Vadászat és halászat. Vadászat Petraschek Károlytól és Reiser Ottmártól; halászat Reiser Ottmártól. Fordította Katona Lajos.
Vadászat és halászat.
Vadászat Petraschek Károlytól és Reiser Ottmártól; halászat Reiser Ottmártól. Fordította Katona Lajos.
Vadászat Petraschek Károlytól és Reiser Ottmártól; halászat Reiser Ottmártól. Fordította Katona Lajos.
Számos bogumil kőemléken lévő ábra tanúsítja, hogy Boszniában és Herczegovinában a középkoron át, a mikor e tartományok erdeiben még a gímszarvas tanyázott, virágkorát élte a vadászat nemes kedvtelése. Még ma is lelnek az ország erdeiben óriási agancsokat, vagy azoknak maradványait. Vajon annak rendje és törvényes módja szerint űzték-e hajdan a vadászatot, arról nincsen adatunk. Csak annyit tudunk, hogy e tartományoknak Ausztria-Magyarország részéről való megszállása idején bárkinek szabad volt bennük a hasznos vadat is elejtenie, hogy a tilalmas időt nem tartották meg s hogy a vadorzást csak vajmi lanyhán üldözték. Nem csoda, ha ily körűlmények között a hasznos vad állománya nagyon megcsappant. Ennek következtében az országos kormány már 1880-ban és utóbb 1893-ban bizonyos rendszabályokat léptetett életbe a hasznos vad megóvásának közgazdasági érdekében. Ezeket 1893-ban valóságos vadászati törvény követte, melyben a földbirtokot illetőleg Boszniában és Herczegovinában fönnálló jogviszonyokhoz képest a vadászati jog regale-jognak mondatik ki és a vadászat gyakorlása hatósági engedélytől van függővé téve. A vadászati törvény legfontosabb rendelkezései közé tartozik az, hogy az országos kormánynak jogában áll a hasznos vad oltalma érdekében föntartott vadászterűleteket alkotnia. E rendelkezés alapján az országos kormány a tartományok különböző vidékein a zerge, őz, siket és nyírfajd-állomány ápolására eddig hat hegységi terűletet hasított ki, a melyekből kettő Herczegovinában, négy pedig Boszniában van. Ezek összes terűlete 250.000 hektárnyi, s ez elkerített erdőterűleteken az állomány szabályozása egyelőre állami kezelésben történik. E körülirt terűleteken belűl, természetesen csak bizonyos szerény mértékig a medve és a vaddisznó is oltalomban részesűl.
A tartományokban előfordúló vadnemekről a következőket mondhatjuk: A zerge, melynek a kárpátihoz hasonló szőrözete van, az állami elkerített terűleteken kivűl még tetemes számban található a Treskavica, Visočica, Velež, Crvanj, Kamešnica és Todor planina hegyvidékein, továbbá az Ugar és a Drina völgyében. A vaddisznó még országszerte őseredeti vad állapotában lelhető, különösen a szerb határ mentén húzódó erdőségekben, valamint Žepče és Zenica kerűlet erdeiben nagyobb számban. Az őz többnyire jó húsú és derék agancsú. Nyúl ugyan az egész tartományban mindenfelé találkozik, de mindenütt csak közepes mennyiségben. A herczegovinai nyúlak feltűnően kisebbek a boszniaiaknál, a minek az amott szegényebb legelő a kétségtelen oka.
Sólymászat: a karvalynak fürjekre szabadítása.
Arndt-Čeplin Ewaldtól
A siketfajd dürögése Közép- és Déli-Bosznia magasabb hegységeiben mindenütt hallható. A nyírfajdnak nagyon jó helye van a Malovan és a Čardak planina közötti terűleten, Glamočtól keletre. E terűleteken többször lőttek már fattyúfajdot is. Császármadár sok találkozik Boszniának majdnem valamennyi, nem túlságosan alacsony fekvésű erdőségeiben. A fogoly ugyan az egész tartományban el van terjedve, de csak egyes családokban, s főkép a mívelés alatt álló terűletek közelében lévő bozótos erdőket kedveli. A herczegovinai Karszton sok helyütt még oly nagy számmal él a szirti fogoly, hogy őszszel és télen valósággal a nép tápláléka és kiviteli czikk is egyúttal. A fürj, a tavaszszal törvény szabta oltalom alatt álló erdei szalonka, valamint a közönséges szalonka (bécassine) átvonúló és költő madár is, és vadászatuk igen kielégítő eredménynyel jár. Gyepi lúd (Anser segetum) kevesebb, vadkacsa ellenben, kivált a herczegovinai tavakban nagy számmal fordúl elő. A középeurópai vadgalamb-fajokon kivűl még a szirti galamb is honos az országban, s a vele teljesen egyszínű, félvad városi mecset-galambbal együtt a telet is ott tölti.
A kártékony vad irtásáról szóló hatósági kimutatások az 1880-tól 1897-ig terjedő 18 év alatt 1.603 medvét és 12.544 farkast említenek. De azért, kivált az erdőkben bővelkedő Boszniában, még mindig nagy számmal él e két dúvad. Egyéb kártékony vadakból még gyakori a róka, a nyuszt és a nyest, a görény, a menyétke és a borz. Nemkülönben a vidra is mindenütt el van terjedve.
Ragadozó madarakban még nagyon gazdag a két tartomány. Az éjszaki nagy nemes sólymokon és az éjszaki baglyokon, továbbá két déli sasfajtán kivűl a többi európai nappali és éjjeli ragadozók mind megvannak. Kiváló említést érdemel a bátor és erős kőszáli sas, a legelő nyájak ostora; a hatalmas, szép szakállas keselyű azonban már nagyon ritka.
Mint az eddigiekből látható, a vadászat Boszniában és Herczegovinában elég változatos, azonban a többnyire igen fárasztó terűlet miatt nem csekély kitartást és önmegtagadást kiván. Az 1893. évi vadászati törvény, hogy a hasznos vad oltalma érdekében a hagyományos visszaéléseknek elejét vegye, a vadászatot csak puskával és a hosszú lábú kopók kizárásával engedi meg. Továbbá csak a következő vadászati módokat engedi meg: a lest, a cserkészetet, a kutyával való keresést, a siket- és a nyírfajdnak a dürögés, meg az őszi erdei vadászatok idején való lövését, nemkülönben a császármadár fogását. A hajtó- és körvadászatokhoz minden egyes esetben külön hatósági engedély szükséges. Tiltva van a hasznos vadnak tőrrel való fogása, a mély hóban való vadászás, a vadászhálók állítása, vagy nehezen járható helyek irányába való hajtás, a szirti tyúknak ernyővel való puskázása, a tojások pusztítása vagy szedése, továbbá a fiókoknak a fészkekből való kiszedése. A sólymászat érdekes maradványa a régmúlt időknek s ma már csak elvétve gyakorolják.
Minthogy az állami oltalmi terűletek által szabályszerű ápolóhelyek keletkeztek a tartományban s azok a szükséghez képest még nagyobb számmal is alkothatók; minthogy továbbá az ezeken kivűli terűletekre is hosszabb tilalmi időt szab meg a törvény, a kártékony vad irtását pedig az országos kormány rendszeresen eszközölteti s arra jutalmak kiosztásával is ösztönzi a lakosságot: mindezen intézkedések bizvást remélni engedik, hogy a hasznos vad állománya, ha nem egyhamar is, de bizonyos idő múlva szaporodni fog.
Halászat. – A vadászattal oly közel rokon halászatot Bosznia és Herczegovina lakosságának jó nagy része űzi. Minthogy az egész országban nincsenek nagyobb tavak, a figyelembe jöhető halak három csoportba oszthatók: a Fekete-tenger meg az Adria vízvidéke és a csekély számú kisebb tavak és mocsarak halaira. A Száva összes mellékfolyói, valamint maga a Száva is halakban igen gazdagok. E vizek halai körűlbelűl ugyanazok, a melyek a Duna középső részében találhatók.
Szigonynyal való halászás a Pliva-tavon.
Pataky Lászlótól
Első sorban említendők a harcsa, ponty, csuka, kecsege, küsz és a galócza. De a kevésbbé értékes halak, mint a czompó, keszeg és márna is nagyon gyakoriak. A harcsa és a galócza néha csodálatosan nagyra nő. Híresek kivált a Drina folyó óriási galóczái s azok a roppant nagy harcsák, a melyeket a Száva kiáradt vizének a mederbe való visszahúzódásakor az itt szokásos rekesztő szerszámok útvesztőiben a mezőkön és szántóföldeken fognak a halászok, a kik órák, sőt napok hoszszán át is elüldögélnek kezdetleges háromlábú székeiken s táplival fogják a halakat.
Mentűl beljebb hatolunk Bosznia középrésze és déli tájai felé, a folyók mentén azok forrásvidéke felé haladva: annál sűrűbben találkozunk a tartomány legjellemzőbb halával, a pataki pisztránggal, melyhez a legtöbb folyóvízben még egy nemes halfaj, a pér szegődik. A Narenta vízvidékén a lazaczfélék száma két, itt honos, kitűnő ízű, vöröses-sárga húsú fajtával gyarapodik. Ezekhez járúl ugyanitt még az angolna, mely kivált a Metković körűli mocsártavakban gyakori.
A mint a Vrbas és a Pliva halai mintegy összegyülekezve találhatók a jajczai Jezeróban: ugyanúgy a borkei tó is tele van a Narenta kitűnő lazaczféléivel.
Végűl még megemlítendők azok az apró halak, melyek a Karszt üregeiben és föld alatti folyóiban élnek nagy számmal, s kivált késő őszszel, mikor az illető sikságokat e vizek elárasztják, tápláló és ízes eledelűl szolgálnak az ottani lakosságnak. Fogásukhoz igen sűrű szemű, de annál hosszabb selyemhálókat használnak.
Egyébként általában a vetőhálókat használják, a melyekkel a folyók meredek partjain állva rendkivűl ügyesen bánnak az ottani lakosok. Ezekkel azonban többnyire csak a kevésbbé becses halakat fogják.
Nem közönséges ügyesség és gyakorlat kell az igen kedvelt és jó sikerrel használt szigonyok kezeléséhez, melyekkel főkép éjszakának idején fogják a lazaczféléket, de egyéb halfajokat is. Végűl a legkülönfélébb alakú és nagyságú varsákat is általában használják, a melyeket a folyóknak és patakoknak erre legalkalmasabb és ismert helyein sülyesztenek a vizekbe, így különösen az Utovo mocsáron az angolna fogására. A mostanában kelt halászati törvény az eddigi tapasztalatok alapján a tartomány minden egyes halfajára nézve megszabja a tilalmi időt, a mi a halak oktalan kipusztításának meggátolását czélozza.
A legnemesebb belföldi fajok szaporítására és kiváltképen ajánlatos külföldiek meghonosítására szolgál az 1894 óta fönnáIló bosna-vrelói haltenyésztőintézet Ilidže fürdő mellett. Ebben évenként tetemes mennyiségű pataki és narentai pisztrángot költetnek, nevelnek és osztanak ki a tartomány vizeibe, kivált pedig oly vidékekre, a hol a hal bősége észrevehető csökkenést mutat.
1894 óta körűlbelűl egy millió halat bocsátottak a vizekbe. Újabban ez intézet nevezetesen kibővűlt, úgy, hogy a jelenlegi költőház két millió hal befogadására elégséges. A vizet hozzá a Boszna forrásai szolgáltatják épen fölfakadásuk helyéről. A pért nem tenyésztik s csupán elárúsításra tartják. A közelebb betelepített nemesebb fajokból nagyban tenyésztik a tavi pisztrángot, míg az amerikai szivárványos pisztrángot, a mely csak langyosabb vizekben való tenyészetre alkalmas, kisebb mértékben nevelik s főkép csak a kedvtöltésből űzött halászat czéljaira. Kisérletképen évenként néhány ezer rajnai lazaczot is költetnek és bocsátanak a Narenta vizébe. Az összes halkészlet számára eddig egy fiasító-, egy telelő- és egy nagy, meg egy kis nyújtó-tó szolgál; ezeken kivűl van az intézetnek kellő számú növendék-tartója is.
