Pénzverés. Smolík Józseftől, fordította Katona Lajos

Teljes szövegű keresés

Pénzverés.
Smolík Józseftől, fordította Katona Lajos
Csehország lakói már a Kr. Előtti időkben élénk cserekereskedést folytattak kivált nyugati és déli szomszédaikkal, a minek számos bizonyítékát találhatni az ottani pogánysírokban. Még élénkebbé lett e kereskedelem a már keresztény Csehország és Bajorország közt amannak a regensburgi püspökséghez való kapcsoltatása óta.
E korban verette Arnulf herczeg (907–937) Regensburgban az első denárokat, s nem sokkal utóbb I. Boleszláv (935–967) Prágában fölállítja az első pénzverőt. Hogy ebben a Bajorországgal való kereskedelmi összeköttetésnek és a Regensburggal való egyházi kapcsolatban döntő szerepe volt, arról maguk a Boleszláv-féle első denárok is tanúskodnak, melyek a regensburgiak mintájára készűltek.
A két ország denárjainak föltűnő hasonlósága kivált hátsó lapjukon ama (rendesen két fokozatú) templomorom keret nélkűli ábrájában mutatkozik, a mely körűl a regensburgi pénzeken REGINA CIVITAS, a cseheken pedig PRAGA CIVITAS fölírat van. A mellső oldalon ott is, emitt is az illető herczeg neve olvasható, rendesen egy egyenlő szárú kereszt körűl, melynek a szegleteiben golyók, gyűrűk, pontok s más effélék láthatók. I. Boleszláv későbbi denárjai ugyan szintén ugyanazt a templomormot mutatják, a mely alatt gyakran a pénzverő mester nevének betűi olvashatók, de a kereszt helyett ezeken már nyilat vagy kardot látunk; másoknál meg mind a két oldalon egy-egy kard, vagy az egyiken egy, a másikon két kard van. Denárokon kivűl obolusokra is akadnak. Utódjának, II. Boleszlávnak (967–999) már az uralkodása kezdetén igen nagy volt a cseh birodalom kiterjedése; mert a tulajdonképeni Csehországon kivűl hozzá tartozott akkor nemcsak Morvaország és Szilézia, hanem déli Lengyelország és Galiczia is Lemberg tájáig, meg az egész tótság. Ezt a történelemben mind máig nem egészen földerített, de oklevelekből valónak látszó tényt annyiban e herczeg denárjai is megerősítik, hogy a mai Csehország határain túl talált több gazdag pénzleletben többnyire olyanok akadnak, a melyek ábrái ugyan az egyidejű csehországiakéival meglehetősen egyeznek, de majdnem kivétel nélkűl megrongált fölíratúak. Mindezen denárok Csehországon kivűl, II. Boleszláv nagy birodalmának ismeretlen pénzverőhelyein készűltek s ott cseh denárokúl kerűltek forgalomba.
II. Boleszláv apja denárjainak két fokozatú templomoromzatát s a keresztet, vagy kardot is megtartotta első pénzein, később azonban a templom mellé az „Isten keze”, vagy e mellé a kereszt, egy madár, vagy egy mellkép s ennek arcza előtt egy keresztecske ábráit verette. Ez utóbbi denárok hátsó lapjukon OMERIZ PRAGA CIVITAS körírattal a leggyakoribbak s mellképükkel leginkább II. Ethelred angol király (978–1016) pénzeihez hasonlítanak. Ez időből való két ritka denár is, a melyeken nőnevek olvashatók. Az egyiken BIAGOTA CONIVX, a másikon pedig EMMA REGINA. Az első név, mely a mellső félen a BOLEZLAVS névvel kapcsolatban fordúl elő, a cseh történelemben egészen ismeretlen. Ezt a BIAGOTA-t (vagy talán BLAGOTA-t) majd I., majd II. Boleszláv feleségének tartják. EMMA pedig, alighanem Konrád burgundi és arelati király leánya, a történelem tanúsága szerint II. Boleszláv (második?) neje volt, s mint a nevét viselő pénzek hátsó lapján lvasható CIVITAS MELNIC fölíratból következtetni lehet, özvegyi részűl bírta e várat.
III. Boleszláv, Vladivoj és Chrabrý Boleszláv (999–1003) néhány újabb verettel szaporították a denárokat. III. Boleszláv meghagyta rajtuk a régi ábrákat, párosával különféleképen csoportosítván őket, de új fölíratokat adott hozzájuk, ú. m.: MIZLETA PRAGA, NACVP PRAGA CIVITAS és ZANTA WISEGRAD, a melyeknek a bennük előfordúló helyneveken (megannyi verőhelyen) kivűli része mindeddig még nincs kellőkép megfejtve. Vladivoj herczeg pénzeiből csak egyféle ismeretes (mind a két felén kereszt), MIZLETA PRAGA körírattal. Chrabrý Boleszlávnak oly denárokat tulajdonítanak, a melyek vagy egész mezőben, vagy egy kereszten szemközt néző főt mutatnak; készítésük igen gyarló.
Jaromír herczegnek (1003–1012) sokkal csinosabb denárjai néhány újabb verettel gazdagítják e sorozatot, melyek közűl egyik kiválóbb említésre méltó Krisztusnak byzanti mellképét láttatja áldásra emelt jobb kézzel, baljában könyvet tartva. Egy másiknak meg az egész mezejében a PRAGA név olvasható, míg egy harmadik arról nevezetes, hogy ezen fordúl elő legelőször SCS. WENCEZLAVS alakban Csehország védszentjének a neve. Jaromír öcscse, Udalrich (1012–1037), valószinűleg már trónralépte előtt, mint osztályos fejedelem is veretett a saazi tartományban saját denárokat, még pedig az imánt említettekkel megegyezőket. Herczegi denárjai kivétel nélkűl a cseh föld védszentjének nevét viselik, a mely ettől fogva jóformán egy denárról sem hiányzik többé. Udalrich és fia, I. Břetiszláv (1037–1055) denárjain az ábrák ugyan kissé durvák, de igen jól fölismerhetők, s a rajtuk lévő gazdag öltözék nem kevéssel járúl ama kor viseletének ismertetéséhez.

A denár- és bracteat-korszak főbb typusai.
Wachsmann Frigyestől
I. Břetiszláv uralkodásának majdnem a végéig a denárok nagyságában nem igen lehet szándékos változtatást észrevenni, minthogy valamennyi körűlbelűl 18–21 milliméter szélességű. Csak az 1050. év körűl válnak valamivel vastagabbakká és kisebbekké, t. i. 14–18 milliméter szélesek, s egyúttal egészen más veretűek és valamennyi durvább mívű, gyarló ábrákat mutat. Utódja, II. Spytihněv (1055–1061), épen olyan kis denárokat s épen oly durva mívűeket veretett.
A csehországi pénzverés történetében nagy fontosságú volt Morvaországnak Břetiszláv alatt, 1029-ben való visszahódítása. Mert ettől az időtől fogva Csehország uralkodó herczegei első sorban legközelebbi rokonaik közt osztották föl morvaországi birtokukat, a mivel a pénzverés jogát is rájok ruházták azon birtokrészre nézve. E részek Olmütz, Brünn és Znaim valának, s az e helyeken vert pénzeket az illető védszent nevéről ismerni föl, a mely rajtuk olvasható; így SCS. WENCESLAVS Olmützre, SCS. PETRVS Brünnre, SCS. NICOLAVS pedig Znaimra mutat. Břetiszláv maga trónralépte előtt brünni részes-fejeledelem volt, a miről SCS. PETRVS fölíratú denárjai tanúskodnak. Ugyanezt a brünni részt később fia, II. Vratiszláv kapta, kinek e korból való (1061-ig érő) denárjai ugyanily fölíratúak, míg herczegi és királyi pénzein (1061–1092) csak SCS. WENCESLAVS olvasható. Ugyanez időben a brünni rész Szép Ottó (1061–1087) birtokában volt, a ki tudvalevőleg nem lett Csehország herczegévé; pénzein épen ezért csak Brünn védszentjének a neve látható. II. Vratiszláv herczeg utódja Konrád volt, ki Csehországban csak az 1092. év néhány hónapján át uralkodott. Előbb Brünn és Znaim részes-fejedelme volt; csehországi herczeg korában nem veretett denárokat, mert a nevét viselők csak a SCS. PETRVS nevet mutatják, tehát brünniek. Utódja: II. Břetiszláv (1092–1100) és II. Bořivoj (uralkodása első korszakában, 1100–1107) az addig szokásos ábrákkal és módon folytatták a denárok veretését. Csak Olmützi Szvatopluknak (1107–1109) a cseh trónra léptével kezd a pénzek egész veretén fínomabb munka mutatkozni, a mely I. Vladiszláv alatt (1100–1125) éri el legnagyobb tökéletességét. E herczeg denárjai nemcsak az összes egykorú középeurópai, hanem az olasz pénzek közt is a legszebbek, s méltóképen sorakoznak hozzájuk II. Bořivoj (második korszakbeli, 1117–1120) denárjai. Ugyanily mesterkézzel akotvák még I. Szběszláv (1125–1140) első denárjai is, de még későbbi pénzei is jóval szebbek, mint II. Vladiszláv herczegi (1140–1158), avagy még silányabb királyi (1158–1173) pénzei. Ezek ugyanis nemcsak sekély veretűek s köztük számos tálszerűen horpadt, kitöredezett közíratú, hanem kivétel nélkűl hitvány érczűek is. Mindazonáltal kettő közűlök mégis külön említést érdemel. Az egyiken ugyanis az a jelenet látható, a mint I. Frigyes császár átadja a királyi koronát II. Vladiszlávnak, a másik pedig egy ritka, kép nélkűli királyi denár, mely a mellső oldalán csak e négy sorba tagolt fölírást mutatja: REX VLADISLAVS, a hátsó lapján pedig ezt: IVDITA REGINA. Utódai, II. Szoběszláv (1173–1178) és Frigyes (1173; 1178–1189) idejéből ép oly silány anyagú, sekély veretű és töredezett szélű pénzek maradtak ránk, mint az övéi.
Frigyes után felötlő változást látunk a cseh pénzeken, mégpedig már Konrád Ottó alatt (1188–1191), kinek denárjai nagyobbak és fínomabb érczűek, mint az előzők. Azonban már II. Venczel (1191–1192), Břetiszláv Henrik (1193–1197) s még inkább I. Přemysl Ottokár (1192, 1197, 1198–1230 király) oly szokatlan alakú, részben négyszögletes, sekély veretű s majdnem minden körírat nélkűli pénzeket hagytak ránk, a melyeknek a külsejük, még jobban pedig a csekély ezüsttartalmuk (a mely 188/1000-re száll alá) a Přemyslidák viszálkodással és harczokkal teljes korának elég világos beszédű tanúbizonysága. A cseh denárok ez általános elsilányúlását látva, nem csodálhatjuk, hogy az 1215. év táján helyükbe a bracteatok léptek.
Ezen annyira nevezetes denár-korszak végére jutva, a mely mintegy 280 évig tartott Csehországban, röviden még csak a következőket akarjuk elmondani. Az első denárok ép úgy, mint a regensburgiak, a karolingi sulyfont = 12 uncia (= 367.2 gramm) alapjára voltak számítva. Ezt számfontilag 20, egyenként 12 filléres schillingre, tehát 240 fillérre osztották. A mint idővel a denárok sulyban és értékben mind roszabbakká lettek, s a sulyfont többé nem vágott egybe a számfonttal, akkor számítási alapegységűl a talentumot vették, a melyre megint 20, egyenként 12 filléres schillinget, vagyis 240 fillért számítottak. Nem sokkal utóbb azonban megjelenik a márka, még pedig kétféle minőségben, mint sulymárka (marca puri argenti) = 8, egyenként 2 latos uncia, tehát 16 lat (= 2/3 karolingi font = 244.8 gramm) és mint denár-márka (marca denariorum). Amazzal 16 latos fínom ezüstrudat, emezzel pedig összesen 16 latnyi sulyú denárt jelöltek. Ebből elég világos, miért nem egyenlő sulyúak az egy időből való egyes denárok, a melyeknek azonban bizonyos száma mindig egy márka sulyú volt. S ebben különbözik a denár-márka a 240 filléres számfonttól és a talentumtól. Nagyobb összegeket akkoriban ezüstrudakban fizettek (al marco), a minél a denárokat csak a suly kiegyenlítésére használták; kisebb üzleteknél azonban az egyes pénzekben, tehát talentumokban, schillingekben és fillérekben fizettek. Csehország legrégibb krónikása, Cosmas (meghalt 1125) azt írja, hogy „200 cseh denár egy márka”, a mely egyenlet azonban csak a régibb denárokra érvényes, minthogy később sulyuk és értékük nagyon megváltozott. A régi cseh márkát 253.2 grammal egyenlőnek veszik, a minek alapján egy denár átlagos sulya 1.266 milligramm.
A bracteat-korszak Csehországban mintegy 1215-től 1300-ig tartott. Az ebből valók vékony, törékeny s többnyire nem csengő bádogpénzek, melyeken csak elvétve olvasható az OTACARVS, vagy WENCEZLAVS név (rövidítve is). De minthogy e korszakban két Přemysl Ottokár és két Venczel váltotta föl egymást a cseh trónon, még máig sem sikerűlt az egyes pénzeket ennek, vagy amannak a királynak az idejébe tenni. Alapos azonban az a nézet, hogy a 3.90–4.20 centiméteres nagyobb bracteatok a legrégibbek, nemkülönben hogy a rajtuk szemközt nézőleg ábrázolt koronás alak a cseh király, a koronátlan pedig a morva részes-fejedelem képe. A többi kisebb bracteaton látható ábrák igen különfélék; a rajtuk gyakorta látható állatképek és szörnyetegek a keresztes háborúk hatására vallanak, de a verető nevét nem árúlják el. Egykorú okíratok e bádogérmeket mindig denároknak nevezik s ezekhez hasonlóan talentumok, schillingek és fillérek szerint számítják.
A bracteatok után a prágai garasok következtek. II. Venczel (1278–1305) ugyanis Olaszországból három, pénzveréshez és érczvágáshoz értő embert hivatott, Lombardus Renart, Alfard és Tyno nevűeket, kik 1300 júliusában kezdték el Kuttenbergben a 12 filléres (PARVI PRAGENSES) prágai garasokat (GROSSI PRAGENSES) verni. Ezeknek szép verete a mellső oldalon a cseh koronát mutatja az illető király nevével, a hátsón pedig a cseh országczímert. E jellemző képek a pénzeken megszakítás nélkűl ismétlődnek 1300-tól 1547-ig. Általában az a nézet, hogy a prágai garas, mint egészen új pénznem, teljesen szakított a régi denár- és bracteat-rendszerrel s teljesen új alapra helyezkedett. A dolog azonban nem így van; mert a garasnak 12 fillérre osztásával ez szorosan a denárok talentumos számításához csatlakozik, a mennyiben a garas nem egyéb, mint az addig csak számítási egységűl használt schilling vert értékű kifejezője. E szerint 20 prágai 12 filléres garas = 240 fillér = 1 talentum, s minthogy 60 darabból álló „schock”-okban számítottak, egy ilyen „schock” prágai garas 3 talentum volt.
A régibb írók a prágai garasokat 16 latosoknak tartották, a mi annyit tesz, hogy egy márkából 60 darabot vertek. Néhány olvasztó próba azt mutatja, hogy II. Venczel első garasai 3.7 gramm suly mellett 930–933/1000 fínomságúak valának. Luxemburgi János (1310–1346), a ki félgarasokat is veretett (az egyedűlieket az egész garas-korszak alatt), e fínomságot 913/1000-re szállította le, utódai pedig annyira csökkentették, hogy I. Ferdinánd alatt (1526–1564) a garasok már csak 420/1000 fínomságúak voltak 2.7 gramm suly mellett.

A garas- és tallér-korszak főbb typusai.
Wachsmann Frigyestől
A 60 darabos márkán (marca grossorum) kivűl egy 64 darabos sulyos (marca gravis) és egy 56 darabos könnyű, vagy királyi márkát (marca levis seu regalis) is ismertek, jóllehet mellettük sulymárka szerinti latos ezüstrudak is voltak használatban (pl. 1306-ban „marca argenti puri, Pragensis ponderis, in pondere et non in grossis denariis). Egyetlen régibb és egykorú pénznem sem volt kedveltebb külföldön s valósággal oly korszakalkotó, mint a prágai garasok, a melyek közép-Európa érczpénzeire egyáltalán tartós és üdvös hatásúak voltak. Mert már Luxemburgi János idején Stájerországban is ezek szerint számítottak, a hol eleinte 66, majd később 68 darab ment belőlük egy ottani márkára. Majdnem ugyanez időben Bécsben 72, Lengyelországban 48 és Brandenburgban 68 darabot számítottak egy-egy ottani márkára. „Jókedvű” Frigyes őrgróf Meissenben (meghalt 1324), Venczel, János király fia, Luxemburgban (meghalt 1384), I. Lajos hesseni uralkodó gróf (1453–1458), II. Frigyes brandenburgi választó fejedelem (1440–1461) s mások a prágai garasok szerint rendezték pénzverésüket. Különben ismeretes, hogy IV. Károly az 1373 és 1378 közt létrejött „Brandenburgi országkönyv”-ben minden nagyobb összeget prágai garasokban tétetett ki. Ezenkivűl még említendő, hogy IV. Venczel (meghalt 1419) idejében s a reá következő huszita korszakban olyan sok prágai garas vándorolt ki Németországba, hogy azokat több pénzverő jogot élvező birodalmi város a saját pénze szerint értékelte és ellenőrző bélyeggel látta el, minek folytán az ottani birodalmi pénzek sorába vétettek föl s ilyenekűl kerűltek forgalomba. Idővel a kereskedelem útján megint visszaszármaztak Csehországba, a hol ma különféle leletekben találkozhatni velük. A közönséges prágai garasok mellett azon időben ú. n. vastag garasokat is vertek (egész 80 gramm sulyig), a melyek azonban aligha voltak rendes forgalmi pénzek, hanem a cseh királyok (főleg II. Vladiszláv) külföldi fejedelmeknél tett látogatásai alkalmával az ottani udvari emberek megajándékozására valának szánva.
A „Pravi Pragenses” (mintegy 550/1000 fínomságban) még IV. Venczel alatt is előkerűlnek. A következő huszita korszakban (1419–1436) Kuttenbergben egyoldali veretű filléreket készítettek az ország czímerével, de fölírat nélkűl, a melyek idővel mind silányabbakká lettek s utóbb már csak tiszta rézből állottak. Zsigmond (meghalt 1437) és Albrecht (meghalt 1439) idejéből nincsenek cseh pénzek: László király (meghalt 1457) korából garasok és fillérek maradtak fönn. Az említett uralkodók alatti utolsó 40 évben a cseh pénzverés nagyon aláhanyatlott, s csak Poděbrad György (meghalt 1471) iparkodott ismét komoly törekvéssel arra, hogy azt föllendítse s IV. Károly és IV. Venczel pénzverési rendszabályaihoz alkalmazza. E czélra az 1467. és 1470. évi országgyűléseken hosszas tárgyalások folytak a pénz javítása dolgában; eltiltották az országban az idegen, rosz minőségű pénzek forgalmát, s csak az itt igen kedvelt s nagy számban elterjedt meisseni garasokkal tettek kivételt, a melyekből kettőt tettek egy prágai garassal egy értékűvé. E király utódja, II. Ulászló (1471–1516) az 1470. évi országgyűlés határozatai értelmében 7 fehér fillérrel, vagyis 14 apró fillérrel egy értékű garasokat veretett. Az ő garasai 460/1000, fehér fillérei 360/1000 és apró fillérei 180/1000 fínomságúak voltak. S így maradt ez Lajos alatt is (meghalt 1526), valamint I. Ferdinánd (1526–1560) király uralkodása első éveiben. Minthogy azonban ez idő tájt a jó pénzt megint kivitték az országból, ott belőle roszabbat vertek s így vitték megint vissza Csehországba: a cseh rendek ismételten kérték az országgyűléseken a királyt, hogy e visszaélésnek vessen véget. Hiába igyekezett a király a rendeket rá bírni, hogy az Esslingben 1524 november 10-én létrejött német pénzverési rendszabályzathoz csatlakozzanak. Csak a Mühlberg melletti csata után mutattak a cseh rendek erre nézve is több engedékenységet. Mikor tehát V. Károly császár az ausburgi birodalmi gyűlésen (1551 július 28) új pénzverési szabályzatot létesített a német birodalom számára, s ezt I. Ferdinánd király Csehországban is meghonosítani törekedett: ennek, noha csak tíz évvel utóbb, az lett a következése, hogy 1561. évi október 1-jén a cseh rendek is országgyűlésileg hozzájárúltak e szabályzathoz. Ez új szabályzat szerint a prágai garasok (a melyek közűl a legutolsók az 1547. évszámot viselik) egészen megszűntek s helyükbe egységűl a 60 krajczáros birodalmi forint lépett. Szóval Csehországban is életbe lépett az ott eleinte semmikép sem tetsző „krajczár-valuta”, s csupán a régi garasos számítással való kiegyenlítés végett engedték meg még egyidőre a fehér és apró fillérek verését, még pedig akként, hogy 3 fehér fillér 1 krajczárral lett egyenlővé.
A cseh pénzverésügy e nevezetes fordúlópontjához érve, még két pénznemről kell röviden megemlékeznünk, az aranyokról és a tallérokról.
Az első aranyokat Csehországban Luxemburgi János király verette 1325-ben, még pedig a firenzeiek mintájára. Sulyuk 3.49 gramm, fínomságuk 23 2/3 karat (= 986/1000) volt. Eleinte egy arany 24, később 28, 1528-ban pedig már 30 prágai garast ért s annál jobban emelkedett az értéke, mennél silányabb lett ezen s általában a többi ezüstpénz is; így pl. 1551 és 1561 közt 45 garasig szökött fel. A cseh aranyokkal egyenlő jóságúak valának a magyar aranyok, s különösen ki kell emelnünk, hogy azok nemcsak Mária Terézia idejéig – a mikor még külön cseh pénz gyanánt tűntetvék föl, – hanem mind máig ugyanazon sulyban és értékben maradtak.
A tallérokat a Schlik grófok kezdték el Joachimsthalban 1519-ben veretni, s az 1520. évi országgyűlésen a cseh rendek az országban rendes forgalomra jogosított pénznek ismerték el azokat, jóllehet Lajos király nem erősítette meg e határozatot. Ez volt Csehországban az első eset arra, hogy a fejedelmen kivűl magánszemély is verethetett pénzt. I. Ferdinánd e nagyzás visszásságát azonnal belátta s 1527-ben egész helyesen a maga kizárólagos királyi jogának jelentette ki a pénzverést. A Schlik grófokkal a joachimsthali ezüstre nézve egyezményt kötött s még egyéb kártérítéseket is adott nekik, de a pénzverést a maga királyi joghatóságához tartozónak nyilvánította. II. Ferdinánd különös engedelmével később (1627-től kezdve) a Schlik grófok Planban verettek pénzt; az utolsó csekély számú Schlik-féle tallérokat eredetileg garasokban 23 prágai garasával, vagy fehér fillérekben 24 garasával, apró fillérekben pedig 26 garas és 5 fillér értékűnek számították, mely különböző értékelésnek az a magyarázata, hogy a tallért idegen, nem cseh pénznek tekintették s csak a prágai garasokat, fehér és apró filléreket vették ilyenekűl.
Az imént említett 1561. évi pénzverési törvény, mely, mint mondtuk, a garasos valutát megszűntette, Csehországban csak rövid életű volt. Már II. Miksa császár (1564–1577) kénytelen volt az 1573. évi országgyűlés határozatainak engedve, abbahagyni a 60 krajczáros forintok és összes hányadaik (30, 10. 2 és 1 krajczárosok) veretését, s helyükbe megint a tallérok, fél és negyed tallérok, 7 fehér és 14 apró filléres fehér garasok forgalmát engedélyezni. A régi prágai garasoknál sokkal kisebb „fehér garasok” ekkor jutnak először forgalomba; 30 ilyen fehér garas = 1 tallérral = 1 meisseni schock-kal = 70 krajczárral. II. Rudolf császár (1577–1612) folytatta a tallérok veretését s a fehér garasok mellé még forgalomba hozta a kis garast („maley gross”), a mely 7 kis fillért tett. E cseh fölíratú apró pénz csupán az akkoriban igen kedvelt meisseni garasok szerint való számítás érdekében jött létre; 2 kis garas = 1 fehér garassal, tehát 60 darab belőle = 1 meisseni schock. Ugyane pénznemeket verette II. Mátyás is (1612–1619).
Halála után a rendi igazgatóság vette kezébe a királyság összes közigazgatási ügyeivel együtt a pénzverési joghatóságot is és egészen új pénzverési szabályzatot alkotott (1619 április 28-án). Ennek alapján a fehér és apró garasok helyett 24, 12, 3 és 1 krajczáros darabokat verettek fő váltópénzűl, a melyek mellett csak a régi értékkel való kiegyenlítés czéljából maradtak még a fehér és apró garasok is forgalomban. Tallérokat nem verettek, a régieket pedig 45 fehér garassal, vagy 150 krajczárral tették egyenlő értékűvé, úgy, hogy e szerint 3 fehér garas 10 kraczárt ért. E szabályzat teljes érvényben maradt Pfalzi Frigyes király alatt is, a ki azonban 96 krajczáros tallérokat is veretett. A rendi pénzeken az 1619. és 1620., Frigyes királyéin pedig az 1620. és 1621. évszám látható, jóllehet e fejedelem az utóbbi évben már nem volt Csehországban, e pénzek tehát már nem lehetnek cseh gyártmányok.
Mikor II. Ferdinánd ismét visszajutott Csehország trónjára, az ország pénzügyei oly szomorúak valának, hogy a király kénytelen volt a pénzverési jogot is egy szövetkezetnek bérbe adni, a melynek élén Liechtenstein Károly, Waldstein Albrecht, Vacinovi Michna Pál, De Vitt János, Bassevi Jakab, Eggenbergi Udalrik János és mások állottak. Az 1621 és 1623 közötti rövid időben e lelkiismeretlen szövetkezet a hirhedt „hosszú pénz” kiadásával az állampénztárt úgy tönkre tette, hogy 1623-ban ki kellett jelenteni a nagy pénzérték-hanyatlást („die grosse Münzcalada”) vagyis az államcsődöt. E gyászor idő után csak igen lassan épűlt ki ismét Csehország pénzügyi bajából. II. Ferdinándnak ez után veretett pénzei 120 krajczáros tallérok és ezek részértékei le egész 3, 1 és ˝ krajczárosig, s ezek maradtak továbbra III. Ferdinánd alatt is. Itt még megemlítjük, hogy Waldstein Albrecht grófot, Friedland herczegét, valamint Eggenberg és Krumau herczegeit II. Ferdinánd pénzverési joggal ruházta föl, s ezek még I. Lipót császár alatt is verettek pénzt. Eger városa körűlbelűl 1250-től 1743-ig veretett filléreket.
IV. Ferdinánd nevével, a kit 1646 augusztus 5-én cseh királylyá koronáztak, de ki még atyja életében meghalt (1654), forgalmi pénzek nem maradtak fönn, csupán koronázási érmek. I. Lipót a cseh ezüstpénzek számát három újabb fajtával szaporította, ú. m. a 15 és 6 krajczárosokkal, nemkülönben az ú. n. „cseh országos pénz”-zel, a mely ˝ és 1 krajczár közötti értékkel kerűlt forgalomba (1695). Valamint elődei, úgy ő is veretett egyes és kettős aranyokat s ezeken kivűl az aranypénzek számát még a negyedaranyokkal gyarapította, melyek utódjai nevével is előkerűlnek még. Ugyane pénznemek maradtak meg I. József és IV. Károly alatt is, ki eulaui aranyból verette aranypénzeit s az előbbi ezüstpénzek mellé még negyedkrajczárosokat is veretett. Mária Terézia császárnő a meglévő pénznemek mellé néhány újat juttatott forgalomba, úgy, hogy uralkodása alatt Csehországban az aranyokon kivűl tallérokat, forintokat, 30, 20, 17, 15, 10, 6, 3 és 1 krajczáros ezüst- és egy- meg félkrajczáros, valamint garasos és filléres rézpénzeket vertek. E császárnő idejében a cseh pénzek nyolcszáz évesnél régibb sorozata véget ér, mert minekutána előbb a budweisi pénzverőt már 1618-ban, majd a joachimsthalit 1670-ben, a kuttenbergit 1726-ban bezárták, utoljára a prágaira és rá kerűlt a megszűntetés sora. Mária Terézia apró rézpénzeinél újabb keletű cseh pénzek, vagyis csehországiakúl jelzettek e pénzverőből nem ismeretesek, habár az intézetet csak 1784-ben zárták be. Ferencz császár alatt 1795-ben ugyan ismét megnyílt s csak 1857-ben zárták be újra; a Mária Terézia korabeli pénzverő jegybetűt (P = Prága) a C váltotta föl.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages