II. Az alföldek.
II. Az alföldek.
Ausztria és Magyarország alföldjei a következők: a) a Duna mentén a tullni lapály, a bécsi medencze, a magyar kis és nagy Alföld; b) a Visztula és Dnjeszter melléki síkságok.
1. A tullni lapály Alsó-Ausztriában ama kicsi, termékeny áradványi róna, mely Kremnstől a Dunának Klosterneuburgnál, a Leopold- és Bisam-hegy melletti áttöréseig terjed a Duna mindkét partján s melynek kiterjedése mintegy 550 négyszög kilométer (10 földrajzi négyszög mérföld).
2. A bécsi medencze (Wiener Becken) a Duna említett áttörésétől keletre kezdődik s a Dunának Dévény melletti másik áttöréseig tart, azonban Dürnkruttól fölfelé haránt irányban terjed a Morva mentén Neunkirchenig s keskeny szalagjaival a folyók völgyeibe is benyomúl föl egészen Magyar-Hradisig és Brünnig; ez utóbbi tájon emelkedik ki a síkságból két alacsony halomlánczolat: a Steinitzerwald, meg a Marshegy Gaya mellett Morvaországban.
A bécsi medencze éjszaki főrésze Morvamezővel (Marchfeld) neveztetik s a déli főrésztől a Wiener- és a mintegy 250 méter magas Laaerberg által van elválasztva. Ez utóbbi résznek Bécs-Ujhely és Neunkirchen közt fekvő kevéssé termékeny darabja Steinfeldnek neveztetik. A bécsi medencze területe mintegy 2.200 négyszög kilométer vagy 40 földrajzi négyszög mérföld.
3. A magyar kis Alföld vagy felső-magyarországi síkság a Duna mellékén Pozsonytól Esztergomig terjed, délnyugoti része a Fertő tavat veszi körül, éjszaki része pedig a nagyszombati és a nyitrai hegyeket érinti. Kiterjedése mintegy 8.800 négyszög kilométer vagy 160 földrajzi négyszög mérföld. A 65. lapon látható képünk, egy tájrészlet a Duna mellékéről, Komárom vára mellől, e kis, vagy felső-magyarországi Alföldbe enged bepillantanunk.
4. A nagy magyar Alföld az a nagy kiterjedésű síkság, mely nyugoton az Alpesek nyúlványai és hegyfokai, éjszakon és keleten a Kárpátok s délen a szerbiai hegység között terűl el; a Duna és a Tisza folyók hasítják végig s mintegy 201.000 négyszög kilométert, vagyis több mint 1.840 földrajzi négyszög mérföldet foglal el. A nagy Alföldnek a főmedenczéjén kivűl azonban oldalágai is vannak, melyek a tágasabb völgyű folyók mentén messze fölnyúlnak egész Kassa, Eperjes, Ungvár és Munkács, Huszt és Nagyvárad környékeig, továbbá a Száva mentén Sziszekig, meg a Dráva partjain egészen az úgynevezett Muraközig. Egyébiránt az Alföld nem is a szó szoros értelmében veendő síkság, mert a Balaton tava és a Duna közötti részét alacsony, könnyed dombhullámok borítják; a kecskeméti pusztaságon, a kúnsági földháton, meg a debreczeni pusztaságon a futóhomokból álló talaj hullámosan redőzött, de jobbadán növénytenyészettel van borítva s mívelés alá véve: A Tisza torkolata közelében a 40 méter magas és csak mintegy 30 kilométer hosszú titeli fennsík emelkedik ki a síkságból, Pancsova és Fehértemplom között pedig mintegy 200 méternyi tengerszín fölötti magassággal a Fejérhegy (Bjelo Brdo) terül, mely nem is annyira hegy, mint inkább egy 440 négyszög kilométernyi terjedelmű futóhomokos földhát.
5., 6. A Visztula és Dnjeszter melletti síkság. E két síkság a szarmata alföldséghez tartozik s együttvéve mintegy 55.000 négyszög kilométert (1.000 földrajzi négyszög mérföldet) foglal el. A Visztula síkságának Ausztriához tartozó része nagyobbára e folyó jobbpartjain fekszik, Krakónál valamivel följebb kezdődik, átlagos szélessége 22 kilométer, de a Dunajecz völgyében egészén Tarnovig, a Szan völgyében pedig egészen Jaroszlavig fölnyúlik. A Dnjeszter melletti síkság átlag 15 kilométer szélességű völgyterület, mely lassankint szűkülve Podóliából Galicziába nyúlik, Sztaniszlau mellett igen elmocsárosodik s többnyire a nagyobb mellékfolyók völgyeibe is többé-kevésbbé mélyen benyomúl.
Az Erdős-Kárpátoktól éjszakkeletre a Szan és a Dnjeszter között egy alacsony, széles és lapos hegyhát vonúl, mely az európai fővízválasztót képezi, a Visztula és Dnjeszter vízterületeit különíti el s éjszaki Galicziában az ural-kárpáti földháttal olvad össze. Ez utóbbi alatt egy hasonlókép fennsíkszerű, csakhogy még sokkal szélesebb hegyhátat értünk, mely éjszak-nyugotra vonúlva Oroszország felől indúl ki, s melynek tömegét Sandomiernél a Visztula áttör; e folyón túl előbb mint Lengyel-Hegyhát (Syssa gora), majd különböző más nevek alatt Németországon keresztül egész a Weser-ig vonúl. Galicziában a nevezett földhátak csak kevés pontjukon emelkednek magasabbra az Alföldnek rendes magassági színvonalánál.
