyári féléveket vizsgáljuk, melyek hol a nyugati nedves, hol a keleti száraz éghajlati typushoz közelednek inkább.
A hőmérséklet e vidéken igen egyenletesen van megoszolva. Bécsben a január közepes hőmérséklete –1°6, a júliusé 20°0, az évi átlag 9°6; Sopronban ugyancsak – 1°4, 20°0, 9°7; Pozsonyban –1°8, 20°9, 10°0; Komáromban – 2°2, 20°6, 9°8. Láthatjuk, hogy a téli és nyári hőmérséklet közötti különbség kelet felé növekszik egy kissé. A melegségi végletek is kevéssé különböznek az érintett helyeken; télen itt mindenütt –14° vagy –15° hőmérsékleti minimumot várhatunk, kivételesen –25°-nyit is. A legnagyobb hőség 33°, de 35–36°-ra is el lehetünk készűlve; évek hosszú során még a 37° is előfordúl. A nagy magyar Alföldön hasonló szélességi fok alatt, sőt még alantabb is a téli hideg-minimum még alacsonyabb fokú ennél (Debreczenben –16, Nyiregyházán –17, Szegeden, Pancsován –15°), a legnagyobb rendkivűli hideg fokai körűlbelűl ugyanazok. De nyár szakán a meleg, akár átlagosan veszszük, akár az egyes eseteket tekintjük, magasabbra hág. 34–35° meleget az Alföldnek még éjszaki részeiben is minden évben bízvást várhatunk, s nem ritka eset, hogy 37, sőt 40°-ra hág a hőség. Észrevehető tehát a különbség a Morvamezővel egybe értett kis és a nagy magyar Alföld hőmérsékleti szélsőségei között, de még sem akkor, mint ennek előtte képzelték.
Az évi csapadéknak az egyes hónapok szerinti megoszlása a felső-magyarországi síkságon s a bécsi medenczében, meg a Morvamezőn egészen más, mint a nagy Alföldön. Míg itt a bő májusi és júniusi esők után az esőmennyiség hirtelen leapad s a nyár közepe, meg az ősz eleje száraz: addig a kis magyar Alföldnek nyáron egyenletes esői vannak, melyek augusztusban még fokozódnak is. Bécsben sok évek átlaga szerint áprilistől májusig hirtelen nő az esőmennyiség, akkor körűlbelűl állandó marad, augusztusban újra nő s aztán szeptemberben hirtelen apad. Szeptember és október itt, január és márczius mellett, az év legszárazabb hónapjai; de a télnek azért sok esős és havas napja van, melyek azonban kevéssé bő csapadékúak, míg ellenben szeptember és október havában legkevésbbé valószinű az eső. Az évi esőmennyiség Bécsben és Bécs-Újhelyben, Pozsonyban és Komáromban 58 cm., Magyar-Óvárott 54 cm. Az eső átlagos mennyisége, valamint annak az év folytán való megoszlása is elég volna tehát a nyári szárazságot távol tartani. De, fájdalom, gyakran következnek be oly esztendők, melyek e közepes viszonyoktól messze elütnek, s melyekben kivált a nyár közepe, meg az ősz igen kevés esőt szolgáltatnak. Ez aztán, párosúlva az ugyanakkor emelkedő forrósággal és levegőbeli szárazsággal, aszályos időszakokat szűl. A rosszúl termő évek az aszály, csak nagy ritkán a nedvesség vagy pedig a fagy következtében rosszak. Magyar-Óvár ott példáúl 1862-ben május 5-ikétől szeptember 22-ig, tehát 140 napig egyetlen egyszer sem volt jóravaló eső, 1863-ban 134, 1865-ben pedig 137 napig, e két utóbbi évben július közepétől október végeig nem esett. A Morvamező is gyakran szenved ilyen nyári szárazságban, a néha aláhulló permetegek nem levén elégségesek, hogy a forróságtól kiaszott talajt termékenyítőleg átnedvesíthessék. A Wienerwald nyugoti részében s magában a Wienerwaldban ily aszályos időszakok már nem fordúlnak elő, még kevésbbé az alsó-ausztriai Alpesekben. Minél tovább haladunk az alsó- és felső-ausztriai alpes-tövi vidék éjszaki részeiben nyugot felé, annál nedvesebb az éghajlat, az esőzés pedig egyenletesebb. A nyári aszály itt ismeretlen valami, sőt a vetések inkább a soká tartó esős időszakok miatt szenvednek. Melknek évi csapadéka 61 cm., Linz vidékének már 75–86, Kremsmünsternek 100, Salzburgnak 116. S mivel egyidejűleg a nyári meleg is csökken, a mint a bécsi medenczét és a Morvamezőt nyugot felé menve elhagytuk, világos, hogy itt a nyarat inkább a túlságos hűvösség és nedvesség rontja meg, mint a szárazság és hőség. Míg Bécsben a július középhőmérséklete még 20°, addig Kremsben már csak a 19°3, Linzben 18°7, Kremsmünsterben 18°, Salzburgban 17°5 (a január hőmérséklete e helyeken –2.5 és –3° közt áll).
A bécsi medenczében és a Morvamezőn a száraz, nyáron forró délkeleti meg a hűvös, gyakran nedves éjszak-nyugoti szél az uralkodó. E két szélnek oly gyakran, minden átmenet nélkűl bekövetkező váltakozása a hőmérsékletben és a levegő nedvtartalmában is oly hirtelen változásokat okoz, melyek sokszor kellemetlenűl érezhetők. A bécsi lapálynak és éghajlatnak további sajátsága a levegőnek folytonos és gyakran heves mozgása, minek okát már érintettük.
A Scirocco Dalmáczia tengerpartján.
Schindler Jakab Emiltől
A Duna meg a keleti Alpesek közötti magyar halom- és hegyvidék éghajlata az Alpesek éjszaki elővidékétől nagyobb nyári melege s kevesebb csapadéka által különbözik. De különbözik a vele keleten határos Alföldétől is, melynél kevésbbé száraz és kevésbbé forró. E vidék nyugot és éjszak-nyugot felől a keleti Alpesektől van védve a nyári hűvös és nedves szelek ellen, míg ellenben a meleg déli és délkeleti szelek előtt nyitva áll. Ez által az éghajlat kissé kontinentálisabbá, tehát a tél valamivel szigorúbbá, a nyár ellenben melegebbé válik.
Távolabb dél felé Horvátországban és Szlavoniában már a tengerpart vidékére emlékeztető éghajlati jelenség is találkozik, nevezetesen a csapadéknak hónapok szerinti megoszlása csaknem olyan, mint az Adriai tenger mellékén. Az ősz esősebb. Legtöbb eső májusban és októberben esik; nyáron alább hagy kissé az esőzés, de nem annyira, mint az Alföldön; a tél ellenben igen száraz. Az évi esőmennyiség jelentékeny: Zágrábban 90, Eszéken 71, Pécsett 72, Sopronban 70 cm. Mennyivel emelkedik a hőmérséklet dél felé, láthatjuk abból, hogy míg Sopronban a január középhőmérséklete –1°4, júliusé 20°0, az évi átlag 9°7, addig Pettauban a január –1°3, a július 20°5, az év 9°9, Zágrábban pedig a január –0.5, a július 22°3, az év 11°3 átlagos hőmérsékletű.
Míg a Száva alsó folyása körül az éghajlatot igen szelídnek kell mondanunk: addig az attól délre fekvő hegyes vidéké, legalább földrajzi szélességéhez képest, igen zord, különösen télen. Horvátországnak és Boszniának a Vellebich meg a dinári Alpesek mögötti vidékein kemény telek s viszonylag hűvös nyarak vannak. Gospičban, mely Ravennával és Genuával esik egy szélességi vonal alá, igaz, hogy 570 méter magasságban, a januári középmeleg –2°4, a júliusi 19°5, az évi átlag 8°6, úgy, hogy ott a téli hideg rendesen –21°-ra is leszáll, sőt már –27°-ot is észleltek. Bosznia némely helyeinek közepes hőmérsékletei: Bányaluka (170 méter) január –1°3, július 21°7, év 10°8; Dolna Tuzla (270 m.) január –1°4, július 20°3, évi átlag 9°8; Travnik (500 m.) január –2°0, július 20°2, évi átlag 9°5; Serajevo (540 m.) január –1°8, július 18°4, évi átlag 9°2. Ez utóbbi helyek közepes hőmérséklete Bécséhez közeledik; a hideg-szélsőségek azonban Serajevóban sokkal alábbra szállanak: –20, sőt –25° sem ritkaság. Havazás egész május közepéig rendesen elő szokott fordúlni; 1882-ben május 14-től 18-ig, tehát öt napon át havazott; az első hó már október végén jelentkezik. Ugyanez időre esik az első fagy is, az utolsó pedig áprilisra. Serajevóban átlag 19.4 havas napot számítanak. Az évi csapadékmennyiség meglehetősen jelentékeny a bosnyák hegyes vidéken, legnagyobb része nyár szakára esik.
Herczegovinának, mely közelebb van a tengerparthoz s kevésbbé van hegyek által az Adriától elrekesztve, enyhébb éghajlata van, s az már a dalmácziai partvidékéhez közeledik, de ennél még szélsőségesebb. Nyara fölöttébb forró. Mostarban, az éjszaki szélesség 43°26' alatt és csak 50 méter magasságban a tenger színtája fölött, a január középhőmérséklete 5°3, az igen forró júliusé 27°5, az évi átlag 15°9. Klissában, Dalmácziában, ugyanazon szélességi fok alatt, csakhogy a tenger színtája fölött 340 méter magasságban, a január 4°8, a július 24°4, az évi átlag 13°8; Lesina szigetén, kissé alább délre, a január 8°5, a július 25°2, az évi átlag 16°2. Mostar időjárása is hasonlít a dalmácziai partvidékéhez. Több esője van ugyan nyár szakán, mint a mennyiben a tenger part részesűl; azonban a legesősebb évszakjai a tél, a tavasz meg az ősz, tehát épen ellenkezőleg, mint Közép-Boszniában. Az ég legborúsabb télen és tavaszszal; a nyár a legderültebb évszak s ez Boszniára is így áll; a mint azonban a tengerpart felé közeledünk, azonképen emelkedik a borongós tél és a derült nyár közötti különbség is.
Az Adria-melléki és alpesi országok éghajlatát általánosságban már jellemeztük. Hogy az alpesi éghajlat képe még elevenebben álljon szemünk előtt, pótlékúl álljanak itt még a következő részletek:
Meg kell különböztetnünk 1. a Közép-Alpesektől éjszak felé eső Éjszaki Alpesek völgyeit, 2. a délkeleti alpesi völgyeket, melyek a Mura, Dráva és Száva folyamvidékeihez tartoznak, 3. a déltiroli völgyeket vagy az Ecs folyamvidékét.
Az éjszaki alpesi völgyek hőmérséklete, némely kivétellel, igen mérsékeltnek mondható, ha számba veszszük a tenger fölötti jelentékeny magasságukat. A tél nem szigorú, a nyár hűvös, Ischlben, 460 méter magasságban, a január közepes hőmérséklete –2°4 (tehát melegebb, mint Kremsmünsterben), a július 17°4, az évi átlag 7°8; Bad-Gasteinban, 1023 m. magasságban, január –3°9 (mint Lembergben), július 14°8, az év 5°6; Innsbruckban, 600 m. magasságban, január –3°4, július 17°9, az év 8°1. Bludenzben (560 m.) a január –2°7, a július 16°4, az évi átlag 7°1. A völgyek, melyekben e helyek feküsznek, nyugot és éjszak felé nyílók, s ennek köszönhetik, mint az éjszaki Alpesek más völgyei is, az enyhe téli hőmérsékletet. Azon völgyeknek ellenben, melyek csak kelet felé vannak nyitva, vagy egészen be vannak rekesztve, szélsőségek között mozgó éghajlata van: keményebb telük, melegebb nyaruk és kevesebb csapadékjuk. Például szolgálhatnak a Pinzgau meg az Enns felső völgye. Admontban (620 m.) a január –5°9, a július 16°5, az évi átlag 6°4; Zell am See (750 m.) a január –6°0, a július 16°1, az évi átlag 5°6; a Salzach völgyének alacsonyabb téli hőmérséklete van, mint a tauerni magasabb völgyeknek, melyek beléje torkollanak. Nyáron azonban a tenger fölötti nagyobb magasság mindenütt érvényesül s lehűti a nyári meleget.
A legkeményebb téli hideg vidéke a Magas Tauernek déli részén, a Mura felső, a Dráva középső és a Gail alsó völgyében van. A Karavankáktól éjszakra s a Bacher hegységtől, meg a Kor-Alpestől nyugotra fekvő mélyebb völgyvidékek a rendkivűli téli hidegnek a fészkei, míg a magasabb részeknek, nevezetesen a lejtőkön található helyeknek enyhe telük van. Így az 1300 méter magasságban fekvő Prägraten helységben a január –5°7, Lienzben (660 m.) –5°4, míg Sachsenburgban (550 m.) –5°7, Klagenfurtban (440 m.) –6°2, Tröpolachban (590 m.) –7°0, Tamswegben Lungauban (1010 m.) pedig már –8°1. A hőmérő e helyeken néha –30°-ra is leszáll, sőt Tamswegben már –36° C°-ot is jegyeztek.
A nyári hőmérséklet ellenben ismét szabályszerű s a tenger fölötti magasság szerint fogyó. A júliusi meleg Prägratenben 14°0, Tamswegben 14°6, Sachsenburgban 17°4, Tröpolachban 17°9, Klagenfurtban 18°8.
A magas Tauernek déli völgyeinek éghajlati sajátossága az igen derült ég és a csekély csapadék a téli hónapok alatt.
Stíriában a Középponti Alpesek nyúlványainak déli részén, sokkal szelídebb és kevésbbé szélsőséges éghajlata van, mint az ugyanazon szélességi fok alatt fekvő Karinthiának. Gráczban, 9°2 évi átlag mellett, a január –2°1, a július 19°8. De Krajnában, a laibachi medenczében némileg ismétlődik Karinthia rendkivűli téli hidege; a Karszt fennsíkján télen nagy hómennyiség s néha túlságosan alacsony hőmérsékleti minimum is előfordúl, de dél felé haladva az Adriai tenger meleg levegőjének hatása mind érezhetőbbé válik. A Karszt vidékek ostora a Bóra, mely borzasztó erővel száguld télen a fennföldön végig s hőfúvataival, sőt még rohama puszta erejével is néha a vasúti közlekedést is megakasztja.
A déli Karinthiával és Krajnával ugyanazon szélességi fok alatt, de két hosszúsági fokkal tovább nyugatra fekvő Tirol e két tartománynyal éghajlatára nézve éles ellentétben áll. Éghajlati tekintetben rendkivűl kedvező helyzetben van nemcsak e kettővel, de még a felső-olaszországi síksággal szemben is. Egy déli éghajlatú oázt képez, melyet nyugot, éjszak és kelet felől a Keleti Alpesek hatalmas hegyfala vesz mindenütt körül s csak dél felé hagyja nyitva. Az Ecs és az Eisack völgye szolgáltatják a legszembetűnőbb példát arra nézve, hogy a helyi éghajlatra mily rendkivűli hatással lehetnek a hegyrajzi viszonyok.
Már említettük, hogy a tavasz Bozenben sokkal előbb beköszönt, mint a felső olasz síkságon. A középső Ecs-völgy az egyetlen, tengertől távol fekvő vidék a monarchiában, a hol a leghidegebb hónap közepes hőmérséklete nem száll a fagypont alá. De nemcsak a tél enyhe itt, a nyár is igen meleg, sőt forró s e mellett a csapadékok mennyisége – tekintve azt, hogy ez hegyi vidék s épen az Alpesek déli lejtőjén fekszik, – még csekély is, de kedvező időbeli megoszlása folytán a földművelésre mégis elégséges. A föltűnően derült ég s a heves, hideg szelek ellen talált oltalom déli Tirol némely helyeit (Gries Bozen mellett, Meran, Arco, Riva) keresett éghajlati téli gyógyhelyekké teszi. Az Isonzo alsó völgyének hasonló éghajlati jó oldalai vannak, sőt itt a közeli tenger a telet még tetemesen enyhébbé teszi (Görzben a január 3°1, a július 22°8, évi közép 12°6), ellenben az esőmennyiség igen nagy, nevezetesen kora tavaszszal és őszszel (egész évi csapadék 164 cm.).
A leghidegebb hónap, a január közepes hőmérséklete Bozenben 0°1, Meranban 0°6, Roveredóban 0°3, Rivában 2°7; a legmelegebbé, júliusé ugyanazon sorrendben említett helyeken 22°9, 21°6, 22°9, 23°2; az évi közép 12°0, 11°7, 12°1, 13°0. Ha összehasonlítjuk e számokkal néhány az ugyanazon szélességi fok alatt fekvő szomszéd krajnai helyek hőmérsékletét, azonnal szemünkbe ötlik déli Tirolnak rendkivűl kedvezőbb helyzete. Milanóban télen kevéssel nagyobb a meleg, mint Bozenben, olyan, mint Meranban, csakhogy hőmérséklete nagyobb ingadozásnak van kitéve, mint e két helyé. Rivában több mint 2°-kal magasabb a januári hőmérséklet, mint Milanóban, a nyár azonban valamivel hűvösebb. Tirol déli völgyei ennélfogva valódi előre tolt állomásai annak az enyhébb téli éghajlatnak, mely az olasz síkságon ismét megszakad.
Az Ecs völgyének Meran és Bozen között 70–75 cm. évi csapadéka van; dél felé az esőmennyiség egész 100 cm.-re, sőt ennél többre is nő (Roveredóban 97, Rivában 115). A legtöbb eső májusban és júniusban s aztán októberben és novemberben jár.
Befejeztük tehát körutazásunkat Ausztrián és Magyarországon keresztül s szemle alá vettük az egyes országok éghajlati sajátosságait. A mit általánosságban mondtunk, azt a helyi éghajlatok külön vizsgálata tette még világosabbá. A jelentékeny hatás, melyet valamely ország éghajlati tényezői lakosságának legtöbb életföltételére gyakorol, sok tekintetben teszi fontossá beható ismeretüket. De ettől az ismerettől még messze vagyunk. Tágas mező vár még az észleletekre, az ezeken alapúló vizsgálatokra s azoknak a gyakorlati élet számára leendő értékesítése még hátra van.
