Erdőgazdaság, vadászat, ipar, kereskedés, kézműipar és közlekedés Görczben és Gradiskában. ifj. Czoernig Károly bárótól
Erdőgazdaság, vadászat, ipar, kereskedés, kézműipar és közlekedés Görczben és Gradiskában.
ifj. Czoernig Károly bárótól
ifj. Czoernig Károly bárótól
Erdőgazdaság és vadászat. A kataszter följegyzései szerint Görcz grófság területének egy ötödrésze erdőtalaj. A rajta levő erdők azonban nagyon meg vannak ritkítva, sőt letarolva. Újabban a kormány alkalmas rendszabályokhoz nyúlt, hogy legalább a meglevő állományt s a háborítatlan új sarjadzást biztosítsa. A Juli-Alpesek nyúlványaiból álló középhegységben így is vannak még szálas erdők. Ezek között különösen említendő a Görcz közelében levő ternovani államerdő, mely valóságos gyöngye a görczi közgazdaságnak. Ez az erdő, mely a tenger színtája fölött 1.000–1.400 méter magasságban fekszik s 9.000 hektárnyi területet borít, az erdőgazdaság összes szabályainak megtartásával ápoltatik s az összeköttetést közötte és az alföld között jó útak és egy szállítható sín-pálya tartják fönn. Ezen kivűl méltók a fölemlítésre az Isonzo-völgy felső részén 10.000 hektárnyi területet elfoglaló községi erdők (a flitschi kerületben), aztán a Tolmein és Kirchheim kerületeiben levő (20.000 hektárnyi) s meglehetősen jól ápolt középerdő, továbbá a Görcz melletti panoviczi államerdő szépen gondozott tölgyállabokkal, valamint a podsabotinói is, melynek termékeit ügyesen szerkesztett drótkötél-vaspályán szállítják a völgybe. Sajátságos különlegessége a tartománynak a Duino melletti örökzöld tölgyerdőcske, mint az egykori nagy kiterjedésű állab maradványa, meg az Aquileja melletti centenarai fenyőliget. E kis ligetnek több százados fái azon nagy fenyveserdőből maradtak meg, mely a rómaiak idejében az Adriai tengernek állítólag egész nyugati szegélyét elborítá, Aquilejától egész Ravennáig.
A Karszt, mely egykor erdős volt, növényzet nélkűli, köves talajáról ismeretes. Az évszázadok óta űzött közlegelő-rendszer és a kecskegazdaság az erdőállományt elpusztították. A kormány, a községek és egyes magánbirtokosok nehány évtized óta sikeresen fáradoznak a Karsztnak újabb befásításán. A terjedelmes községi legelőket fölosztották a földbirtokosok között, a kik bekerítik a maguk részletét s oltalmazzák is úgy, hogy a sarjak, melyeket az előtt mindig lerágott a legelő állat, most már háborítatlanúl fejlődhetnek. A községek közt eddigelé 13, egyesek közt pedig eddigelé 5 millió facsemetét osztottak ki ingyen s a községek az új ültetvényeknek szigorú gondozására utasíttattak. Ezen erdőmívelés vezetésére külön Karszt-erdősítő bizottság állíttatott föl, úgy, hogy jelenleg a görczi Karszt nem csekély részének egészen más külsője van, mint előbb s bizton várhatni, hogy itt új erdőségek fognak keletkezni. Az erdei fák közűl a magas és középhegységben a lúczfenyű az uralkodó; a ternovani erdőt az őserdőkre emlékeztető magas szálú bükk-, erdei- és lúczfenyűk koronázzák. A Görcz melletti, Coglio nevű halmos vidéken, aztán a panoviczi erdőben és a Wippachi-völgyben találni egyes kocsányos tölgy állabokat; a déli részekben nemes gesztenyét és diót, valamint a szilfa is gyakori. A fekete fenyű az a fanem, melylyel a Karsztnak beerdősítése a legjobban sikerűl.
Változatos, de egészben véve nem igen jutalmazó a vadászat. Jelentéktelen számú zerge, aztán alpesi nyúl és hó-tyúk lakja a magas hegységet, őz a középhegység és a Karszt erdősebb tájait. Mezei nyúl és fogoly, a középegységben pedig a siketfajd és a császármadár kevésbbé vonják magukra a vadász érdeklődését, mint a pompás színezetű kövi tyúk, mely a Karsztnak legmeredekebb, legsziklásabb lejtőit lakja, és a gyors röptű barlangi galamb, mely a Karsztnak legkevésbbé megközelíthető szurdokaiban fészkel. Medve és farkas mint ritka vendégek jönnek a krajnai és horvát erdőségekből.
Kacsavadász a gradói lagúnákon.
Charlemont Húgótól
Az alföldi lagúnák és vadvizes mocsarak gazdag vadászatot kinálnak a vízi szárnyasokra. Tömérdek vadkacsát és nádi tyúkot lőnek itt a „schioppettone” nevű kacsázó puskával. Egy kicsi, lapos ladik közepén egy oda erősített villa két ága között fekszik egy tölcséres szájú, mintegy két méter hosszú puskacső erősen megtöltve. A vadász a parton lapúl meg puskája mögött s közéjük durrant az úszó madaraknak, melyekből negyven, ötven, sőt több darabot is elejt egyetlen lövéssel. Ezen kivűl a hoszszában ketté vágott s a mocsárba sűlyesztett hordókban való les is szokásos, és a vadász az ily lesből nem ritkán ejti zsákmányúl a vad ludat, vad hattyút, pelikánt s a madárvilágnak más jövevényeit.
Ipar, kereskedés, kézműipar, közlekedés. Azok a vizek, melyek a Juli-Alpesekből fakadva s a Isonzóban egyesűlve az Adriába ömlenek, felső és közép folyásokban a lakosság gyér volta s a fahiány miatt egyátalán nem is hasznosíttatnak ipari czélokra. De már lejebb élénk ipar fejlődik, kivált Trieszt, e nagy kereskedelmi kikötő közelsége miatt. A hol a víz lejtése nem ad elég hajtó erőt, ott a gőz pótolja. Egészben 1780 lóerejű gőzgép dolgozik. Ezen fölűl a birnbaumi és ternovani erdő fensíkságának aljából fakdó nagyobb vízereket is befogják az ipar szolgálatába.
A tartomány legrégibb iparága, a selyemipar, mintegy két évszázad óta áll fönn s föllendűlését jobbára annak a fölkarolásnak köszönheti, melyben Mária Terézia részesíté. Gőzzel hajtott nagyobb selyemfonó és szövő gyárak ez időszerint Monfalconeban, Görczben és Brazzanóban vannak. A selyemgubókat forró vízbe vetik, melyben egy czirokkefe gyorsan mozog ide oda. A kefe rostjaiban beleakad a föláztatott selyemszál vége, melyet a selyemfonó leány egy tűfokon s különböző apró karikán keresztűl vezet és több nyers selyemszállal kellő vastagságúvá egyesítve, pászmává (matassa) fon össze. A kevésbbé értékes anyag a floret-selyemfonó házban kerűl feldolgozásra. Ilyen fonóházak Sdrausinában és Strazigban vannak; készítményeik a külföldön (különösen Franczia- és Németországban) igen becsesek.
Görcz közelében az Isonzó vízerejét a strazig-podgorai nagy gyártelep használja föl. Strazigban a floret-selyemfonó gyáron kivűl van egy műmalom, egy gyapotfonó gyár (9.600 orsóval) és szövőgyár is. Az Isonzo másik partján, Podgorában van egy nagy papír- és rostszövetgyár, mely 800 munkást foglalkoztat.
Selyemgombolyító műhely (filanda) Brazzano mellett.
Charlemont Húgótól
Görcz és vidéke az iparnak is a góczpontja e tartományban. Van itt egy török (vagy olajos) piros szövetfestő gyár, mely külföldre, keletre egész Bombayig szállítja készítményeit. Ugyanoda van a kivitele a görczi gyújtóárúgyár termékeinek is. Két aszaló és czukrozó gyár a grófság gyömölcs termését értékesíti; jó hírük van s készítményeiket Ausztria határain túl is messze kiviszik. Különösen a helyi és tartományi szükséglet számára dolgozik egy szappan-, faggyú- és borkő- (cremortartari) gyár, két kisebb serfőző, egy viaszgyertya-gyár, valamint egy említésre méltó bőrgyár is (Görczben). Ez utóbbi iparágat Mernában, Sagradóban, Monfalconében és Savognában is űzik; Salcanóban egy szalmapapírgyár dolgozik. Haidenschaftban van a gépekkel dolgozó gyapotfonó-gyár (17.000 orsóval), mely fonott készítményeinek legnagyobb részét vermeglianói szövőgyárában dolgozza föl. E fonó gyár közelében, a krajnai határon van a pali-i nagy malom.
A Karsztnak Nabresina és Santa Croce melletti rég ismert nagyszerű kőbányaiban egy igen becses fajtáját nyerik a mészkőnek, melyet három helyen gőzerő segítségével faragnak meg. Újabb időben nagy mértékben alkalmazták e követ Bécs díszépületeinél, de egyebütt is; a közönségesebb darabokat Egyiptomba viszik. Komen mellett szép fekete márványt fejtenek. Kisebb ipari középpont Monfalcone, hol a már említett selyemfonó gyáron kivűl egy jelentékeny bőrgyár s 20.000 orsós gyapotfonó gyár, továbbá egy festőanyag- és sumach (eczetbogyó) kivonat-gyár is működik. Ez az iparág, melynek Medeazzában is van egy ilyen gyára, a sumachból, a Karszt és a szomszéd Isztria e termékéből a festők és cserzők által használt kivonatot készíti. Egy, Gradiska mellett Brumában dolgozó csiszolóanyag-gyárban a Görögországból szállított követ őrlik s részben porrá tört üveg hozzáadásával csiszolópapír és csiszolóvászon készítésére fordítják. Gradóban két, Duinóban pedig egy gyár szardina-conservek gyártásával foglalkozik (évenkint mintegy 700.000 dobozt készít). Aquileja mellett, Monasteróban van egy rizshántó-gyár. Keletindiai rizst Scodovaccában keményítőnek dolgoznak föl.
A kormánynak köszönhető, hogy újabban a bútorkészítés s az avval rokon iparágak terén is jelentékeny háziipar keletkezett. Az állam tart fönn Marianóban egy asztalos-iskolát, melyben az esztergályosságot is tanítják. A férfiak készítik a famunkát, asszonyok, leányok és gyermekek a hozzá való fonást. Leginkább székeket készítenek, melyeket keletre szállítanak. Ez a kereseti ág már kilépett az egyszerű háziipar keretéből; a kik űzik, szövetkezetbe léptek s már gépekkel is dolgoznak. Az állam, a tartomány, a kereskedelmi kamara és a község hozzájárúlásával Foglianóban, az Isonzo alsó folyásánál, a kosárfonás tanítására létesűlt egy iskola s egy rajziskola is áll fönn. A növendékek két évi tanfolyam után szülőhelyükön: Foglianóban, Pierisban, S. Cancianóban, Turriacóban telepűlnek meg s már mintegy 900-an vannak. Az elkészített közönséges kosarakat (melyekből Fogliano maga mintegy 400.000 darabot készít) leginkább a tartomány gyümölcskereskedésénél használják föl.
Gyártelep Strazig-Podgorában, Görcz mellett.
Charlemont Húgótól
A nagy közlekedési útaktól félre eső, hegyes Kirchheim kerületben a föld népe kötélárút, szeget, késeket készít eladásra. A Mernában házilag készített lábbelinek nagy kivitele van Boszniába és Dalmácziába. Lokovec-en Görcz kerületének Tribuša és Chiapovano (Čepovan) nevű helységében, kivált télen, vasszeget, kést és közönséges faneműt, Prebačinában fonott kosárneműt készítenek. Dol, Otelca, Chiapovano és Soča helységekben a csipkeverésnek, mint házi iparágnak, mutatkoznak kezdetei. Házi használatra jó daróczot a Karszt különféle falvaiban készítenek. Iparszerűleg Görczben és Cormonsban az asztalosságot űzik. Említésre méltó még az ostornyél, melyet a Celtis australis szívós fájából készítenek s Cseh-, Magyar- és Oroszországba visznek ki.
Nyaranta sok friauli vándorol külföldre kőmívesmunkára. A flitschiek nyáron földjeiket mívelik, de az esztendő többi szakaiban mint házalók járnak posztóval, rövidárúval és más effélékkel. Triesztnek az év egész folyamán át megvan a vonzó ereje a szomszédos helységekre nézve, melyeknek lakói mint fuvarosok, útczakövezők, kőmívesek, de mint teherhordók és kézmívesek is jövedelmező foglalkozást nyernek.
Görcz pompás kertjei enyhe telekről tanúskodnak, a mi sok idegent vonz ide, kik itt töltik a hidegebb évszakot. Grado tengeri fürdőjében sok görvélyes gyermek keres üdűlést még Bécsből is. Monfalcone jó hatású kénes meleg fürdője szintén igen látogatott.
A kereskedés főként a helyi szükségletnek szolgál s a belföldi termékek kiszállítását eszközli. Selyemgubó és szarvasmarha leginkább az olasz piaczokon talál keletet; gyümölcs, korai zöldség, conservált hal éjszakon; az aszalványokat egész Amerikáig elviszik, a bor Krajnába, Triesztbe, Velenczébe, a sumach Triesztbe küldetik. Az osztrák birodalmi határ közel volta Görcz városában a szállítási üzletnek ad lendűletet, míg ellenben a nagykereskedést a közeli Trieszt vonja magához.
A közlekedésnek, kivált az átviteli kereskedést illetőleg, fővonala a déli vaspálya, mely 53 kilométernyi hosszaságban metszi a tartományt. A közúti hálózat a szükségletnek eleget tesz, a folyókon való hajózás azonban jelentéktelen. A tengermelléken, mely 38 kilométernyinél hosszabb, nincsenek jó kikötők; a meglevők a parti hajók és halásznaszádok forgalmának szolgálnak, mely főleg Trieszt felé irányúl, hová friss halat és építő homokot szállít, és Isztria felé, a cervignanói kikötőből lisztet visznek, mely az itteni malmokban őrletik. Beviteli czikk a só, melyet Isztriából szállítanak.
