IV. Lápok és ingoványok.
IV. Lápok és ingoványok.
Lápnak és ingoványnak nevezzük a föld és víz keverékét; a lápnál a víz, az ingoványnál a földes alkotó rész van túlsulyban. Amazokat gyakran fölveri a nád és egyéb vízi növény; s nyaranta nagy kiterjedésű nádas réteknek látszanak, melyek ősz felé sárga és barna színt öltenek. Az ingoványok ellenben televénynyé korhadt, teljesen föl még nem oszlott növényanyagok rétegeiből állanak s olyan elhalt tenyészet maradványai, mely vizes talajon mohákból és zuzmókból, kákából és egyéb, tőzeget alkotó dudvákból képződik, melyek a nedvességet maradandólag megkötik s attól éltetve hegyen, völgyön elburjánzanak. A lápok széleiken sokszor ingoványokká változnak. Külön fajtáját teszik a lápok- és ingoványoknak azok, melyek lapályos tengerpartokon az apály és dagály váltakozása következtében időszakosan ki-kiöntő tengervíztől származnak. Az ily lápterületeket, ha a nyílt tengertől helyenként meg-megszakadó földsáncz által választatnak el, Olaszországban lagunáknak nevezik.
Az osztrák-magyar monarchia területén legtöbb lápos és ingoványos vidéket a magyar királyság mutat föl. Legnevezetesebb a Hanság a Fertő-tó keleti partján, mely szintúgy, mint a Fertő, a Rába és Rábcza visszatorlódó vizétől támad s 363 négyszög kilométert foglal el; a Szernye mocsár Munkács mellett; a Hosszúrét a Tisza és Bodrog közti földszoroson; az Ecsedi láp Szatmár mellett; a Berettyó-Sárrét a Berettyó partján, az Alibunári mocsár Versecz mellett Temes vármegyében, aztán a számos parti mocsár a Duna, Tisza és Dráva mentén. Szlavoniában ingoványok a Száva mellett, Mitrovicznál fordulnak elő, Boszniában a Posavinában, Csehországban a Cseherdőn, a Moldva forrásvidékén és a Tepler hegységben, Galicziában a Bory-mocsár az Árva és a Dunajecz között, végre a nagy lápos és ingoványos területek a Visztula és a Dnjeszter mentén. Salzburgban a Salzach, Stiriában az Ennsvölgy egyes részei vannak elposványosodva. Krajnában van a laibachi ingovány, Dalmácziában a Narenta torkolatának deltájában fordúlnak elő mocsarak; a Tengermelléken, az Adria éjszaki partjain az Aquiléja és Monfalcone melletti lagúnák nyúlnak be keleti végökkel a monarchia területébe.
