A Suczawa völgye.
A Suczawa völgye.
Itt megválunk a Szereth szép völgyétől és délnek, a Horaitza erdőtlen vidékére megyünk, melyen át útunk tizenöt kilométernyi hosszaságban hegyen-völgyön keresztűl egyenes irányban vezet Graniczestie régi posta-állomásra. Az országút a bennünket nyugat felől kisérő Suczawa völgyéből lassanként 400 méterig emelkedő széles dombhátakon visz fölfelé, és csak Jankuluinál hág 465, és Styrkánál 487 méternyire. A környék talaja lőszből áll, melyet helylyel-közzel homok és homokkő szakít meg. Beláthatatlan tengere hullámzik rajta a búza- és kukoriczaföldeknek, itt-ott rétek- és mezőknek. Méltán számítják e vidéket is a tartomány gabona-kamrái közé. E dús termő földektől, az egy Balkoutz falu és az Odaja nevű magános major kivételével, a többi helységek, úgy mint Gropana, Botuszanitza, Kalafindestie és Szerboutz oly tetemes távolságra vannak, hogy az országútról meg sem látszanak; legfölebb ama nyár- és fűzfák tűnnek szemünkbe, melyek mögött e falvak rejtőznek. Az útas itt ép oly távol van minden emberi tanyától, mint akár az ország legvadonabb hegyvidékein. Épen azért a Horaitza hajdani rablókalandjairól híres és még ma sem tartozik, kivált éjszakának idején, a kellemesebb kirándúló útak közé. Az út egyhangúsága csak a széles hegytetőkön szűnik meg, a honnan az ország nyugati és déli részébe igen tágas kilátás nyílik, s a látókör szélén a Kárpátok végső nyúlványainak kékes ködbe vesző körvonalai mutatkoznak.
A Horaitzától délre ismét változatosabb a vidék alakúlata, és a helységek megint közelebb esnek az országúthoz. Egészen az út mellett, avagy attól csekély távolságban következnek egymás után Romanestie, Fogadjisten, Meretzei, Hatna és Petroutz. A gazdasági munkásság kiváló példájaúl tűnik itt föl az útas előtt Kalinestie helység, melynek birtokosa, Marin Gusztáv, az elmúlt 30 év alatt az egykori vadonból nagy és jövedelmező jószágot teremtett. Egy domb tetején áll az uraság szép kastélya, mely magas közép és két oldaltornyával középkori várhoz hasonlít, s Bukovinában egyetlen a maga nemében. Mindezen helységek rétek, kertek és gabonaföldek közt feküsznek, mögöttük azonban és Kalafindestiétől, Szerboutztól, Kalinestiétől délre megint tetemes (450–530 méter) magasságú dombok következnek, melyeknek lombos erdeiben két patak, a Dragomirna és a Petriczanka csörgedezik. Ez erdőkben az uralkodó gyertyánfák közepette hirtelen egy ültetett fenyvesligetre bukkanunk. A néhány száz lépésnyire kiirtott erdőben pedig Mitoka-Dragomirna görög-keleti kolostor áll, melynek magas falkerítését csoportokban cserjék és bokrok veszik körűl. A több tornyú fal várszerűen köríti a kolostor templomát, a paplakot és a többi épűleteket. A háromszáz éves templomban bő köntösű s karimátlan süveget viselő szerzetesek fogadnak és nyájasan kalauzolnak bennünket, megmutogatva a templom és a kolostor összes látnivalóit. Ezek közé tartozik a kolostor alapítójának, Krimka Athanáz moldvai metropolitának sírja, a ki Tomsza István moldvai vajda idejében, 1602-ben fogott a monostor építéséhez. Mitoka és Lipoveni falvak előtt elhaladva, ismét az országútra érünk, mely Itzkany német gyarmaton keresztűl és a Suczawa folyón átkelve, Suczawa városába visz bennünket.
Kilátás a Suczawa völgyre Poj, Kalleletz (Sipitul) táján.
Russ Róberttől
Ez már a harmadik városa az országnak, a melynél azt tapasztaljuk, hogy a nagyobb községeket itt inkább hegytetőre szerették építeni; mintsem lapályra. A keleti és nyugati völgy-fenékből Suczawa meredeken emelkedik, s minthogy kevés sík terűlete van, nem is igen alkalmas nagyobb terjeszkedésre. Lejtője csak a déli és éjszaki részen szelídebb, a mi a lakosságot arra késztette, hogy virág-, gyümölcs- és konyhakertek előtt álló házait kilométernyi hosszaságban sorakoztassa az út mentén. A város virágkorát akkor élte, a mikor a régmúltban néhány moldvai vajda itt székelt. Ha ugyan igaz, hogy akkoriban 40 temploma és 1.600 lakóháza volt: akkor valóban csodálatos, hogyan tűnhetett el mindez oly hamar nyomtalanúl. Mert a mi régi épűletmaradványt ma látunk, az mindössze a hajdani fejedelmi kastély romja egy másik domb tetején, aztán egy, az éjszaki hegyoldalon meredő magános fal, továbbá a régóta bezárt tekintélyes mirautzi templom és végűl egy magában álló s ma szépen bekerített igen magas torony, a melyhez néhány évvel ezelőtt még egy, azóta lebontott templom tartozott. Suczawa azonban a legutóbbi időben ismét némi emelkedésnek indúlt, minthogy a császári kormány gondoskodása folytán a régi városra újabban több figyelem fordúlt; melynek jeléűl görög-keleti főgymnasiumot, cs. kir. járásbiróságot, stb. kapott. Azóta az építkezés is évről-évre halad benne. Nyolcz temploma, az egy római katholikusnak kivételével, mind ódon byzanczi szabású. Öt közűlök a görög-keletieké, kettő pedig az örményeké; de belűl valamennyi ugyanazzal a keleti fényű pompával ragyog. A görög-keletiek fő temploma a Szent Györgyről nevezett plebánia-egyház, melyben a tartomány védőszentjének, Novii Jánosnak tetemei nyugszanak. E sírhely és a templom egyéb ereklyéi a görög-keleti lakosság tömeges zarándoklatainak fő helyévé avatják e templomot, a hová Szent János napján nemcsak a tartomány minden részéből, hanem a szomszédos Galicziából, Magyarországból és Moldvából is összecsődűl 15–20 ezer ember. Szép fekvésével válik ki a többi közűl a zamkai örmény templom, mely egy nyugatnak meredeken aláhanyatló szikla tetején áll és igen festői kilátást nyújt St. Illie, Skeja Bunintza falvakra, meg a Suczawa-völgy egy részére.
Részlet a Lukava völgyéből.
Ehrmanns Tivadartól
A várostól délre ismétlődnek ugyanazok a magaslati és tájrajzi fő vonalak, a melyek az országút mentén idáig láthatók. Innentől mintegy 30 kilométernyi hosszaságban a Suczawa völgye mint határ húzódik Bukovina és Románia közt. A szép folyó annyi érdekes látnivalóval kecsegtet bennünket, hogy érdemes lesz a mentén fölfelé haladnunk. Abban az él-telemben, mint Magyarországnak a Tiszát, Bukovinának a Suczawát lehet fő folyójáúl tekinteni, mert a forrásvidéke és nevezetesebb gyarapodása is a tartomány határain belűl van. Itt születik, itt nő tetemes folyóvá; nem idegenből jő s nem is megy át idegen földre mint Suczawa, hanem a határon túl elveszti a nevét és beleszakad Bukovina éjszaki részéről eredő folyótársába, a Szerethbe, melyet Romániában tekintélyes folyammá gyarapít. A Szereth különben már Bukovinában is jó nagy folyó. Csak látni kellett az 1893. évi árvízkor, hogy örökké emlékezetes képe maradjon az ember lelkében a fékevesztett elem tombolásának, mely kiméletlenűl sodort magával vagyont és életet. A vihar rémes ordítása és a hullámok zúgó moraja közben ragadta magával a szilaj ár Itzkany mellett a háromszáz lépésnyi hosszú erős hídat, melyet sem vaskos lábai, sem hatalmas jégtörői nem bírtak megvédeni, s így II. József császárnak e szép ajándéka, mely száz esztendőnél tovább fönnállt, kétharmad részében teljesen áldozatáúl esett a szörnyű pusztúlásnak. Az egészen födött és deszkafalakkal ellátott híd ez alkalommal oly siralmas állapotba jutott, hogy újabb helyreállítására. még csak gondolni sem lehetett.
Rendes időben ugyan korántsem ilyen hatalmas a Szereth, de azért a belé ömlő hegyi patakok fölvétele után már a tartomány határain belűl is tekintélyes nagyságra nő. Völgye, a mint éjszaknyugati irányban tovább haladunk, mind jobban tágúl és Radautz város közelében a tartomány egyetlen tágasabb rónájává szélesedik, a melynek négy négyszögmérföldnyi terűletén csak szelíd földhullámok emelkednek. E rónát számos patak és kisebb folyó, valamint országos és kerűleti útak szeldelik keresztűl. Sőt vaspálya is halad rajta épen a közepén át, t. i. a lemberg-czernowitzi fővonalnak egy elágazása, a mely Radautz városát Hadikfalva állomással köti össze. A völgynek ebben a részében is vannak mocsarak és ingoványok, de azért a talaj legnagyobb részén mégis termékeny szántóföldek és rétek terűlnek, melyek közepette áll a kis, de szép jövő elé néző Radautz város. Ez a tartományban az egyetlen város, a mely lapályon épűlt. Ennek köszönhető, hogy útczái meglehetősen szabályosak. Az egész monarchiában híres az itteni állami méntelep. A város környékén több felé igen érdekes kirándúlásokat tehetni, így Lichtenberg német telepre, Mardzinába, a kies Hardegg-völgybe, Wollowetzbe és Milleschoutzba, végűl Istensegíts magyar faluba, mindenekelőtt azonban Klimoutz és Biala Kiernica (Fontina alba) nagy-orosz telepekre, melyeknek paraszt lakosságát lippovánoknak híjják. Már messziről meglátni a kolostor és a püspöki lak fehér tetejét, meg a byzanci stilű nagy templomok karcsú tornyait és kerek kupoláit, melyeken nyolczágú keresztek ragyognak.
A mint Radautzot és környékének rónaságát elhagyjuk, a Suczawa völgye mind szűkebbre szorúl úgy, hogy végűl már csak néhány kilométernyi szélességű. Sajátszerű és nemcsak Bukovinában, hanem egyebütt is kevés párja akad Új-Fratautz, Bilka, Felső-Wikow és Straźa faluk helyzetének, a melyek idő haladtával egészen egybeolvadtak és ma már harmincz kilométernyi hosszúságban lepik el a folyam mentét annak éjszaki partján. Straźától kezdve a hegység úgy éjszakon, mint délen szorosan a folyam partjához nyomúl és hirtelen 800-tól 1.000-nél jóval több méternyi magasságba szökik, alig engedve a Suczawa mellékfolyóinak szűk völgyeiben az útak és ösvények mellett egy-egy kisebb telep számára némi helyet. A Suczawitzának, a Suczawa legnagyobb mellékfolyójának völgyében, Fürstenthal üveghutától kissé délre van Suczawitza falu és kolostor, a melyben Moldva egykori hoszpodárjának, Mogila Jeremiásnak hamvai nyugszanak. Éjszaknyugatnak mintegy két órányira a Putna patak völgyében Putna kolostor áll, a hová az országút porát kerűlni óhajtva, Suczawitzából Fürstenthalon pompás erdős hegyi ösvényen haladhatunk, eleinte a Woiwodiassa patak meredek völgyén keresztűl a Butka mare hegy déli lábáig, majd a Haczungo hegy vállán a Veczeo patak völgyébe, a mely a kopár homokkő-szikla és Dániel remete hajléka közelében szakad a Putnába. A hasonnevű faluban sok állandóan letelepedett czigány lakik s egy nagy gőzfűrész van, a melybe egy kis ipar-vasúton gördítik a fát.
Kaczika.
Ehrmanns Tivadartól
Straźától kezdve a Suczawa völgye annyira megszűkűl, hogy a szélein álló hegyek már alig vannak egy kilométernyire egymástál. Utóbb azonban még ez a távolság is csökken, és Sadeu, Sipitul, meg Ulma községek már a szelíd lejtőjű hegyoldalakon állanak. Csak Scletinnél és Szipot-kameralénál tágúl ki ismét kissé a völgy, a helységek házai és kertjei azonban ott is a lankás lejtőkre kúsznak föl, hogy biztonságban legyenek az alant hömpölygő folyó fenyegetésétől. Seletin fölött hatalmas zsilip van, a melynek egykor az volt a rendeltetése, hogy az itt még kis Suczawa vizét tutajozás czéljára fölfogja. Szipot faluban e folyócska kis vízesést alkot, melynek habjai fekete, szakgatott pala-sziklák közt csörtetnek le a gőzölgő mélységbe, hogy a sötét fenyvesek és tetemes magaslatok árnyékában megvonúlt völgynek annál vadregényesebb legyen a képe. Itt a tápláló kukoricza vidéke megszűnik és sokkal mostohább tájak következnek, melyeken jóval keményebb munkával kell az embernek megélhetéseért küzdenie. Erdő erdő után s hegy hegy mögött sorakozik. Csak itt-ott látni néhány szétszórt tanyát és szegényes pásztorkunyhót. A hegyek alakja belső szerkezetükre vall, mely a menelit-pala széles ereitől átjárt kárpáti homokkőből áll. Dél felé, a hol ez megszűnik, a fekete homokos és palás kovaszikla és a fekete kátrányos mészkő kezdődik. A lombos erdő mind szűkebb térre szorúl az itt uralkodó jegenye-fenyű előtt. A sudar fák alatt mogyoró-bokrok sárgásfehér barkái, lenn pedig a havasi rétek iratos füvéből az őszi-kikerics ibolyaszínű virágocskái kandikálnak elő. Az Izwornál, mely a Suczawa egyik forráspatakja, és a Wisznitzki-erdő éjszaki oldalán fakad, egy földrajzi tekintetben nevezetes hegycsomóhoz érünk. Itt ugyanis a bukovinai Kárpátok több nyúlványának csomópontjához, azon vízválasztó hegyekhez érünk , melyekből az Arany-Bistritza, a Suczawa és a Moldava mellékvizeinek forrásai erednek. E hegyek a kisebb-nagyobb csúcsok kusza tömkelegét alkotják és 1450–1560 méternyi tengerszín fölötti magasság határai közt váltakoznak. Nevezetesebbek nyugaton a Stara Wibczina, ettől délkeletre a Bobeika, a Wisznicki-erdőtől keletre a Hroby, továbbá a Kamienka és a Stirbul.
