Csiszolt vagy új kőkorszak (neolith kor).
Csiszolt vagy új kőkorszak (neolith kor).
Ezen korszakon át Csehország éjszaki részében és közepén oly gyakran találunk emberi nyomokra, hogy e korszak vége felé, kivált a Biela, Eger, Elbe és Beraun partjain, a Moldava alsó részén és Prága környékén elég sűrű népességnek kellett már lennie. Hosszadalmas lenne, ha el akarnók sorolni mindazokat a helyeket, a melyeken az e korszakbeli ember kőszerszámait, lakó gunyhóinak maradványait, tűzhelyének hulladékait és saját csontvázának csontjait hátra hagyta.
Kőkorszak: csont- és kőeszközök a cserépedények.
Charlemont Húgótól
A csiszolt kő- és csontszerszámok bizonyára jobban megfeleltek czéljuknak, mint az özönvízkori embernek pusztán pattogtatott kőeszközei. Már ez az ősember is tapasztalta, hogy hasogatott csonteszközei a használat folytán megkopnak, símákká válnak és így czéljuknak jobban megfelelnek; ezt már az alsó-ausztriai Gudenus-barlangból és a morvaországi Předmostból való, s az özönvízi korszak végéről származó sima csonteszközök is bizonyítják. Az így szerzett tapasztalatot és ügyességet aztán fölhasználta az ember a keményebb kőeszközök kiköszörűlésénél és kicsiszolásánál, s már ennek az ügyességnek birtokában találkozunk vele az új kőkorszakban. Ha már most a Csehországban talált s a prágai országos múzeumban, egyes városok múzeumaiban és magánosoknál őrzött sok csiszolt kőszerszámot és kőfegyvert sorra vizsgáljuk, mindenekelőtt azok a balták, bárdok és vésők vonják magukra figyelmünket, a melyek csak élükön vannak kicsiszolva; ezek mellé sorakoznak az egészen kicsiszolt egyszerű alakúak, azután a nyéllyukkal bírók, s végűl a csínosan gömbölyített és hornyolt alakzatúak. Ezek külön-külön, de együtt is előfordúlnak olyan lelőhelyeken, melyek az egész új kőkorszakon át be voltak népesedve, mint példáúl a Moldava melletti Řivnáč. Találtak itt tűzkőből pattogtatott, olykor szinte az ős kőkorra mutató késeket és szilánkokat, nyíl- és lándzsahegyeket, továbbá tűzkőből és amphibolithból való, különféle nagyságú csiszolt vésőket, csákányokat és kőbaltákat; de nagy számuk mellett csupán mindössze hat átfúrt kőeszköz fordúlt elő közöttük. Csiszolt egyszerű alakúakra találtak Bzíben, Lopatában, Új-Bydžovban, Solopiskyben, stb., egyszerű átfúrt formákra pedig a karolinenthali kerületben lévő Maslovitzban, a Jičin melletti Bukovinában, Šárkában, Welwarnban, Krupben, Štáhlavecben, stb. Ritkábbak a tökéletesebb, hornyolt és átfúrt formák, melyek vagy csak egyszerűen kétoldalt kikanyarítottak, vagy hasábokká vannak ciszolva, így azokon a tárgyakon, melyeket a Laun kerületi Kožovban, Lobositzban (Lovosice), Welwarnban, a Řip alatt, Hořetitzben, Kostomlatyban (Raudnitz mellett), Brüxben (Most), a karolinenthali kerületben lévő Přemyšleniben, stb. találtak. Fordúltak elő átfúrt golyók is, így Lobositzban, Hrobschitzban (Hrobčice), a Řípen, a Smichov kerületben lévő Nebušitzen, stb. Ehhez az utóbbi csoporthoz és ugyanebbe az időszakba tartoznak kétségtelenűl azok az át nem fúrt kőbalták is, melyeken a nyélre való erősíthetés végett középen keresztben széles bevágás van, milyeneket kivált Amerikából ismerünk; ilyenek a Smichov kerületben lévő Jinonitzból, az Unhošt kerületből való Litovitzból és Kácovból, Hloubětinből és Slavětinből származó kőbalták. A fémkorszaki sírokban itt-ott talált egyes kőszerszámok óvatosan veendők számba, mert az ilyen sírok gondos megvizsgálásából az derűlt ki, hogy ezek korábbi, neolith-korbeli telepedések helyein vannak s ezért a fémkorszaki sírba véletlenűl is kerülhettek a kiásott földdel együtt a benne volt kőeszközök is.
Míg az ős kőkorszak embere eszközeinek készítéséhez kiváltképen a rénszarvas csontjai és agancsát használta, az új kőkorszakbeli ember e czélra leginkább a szarvas csontjait és agancsát, vagy más állatok csontjait is szerette alkalmazni; a legtöbb lelőhelyen kerülnek elő egyszerű tűk, árak, tőrök, vésők, nyilhegyek, kalapácsok, markolatok és csontkorcsolyák. A Řivnáč mellett ebben a tekintetben már bizonyos haladást is találunk az egyszerű, pusztán hegyesre faragott formáktól, – minők kivált a Schlani (Slaný) hradištěn fordúlnak elő, – a kivájt, díszített és kifúrt formákhoz; akadtak továbbá itten átfúrt kutya-, medve- és szarvasmarha-fogakra is, melyek ékszerűl szolgáltak.
Az agyagedények, melyek legelőször ebben a korszakban találhatók, rendszerint szabadkézzel és roszúl kiiszapolt agyagból vannak formálva, melyhez grafitot vagy szenet nem kevertek; vagy égetetlenek, vagy gyarlón égetvék, s alakra nézve az egyszerű virágcserép formától a kihajló karimájú, csücskökkel és púpokkal, továbbá fülekkel ellátott öblös formákig váltakoznak; a lapos tálaknak vagy egyenes a fenekük, vagy hajlott (fedők). Ennek a korszaknak Csehországra nézve jellegzetes díszítései a beszurkált pontok és vonalak. Ezek az egyszerű, vagy pontozatos vonalak részint környös-körűl, részint felűlről futnak az edényen, vagy végre háromszögű síkokká, olykor pedig zegzugos, avagy halgerincz díszítményekké vannak szerkesztve. Találkoznak krétával kitöltött díszítmények épen úgy, mint szűrőszerűen átlyuggatott edények is. Az agyagorsók vagy laposak, vagy kettős kúp alakúak, olykor sugarasan díszítve.
Ezen korszak lakótelepei kivált Éjszaki és Közép-Csehországban vannak elterjedve; Csehország déli részében eddig csak egyes, szórványos kőeszközöket találtak, s azok sem terjednek túl a 49-dik szélességi fokon. Úgy látszik tehát, hogy Csehország déli része az új kőkorszakban vagy egyáltalán nem, vagy csak kevéssé volt benépesedve. Az ország többi részében azonban, kivált a hegyeken találni efféle telepeket, így Bzí, Lopata, Řivnáč, a Tetschen melletti Quaderberg, a schlani hegy környékén, stb. Utóbb elszaporodtak azok a síkságon is és némely vidéken tetemes számúak. Az ily helyeken készítményeken kivűl gyakran nagy számú széttört csontokra is akadnak, így Bydžov, Libeň, Veliš, Jičin, Podbaba, stb. mellett. A lelt tárgyak sokban hasonlítanak a svájczi és felső-ausztriai új kőkorszaki czölöp-építményekéihez, melyeknek Csehországban csak nyomai vannak egy Franzensbad melletti tőzegrétegben.
Ezen földmívelő népségnek, a mely szelíd és vadállatok húsával is élt, legrégibb telepedései, úgy látszik, azok voltak, melyeket nehezen megközelíthető sziklákon találni, milyenek Lopata és Bzí; későbbi időből már számos síksági lakógödörre is akadnak, melyek eleintén alkalmasint csak szalma-, vagy rőzsetetővel lehettek befödve, és sövényből font, vagy czölöpökből álló oldalfaluk volt; ez utóbbit agyaggal tapasztották ki, melyet gyakran szecskával is kevertek. Az ilyen gunyhónak a közepén volt a tűzhelye; a fal mentén körűl mohából, szalmából és állati bőrökből vetett heverőhely lehetett. Efféle tanyának a példája a Melnik kerületben levő, Řepín melletti Krp. Körűlbelűl 4.6 hektárnyi területű földön az említett majorság mellett mintegy harmincz, hamus fekete földdel és különféle hulladékokkal telt lakógödröt ismertek föl; egykori számuk valami negyven lehetett. Átmérőjük különböző volt, szabálytalanúl elhelyezve egymástól 5 méternyire és még messzebbre állottak, s ép és törött kőeszközöket, edénycserepeket, csonttöredékeket és félig megégett tapasztékdarabokat, olykor emberi csontokat is tartalmaztak, melyek közűl egyesek kőkéssel erősen be voltak vagdalva. A telepnek éjszaki kerületén 58 méter átmérőjű, mintegy 5 méter széles, sötét körsáncz húzódott; ebben nem volt kulturréteg és így közös, talán isteni tiszteleti czélokra szolgálhatott az. Hasonló lakógödörcsoportok, melyeket néha egyszerű szemétgödrökkel, vagy épen sírokkal tévesztenek össze, nem ritkák Csehországban; olykor újabb telepítvények állanak rajtuk; a legtöbb, úgy látszik, tűzvésztől pusztúlt el és azután elhagyatott.
E korszak állatvilágából bennünket főleg a házi állatok érdekelnek, melyeknek szelidítését valószínűen már a diluvial korszak embere megkezdette. Ezen kor legrégibb telepein mindenekelőtt feltűnik a házi barom, a primigenius faj, mely az őstulok (bos primigenius) és a kis brachyceros faj (bos brachyceros) megszeliditése által támadt; utóbb ezek kereszteződése folytán egy középfaj, a bos taurus állott elő. Egyébként ennek a korszaknak elején a csontmaradványok legtöbbje erdei vadállatoktól származik. E korszak közepe tájára nézve példa a Kuttenberg melletti hradištěn lelt állatok jegyzéke. A vadállatok közűl előfordúlt itten: a róka, a nyest, a menyét, a borz, a barna medve, a mezei nyúl, a hód, a szarvas, az őz, a bölény és a vaddisznó; a házi állatok közűl: a primigenius faj, a brachyceros faj, egy kevert szarvasmarhafaj, a juh, a kecske (?), a tőzegi disznó, egy nagyobb s egy kisebb fajta ló, nagy vadászeb és a tőzegi eb. Az ország más lelőhelyeiről kiegészíthetni még ezt a sorozatot a hamurétegben előfordúló kutyafajjal és a tyúkkal. Ennek a jegyzéknek 21 állatfaja közűl tizenegy a vad és tíz a szelidített állatfaj. Az ember az említett kutyákkal bölényre, szarvasra, őzre, vadkanra és apróbb állatokra vadászott, amazokra húsuk- és bőrükért, emezekre csak bőrükért, mint egy nyusztkoponya orrán látható bevágások is mutatják; egyébként a házi állatok húsával is táplálkozott. A szarvasagancsnak, a disznó agyarának és csontjainak földolgozásában már épen olyan mester volt az ember, mint e korszak végén a kőszerszámok készítésében is.
A krpi ember nagy volt, a kurtafejűhöz közel álló középfejű koponyával, összeforrt homlokvarrattal és kétélű síncsontokkal; egy hosszasfej koponyája vastag falazatú volt, erős szemöldök-ívezettel és a brüxi koponyához hasonlított. A bevagdalt végtag-csontok valamely ellenségéi lehettek és babonás czélokra szolgálhattak. Ploschában (Blažim) az új kőkori embernek a hosszasfejjel határos középfeje, erősen kifejlődött nyúlványnyal bíró czombcsontja és oldalt lapos szárcsontjai voltak; itt is találtak egy, a brüxi koponyához hasonlító koponyacsontot. Přemyšleniben egy koponya középfej volt, a többi négy, mint a legtöbb e korszakbeli koponya, hosszasfej.
