Gyógyforrások és fürdők. Laube Gusztávtól és Knoll Fülöptől, fordította Katona Lajos
Gyógyforrások és fürdők.
Laube Gusztávtól és Knoll Fülöptől, fordította Katona Lajos
Laube Gusztávtól és Knoll Fülöptől, fordította Katona Lajos
Azon kincsek között, melyekkel Csehország földje oly bőven meg van áldva, nem utolsók a gyógyforrások. Ezek mindenfelé találhatók ugyan, de a világhírűek mind az ország éjszaknyugati részén vannak, számos kevésbé híresektől körűlvéve, s így ez a vidék a fészke Csehország legkiválóbb gyógyforrásainak. Itt sorakoznak az Elbe melletti Bodenbachtól a bajor Fichtel-hegységben lévő Alexanderbadig Teplitz, Bilin, Čachvitz, Krondorf, Giesshübl-Sauerbrunn, Karlsbad, Franzensbad, Königswart, Marienbad egymás mellé, a melyekhez még számos savanyúvíz-forrás, melyek közűl az óriás-hegységi Johannisbad és a Tafelfichte alatti Leibwerda az említendőbbek.
Nem puszta véletlen dolga, hanem bizonyos földtani okoktól függ a csehországi gyógyforrásoknak ilyen elosztódása. Az ásványvizek ugyanis a föld belsejében ható erőknek köszönhetők, melyek ott, a hol a hely természete megengedi, a fölszínen is elárúlják magukat. Tudjuk, hogy földünknek még mindig ki nem hűlt magva fokozatos lehűlése közben folyton összébb-összébb húzódik, mi alatt a keletkezésekor elnyelt gőzöket és gázokat kilöki magából, melyek kiszabadaúlván, a föld fölszínére törekszenek ott, a hol erre a kéreg hasadékai alkalmat nyújtanak. Ha ez útjuk közben vizekre akadnak, azok fölszívják őket s többé-kevésbé fölmelegszenek tőlük, de mindenkép alkalmasabbakká lesznek ez által arra, hogy a folyásuk közben érintett kőzetes ásványi anyagait föloldják és fölvegyék, s aztán ásvány- vagy gyógyforrások alakjában kerűlnek napvilágra.
A föld bensejében lévő gőzök és gázok e kiömlésére Csehország talaja bőven nyújt, sőt régebben izzón folyós anyagok kitörésére is nyújtott alkalmat. Az avatatlan ugyan e talajt szilárdúl összefüggőnek nézi, a mint hogy bizonyos értelemben az is; a szakértő szeme azonban számos hasadékot és repedést fedez föl rajta, melyek egész szabályszerűen osztódnak el s bizonyos irányokban vonúlnak és metszik egymást. E hasadék-hálózatok egyike délnyugatról éjszakkeletnek és éjszaknyugatról délkeletnek csap, a második dél-éjszaki és kelet-nyugati irányban. Amazt az Érczhegység délkeletnek néző törési széle, a Schlackenwert és Maria-Kulm közötti Egervölgy, továbbá számos ércz-ér csapása árúlja el. Az első helyen említett vonalra vallanak az Érczhegység csapásával egyközűleg futó földgyüremlések és hegylánczok, a milyen pl. a Közép-hegység. A második hálózat irányába vágnak a Moldava szorosa, a rakonitzi kőszénmedencze vetődései, némely ércz-erek, stb. Minthogy ezirányok egész a legapróbb részletekig, egész a kőzetek egybeillleszkedésének elválasztódásáig észrevehetők s az egész hercyni hegytömegre kiterjednek: azért „hercyni hasadék-rendszer” a nevük. Keletkezésük azzal magyarázható, hogy e hegytömeg merev, kemény anyaga a régibb geologiai korszakok valamelyikében délkeletről és délről ható oldalnyomás, nemkülönben az Alpeseknek alakúlásuk idején való torlódása következtében az előbb említett irányban gyüremlett, aztán pedig a nyomásra függőlegesen és egyközűen meghasadozott. Ez úton támadtak azok a szakadékok és repedések, melyek közűl a legnagyobbak és legtágabbak elég mélyre, le egész a földnek izzó folyós magváig érnek. Ha már most később az egyensuly meghibbanásától a földkéreg egyes részei ily hasadékokba omlottak, azok tömege az izzó folyós mag egy-egy részét föltolhatta a fölszínre, s ha ily esetek után az egyensuly ismét helyre állott, nyomukban mégis maradtak az ily helyeken mindig elégséges számú kisebb hadasékok és repedések, a melyeken át a mélyből feltörő gázok és gőzök akkor is fölszínre nyomúlhattak, a mikor már a fő szakadékok megkeményűlt kőzetek, ú. m. gránit, porfir, bazalt, stb. tömegével eltömődtek.
Ilyen hatalmas törés az Ércz-hegység déli lejtője hoszszában húzódó völgy, melynek déli fele az Elbe és a Karlsbadi hegység közé süppedt, s a mely fölé az említett módon támadt cseh közép-hegység emelkedett. E tájon némely hasadék még ma is elég mélyre hat, hogy ásványvizek keletkezését lehetővé tegye, s ebből érthető meg azok forrásainak az Ércz-hegység mentén húzódó lánczolatos elosztódása.
Karlsdbad.
Bernt Rudolftól
Hasonló, ha nem is oly élesen körvonalazott bemélyedés húzódik éjszak-déli irányban s elválasztja egymástól a Cseh-erdő éjszaki részét és a Kaiserwald-hegységet, a melynek nyugati szélén vannak a marienbadi, königswarti és számos más, kevésbé nevezetes források. Mind a két bemélyedés, az Ércz-hegység mentén húzódó és az utóbb említett, az Eger-vidéken metszi egymást, miért is e táj minden másnál gazdagabb szénsavas savanyúvizekben, melyeknek bőségére nézve bátran vetekedhetik az alsó-rajnai Eifel-vidékkel és Francziaország közepe tájával. Az itt valamikor lezajlott vulkáni forrongások nyomai a még ma is fakadozó gázforrások. Ugyanebből a talajalakúlatból magyarázható az is, hogy nemcsak e vidék területén, hanem annak a szélén is találhatók, így pl. a Kaiserwald táján Einsiedelen és Sangerbergben, ásványvíz-források.
Hasonló jelenségekkel, mint e nagy hévvíz-vidéken, egyebütt is találkozunk. A liebwerdai savanyúvíz-források épen azon hegyszakadék alatt buzognak föl, a mely az Iser-hegységet éjszakon egyszerre elválasztja a német mélyföldtől. Az óriás-hegységi Johannisbad is egy hegyszakadék, az Aupa-völgy szélén van, mely éjszak felé tovább folytatódva, a sziléziai Warmbrunnba vezet. E hasadék a Cseh-erdő és a Kaiserwald közöttivel egyközű s kimutatható szerepe volt az Óriás-hegység alakúlásában. A csehországi gyógyvizek különfélesége első sorban azon ásványok sokféleségéből magyarázható, a melyekkel e vizek fölszínre kerűltök előtti útjokban érintkeznek. E részben azonban még sok részlet szorúl földerítésre, mert a gyógyforrások ásványtartalma nem egyezik mindig azon kőzetekével, a melyekből fölfakadnak; miért is föl kell tennünk, hogy föld alatti útjokban más, a fölszínen nem mutatkozó kőzetekkel is találkoztak.
Teplitz és Schönau 40–50 C° meleg hévvizei két egyközű s egymáshoz közeli hasadékvonalon buzognak elő és kvarcz-porfirból erednek, melyet az eddigi fúrások 400 méternyi mélységig nyomoztak. E rendkivűl nehezen oldható kőzetre vall e vizek természete is, a mennyiben igen szegény szilárd alkotórészekben. A bilini, szénsavas natronban dús savanyúvizek ugyan gneiszből kerűlnek elő, ásványos részeiket azonban a tőszomszédságban lévő dölfpátos bazaltból nyerik. Már sokkal nehezebben magyarázható a karlsbadi és a hőmérsék kivételével velük majdnem egyenlő marienbadi vizek ásványi részeinek eredete. E források ugyanis mind a két helyen a granit repedéseiből törnek elő, mely szolgáltathatja ugyan a forrásokban föloldott anyagok egy részét, de valamennyit nem. A franzensbadi források is hasonlók ugyan az előbbiekhez; a bennük mutatkozó különbség azonban már elég jól megérthető abból, hogy emezek kristályos palák és granit közötti határvonalon fakadnak föl. Minthogy már kialakúlt természetű vizekűl jutnak az említett réteg fölötti fiatalabb képződményekbe, ezekből a rajtuk keresztűl vezető, aránylag igen rövid úton már semmit, vagy csak igen keveset vesznek föl.
Részletek Franzensbadból.
Bernt Rudolftól
Az úgy nevezett keserűvizek kivételével, melyek kénsavas magnesia tartalmukat többnyire a barnaszén-képződményhez tartozó márgák kilúgozásából nyerik s Bilin és Brüx közt, Saidschütz, Sedlitz és Püllna körűl mutatkoznak, – hasonlót mondhatunk a többi számos ásványvíz-forrásról is. Ezek közűl mind több jut a gyógyforrások sorába, hogy korunk kényesebb izlését is kielégítő fürdőhelyek fejlődésére adjon alkalmat. Ezek száma ilyenformán már régóta jóval meghaladja azt a négy leghíresebbet (Teplitz, Karlsbad, Franzensbad, Marienbad), melyekre századunk elején a csehországi fürdők sora szorítkozott.
A táj szépségén és a kedvező éghajlati körűlményeken kivűl a csehországi fürdők, a mióta az illető községek saját kezelésébe kerültek, czélszerű berendezésük tekintetében is mind jobban elősegítik a forrásaikhoz özönlő betegek üdülését és gyógyúlását.
Csehországnak majdnem minden gyógyforrása erdős hegységben, vagy hegyek tövében fakad. Teplitz hévvizei a legáldottab völgyek egyikében erednek, a hol a Közép-hegység festői vonalakban hullámzó bazaltkúpjai szép ellentétet alkotnak az erdő borította Ércz-hegység meredeklejtésű egyenes gerinczével; közöttük pedig a völgy aljáról daczosan égnek meredő phonolithszikla, a tetején álló várral, és az Ércz-hegység felé húzódó szelíd dombsorok, a tavaszszal rajtuk díszlő gyümölcsfák ezreinek virághavával, e keretet a legszebb tájképek egyikével töltik be. Karlsbad, a Tepl szűk, erdős völgytorkolatában, a sziklás hegyoldalra épűlt házsoraival, a legváltozatosabb tájszépségek sorozatát tárja elénk, akár a Tepl kanyargó folyása mentén annak katlanszerűen ki-kitágúló völgyében haladunk, a hol a tavaszszal s őszszel egyaránt számos színárnyalatban pompázó, vegyes állományú erdőség egész a házak tőszomszédságába ér; akár pedig a környékén lévő számos, szép kilátást engedő hegytetők valamelyikéről jártatjuk körűl tekintetünket, mely az alúl húzódó szűk erdős völgyből a tágabb Eger-völgybe kalandozik át s ott az Ércz-hegység legmagasb csúcsainak komoly fenségén pihen meg. Marienbad kies erdővidéke, a hol minden andalító nyugalomba ringatja az idegőrlő nagyvárosi élet zajából és küzdelmeiből e sötét erdők és virágos rétek ölére menekűlt lelket, – békés csendjének szelíd varázsát már Giethével is éreztette, ki Zelterhez intézett levelében itt egészen megifjúltnak, új életre keltnek mondja magát. Még a tájképi szépségekben szegényebb Franzensbad is tágas rétjein és nagy, árnyékos parkjain kivűl a legelragadóbb kilátások egyikét nyújtja a Kapellenberg csúcsáról, a fensíkba mélyen bevágódó keskeny Eger-völgyben pedig közeli kedves kirándúlóhelylyel kinálkozik. S így a kisebb cseh fürdők majdnem mindenkinének is megvan a maga tájszépsége. Johannisbad mellett a Schwarzenberg erődborította magas lejtője, Bilinnél a Borschen hatalmas sziklaóriásai, Königswartban a messzire terjedő szép kilátás, Giesshübl-Sauerbrunnban pedig a nyájas, erdős hegyoldalak közé ékelt völgy alján csörgedező kristálytiszta folyócska e szépség egy-egy kiváló eleme.
Marienbad.
Lewý Antaltól
A föld mélyében háborgó erők számos tanújele csak fokozza annak az aránylag kis területnek az érdekességét, melyen Csehország gyógyhelyei vannak. A karlsbadi „Sprudel” hatalmasan felszökkenő vízsugara első látásra mindenkiben csodálatot kelt. Kevésbé feltűnők ugyan, de ép oly nevezetesek a majdnem kivétel nélkűl szénsavból álló gázkiömlések a Franzensbadtól Marienbadig érő forrásterületen, melyek közűl a legdúsabbak épen e két fürdőhelyen vannak. A franzensbadi Polterbrunnen naponkénti gázkiömlése Trommsdorf számítása szerint 2,102.400 köblábra tehető. Nem csekélyebb számúak az ugyane vidéken fakadó savanyúvíz-források, a milyen példáúl Marienbad környékén három órányi kerületben 123 van.
Csehországban a gyógyforrások majdnem minden fajának kiváló képviselőit találjuk. Csak a jódos, kénes és konyhasós források hiányzanak. Első helyen állnak az alkali sós források Karlsbad-, Marienbad- és Franzensbadban, melyeknek fő alkotórésze, a kénsavas natron (glaubersó), erősen izgatja a belek működését s hathatósan elősegíti a vízelválasztást és a nitrogén-tartalmú szövetek szétbomlását. E források további fontosabb alkotórészei még konyha- és szíksó, nemkülönben szabad szénsav, melyek közűl az elsők a tapasztalás tanúsága szerint a szervezet zsírfogyasztását is növelik. Azon betegségek sorából, melyek ellen e vizek hatékonyaknak bizonyúltak, kiváltkép az altesti szervek vérkeringési zavarai, egyes ily szervek kóros túltengése, az emésztő szervek idűlt hurutjai, továbbá húgy- és epekövek, elhízás, Karlsbadban pedig a czukorbetegség (diabetes) is említendők. Összetételüket tekintve a franzensbadi sósforrástól várható az eddig tapasztalatok szerint a legenyhébb s a marienbadi Ferdinánd-forrástól a legerősebb hatás. A karlsbadi források elismert nagy hatásában pedig kétségtelenűl része van azok magas, 39–71 C° közt váltakozó hőfokának is; a franzensbadiaknál meg ezek nem csekély vastartalma jő még tekintetbe, mely az itteni úgy nevezett „aczélforrás”-nál a többi alkotórészhez való aránya szerint azok közűl ki is emelkedik. Ugyanígy van ez a königswarti, neudorfi és sangerbergi, valamint a liebwerdai aczélforrásnál és a marienbadi Ambrosius-forrásnál, melyek mind a szénsavas vasvizek közé tartoznak és tapasztalás szerint erősítő, a vérképződést elősegítő hatásúak.
Teplitz.
Bernt Rudolftól
A földes ásványvizek közűl, melyek főleg a lélekző és vízelválasztó szervek idűlt hurutjai ellen hasznosak, a legnevezetesebbekűl a liebwerdai Christian-forrás és a marienbadi Rudolf-forrás említendők.
A bilini, giesshübl-sauerbrunni és krondorfi kellemes ízű borvizek gyógyvizekűl is hasznosak oly esetekben, midőn a test nedveinek alkali tartalmát kell gyarapítani s a nyákhártyák elválasztó képességét kell enyhébben izgatni; míg a grosswunitzi, püllnai, saidschützi és sedlitzi keserűvizek, dúsak lévén kénsavas sókban, erős hashajtó szerekűl ismeretesek.
Az említett források közűl sokat, így a karlsbadiakat, marienbadiakat és franzensbadiakat, nemkülönben az alkali savanyúvizeket, és a vasvizeket fürdőkűl is használják a teplitzi és johannisbadi forrásokat, melyek rendkivűl csekély mennyiségű szilárd alkotórészt tartalmaznak. A legkülönfélébb szervek minden fajta régi lobos lerakódásai ellen, valamint az idegrendszer izgékonyságának megzavart állapotainál és a szervek anyagcseréjének bizonyos zavarainál tagadhatatlan sikerrel használják e forrásokat a nélkűl, hogy az egyszerű meleg fürdők általános hatásán kivűl egyébbel tudná magyarázni az orvostudomány e vizek gyógyerejének mibenlétét. Teplitz-Schönau forrásainak 26–45 C° közt váltakozó hőfokával az egyes betegek egyéniségéhez és bajuk természetéhez jobban alkalmazkodó gyógykezelést enged, míg Johannisbadban a 29 C°-nyi mérsékelt hőfokú forrás csillapító és edző hatásához tetemesen hozzájárúl a helynek széltől védett s 610–660 méter közt váltakozó magas fekvése és üde erdei levegője.
A csehországi fürdőhelyek gyógyhatásának megbecsűlésénél egyáltalában tekintetbe veendők az éghajlati körűlmények is. Majdnem mindeniküknek tiszta levegője, a köröttük lévő erdőkből áradó fenyves-illat, a többnyire széltől védett fekvés s a legtöbbnek mérsékelt hegyvidéki időjárása és éghajlata, továbbá az itt tartózkodás alatt teljesen megváltozott életrend s a mindennapi foglalkozástól, a hivatással járó gondoktól való mentesség, meg pusztán az ily helyeken egybeözönlő nagy embersodakadalom nyújtotta szórakozás, – minden együttvéve csupa hathatós elősegítője annak a sikernek, a mely egész mértékében épen a fentiekből érthetőleg csak az illető források vizének ott helyben való használatánál érhető el. E fürdőhelyeknek 450 (Franzensbad) és 700 (Königswart) méter közt váltakozó tengerszín fölötti magassága kivéltképen említendő, mint legfontosabb azon kedvező körűlmények sorában, melyek a vérképződést elősegítő források hatását nevezetesen fokozzák.
Az említett forrásokon kivűl, a melyek mellé még néhány kevésbé fontosat sorolhatnánk, minők a sternbergi és bodenbachi alkali-földes vasforrások, gyógyító czélokra használják még a cseh fürdőhelyeken a láp- és szénsavas gázfürdőket is. Csehországnak főleg a bőr ereiben való vérkeringést jótékonyan előmozdító és szabályozó hatású lápfürdői elmállott tőzegföldnek és az illető gyógyhelyek forrásainak keverékéből készűlnek, s részint kénsavas vasoxydulban dús vaslápfürdők, minők a franzensbadi, königswarti, marienbadi és neudorfi, részint pedig föloldható humus-részekben gazdagok, mint a teplitz-schönaui és a bělohradi lápfürdők. E fürdők hatásánál első sorban természettani tulajdonságaik, így rosz melegvezető és nyúlósan folyós voltuk jő tekintetbe. Hogy ezek mellett milyen szerep jut a gyógyhatásban a más-más vegyi összetételű lápfürdők egyes alkotórészeinek is, azt még csak további kutatások fogják majd kimutatni. Az egészben kevésbé hasznos franzensbadi és marienbadi gázfürdők, a melyekben a ruhába burkolt test, vagy annak csak egyes részei vannak a gáz behatásának kitéve, enyhén izgatják az idegrendszert. A mondott helyeken alkalmazott sajátszerű gyógyító eszközök nagy sokaságához járúlnak még olyan általánosabb természetűek is, a milyenek a massage, villamosság, savó-gyógymód, stb.
A források fölfogása és elemzése, a fürdők, ivócsarnokok s egyéb helyiségek korszerű berendezése érdekében, kivált a csehországi gyógyhelyeknek az illető községek saját kezelése alá kerülte óta igen sok történt. Az egyik fürdő e téren ösztönzőleg és buzdítóan hatott a többire, így Franzensbad mintaszerű berendezésű fürdőivel, Karlsbad összes helyi fölszereléseinek nagy tökéletességével, a melyekben a fő érdem e hely derék s fáradhatatlan polgármestereé, Knoll Edéé, ki a várost 1890-ben ért árvízveszedelem alkalmával a mentési munkálatoknál esett a nagy megerőltetésnek áldozatúl.
Malom az Eger partján, Stein mellett.
Stefánia özvegy trónörökösné főherczegnő Ő cs. és kir. Fenségétől
Teplitznek egy forráshasadékában talált római pénzek és ékszerek arra vallanak, hogy Csehországnak gyógyvizekben való gazdagsága már a régi rómaiak előtt sem volt ismeretlen. Okíratokban Teplitz hévvizeiről (aquae calidae) legelőször II. Vladiszláv király alatt (1156 körűl) van szó. A karlsbadi folyó a XII. század óta viseli a Tepl (Teplá = meleg folyoó) nevet, mely okíratban először 1197-ben fordúl elő. De csak a XV. századból van arról első biztos hírünk, hogy Karlsbad és Teplitz forrásait gyógyvizekűl használták s hogy mint ilyeneket idegenek is fölkeresték. Az akkoriban egeri kútfúrásoknak nevezett franzensbadi vizekről a XVI. században van előszőr szó, ép így az eleinte tepli források néven ismeretes marienbadiakról. Johannisbadot állítólag már a XVI. században sűrűn látogatták, a liebwerdai forrásokat pedig a XVII. század elején kezdik említeni. A giesshübli savanyúvíznek Karlsbadba szállítása a XVI., a bilininek Teplitzbe küldése pedig a XVIII. században kezdődik, míg a többi említett gyógyvíz használatát csak a jelen században kapják föl. Csehország fürdőhelyeinek nagy föllendűlése általában csak az utolsó száz évnek a műve. 1815-ben, a mely évből mind a négy csehországi világfürdő látogatottságáról a legelső kimutatások szólnak, Karlsbad 1302, Franzensbad 691, Marienbad 187, Teplitz 1.636 vendéget számlált; míg 1891-ben e négy fürdőhely látogatóinak száma az előbbi sorrendben 35.109, 7.807, 15.231 és 6.431. Igaz ugyan, hogy a régibb időkben a csekélyebb számú vendégek aránylag több hasznot hajtottak az országnak, ha meggondoljuk, hogy pl. a szász választófejedelem 1691-ben 326 ember és 475 ló kiséretében látogatott el Teplitzbe.
Nagy változás állott be a gyógykezelésben is ahhoz az időhöz képest, a mikor Karlsbad forrásait csak igen hosszantartó időzésre látogatták a betegek, vagy a mikor naponként 50–70 pohárral is ittak a vizeiből, Teplitzben pedig a többnyire érvágásokból és köpölyözésből álló házi előleges kezelés után naponként 4–5 órán át fürödtek!
A cseh fürdők gyógyeszközei nevezetesen gyarapodtak az először Marienbadban 1822-ben alkalmazott lápfürdők által, melyek Németországból kerűltek át ide. A fürdők különben újabb időben még egyéb útakon is tesznek szert fontos jövedelmekre, a minők a forrás-sók, pasztillák, láplúgok és erősebb hatású kivonatok készítése és szállítása. Az 1708 óta ismeretes karlsbadi só készítése példáúl 1788-ban még csak 250 kilogrammra rúgott, ma pedig már 50.000-re emelkedett s legközelebb hír szerint 100.000-re fog felszökni. A karlsbadi forrásvizeknek 1743 óta Pleischl chemikuskisérletei alapján dr. Hlawaczektől megkezdett szétküldése, a melyet akkoriban 500 aranyért adtak bérbe, ma 175.000 forintnyi bérjövedelmet hajt.
Gurk E. vízfestménye: Fejedelmek találkozása Teplitzben.
A giesshübli savanyúvíz 1799 óta kerűl borvíz gyanánt a bécsi császári udvar asztalára s 1796 óta mutatható ki nagyobb távolságokra való szállítása. Ma évenként 6 millió palaczkot küldenek szét belőle. Karlsbadból 1891-ben 1,480.000, Franzensbadból 374.930, Marienbadból 669.315, Teplitz-Schönauból 259.410 palaczk ásványvizet szállítottak el. A karlsbadi sónak lepárolás útján való előállítását e városnak egy szülötte, Becher Dávid találta föl, s Franzensbad is fiai egyikének, Hechtnek köszönheti a palaczkok szállításra alkalmasabb elzárási módjának föltalálását, melyet azóta egyéb csehországi fürdőkön is alkalmaznak. A múlt és a jelen század mesgyéjén Reuss F. A. szerzett az ország akkoriban ismert összes nevezetesb fürdőinek népszerűsítése terén elévűlhetetlen érdemeket, úgy, hogy valósággal ő tekintendő a csehországi balneológia atyjának. Századunkban az ő nyomán Löschner működött szép eredménynyel, míg Karlsbad fölvirágoztatására Becher Dávid, Marienbad érdekében Nehr és Heidler, Franzensbadért pedig Adler tett igen sokat.
A geisshübeli forrásnál.
Charlemont Húgótól
