Az Osztrák Tengermellék népe. Zuckerkandl Emiltől és Vipauz Károlytól, fordította Katotna Lajos
Az Osztrák Tengermellék népe.
Zuckerkandl Emiltől és Vipauz Károlytól, fordította Katotna Lajos
Zuckerkandl Emiltől és Vipauz Károlytól, fordította Katotna Lajos
Csicsek férfi és nő, s Trieszt vidékéről való szlovén nő.
Charlemont Húgótól
Az osztrák Tengermellék – mely néven Görczöt és Gradiskát, Trieszt városát és területét, meg Isztriát és szigeteit foglaljuk egybe – számos néptörzsnek a hazája, kik a szlávok, románok és germánok nagy népcsaládjainak tagjai s a szomszédos területeken, Dalmácziában, Horvátországban, Krajnában és Olaszországban lakó törzsrokonaikkal szűntelen érintkezésben állanak és egymásra élénk kölcsönös hatást gyakorolnak. Szlovéneket, horvátokat és szerbeket, csicseket, olasz-ladinokat, friauliakat, meg németeket, stb. látunk itt egymás mellett, kik lakhelyeik természete szerint a legkülönbözőbb foglalkozásokat űzik. Mezei és erdőgazdaság, kereskedelem, kézmívesség és gyáripar, hajóépítés, halászat és bányászat kapcsolódik itt egymáshoz, s ezek mellett olyan népesség állott elő, mely sem testi, sem lelki tulajdonokban nem áll hátrább a monarchiának semmi más lakosságánál. E minden tekintetben tevékeny, gyakorlati érzékű s a természettel való szakadatlan küzdelemben megedződött nép szellemi termékeivel is igazolja azt a régi mondást, hogy egészséges testben egészséges a lélek is. A képzőművészeti alkotások, a szláv és az olasz irodalom termékei, nemkülönben a kereskedelem és a hajóépítés terén tett javítások és találmányok, melyek ez országrésznek köszönhetők, legjobb bizonyítékai ez állításunknak.
Friauli férfi.
Charlemont Húgótól
Görcz és Gradiska. – E tartományban Európa három fő néptörzse: a szlávok, románok és germánok lépnek tőszomszédságba egymással. A lakosság többsége (63 százalék) szlovénekből áll, 36 százaléka olasz-ladin és csak egy százaléka német. A szlovének szomszédos törzsrokonaikhoz hasonlítanak, a lakosságnak nagy részt a friauli törzshöz tartozó román részét illetőleg azonban már meglehetősen nehéz megbízható számadatokat szerezni, és pedig főképen azért, mert a lakosság e részét az osztrák iskolás gyermekek szem- és hajszínét feltűntető közleményekben, nemkülönben a népesség termetéről szóló művekben nem vizsgálják külön. A friauliak erős népfajnak mondhatók. Gyakori közöttük a középtermetű, széles vállú, barna typus, melyen a különösen dús növésű haj és szakáll sötét színe ötlik föl. Szemök is sok helyütt ugyanolyan tüzes barna színű, mint más román népeknél, s bőrük nem ritkán bronzszínű. Lehet, hogy ép ez a barna typus a legtisztább fajtájú friauli. Az előfordúló szőkék ellenben nyilván idegen elemnek tekintendők, melylyel azonban már erősen keveredve látjuk a friauliakat, mint ezt a világos bőr-, haj- és szemszínnek (complexio) a barnába való átmenete is világosan elárúlja. Karinthiához képest a tiszta szőkék 10, Krajnához képest 8 százalékkal vannak itt kevesebben. A barnák a karinthiai 27 és a krajnai 25 százalékról 34-re emelkedtek, a fekete typus pedig Karinthiához képest a kétszeresénél is többre szökött fel, a mennyiben a karinthiai 2.8 és a krajnai 4 százalékról 6.4 százalékra emelkedett.
Friauli nő.
Charlemont Húgótól
A friauliak koponyaalkatát illetőleg az eddigi vizsgálatok csekély és kevéssé megbízható anyaga azt mutatja, hogy a koponyák többsége (73 százalék) igen rövid (hyperbrachykephal) és magas-keskeny (leptoprosop); 20 százalékuk rövid (brachykephal) és 7 százalékuk közepes hosszú (meoskephal). Ez alakok közt csak egy a kiválóan feltűnő, az, a mit a koponya felötlő rövidsége és szélessége mellett a tarkónak meredek és lapos esése mutat. E csoportba tartozik a hyperbrachykephal friauliak 30 százaléka. Ez a jelenség annyiban figyelemre méltó, a mennyiben a rhätieknek úgy svájczi, mint tiroli utódainál ugyanezt a typust találjuk, és mivel nem épen lehetetlen, hogy a friauliak a tiroli ladinok ivadékai.
Szlovén férfi Trieszt vidékéről.
Charlemont Húgótól
Trieszt és Isztria. – Trieszt és Isztria lakossága [emehhez Cherso (Cres), Veglia (Krk) és Lussin (Lošinj) lakóit is oda számítván] oly népegyveleg, melyben a szláv és román elemek teszik a többséget. Csakhogy, míg Triesztben és területén az olasz-ladin elem 80 százaléknyi többségével szemben 20 százalék szlovén áll, addig Isztriában a szlávokra (szlovének, horvátok, szerbek) 60, a románokra pedig csak 40 százalék esik.
Érdekes összehasonlításokra adnak módot az iskolás gyermekek haj-, bőr- és szemszínéről gyűjtött adatok. Ezekből kitűnik, hogy pl. Trieszt városában 1.000 iskolás gyermek közűl a tiszta szőke typus (kék szem, szőke haj, fehér bőr) 133-szor, a város vidékén lakó szlovének közt ellenben 171-szer, a tiszta barna typus (barna szem és barna, vagy fekete haj) a városban 357-szer, a környékén pedig csak 219-szer kerűl elő.
Máskép áll a dolog Isztriában, a hol mindamellett, hogy a szlávok vannak többségben, 1.000 iskolás gyermek közűl 160 a tiszta szőke és 296 a barna typusú. E jelenség magyarázata abban keresendő, hogy Isztria éjszaki részére a csicsek, éjszak-keleten pedig a felső Čepić-völgyekben lakó román eredetű, habár ma már teljesen elszlávosodott népesség a törzsének testi sajátságait még mindig megtartotta. A legnagyobb szélsőségek a rovignoi és mitterburgi iskola-kerületekben találhatók, amabban ugyanis 1.000 gyermek közűl csak 94 sorakozik a tiszta szőke typushoz, míg 416 barna jellegű (köztük 114 fekete hajú és barna bőrű), emebben a kerületben azonban 228 tiszta szőkével körűlbelűl ugyanannyi barna áll szemben.
Isztriai szlovén nő.
Charlemont Húgótól
Trieszt város lakosságának legnagyobb részén félreismerhetetlenűl meglátszik azon gátló körűlmények hatása, melyek minden nagyobb kereskedelmi középpontban hátráltatni szokták a forgalom lázas hevében emésztődő lakosság testi fejlődését. A többség középtermetű, de nem valami erős testalkotású, s ha az 1875. évi katonai statisztikai évkönyv adatai szerint a trieszti parancsnokságnál három évfolyamban 1.000 megvizsgált hadköteles közűl 275, és pedig 1.000 magas termetű (1.70 méteres és magasabb) közűl 296 vált be, és 963 érte el a kiszabott 1.55 méternyi legkisebb magasságot (tehát több, mint Ausztria bármely tartományában): e kedvező számarány bizonyára legfőképen a város környékén lakó szlovén népesség jobb testalkotásának tulajdonítandó, mely kedvezőbb életkörűlményeinek (éghajlat, talaj, táplálék és foglalkozás) köszönheti öröklött jeles faji tulajdonságainak kifejlődését és fönmaradását. Trieszt és vidéke tehát aránylag több magas termetű katonát állít a hadsereg zászlói alá, mint Csehország és Tirol, s e részben csak Dalmácziának áll mögötte.
A katonai statisztikai évkönyv tanúlságos adatai közűl Triesztben sötét pont gyanánt válik ki sorozásoknál a váltóláz-kachexia miatt alkalmatlanoknak talált egyének száma, kikből állandóan 10.64 esik 1.000 hadkötelesre. E részben is csak Dalmáczia múlja fölűl Trisztet.
Isztria e statisztikai évkönyvekben mindig együvé van számítva a Tengermellék többi részeivel, miért is bajos ez országrészről külön s megbízható számadatokat idéznünk; de, ha szabad a halandóságból, különösen bizonyos betegségi nemeket véve irányadóknak, valamely vidék lakosságának kisebb vagy nagyobb életerejére és ellenálló képességére következtetnünk: e részben mélyebb bepillantást engednek az 1881-től 1885-ig terjedő öt évről szóló számadatok. Ezekből az tűnik ki, hogy Triesztben és vidékén a polgári lakosság közt az említett években 3.45 százalékra rúgott a halálozások száma, jóllehet Triesztben 16 lakosra egy, kórházban kezelt beteg esik, míg Isztriában csak 177 lakosra egy. Megtudjuk továbbá, hogy Triesztben és vidékén 100.000 lakos közűl 549 halt meg tüdősorvadásban (Galicziában 373, Bukovinában 375), holott Isztriában csak 286; végelgyengűlésben pedig Triesztben 234, míg Isztriában már 309.
Trieszt és vidéke e szerint a halandóság számaránya tekintetében mindjárt Galiczia és Bukovina után következik, a tüdősorvadásban elhaltak számára nézve pedig ezeket, valamint a többi tartományokat is fölűlmúlja, holott a minden tekintetben szegény Isztria kedvezőbb számarányaival a leghosszabb életű lakossággal dicsekvő tartományok, ú. m. Dalmáczia, Vorarlberg és Tirol mellé sorakozik.
Jellemző, hogy Isztriában Lussin (Lošinj) kerületben mutatkozik a legkisebb halandóság, tehát ott, a hol a lakosság dalmát eredetű.
A mint Trieszt városának középtermetű, barna lakosságát a vidék magas növésű s többnyire szőke szlovén parasztsága zárja körűl: úgy az Isztria nyugati partjának városaiban lakó, általában barna fajjellegű s a századok folyamán Olaszország sokféle tájbeszédű vidékeiről bevándorlott gyarmatosok mindenütt többnyire szőke és világos szemű szláv földmívelő néppel érintkeznek, éjszakon szlovénekkel, Közép-Isztriában horvátokkal, délen pedig szerb-horvátokkal, kik télen-nyáron szorosan testhez álló gyapjú ruhában járnak, s a talaj és az éghajlat ellen szakadatlanúl folytatott küzdelmekből új meg új erőt merítenek. Szép és egészséges menyecskéik nagy számban szegődnek Triesztbe és Fiuméba dajkáknak.
Trieszt és Isztria szlávjainak és ladinjainak rövidebb a karuk a lábuknál; a triesztiek, rovignóiak és lussiniak a legrövidebb, a csicsek pedig a leghosszabb karúak.
Az isztriai földmívelő népnek, meg a Quarnero lakosságának munkabíró ereje és kitartása igazán bámúlatos. Csak egy példát akarunk idézni. Cherso (Cres) szigetén egy közepes testalkotású fiatal paraszt a szüret alkalmával egyazon napon háromszor tett meg egy két órányi útat oda és vissza a musttal tele tömlővel. Tizenkét órányi járás mellett tehát hat órán át czipelt mintegy 66–70 kilogrammot a hátán. Este halászni ment s éjféig forgatta az evezőt; másnap megint munkában volt reggeli öt órától délután háromig, s este a szeretőjénél mulatott késő éjszakáig.
A Trieszt városi lakosság megmért koponyáinak többsége – majdnem kétharmada – hyperbrachykephal (hosszaság : szélesség – 100 : 85, vagy még több), az arcz magas-keskeny (leptoprosop) és egyenes állú (orthognath). A többiek brachykephalok (hosszaság : szélesség – 100 : 80–85), vagy mesokephalok (hosszaság : szélesség – 100 : 75–80).
A férfiak arczkifejezése többnyire nemes, a nőké gyakran szép.
A túlságosan rövid fej, keskeny arcz és egyenes áll az Isztria nyugati partján lakó, olaszúl beszélő népességnek is jellemző vonása, míg Trieszt környékének és Isztria éjszaki részének szlovénjei koponya-alkotás tekintetében krajnai törzsrokonaikhoz hasonlítanak. 75 százalék rövid fejű (köztük 40 százalék hyperbrachykephal) mellett csak 25 százalék a hosszú fejű.
Isztria déli részében és keleti partján, meg a Quarnero szigetein a koponya-alkat és az arcz szabása majdnem egészen olyan, mint a dalmatáké. Körűlbelűl 66.5 százaléka rövid fejű (köztük 2.2 százalék hyperbrachykephal). A többieknek 23 százaléka mesokephal és 10.5 százaléka hosszú fejű (dolichokephal). Trieszt és Isztria szlovénjeinek arczszabását a szélességi átmérő nagyobb volta (alacsony-széles arcz: chamäprosopia) jellemzi; minthogy azonban egyenes állúak, nyílt és szelíd tekintetűek, fogaik szépek és egészségesek, a nőknek pedig üde arczszínök is van: általában fölötte megnyerő arczúaknak mondhatók.
A különben eléggé erős testalkotásu csicsekről már nem nyilatkozhatunk ilyen kedvezően. Alacsony, előre hajló homlokuk, kiszögellő járomcsontjaik, mélyen fekvő szemeik, benyomott nyergű és gyakran fölnyomúlt orruk arczkifejezésüket épen nem teszi vonzóvá, és sívár lelkűletre, sőt durvaságra enged következtetni, habár tulajdonképen csak közömbösség lakozik e kevéssé megnyerő külső mögött.
A szlovének arczjellegétől csekély eltérést mutat Voloska és Mitterburg (Pazin) kerületek, továbbá Cherso (Cres) és Veglia (Krk) szigetek kedélyes horvát lakóié; ellenben jelentékenyen különböznek a polai kerület és Lussin sziget szláv lakóitól, kik egész testi és lelki alkotásukkal a hősies uszkókoktól való származást árúlnak el.
A quarnerói szigetek nőit plasztikusan szép, tojásdad arcz, fekete szem, keskeny fínom és hosszú szempillák tűntetik ki.
Fonó leány.
Charlemont Húgótól
