Kereskedés, ipar és hajóépítés Triesztben. Bujatti Edétől, fordította Kenessey Kálmán
Kereskedés, ipar és hajóépítés Triesztben.
Bujatti Edétől, fordította Kenessey Kálmán
Bujatti Edétől, fordította Kenessey Kálmán
A mai Trieszt megérdemli, hogy a szó legteljesebb értelmében kereskedővárosnak nevezzük, mert a nélkűl, hogy az emberi haladás minden terén a szépnek és jónak hódoló művelt lakosságát távolról is megbántanók, bátran állíthatjuk, hogy Trieszt lételének legfontosabb mozgató ereje a kereskedés. Követve azt a régi szokást, mely szerint a trieszti kereskedők üzleteik kötése és elintézése végett egy külön e czélra épűlt házban (Borsa vecchia) naponként összegyűltek, a mai kereskedői nemzedék is majdnem állandóan a „Tergesteo” helyiségeiben tartózkodik, hol a tőzsdelátogatóknak olvasó-szobái és társalgó-termei vannak. A kora reggeli óráktól késő estig naponként biztosan föltalálhatjuk itt az üzlet-embert, kit egyebütt hiába kerestünk. A bankok képviselői, nagykereskedők és kalmárok állandó vendégei a Tergesteónak, s csak a trieszti kereskedelemben beállott pangás fosztotta meg némileg e képet egykori sokszínűségétől úgy, hogy most a Tergesteo látogatása s az ottani tartózkodás gyakran inkább csak meggyökeredzett szokásból, mintsem üzletkötések végett történik.
Trieszt kereskedelmi tevékenységének tere az utóbbi időben némileg szűkebb korlátok közé szorúlt. Az Európa éjszaki, keleti és nyugati részében kiépűlt új vasúti hálózat, hajózó csatornák építése, stb. a távolságokat általában csökkentették, s a ki- és beviteli államokból a Trieszten át vezető útirányokat sok tekintetben kedvezőtlenűl módosították. S hogy ez okok a forgalmat Trieszttől főleg földrajzi helyzete miatt némileg elterelték, az alig tagadható; de azért nem egészen útasítható vissza az a panasz, hogy eddigelé nem történt meg minden, hogy e következményeknek legalább egyéb gondoskodás és intézkedés által lehetőleg eleje vétessék. Új vasútak építése, olcsó s a versenyt előmozdító vasúti és hajófuvardíjak, a fogyasztás általános érdekeit számba vevő, önálló vámpolitika, a valuta rendezése és megszilárdítása sok nyílt sebet hegesztene be, sok sulyos csapást háríthatna el, sőt új épülést, új erőt, új életet teremtene.
Trieszt, melynek szegény és gyér népességű szomszédos vidéke űzleti szervezetének csaknem semmi táplálékot nem nyújthat, már csak ezért is, s mivel mindig tudatában volt azon helyzetének, hogy ő egy nagy s ipari és földtermékekben gazdag állam kapujáúl szolgál, ügyelni kénytelen arra, hogy a honi be- és kiviteli kereskedésben közvetítői szerepét, s a nemzetközi árúcserében, mint kereskedelmi és tengerészeti emporium, elfoglalt állását megőrizze. Ezen helyzetéhez képest Trieszt mindenkor azon igyekezett, hogy a különböző európai és tengeren túli államokkal kereskedelmi összeköttetésekbe lépjen s ez összeköttetéseket fejleszsze. Trieszt kereskedelmi tevékenysége még ma is kiterjed a keleti tartományokra, Kis-Ázsiára, Indiának és Chinának a szuezi csatorna által hozzánk közelebb jutott vidékeire, Afrika éjszaki részére, Olasz- és Spanyolországra, Angliára, és Európa éjszaki országaira, Amerikára és így tovább.
Az osztrák kereskedelmi tengerészetnek, mely első sorban tengeri fuvarozással foglalkozik, összes állományát körűlbelűl 260.000 tonnára tehetjük, s ebből 97.000 tonna esik az összesen 27.000 lóerővel bíró gőzhajókra. Triesztnek 1889. évi összes hajózási forgalmából, – mely 8.213 érkező hajón 1,447.980 tonnát, 8.192 indúló hajón 1,441.250 tonnát tett, – körűlbelűl 6.000 indúló hajó 825.000 tonnával, s csaknem ugyanannyi érkező hajó viselte az osztrák-magyar lobogót. Ezek után legnagyobb része van a trieszti kikötő hajóforgalmában – már földrajzi fekvésénél fogva is – Olaszországnak, melynek tengerészetét a trieszti kikötőben mintegy 1.700 darab, összesen 260.000 tonna tartalmú érkező hajó, s körűlbelűl épen annyi indúló hajó képviseli, s így az angol hajózásnak nagyszerűen kifejlett tevékenységét mintegy 10.000 tonnával haladja meg. Az osztrák kikötőknek körűlbelűl 8 1/2 millió métermázsát tevő évi összes behozatalából közel 6 millió métermázsa, 12,600.000 métermázsányi évi összes kiviteléből pedig közel 7 millió métermázsa Triesztre esik. Trieszt 1888. évi tengeri behozatalának összes értéke kereken 195 millió forintot, kivitelének összes értéke pedig 157 millió forintot tett.
Trieszt szárazi kereskedelme ugyanezen évben a következő számokat mutatja: érkezett több mint 7 1/4 millió métermázsa árú 149 millió forint értékben; útnak indúlt Triesztből a szárazon 3,600.000 métermázsa s 152 1/2 millió forint értékű árú. Trieszt 1888. évi összes kereskedelmi forgalma ekképen vízen és szárazon körűlbelűl 654 millió forint értékű árúcserét mutat (az előző 1887. évi eddig legmagasabbra rúgott számhoz, 665 millióhoz képest körűlbelűl 11 millióval kevesebb). A vitorlás- és gőzhajók, meg a vasútak által szállított ezen árútömeg a már föntebb leírt kikötőben, meg a két (déli és államvasúti) pályaudvarban halmozódik össze.
A két pályaudvar a város körszelet alakú tengerpartjának a végpontjain fekszik s egymással a Riva mentén futó sín-úttal van összekötve. A tengerparttól be az Antonius templomig egy 371.6 méter hosszú és 28.4 méter széles csatorna vezet, melyet mélyebb járatú hajók is használhatnak, a csatorna mindkét oldalán biztosan kiköthetnek s kényelmesen ki- és berakodhatnak.
A tengerparton, a Riván, a pályaudvarok és raktárak közelében pezsgő élet s a be- és kirakott, fel- és leadott árúkkal fölötte élénk forgalom uralkodik. Az árúszinekben és raktárakban a hajókról egyenesen a vasútra és viszont történik a le- és berakodás, s minthogy az új kikötői és raktári telepek, a feltöltés folytán nyert új területek s az épülőfélben levő raktárak is a déli vasút pályaudvarához esnek közelebb, a fő forgalomnak az lett a középpontjává.
A közraktárak Triesztben.
Charlemont Húgótól
A jelenlegi forgalom által használható úgy nevezett régi raktárak 21.000 négyszögméternyi, az árúszinek több mint 2.600 négyszögméternyi rakodó területűek. Az épülőfélben levő s a szabadkikötő megszűntetése után a kereskedelmi forgalomnak szánt raktárhelyiségek, melyeknek egy része már kész s részben (körűlbelűl 4.500 négyszögméter) már használatban is van, több mint 142.000 négyszögméternyi rakodó helylyel bíró raktárt, 21.000 négyszögméternyi árúszínt, továbbá mintegy 14.000 négyszögméternyi borszesz- és szén-lerakodóhelyet fognak nyújtani.
Trieszt kereskedelmének kiterjedését illetőleg az előrebocsátott adatok kiegészítéseként említsük meg, hogy Trieszt tengeri forgalmában az egyes országok úgy a be-, mint a kivitelben érték szerint akként vannak érdekelve, hogy (1886-ban) Olasz- és Törökország egyenként 60 millió forinttal, Kelet-India 55 millióval, a hazai kikötők 39 millióval, Görögország 23 1/2 millióval, Anglia és Egyiptom egyenként 21 millióval, Brazilia 19 millióval, Francziaország 10 1/2 millióval, Oroszország 8 1/2 millióval jelentkeznek; egyébiránt összeköttetésbe hozta a forgalom Trieszttel Chinát, Japánt, Ausztráliát, Perut, Chilit, Argentinát, Éjszak-Amerikát, Tripolist, Mozambiqueot, Zanzibárt, Massauát, Svéd- és Norvégországot, Hollandiát, Spanyolországot, stb. A szárazi forgalomban (1888-ban) az egyes államok érték szerint következőleg sorakoznak: a trieszti be- és kivitelben első Ausztria (és pedig 200 millió forinttal); azután következik Németország (35 1/2 millió márkával), Magyarország (32 1/2), Olaszország (6 1/2), Oroszország (5 1/2), Svájcz (5 millió forinttal), stb.
Trieszt legfontosabb kereskedelmi és forgalmi árúi (1888-ban) a tengeri behozatalban a következők voltak: szén (700.000 métermázsa), gyapot (604.000), ásványolaj (427.000), búza (358.000), bor (350.000), kávé (328.000), déligyümölcs (290.000), gubacs (206.000), szőlő és mazsola (154.000), rizs (130.000), bőrök (100.000), faolaj (90.000 métermázsa), továbbá kén, juta, só, liszt, bors, fűszerárúk, donga, stb. Triesztből a tenger felé útnak indíttatott különösen liszt (514.000), czukor (450.000), aszalt gyümölcs (180.000), papír (162.000), bor (135.000), sör (108.000), gyapot és gyapotárúk (92.000), hüvelyesek (85.000), rizs (84.000), szén (80.000), üvegárúk (62.000), dongák (17 millió darab), s még egyéb faneműek, vasárúk, borszesz, stb.
A szárazi forgalomban, és pedig a belföldről Triesztbe való behozatalban az első helyet a következő árúk foglalják el: fa- és kőszén (750.000 métermázsa), czukor (470.000), liszt (404.000), aszalt gyümölcs (181.000), búza (204.000), aczél- és vasárúk (180.000), papír (159.000), sör (105.000), gyapot-, gyapjú és kézműárúk (105.000), hüvelyesek (84.000), üvegneműek (70.000), fa és faárúk (2,850.000 darab), továbbá borszesz, pálinka, korpa, rövidárúk, ásványvizek, stb. Triesztből a belföldre különösen a következő árúkat szállítják: ásványolaj (377.000 métermázsa), kávé (282.000), bor (171.000), gubacs (160.000), gyapot (118.000), faolaj (98.000), bőrök (87.000), gyanta (85.000), juta (82.000), fűszerárúk és bors (48.000), kén (65.000), továbbá berzsenyfa, rizs, stb.
A fölsorolt számok és körűlmények helyes megítélhetésére két tényt kell kiemelnünk, melyek komoly megfontolást érdemelnek. Mindenek előtt a kereskedelmi mozgalom évi értékösszegének emelkedése nem biztos jele a forgalom emelkedésének, minthogy maguk ez értékek is a czikkek árának változásaihoz alkalmazkodnak; továbbá figyelembe kell venni, hogy milyen ugyanazon korszakban a forgalom általános terjedelme a világkereskedelemben s ekképen milyen a többi kikötők élénksége. A hajóforgalom növekedése az 1884-től 1888-ig terjedő öt évben az előbbi öt évhez mérve következő volt: Velenczében 19 százalékon felűl, Hamburgban 34, Fiuméban 63 százalékon felűl, míg Triesztben ugyanazon időszak alatt, mindamellett, hogy újabban a kimutatásokba az előbb figyelembe nem vett helyi hajójáratokat is fölvették, a hajóforgalom alig 9 százalékot meghaladó növekedést mutat. Ezen viszonylagos hanyatlás okaival Trieszt kereskedő közönsége és törvényes képviseletei a legkomolyabban foglalkoznak. A helyzet javítására szükséges segédeszközök gyanánt első sorban a Dél-Németországgal való egyenes vasúti összeköttetést s a hajózásnak kellő segélyezésben való részesítését említik föl.
Trieszt egyes kereskedelmi műveletei lényegükben általában az egyebütt is alkalmazott formák szerint történnek. Az árúkat vagy egyenesen termő helyeiken, vagy hajón és vasúton szállítva saját számlára vásárolják, és pedig általánosan elismert és szokásos fajták avagy minták szerint, vagy pedig bizományúl veszik át eladásra, illetőleg helyben adják el, vagy veszik meg. Szabályként vehetjük, hogy a kereskedelemben itt nagy a változékonyság. Habár a legtöbb czég különösen csak bizonyos árúkat tekint saját űzletkörébe tartozónak, azért, ha jó alkalom kinálkozik, egyéb czikkekkel való űzérkedéstől sem zárközik el. Némely vásárlást, példáúl kávévásárlást, külföldi czégeknek Triesztben letelepedett képviselői által minta és fajta szerint eszközölnek, a szerint teszik a szállítási megrendelést s indíttatják útnak az árút gőzösökkel (egyenesen vagy átrakodással, de mindig egyenesen Triesztbe szóló rakjegyzékkel) a termelő országokból Triesztbe. Már tengeren útban levő árúk eladása, illetőleg vásárlása is minta szerint történik, s kötelezik a hajót, hogy az egy bizonyos meghatározott révben kössön ki, a hol a további rendelkezést kapja.
Az eladás és elszállítás szintén így történik. Egyes czikkekre nézve már évek óta szokásszerűleg egy bizonyos sajátos módja fejlődött ki az elbánásnak. Így a kávét, ha nem csupán egyenes küldemény egyszerű átviteléről van szó, a hajóból raktárakba hordják át s ott tisztítják, a szemek színe és fajtája szerint összeválogatják, sőt a fél kivánságára, ki néha egyes lényegtelen sajátságokat is megkiván, meg is festik, azaz teljesen ártalmatlan festőanyaggal beitatott zsákokban rázogatják egy darabig. A kávét néha hántatlanúl is hozzák s a szemeket csak itt hántják ki. A vevők kivánságára, vagy alacsonyabb árak szabhatása czéljából szintén előfordúl, hogy a kávét minőségileg is keverik. A kávé tisztításával és válogatásával való foglalkozás igen elterjedt házi iparrá vált. A kávét kis zsákokban nőknek osztják ki, kik a megkivántató munkát otthon s többnyire majdnem az összes családtagok közreműködése mellett végzik, s aztán a kapott mennyiséget ellenőrzés mellett szolgáltatják vissza. E foglalkozásnak sok ember köszöni megélhetését.
A narancscsal és czitrommal való kereskedés szintén saját különlegessége Triesztnek. Ezt az árúczikket részben itteni czégek a termesztő helyeken (különösen Szicziliában) saját számlájukra vásárolják és hozatják, leginkább azonban a termesztők, vagy a termesztő helyeken lakó kereskedők küldik trieszti űzletbarátaiknak jegyzékre, s részben végűl, mint közvetítők, idegen czégek számára vásárolják s küldik szét. A legnevezetesebb fogyasztó országok Ausztria, Németország s különösen Oroszország. A termesztő helyen készűlő ládákhoz a szükséges fát Triesztből viszik nagy mennyiségben Szicziliába. Az árú körűlbelűl 35 kilogrammot (250–300 darab czitrom) tartalmazó ládákban érkezik Triesztbe. Minthogy azonban ez az árú könnyen megromlik s a szállításra nem nagyon alkalmas, megérkezése után mindjárt kiválogatják; a már romlani kezdő s teljesen érett gyümölcsöt ugyanis a helyi fogyasztás számára külön rakják, részben a szomszédos partvidékre s Velenczébe küldik; a tartósabb, jobb árút pedig kiválogatva s a hideg ellen alkalmas göngygyel védetten szétküldik. A válogatást többnyire asszonyok végzik, kik minden ládácskát fölnyitnak, minden egyes gyümölcsöt papír-göngyéből kivesznek, a selejtesét külön szedik, a jót pedig ismét papirosba göngyölve, ládákba vagy hordókba rakják szorosan. Sok ember – mintegy 1.500 család – szerez magának e munkával jövedelmet.
Az aszalt szilvával való kereskedés is, mindamellett, hogy az olcsó vasúti és gőzhajói fuvardíjak következtében az éjszaki kikötők versenye megizmosodott, s azok ezt az árúczikket leginkább Budapestről veszik, a trieszti kereskedésnek szintén egyik különlegességeként említhető. Az aszalt szilvát a szárazon s részben tengeren is Szerbiából, Boszniából, Horvát-Szlavonországból, Macedoniából hordókban vagy zsákokban szállítják s legnagyobb részt Amerikába küldik; egy részt Francziaországba, Hollandiába, Németországba, s nagyon csekény mennyiséget Ausztriába is visznek. A megérkezéskor minden hordót s zsákot meg kell vizsgálni, a romlott részt ki kell szedni, azután minden hordót a szükséghez képest feltölteni, a zsákokban érkezett árút pedig hordókba, vagy, ha az árú megrendelője úgy kivánja, ládákba kell rakni. E műveletekhez különféle gépeket, sajtókat, stb. használnak. Az aszalt szilva kereskedést nagyban űzik, bár az a szükséges műveletek miatt csak kevesek kezében van.
A faolajat, az olajkereskedés ezen legfontosabb tárgyát, Olaszországból a Levantéből, Albániából, Corfuból, Isztriából és Dalmácziából, néha még Spanyolországból és Tunisból is szállítják. A szétküldés csaknem pusztán a belföldre s kis mennyiségben Németországra terjed ki. E czikket leginkább helyi ügynökök adják el a trieszti kereskedőknek a termelő számlájára. A faolaj részint eredeti hordókban, részint a szállító-hajókra erősített nagy hordókban érkezik, melyeket szivattyúval ürítenek ki. A raktárba vitetve, ott, minthogy a hordó a feladó tulajdona, e czélra készen álló nagy fa- vagy vasedényekben (tine) s részben földalatti kőmedenczékben (piscine) teszik el, melyekben az olaj megtisztúl s leülepedik. Az olaj, hogy folyékony és tiszta maradhasson, télen-nyáron mesterséges hevítéssel, illetőleg légárammal előidézett s éjjel-nappal egyenlő légmérsékletet kiván. A tiszta, víztől ment üledék (morchia) szappanfőzésre használható.
A borkereskedés főleg újabb időben nagyon föllendűlt, úgy, hogy Triesztet a dalmát, görög és magyar borok fontos rakhelyének tekinthetjük. A legtöbb bort Francziaországba viszik ki. A fűszerárukkal s különösen az orvosi és mesterségi czélokra szolgáló anyagokkal való kereskedés szintén nagyon fontos Triesztre nézve, habár ma nem oly mértékben, mint a gőzhajózás és a vasútak megnyílta előtt. Annak idején Trieszt volt e czikkekre nézve a fő vásárhely a fogyasztó tartományok, mint Ausztria-Magyarország, Német- és Oroszország, általában az éjszaki tartományok, továbbá Amerika, stb. számára. Trieszt több százféle fűszerárúit a föld minden tájékáról szerzi s küldi szét minden irányban. Ezen árúcsoport némely czikkei tisztítást, válogatást és különös csomagolást kivánnak, nevezetesen az olyanok, melyek műveletlen népeknél gyűjtetvén, földdel, kővel és egyéb szemettel vannak keverve. Trieszt lakosságának munkás osztályára nézve ez igen jövedelmező keresetforrás. Tetemes munkát ad Trieszt házi iparának a mézga-kereskedés is. A nyers állapotban érkezett mézgát ugyanis mindenek előtt átszitálva megtisztítják, a nagyobb darabokból álló részt azután suly ellenőrzése mellett női munkásoknak adják át, kik azt haza viszik s elismert ügyességgel a kereskedésben használt minőségek szerint összeválogatják. Egyes behozatali czégek száz nőt is foglalkoztatnak ezzel.
Trieszt kereskedői lakosságához kell számítanunk az űzletekben foglalkozó hivatalnokok és munkások nagy seregét is. A kereskedés előmozdítására a következő intézmények szolgálnak: különféle bankok s bankok fiókjai, mint a Banca commerciale Triestina (trieszti kereskedelmi bank), a Banca popolare (népbank), az osztrák-magyar bank, a hitelintézet, a bécsi angol-osztrák bank fiókjai, a trieszti tőzsde érték- és árúpiacza, a közraktárak, stb.; továbbá nehány, az ipari, kereskedelmi és tengerészeti kiképezést elősegítő nyilvános és magániskola és intézet. A tengeri kereskedelemre nézve különösen fontosak az itt fennálló számos belföldi biztosító intézetek s külföldi tengeri biztosító társúlatok számos képviselőségei, s végűl a hajók tengerre termettségének osztályozása czéljából fennálló „Veritas Austro-Ungarica”. A cs. és kir. tengerészeti hatóság, a kereskedelmi és tengeri törvényszék, a kereskedelmi és iparkamara, a tőzsde-igazgatóság a választott birósággal együtt, a fölesketett alkuszok kamarája szintén leginkább a kereskedelemnek s forgalomnak szolgálatot tevő hatóságok és intézmények, melyekhez még a pénzügyi és fővámhivatali, postai és távirdai igazgatóságok, a só- és fémbeváltó-hivatalok sorakoznak.
Az árúszállítást a tengerpartról és a vasútról a városba és viszont – azon esetben, ha a ki- és berakodás a hajóról a vasútra nem egyenesen történik – ökrös vagy lovas szekerek végzik. Foglalkozása nagy szabású voltánál fogva a szállítási űzletet kell még megemlítenünk. Egyes szállító űzletek nagy személyzetet foglalkoztatnak, saját terjedelmes raktárakkal bírnak, bel- és külföldön állandó fiókűzleteket tartanak, külföldi czégek képviseletére vállalkoznak, s nagy átviteli kereskedést űznek.
A nagyban való kereskedés mellett élénk itt a kicsinyben való kereskedés is gyarmatárúkkal, fűszerekkel, kézműipari és rövidárúkkal, üveg- és bőrárúkkal, fémekkel, stb. A halpiacz (a csarnokban) időnként a legválogatottabb tengeri halakat, kagylós és héjas állatokat kinálja, s kiindúló pontja a belföldre irányúló szállító kereskedésnek, melynek törekvését jelenleg hazafias férfiakból alakúlt egyesűlet támogatja.
Ámbár Trieszt földrajzi fekvésénél, sajátos űzleti szelleménél, úgy szintén csekély használható földterületénél, természetes vízi erőkben való szűkölködésénél, jelentéktelen mezőgazdaságánál, a lakások és élelmezés drágaságánál, gyér népességű s munkaerő és fogyasztó képesség tekintetében szegény vidékénél, a kereskedés körűl foglalatoskodó munkások jobb díjazásánál s több ily körűlményeknél fogva az ipari munkára nézve nem épen kedvező hely: mindamellett egyes iparágai elismert fejlettségre emelkedtek, s ezek között – Trieszt kikötővárosi jellegével egyezőleg – a hajóépítés a legfontosabb.
A Lloyd hajómű-telepe Triesztben.
Charlemont Húgótól
Bizonyára sajnálatos, de el nem hallgatható, hogy az osztrák tengerészet több tekintetben pang. Az osztrák kereskedelmi hajózásnak jelenleg 10.022 hajója van, a mi szám szerint növekedést jelent, de e hajóknak 257.191 tonnányi szállítóképessége, a 29.202 főnyi személyzet s a 26.248 lóerőnyi hajtóerő, ez utóbbi kivételével, a miben 900 lóerőnyi szaporodás van, évről-évre állandóan csökken. Minthogy a föntebbi hajólétszámban a halász- és könnyítő bárkák is benfoglalvák, azt látjuk, hogy a kisebb hajók szaporodnak, de a tengerészeti fejlődés döntő tényezőinek értékesítése, s így különösen a tonnatartalom hanyatlik. E körűlmény egyúttal a nagyobb hajógyárak elfoglaltságának mértékét is megszabja. Közigazgatóságilag Isztria és az illyr partvidék is Trieszt kikötőtelepéhez tartozik, s e területen együtt véve 7 hajógyár és 11 hajó-építőhely van. Tulajdonképeni trieszti hajógyárak ezek: S. Andreánál (A Lloydé), S. Roccónál (a Stabilimento tecnico triestino), S. Bartolónál (illetőleg Barcolánál Trieszt és Miramare között) és S. Lorenzónál (Servola). A Lloyd hajómű-telepén egészen új hajókat is építenek, s a műrévekben (dock) javításokat végeznek. 1889. év folyamán az „Imperatrix” nevű 2.440 tonna szállítóképességű nagy gőzöst bocsátották vízre. A Stabilimento tecnico triestino (mely 1869-ben részvénytársasággá alakúlt) másfél millió forintnyi tőkével dolgozik, s gép- és hajóépítő s hajójavító munkákat végez, mely utóbbi czélra száraz-műrévei (dry dock) vannak; hajógyára a muggiai öbölben S. Roccónál fekszik, mely telepről fönnállása óta 222 hajót bocsátottak vízre s azok közűl 31 a cs. és kir. haditengerészet számára készűlt; gépműhelyei Trieszt közelében S. Andreánál vannak, melyekben gőz- és egyéb gépeket készítenek. A társúlatnak e két telepen 2.000 munkása van. E telepen 1889-ben három kis gőzös készűlt, mindössze 443 tonnányi szállítóképességgel. A Lloyd hajtómű-telepén 84 gőzhajót (kerekszámban 88.000 tonnával) meg 49 bárkát, a Stabilimento tecnico triestino telepén 81 gőzhajót (kerekszámban 34.000 tonnával) és 8 vitorláshajót, a s.-lorenzói hajóépítő-telepen mindössze csak 3 gőzhajót (összesen 150 tonna) és 18 bárkát javítottak ki. Triesztnek egyéb telepein is gyárilag készítenek gépműszereket és hajókellékeket. A hajótestnek víz alatti részein teljesítendő munkák és javítások eszközlésénél, ha e czélre a hajót szárazra vonni nem akarják, valamint a tenger fenekén végzendő munkáknál is általában búvárokat használnak.
A többi ipari telepek között az 1872-ben épűlt „Economo” czímű gőzmalom kiváló helyet foglal el. Ez a város közepétől nem messze, a s.-andreai kedvelt sétahelyhez vívő út mellett fekszik. A tulajdonképeni malomhoz gabona- és örlemény-raktárak, műhelyek, istállók, stb. csatlakoznak. A telep berendezése a gyártás legújabb kivánalmait is kielégíti s a legjobb magyar malmokkal mérkőzik. A két gép hajtásához szükséges gőzt öt nagy aczélkazánban fejlesztik; a gőz mintegy 450–600 lóerőt tesz úgy, hogy 24 óra alatt 1.000 métermázsa gabonát őrölhetnek meg. E telepen 300 munkás foglalkozik. A nyers anyag részben hazai, részben első minőségű orosz termék. Az őrlemények kitűnő minőségüknél fogva nagy hírűek, s nemcsak a helyi fogyasztásban van kelendőségük, hanem útat nyitottak maguknak a Levantéba, Egyiptomba, Angliába is, s az Amerikába és Indiába menő osztrák kivitelben első sorban jönnek tekintetbe; már több kiállításon (így 1873-ban Bécsben is) kitűntetésben részesűltek. A telepet 1875-ben Ő Felsége és 1881-ben Rudolf néhai trónörökös tűntette ki látogatásával. Ugyancsak említésre érdemes a Servolában, Trieszt mellett, fönnálló nagyszabású kötélgyár (Giuseppe Angeli), mely a legújabb mechanikai segédeszközökkel, ú. m. gőzgépekkel, fésűlő-, szövő- és fonógépekkel fölszerelve, a hadi és kereskedelmi tengerészet minden követeléseit képes kielégítni s készítményeit külföldön is nagyra becsűlik.
Búvárok Triesztben.
Charlemont Húgótól
A tésztanemű s a kétszersűlt készítmények – egyelőre természetesen inkább csak a helyi piaczon – az ismeretes nápolyi verseny mellett is nagy tért hódítottak. Egyes, gőzerővel működő tésztagyárak, melyek melléktermékként korpát és darát is készítenek, azon igyekeznek, hogy a belföldön mennél több fogyasztó piaczot hódítsanak, s igyekvésük nem eredménytelen. A „Girardelli testvérek”-nek 1816 óta fönnálló tésztagyára a nápolyi gyárak mintájára van berendezve s nagy hírnek örvend. A gyár készítményeihez való elismert legjobb minőségű anyagnak, búza-, rozs-, árpának, őrlését egy külön malom végzi. Ezen gyárnak, melylyel még egy másik (a „Grezler és Duodo”-féle) is serényen lépést tart, s készítményei nemcsak a helyi piaczon és a hajók ellátásában állották meg helyöket a versenyző olasz készítmények ellenében, hanem a szomszédos Adria-melléki tartományokban, a Levantében, Angliában, Skócziában, Amerikában és Indiában is tért hódítottak. Két víznyomású és 3 csavaros sajtóval dolgozik e telep; 50 munkást foglalkoztat s naponta 30–35 métermázsa tésztát készít. A Dreher-féle s még egy másik, kisebb szabású serfőző-telep különféle fajta sört gyárt; amaz főleg kivitelre szánt nehezebb, emez könnyebb fajta sört készít. Csokoládé-gyártást két gyár űz, melyeknek készítménye és gyártóképessége messze földön elismerésben részesűl.
Trieszt szappangyártása már régóta jónak bizonyúlt; a jelenleg fönnálló 7 szappanfőző műhely készítményei megérdemlett elismerésnek örvendenek. Zsíros, illatos és egyéb olajok, kocsikenőcsök, továbbá bőr, játékkártya és szivarkapapír készítésével több telep foglalkozik. Megemlíthetjük még a vitorlavászon-gyártást, a könyv- és kőnyomdákat és a likörgyárakat.
Triesztnek más részt sajnálatos természetű talaja kifogyhatatlan mennyiségű s tartósságánál és idomíthatóságánál fogva kőfaragói czélokra kitűnően alkalmas követ szolgáltat s ezt Olaszországba és Egyiptomba kövező, Bécsbe, Budapestre, stb. építő és épületdíszítő czélokra nagyban szállítják. Nem csekély fontosságu ipari czikk a jég, melyet Trieszt mellett (Barcolában) rövid idő óta fönnálló mesterséges jégkészítő gyár, valamint a Karszt fensíkján levő jégbarlangok és tölcsérek szolgáltatnak.
A trieszti iparnak egyik különlegessége az ú. n. „valódi trieszti ostornyél”. Ezt czeltiszfából készítik s Ausztria-Magyarországban, Német- s Olaszországban árúsítják el. Az ostornyelek gyártását egy trieszti czég (Lautmann Antal) már 1810 óta űzi, évenként mintegy 300.000 darabot készít s küld el leginkább Cseh- és Morvaországba meg Éjszak-Németországba.
