Fémkorszak.
Fémkorszak.
Természetszerű dolognak látszik, hogy az olyan elterjedt és meglehetősen sűrű, földmíveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó népesség, a milyenre Csehországban az új kőkorszak vége felé akadnak, a fémeknek: a réznek, a bronznak és a vasnak, vagyis fegyverek és eszközök készítésére alkalmatosabb anyagoknak föllépésével nem tűnhetett el rögtön, hogy valamely újabb, fémfegyverekkel ellátott települőknek, kikről azt sem tudjuk, honnét jöhettek, helyet adjon. Ha a talált egyes rézeszközöket, melyek bizonyára a legrégibb fémeszközök közé tartoznak, milyeneket a Laun kerületi Vinaritzban, a Kuttenberg melletti hradištěn, és a Šárkán leltek, a miatt figyelemre nem méltatjuk is, mert akadtak az országban jóval későbbi időből származó réztárgyakra is: mégis az országnak számos egyéb, fémeszközökben gazdag leletei szintén világossá teszik, hogy az említett új kőkorszakbeli nép a régi bronzokhoz eleintén kereskedelmi úton jutott volt. Az új kőkorszaki telepeken s azok között ugyanis számos tömeges, vagy raktári lelt tárgyra is akadtak, melyeknek csoportozatai érthetően bizonyítják, hogy ezeket a legkülönfélébb bronz készítményeket eladás végett olyan kereskedő hordozhatta magával, a ki régi, hasznavehetetlenné vált fémtárgyakat is becserélt, s összeolvasztott bronzdarabokat és öntő formákat is tartott kéznél, hogy a kívánt tárgyakat mindjárt ott helybe elkészíthesse. Ezt bizonyítják a krendorfi (Eger-parti Křtěno), rymáňi, maškovitzi és a Leitmeritztől éjszakkeletre eső Sobenitzből (Soběnic) származó, úgyszintén egyéb tömegesen lelt tárgyak is. Az a tapasztalat is, hogy a hradištěken levő legtöbb új kőkorszaki telepnek felső kulturrétegében egyes bronz tárgyakra akadtak, az imént kifejezett nézet mellett bizonyít. Mindamellett azt, hogy nem sok idő múlva az országban is készítettek már bronz tárgyakat, nemcsak a rydeči s egyéb hasonló, tömegesen lelt tárgyak mutatják, hanem főképen a talált számos öntőforma is, milyenekre Zvoleňovesben, Hostomitzben, Vokovitzben, Lobositzben akadtak, valamint a plešiveci, alsó-groschumi (Chraštany, Netolitz mellett) és más helyeken talált nyersen öntött tárgyak is. A régi neolith-korbeli telepítvények közűl sokat ekkoriban sánczokkal és árkokkal kerítettek körűl; ezek a legrégibb hradištęk, vagy sánczvárak.
A lakóhelyek annyiban némi haladásra mutatnak, hogy azok a háromoldalú agyaghasábok, a milyenek példáúl Bydžov közelében és a Časlau melletti Hrádeken, a Šárka hradištějén és a Beraun menti Stradonitzben fordúltak elő, azt igazolják, hogy a falakat szálfákból alkották és kivűlről lesimított agyaggal tapasztották be. Az olyan lelt tárgyak, melyekből a viseletre következtethetnénk, bár egyébként nagyon sokféle tárgyakra találtak már, vajmi ritkák és egyedűl a véletlennek tulajdoníthatjuk, hogy itt-ott mégis gyengébb szerves anyagok is maradtak fenn. Azt, hogy birkabőrt és irhát használtak ruházatúl, mutatják a Budweis melletti Plaben (Plavo) sírhalmaiban talált ruhamaradványok, melyek bronz dudorokkal és bronz csövecskékkel megrakott birkairhából készűlt ruhából származnak, úgy szintén a Horaždovitzhoz közel fekvő Stralhoštitz (Sřelhoštice) melletti Skleňený Vrch sírhalmaiban talált irhamaradványok is. Durva fekete gyapjúszövetre akadtak a Marischau (Marišov) mellett levő Schulzenhügel hamvvedreiben; s bizonyára szintén gyapjúból készűlt a Smiřitznél talált egyik vederben volt durva vörös szövetmaradvány is. Hogy vászon nélkűl sem szűkölködtek már, bizonyítják az elbeteinitzi bronz tárgyakon és egyebütt talált hamvvedrek külső fenekén levő lenyomatok. A Moldva-menti Roztoknál fekvő Libšitz későbbi fémkorszakból származó soros sírjainak csontvázain fínomabb, értékes, ezüst szálakkal átszőtt szövetre is találtak. Használtak csinos bőröveket is; bronz szögecskékkel volt díszítve a német-brodi sírhalmokból származó öv; a milawčei sírhalmokból való pedig bőrdarabokból készűlt, melyeket bőr szíjacskákkal és bronz sodronynyal fontak át. Az a számos orsó és szövőszéksuly, meg az a háromféle dolgozó tű, a melyeket a Budweis melletti Plavnitzben találtak, s a melyek a morvaországi misskogeli (Leskoun), alsó-ausztriai és cyprusi efféle lelt tárgyakhoz hasonlítanak, nemcsak a fonásnak és szövésnek széltiben való elterjedéséről, de a szövésben való sokféle ügyességről is tanúskodnak. A plavnitzi lelet egyébként a Kelettel való összeköttetésre is mutat.
A mi ennek a korszaknak állatvilágát illeti, a bronz kézműveknek elterjedésével szaporodik a házi állatok maradványainak száma is, főként a házi szarvasmarha-fajoké. A fémkorszak állatvilágát mutatják be a Časlau melletti Hrádeken talált csontok, melyek még közel állanak az új kőkorhoz. A vadállatok közűl akadtak itten a barna medve, a mezei nyúl, a szarvas, őz, vaddisznó és valami ragadozó madár csontjaira; ezekhez sorozhatjuk még a rókának és bölénynek egyebütt talált maradványait is. A házi állatok közűl fölsorolhatunk egy nagyobb fajta vadászebet, a tőzegi ebet, a birkát, a kecskét, a szarvasmarhák közűl a primigenius fajt, a tőzegi tehénfajt, egy nagyobb, az előbbihez, s egy kisebb, az utóbbihoz inkább hasonlító középfajt, egy kisebb fajta lovat, a tőzegi disznót, a tyúkot és az alkalmasint már szelidített ludat; ezen kivűl még a hamurétegben előfordúló kutyafajnak és egy nagyobb fajta lónak másutt talált maradványait is. Egészben a Hrádeken 18 állatfajra akadtak, melyek közűl 6 a vad- és 12 a szelíd állatok közé tartozik. Mennél inkább közeledünk a fémkorszakon át a történelmi korhoz: annál inkább fogy a vadállatok maradványainak száma a házi állatokéhoz képest, egyúttal azonban gyérűl a szelíd állatok csontjainak száma is, a mi a mellett bizonyít, hogy a lakosság inkább a növényevésre adta magát.
Bronzkor: régibb bronz tárgyak Krendorfból, Frauenbergben a herczeg Schwarzenberg-féle múzeumban.
Charlemont Húgótól
Az e korszakból való emberi koponyák eleintén még többnyire hosszúkások, a korszak vége felé már a közép- és kurtakoponyák a gyakoriabbak.
A kézi művek tárgyalásánál a fémkorszaknak mostanában szokásos, bronz- és vaskorszakra, emennek ismét hallstatti és La Tčne-időre való fölosztását követjük. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy valamint az, vajon egyes lelő helyek még az új kőkorszakba, vagy már a fémkorszakba osztandók-e, néha el nem dönthető, úgy az sem mindig lehetséges, hogy egy és ugyanazon lelő helynek összetartozó lelt tárgyait, néha még ugyanazon sírbeli tárgyakat is az említett kulturfokozatok egyikébe, vagy másikába sorozzuk, annyiféle közöttük az átmenet és az érintkezési pont.
Bronzkorszak. A régibb bronzok Csehországban meglehetősen elterjedtek. Az új kőkorból a fémkorba való átmenetet mutat a Lobositz melletti čižkovitzi temetkező hely guggoltan oldalt fekvő csontvázaival (Seitenhocker), melyek mellett kőeszközöket, új kőkorbeli módon díszített agyagedényeket, átfúrt fogakat és nagyon gyér, egyszerű bronz ékességet találtak; ezek mindjárt a Předbój, Velká Ves, Přerov melletti, továbbá a Lobositz vasúti állomás mellett levő új kőkorbeli temetők guggoltan oldalt fekve eltemetett népségének művelődéséhez sorakoznak, mely népségnek ezen sírjaiban még bronzokra nem találnak: nyomban a čižkovitzi sírok után sorozhatók a Roztok melletti unětitzi sírok a bennök talált csonteszközökkel, átfúrt fogakkal, bronzból készűlt tőrökkel, árakkal, füles tűkkel, fülönfüggőkkel és karpereczekkel, továbbá gazdag borostyánkő és arany ékszereikkel; ezután következnek a brandeisi meg a Prágán alúl fekvő zlonitzi sírok, szintén guggoltan oldalt fektetett csontvázaikkal, melyek mellett gazdag bronz, arany és borostyánkő tárgyakra találtak, továbbá a Kralup melletti zvoleňovesi, a přemyšlenii, stb. hasonló sírok, szintén ilyen gazdag tárgyaikkal. A guggolva oldalt temetkezés Csehországban az új kőkortól a bronzkorszak végéig való időn át tartott; erre következett a guggolva ülő helyzetben való temetkezés egészen a La Tčne-időig; mindegyiknek megvannak a bronzkorban a maguk hasonló jellegzetes tárgyai, melyek ugyanazon művelődési fokra vallanak. Ide tartoznak a Schlan melletti ledeci csontváz-sírok is. A bronzkorszakban a temetkezési mód részben változik és gyakran akadnak a hullaégetés nyomaira is.
A régi bronzok jellegzetes példái az alsó Eger mentén fekvő Krendorfban (Křtěno) tömegesen lelt tárgyak. Állanak pedig ezek 540 darab kicsiny, egymáshoz egészen hasonló karikából, 37 nagyobb tárgyból, melyek között négy nagyon viseltes, tíz törött és egy foltozott darab is van; végűl egy bronz lepénytöredék is van köztük. Az egész becses tárgycsoport nyilván valami ötvöskalmár, vagy „marchand fondeur” tulajdona lehetett, kiről ma meg nem állapítható, délről vagy éjszakról kerűlt-e ide. Mindenesetre régibb eredetűek ezek a tárgyak a Kr. előtti első évezrednél, s némileg hasonlítanak a poseni Czernikau melletti Flothban találtakhoz, ezek viszont euböai lelt tárgyakhoz hasonlók. A krendorfi bronzok között van négy nagy, belékarczolt zig-zeg díszítéssel czifrázott hajtekercs, vannak továbbá egymásra hajlított végű egyszerű karpereczek, milyenek Olaszország etrusk sírjaiban fordúlnak elő; nyitott karikák, melyek közűl a kisebbeket lábra való gyűrűknek, a nagyobbakat nyakpereczeknek tarthatni; van köztük két zárt, tömör karika is; a nagyobbnak az átmérője 21.4 centiméter, vastagsága pedig 1.5 centiméter; összeütve tiszta hangokat adnak, s így talán csengő karikáknak mondhatók. Három zárt, tömör karikának az átmérője 14.5 centiméter és vastagsága 1.8 centiméter, s egyik oldalukon művészileg vannak díszítve; egészen hasonlókat találtak Rymaněban is. a fegyverek és szerszámok közűl van ebben a csoportban három, füllel ellátott tokos véső, melynek köpűje nem zárt, hanem behajtott karimájú, (hasonlót találtak Žižkovban is) és három kis sarló, melyek nagyon használtak és teljesen alkalmatosak a gabona kalászainak learatására. (Ilyeneket találtak az Elbe menti Maškovitzban és Jilovében is; más formájúak ismét gyakoriak Csehország éjszaki és déli részében, így az Elbe-parti Kostelecben, Chudenitzben (Klattaun felűl), a Protivin melletti Skalban, stb.) Egy zablának két felerésze s más hasonló csehországi lelt tárgyak, továbbá egy 13.3 centiméter széles és 9.4 centiméter magas, födeles, golyó- és gyöngysor-díszítéssel ékesített, vert művű csésze; ehhez hasonló van a stuttgarti múzeumban is. Az öntött, oldalt lapos kis karikákat csereeszközöknek (karikapénzeknek) tarthatni, melyeknek használata Egyiptomba nyúlik vissza; de föltaláljuk azokat a görögöknél és nyomaikra akadhatunk a svájczi czölöpépítményekben, Francziaországnak és Skandinaviának őskori lelőhelyein és egyebütt is. Ugyanez a jelentősége lehetett annak a tizennégy kis arany karikának is (arany karikapénz), melyet Gross-Otschehau (Očihov) mellett találtak. Nem hagyhatjuk említés nélkűl, hogy a krendorfi tömeges leletben díszített karpereczekre és ruhatűkre nem találtuk, jóllehet effélék sírokban és hradištěkon igen gyakran fordúlnak elő.
Hallstatti kor: bronz fegyverek, szerszámok és ékszerek, öntőformák, stb.
Charlemont Húgótól
Csehország egyéb bronz tárgyai közűl megemlítjük még a kardokat, melyek egy darabból vannak s egyközűleg futó kettős élük és széles markolati lapjuk van; ilyent találtak tokos vésőkkel és sarlókkal együtt Maškovitzban, s ez hasonló a Mykenäben lelt kardokhoz; a Blovitz melletti Hladomři sírhalmaiban talált bronz kardot is itt említhetjük meg, bár e sírok többi tárgya már a hallstatti művelődési korszakba tartozik. Ebbe a korszakba szokták beosztani azokat a kardokat is, melyeknek öntött kerek markolatjuk van, hasonló a magyar kardokéhoz; ilyen a roztoki (?), stodulky (Schmichov kerület), pasekyi (Pisek kerület), slatinai (Welwarn kerület) és az Elbében Melniknél talált kard is, melyek közűl azonban csak a négy első tartozik az igazi bronzkorba, az utóbbi ép úgy, mint a nahořani s egyéb hasonló, kanyarított élű kardok bizonyára már a hallstatti korból valók. A milaveči érdekes kard összekötő kapocs a bronzkori és hallstatti műveltség között. Tőrök, markolatlap nélkűl, gyakran voltak a sírhalmokban, így Unětitzben, Roztokban, Doubravában (Čáslau kerület), Leitmeritz, Lobositz, Lochovitz, Unter-Kšel, Böhmisch-Brod, Hladomři, Elbeteinitz, Pisek, Křtenovo, a Moldauthein melletti Kostelec, a Provitin közelében levő Gross-Pisečna, a Frauenberggel szomszédos Munice, stb. mellett. Karimátlan, pusztán oldalukon szegélyes lapos vésőket (Paalstäbe) a Leitmeritz melletti Sobenitzben (Soběnice) találtak 28 darabot egy fazékban, továbbá Maškovitzben, a Budweis melletti Plavnitzben és egyebütt is elszórtan.
Hallstatti és La Tčne-kor: bronz áldozó szekér, kardok, edények, fibulák, karpereczek, stb.
Charlemont Húgótól
Ennek a kornak agyagedényei többnyire graphittal vannak mázolva s alakjukra és díszítésükre nézve igen különbözők. Vajon az olyan holdsarló, vagy szarv módjára fölkunkorított fülű agyagedények, minők a Řivnáčon, a Šárka és Zámky hradistěin, Rostok és Želenitz mellett ritkaságképen, Olaszország terramareiban azonban igen nagy számmal kerűltek elő, Csehországban még az új kőkorszakba, vagy már a fémkorszakba tartoznak-e, el nem dönthető; a řivnáčit illetőleg emez látszik valóbbszínűnek.
Vaskorszak. A vasnak, mint a bronzzal együttesen kézművek alkotására használt anyagnak ezeken a tájakon való feltűnésével kezdődik a vaskorszak, melyet közönségesen hallstatti és La Tčne-korra osztanak föl.
a) Hallstatti kor. Ha Csehországnak összes lelt tárgyait áttekintjük, ezt a kort illetőleg sem találunk hirtelen ugrásra, hanem a tárgyak csak lassanként váltják föl egymást. Ezen kornak egyes, legrégibb lelőhelyein még vas tárgyakra sem akadunk, mindamellett az ott talált bronz-eszközök készítés módjukra nézve már annyira hasonlítanak a hallstatti műveltség készítményeihez, hogy azokat, ha már egyáltalán időbeosztást kell tennünk, emezek közé kell soroznunk. Figyelmen kivűl hagyva azt a nyilván még bronzkorbeli tömeges leletet, melyre a Taus (Domažlice) melletti Okrouhlik erdőben akadtak, s a mely sarlókból, nyílt karpereczekből, nyílhegyekből és csákányokból áll, mint fontosat, kiváltképen a Taus melletti Milaveč sírhalmának tartalmát említjük föl azért, mert abban régi bronzokon, egy kardon, továbbá szépen formált és díszített agyagedényeken kivűl egy áldozó kocsit s egyéb bronzedényeket is találtak, melyek bizonyára már a hallstatti korba sorozandók. Az áldozó kocsi négy, négyküllőjű kereken áll; rúdja nincsen, s középütt fölfelé hajlított tengelyeken égett testhamuval telve volt bronzedényt tart, melynek pereme hármas sorjában apró kivert dudorokkal van ékesítve. Hasonló szekerkéket találtak a Mura mellett Stájerországban, Mecklenburgban és Schonen szigetén is. Ide tartozik a dobrái (Unhošt) bronzkorbeli és hallstatti maradványokkal telt sírhalomcsoport is. Érdekesek azok a bronzbádogból vert, nagy, üres, nyitott karikák is, a milyet kettőt egy Rovna (Strakonitz) melletti sírban emberi koponyára téve találtak; az alsónak szélessége 22.5 és magassága 6.5 centiméter, a felső 18.5 centiméter széles és 8 centiméter magas; hasonló karikákra találtak még a Budweis melletti Plaben (Plavo) és a Horaždovitzhoz közel eső Stralhoštitz melletti „Skleňenř Vrch” sírhalmaiban is. A Melniken alúli Brozánky mellett föltárt sírokból említésre méltó egy óriási fibula, melynek tűje 46 centiméter hosszú, kengyelét pedig egy 23 centiméter hosszú s mindkét végén lapos dróttekercsben végződő pajzs képezi; hasonló, bár kisebb fibulákra a borowitzi sírokban is akadtak. Egy óriási, másfél kilogamm sulyú, tekercses fibulát (kettős tekercs), melynek 43 centiméter hosszú tűje és két, egyenként 17 centiméter széles tekercse egészben 9 méter hosszú drótból van csavarva, a Pardubitz melletti Čepy tömegesen talált tárgyai közt volt. Kisebb, szintén kettős tekercsű fibulákat találtak a Klabava menti Dejšina sírhalmaiban is. Általában ebben a völgyben sok a hallstatti korból való lelet; így a horomyslici és az ejpovici, hol egyebek között egy díszített hosszú tőr, üres nyitott karpereczek, egy gazdagon vert művű, hattyúkat és napokat ábrázoló díszítéssel ékített bronz-serleg, kirakott zománcz-gyöngyök, vas kardok is kerűltek elő. Üres, belé karczolt díszítéssel ellátott széles karpántokat és vas fegyvereket találtak a Protivin melletti Bor erdőben és egyebütt is; egy 95 centiméter hosszú bronztűre akadtak a Plešivecen. Bronzból való, hüvelyes nyilhegyek Csehországnak úgy éjszaki részében (Elbeteinitz, stb.), mint a déliben (Čichtitz, stb.), azután urna-sírokban (Vokovitz, stb.) sem épen ritkák. Igen érdekes a Klattau melletti Husín hallstatti tárgyakban annyira gazdag temetőjének egyik bronz fibulája is. A bronz kardok közűl az Elbében Melniknél talált, sáslevél alakú pengéjű és külön öntött díszes markolatú, szépen megmaradt kardon kivűl ide sorozhatjuk még a Nahořanban találtat s az ehhez hasonlókat is; az újabb hallstatti korhoz tartozhatnak azok a lapos markolatú és a markolat alatt kanyarított élű kardok, a milyenekre Roztokban és Zvoleňovesben akadtak.
A többi, ide sorozható leletek közűl megemlítjük még a Raudnitz mellett Dušnikyben talált tárgyakat; ezek egy háromlábú, belűl ezüstözött bronz edény hamvakkal; vas fegyverek, bronz-, ezüst- és arany ékszerek; ide tartozik a citolibi lelet, a hol egy csontváz mellett vaskardot hüvelyével együtt, egy lándzsahegyet, vasfibulát, hosszú görbe kést és nyitott bronz karpereczeket találtak; ide sorozzuk még a Radnic patak menti Břasy hegy bronz- és vastárgyakban gazdag sírhalmait; az Uslava parti Štáhlau (Štáhlavy) gazdag lelőhelyeit, a Bischofteinitz melletti Podražnitz, a Hostau melletti Miřkovitz, a Mirovitz melletti Skovřetitz, a Klattau melletti Lučic, a Pisek melletti Neuhof (Nové dvory) és a Markovec mező lelőhelyeit bronz- és vastárgyaikkal; a putimi két sírhalmot, melyekben számos arany-, bronz- és vastárgyakra akadtak; a Beraun melletti Korno, a Rokycan melletti Břasy magaslat lelőhelyeit, a két utóbbiban kardhüvely-végekkel, stb.
Csehország itt-ott nagyon terjedelmes síkföldi urnatemetőinek, milyenek a Leitmeritz melletti libochovani, a švijani, plaňani, horinevesi, trebichovitzi, drazkovitzi, Pardubitz melletti rositzi, reditzi, stb., az imént tárgyalt korszakok egyikébe való beosztása egyre nehezebbé válik. Egyesek ezek közűl – úgy látszik – még az új kőkorból valók; mások a bronz- vagy hallstatti korszakba tartoznak; van olyan is, minő a libochovani, a mely bizonyosan már a La Tčne-korból származik; a Dobrichov melletti Trebickának legnagyobbszerű és leletekben is leggazdagabb temetője pedig éppen Kr. u. III., vagy IV. századból való. A régibb urnatemetők alkalmasint a népesség szegényebb részétől származnak, s azt is bizonyítják, hogy legalább ez a része a lakosságnak az országban állandóan meg volt telepedve.
b) La Tčne-korszak. Ezen az időszakon át bronzékszerek mellett már főképen a vasat használták, kivált fegyverek és eszközök készítésére; az ide tartozó lelőhelyek Csehországban nagy számúak. Ebben a korban a hullatemetés ismét elterjedtebbé vált. A La Tčne művelődés hatása Csehországban félreismerhetetlen, gyakran mégis jogosúlatlanúl sok olyan leletet is abba soroznak, a milyenek eredeti külföldi La Tčne lelőhelyeken egyáltalán nem találhatók. Jellegzetesen képviselik ezt az időszakot, melyet ezért Csehországot illetően duxi időszaknak nevezhetnénk, a Duxban (Duchov) tömegesen talált tárgyak, továbbá a Böhmisch-Brod melletti Ober-Kselben, a Lobositz melletti Soluvicban és Neu-Bydzovban lelt soros sírok, kivált pedig a Beraun menti, stradonitzi hradisten talált gazdag sírok.
Sulovitztól nyogatra aránylag kis területen nemcsak új kő- és bronzkorbeli lelt tárgyakra, de a puszta földbe, minden foglalat nélkűl fektetett csontvázak öt sorjában ásott egyszerű sírjaira is akadtak, melyekben számos tárgy volt; így nayak-, kar- és lábpereczek, gyűrűk, jellemző korai La Tčne-kapcsok, mind bronzból; aztán vaskések, egy vasövnek az ízei, végűl borostyánkő-, üveggyöngyök, meg lignit-gyűrűk. A karpereczek azért tanúlságosak, mert bár legtöbbjüknek ezt a kort jellemző formájuk van; egyesek egymásra hajlott, vagy kissé vastagodó végeikkel még a régi, egyszerű formákat mutatják, úgy, hogy a karpereczeknél egész fejlődési sorozatot láthatunk, a legegyszerűbb kimunkálásútól a legtökéletesebbig. Az ober-kšeli sírok gazdag tartalma többnyire bronz készítményekből állott: egy, kisebb és nagyobb szemekből összefűzött övláncz, továbbá fibulák, csigaszerű, vagy egyszerű dudorokkal bíró és üres félgömbökből öszeállított karpereczek, milyeneket Neu-Bydžov, Juliska, Libochovitz, Moraves (Moravěves), Nymburg, Peruc, Přemyšleni, stb. sírjaiban is találtak, végre még keskeny horgos vaskardok és vaslándzsahegyek is kerűltek elő ugyanott, Premysleniből különösen megemlíthetünk egy könyökre járó fibulát emberi és lóéhoz hasonló fejjel díszítve. A duxi óriási forrás nagy lelőhelyén egy bronzüstben néhány száz bronz fibulát, karpereczet és gyűrűt, továbbá egy kopott tőrt találtak. A Beraun menti Stradonitz hradištějének nagy és állandó telepítvénye több mint 88.700 négyszögméternyi téren terűlt el, s úgy látszik, még az új kőkorba visszanyúlik; mindamellett leginkább késő La Tčne-kori tárgyakat tartalmazott, ezenkivűl néhány régebbi korból való tárgyait és csekély maradványait a Kr. előtti utolsó félszázadi római kornak. Egy másik hasonló, bár kisebb telepítvényre akadtak a Laun melletti Stradonitzben is. A Klabavka mentén fekvő Kyšitz sírhalmaiban talált vaskard sajátszerű bronz markolatával hallstatti formákhoz hasonlít ugyan, s oda is kellene beosztani, csakhogy az ugyanott talált keresztmarkolatú és gombos vaskard (Szent Wenzel kard), milyenek a VII. századtól a IX. századig voltak használatban, úgy szintén egy arczlárvás bronzfibula még a La Tčne kornál is sokkal újabb időszakba tartoznak. Általában a Klabavka mentén levő sírhalmok jellegzetes hallstatti és a La Tčne-kori tárgyakon kivűl újabbakat is tartalmaznak. Ezen időszaknak egyéb lelőhelyei közűl megemlíthetjük még a zaběhlitzi csontváz-sírokat szép fibuláikkal, kar- és nyakpereczeikkel; a Teplitz melletti Hühnerberget, Liebshausent (Libčeves), Fünfhundent (Pětipsy) az Eger mentén (Trajannak egy ezüst érmével), Deutsch-Trebetitschet (csigás dudorú korongokkal), a Raudnitz melletti Židovitzet gazdag tárgyaival, a Mies menti Podmoklt (arany pénzekkel, arany gyűrűvel, fibulákkal, stb.), Zičint, az Elbe-parti Aussigot, stb.
Ezen időszak agyagművessége Csehországban a fazekas-korongnak olykori használatát és egyes, talán délről származó formákat mutat, e mellett azonban folytonos fejlődve a régi, szabad kézzel idomított edények is előfordúlnak még egészen a Kr. utáni VII. századig. A duxi sírokban lelt tárgyak e vegyes agyagipari formákra mutatnak példákat, melyek ismét egyben-másban a Beraun menti Stradonitz hradištějének edényeihez is hasonlítanak. Ebben az időben kezdik készíteni azokat a stradonitziekhez hasonló, graphittal bőségesen kevert agyagból gyúrt, karimás széleiken gyakran írásjegyekkel ellátott, fületlen, többnyire vastag falú edényeket is. Ezek a formák a római hatás kezdete után is sokáig fenmaradnak a Dunán túl fekvő országokban (mely hatás különösen a vörösre festett agyagedényeken látható), így Vinařitzben, Netolitzben, stb., s az edény nyaka körűl benyomott fölírataikkal még a középkorban is sokáig megvannak.
c) Átmeneti korszak. Abba az átmeneti időszakba, mely a La Tčne-korszakra következik és a Premyslidák fölléptéig tart, mindenekelőtt a Saaz melletti Horovitz gazdag leletei tartoznak La Tčne-kori formáikkal és római bogláraikkal (phalerä). A római művelődés hatását általában már a korábbi La Tčne-korszakon át is észrevehetni Csehországban; utóbb pedig, az elszórtan előfordúló római érmeket (így különösen a közép Elbe vidékéről) és sírokban talált egyes bronzműveket nem is tekintve, eléggé világosan mutatkozik. Így példáúl egy, a Libaň melletti Zlivben talált, kőlapokkal szegélyezett sírban, melyben a következő tárgyakat lelték: egy három darabból (fenék, oldalfal és mozgatható fül) készített edényt, egy tálat, egy fazekat, egy füles, arczlárvákkal díszített csinos korsót, egy serpenyőnyelet, melyen latin fölírat van, továbbá hosszú, keskeny csatokat, mind bronzból; ezeken kivűl két ezüst és egy bronz fibulát, úgy nevezett vend fibulát meg két kést, melyek közűl egyiknek nyele is van. Ez a lelet a római császárok idejébe, a Kr. utáni I. századtól a III. századig terjedő időbe, tartozhatik. Nem messzire ettől a helytől, Psinitz község mellett, Antoninus Pius ezüst érmét találták, a Bilin melletti Křemuschtól keletre fekvő Liessnitzben és a piseki hradištěn pedig a zlivihez hasonló, füles és arczlárvákkal díszített bronz korsót, Holubitz mellett (Roztok kerület) és a Melniken felűli Obřiství környékén szintén hasonló római bronzedényeket találtak.
Az Elbe-parti Vrutice Kropáčová csontváz-sírjában találtak római, íjformájú bronz fibulákat és hosszú, a zlivihez hasonló bronz csatokat, továbbá egy, fehér fémből öntött és a lisnitzihez hasonló serpenyőt, melynek nyelét hattyúk díszítik; ugyanezen latin fölírat is van. Ide sorozhatjuk még a következőket: az Elbeteinitzhez közel fekvő Ižovitzi hradiště íjformájú kapcsát és bronz edényét; az Eger-parti Radovesitzban lelt római bronzedényeket, kapcsokat és vagy fegyvereket; a Přibram melletti Všeboh-hegyen Hadrianus császár érmével talált csontvázát; a Prága melletti Vysočanban talált ezüst és vas kapcsokat, vas késeket, stb.
Ide tartozik a Dobřičkov melletti Třebická már említett urna-temetője is számos hamvvedrével, (köztük egyen meanderdíszítés van), íjformájú fibuláival, keleti eredetű nyakékszereivel, hajtűivel, vas lándzsahegyeivel, kardjaival, késeivel stb.
Sokkal újabbak, s bizonyára nem idősebbek a Kr. utáni V. századnál, de részben talán a VII. századba nyúlnak a schlani kerületben, Vinařitzban talált csontváz-sírok. Ezekben, két aranyozott ezüstből való, összetett, végükön talp nélkűli, lapos, dűlt négyszögformájú fibulát, két öntött ezüst- és egy vasfibulát, a mely másutt talált, úgy nevezett merovingi, tárgyakhoz hasonlít, két egyszerű kerek bronz csatot, továbbá szabad kézzel alakított és La Tčne alakokra mutató, bámúlatosan csinos agyagedényeket, korsókat, vázákat és végre két római jellegű üvegtálat leltek. Az úgy nevezett merovingi typust (Magyarországban a népvándorlási kor típusának nevezik) mutatják azok a lelt tárgyak is, melyekre legújabban a Prága melletti Podbabának mellékletekben gazdag csontváz sírjaiban, úgy szintén a liebeni (Libeň) sírokban akadtak. A vinaritzi lelt tárgyakkal rokonságban vannak, de mégis sokkal újabb korból valók egy magános csontváz-sírnak a mellékletei, melyek a Jungferteinitz melletti Úherceből, – egy, a XI. században sűrű népességű és szőlőkben gazdag vidékről – származnak. A csontváz mellén két üveg- s egy borostyánkő-korall, és két nagy aranyozott ezüst fibula, nyakán pedig értékes aranyékesség volt, mely vert aranybádogból készített kerek, három- és négyszögű, dudorokkal és zsinórdíszítéssel ékesített amulettekből állott; találtak itten továbbá két ezüst csatot, két S-alakú díszítő tagot, a feje mögött pedig a vinařicihez hasonló, csakhogy tökéletesebb agyagedényt is. Hasonló tárgyakra találtak a Budapest melletti bakodi pusztán és ilyen ezüst fibulákat lelnek még az éjszaki tenger partjain is. Hogy ez a lelet valamivel újabbkori a vinařicinél, kitűnik abból, hogy az egyik ezüstcsat alakra és díszítésére nézve a schüttenhofeni, S-alakú fülbevalókat tartalmazott csontváz-síroknak kissé tökéletesebb bronzcsatjához hasonlít, mely a XI. század második feléből származik; talán a Kr. utáni VII., vagy VIII. századból valónak tarthatjuk ép úgy, mint a Laun közelében Pátekben talált csontváz-sírban volt, ezüsttel borított korongos fibulákat is. A žalovi, arany és ezüst fülbevalós koponyák bizonyára valamivel régiebbek; viszont újabbak a Levý Hradec hradiště-leletei; a Duxtól keletre Želenkyben (Schellenken) talált csontváz-sír gazdag arany ékszere bizonyára már a X. vagy XI. századból való.
Általában az átmeneti időszak alatt főképen az úgy nevezett népvándorlás miatt és a nyugatrómai birodalom letűnte következtében nemcsak ezen országnak dél és kelet felé volt kereskedelmi összeköttetése, hanem a belföldi gazdagabb ipar is hanyatlott; szegénység következett; a sírok gazdagabb mellékletei ritkábbakká válnak s többnyire csak egyszerű belföldi munkára akadnak bennök, vagy egyáltalán nincsenek is fémtárgyak a sírokban. Név szerint a bronz és ezüst halántékgyűrűk azok, – egyik, vagy mindkét végűkön S-alakra hajlítva, – melyekre többnyire fazekas-korongon készűlt és hullám díszítésű (földvár-typus) edényekkel együtt soros sírokban, urnasírokban és a hradištěken találhatni, és a melyeknek használata a XI. századig tartott. Egyébként az S-alakú díszítést már a La Tčne-kor bronz és arany tárgyain is (a Saaz melletti Oblatból való aranygyűrű) gyakran találni; az agyagedények hullámvonalas díszítése szintén előfordúl már a római korból való edényeken is, így név szerint Alsó-Ausztriában. Azok közűl a helyek közűl, a hol, – többnyire soros sírokban, – S-alakú halánték-gyűrűkre találtak, megemlítjük a következőket: Zakolan, Otmyky, Levý Hradec, Dašice, Kladno, Panenská, A Časlau melletti Hrádek, a prágai Hrádek (Neustadt), Liteň, Ottowitz, (Rakonitz), Hradsko (Melni kerület), Libčitz (Smichov kerület), Mněnan (Beraun kerület), Leitmeritz, Stodulky (Smichov kerület), a libici czukorgyár, Velin, Řepov, Schüttenhofen (Sušice), Křeštovitz, a Bischofteinitz melletti Schitarschen (Štitary), stb., továbbá a netolitzi, Libějic melletti Lomec, Pardubitz melletti kunětická horai, stb., urnasírokban is találtak ilyenekre. Ennek a kornak agyagból rakott sírhalmai közé, melyekben fémtárgyak egyáltalán nem, egyéb tárgyak is csak gyéren fordúltak elő, tartoznak a Netolitz melletti Střibrný Vrch, a Budweis melletti Plavnice, Veseli, a Frauenberg melletti Obora, az Ostrolov Oujezd, stb., sírhalmai.
Hradiště. (Földvárak). Mint más országokban, Csehországban is számos, történelem előtti korból származó védelmi műre és erődítésre találunk; ezek fatorlaszok, hosszú sánczok, várhelyek, erősségek, őrhelyek és egyéb erődítmények. Különös fontossággal birnak az egész Csehországban, továbbá Morva- és Lengyelországban, úgy szintén Felső-Magyarországon s ettől tovább is keletre elterjedt hradištěk vagyis földvárak. Csehországban több mint 150 ilyen ismeretes, valósággal azonban bizonyára még egyszer ennyi is van. Nevök: „Hradiště, Gardiště, Gorodyszcze, Grodzisko”, a hrad, grad (vár) szóból származik, ez pedig összefügg a „hraditi” = elsánczolni, bekeríteni szóval. Olykor igen nagy a kiterjedésük (Stradonitz) és vagy elsánczolt telepítvények, vagy pusztán veszély idejére való menedékhelyek voltak. Magános hegytetőkön, de a síkon is, többnyire két folyóvíz összetorkolásánál, vagy folyamkanyarodásokban találunk ilyenekre. Ezek az elszigetelt helyeken levő erődítések egy, vagy több, három, sőt négy, néhol még mostan is több méternyi magas sánczczal vannak körűlkerítve; a hol meredek szakadás is volt, a mely természetes oltalmat adott, sánczokat csak a könnyen megközelíthető oldalakon húztak. Olykor árkokat is vontak a sánczok közé, mely utóbbiak kőből, agyagból, vagy mind a kettőből alkotvák; az agyag néhol ki is van helyenként égetve. Némelyik, kőből és homokból rakott sánczot tűzzel salakká változtattak; ezek az úgy nevezett üvegvárak (spečené valy), a milyenek másutt is előfordúlnak. A rétegekbe összehordott követ és homokot gyakran mesterséges széntűzzel többször egymásután is salakká változtatták, mi által a sáncz még jobban megszilárdúlt. Ilyen salaksánczokra találnak a Katovická horán és a Strakonitz melletti hradištěn, Bukovec mellett, Vladařon, a hostimi hradištěn, a litoradlitzi hradon, a domanitzi hradecen, a Kaaden melletti várhegyen, stb.
A Bischofteinitzczal szomszédos Štitary melletti St. Lorenzen földvára.
Charlemont Húgótól
A legrégibb földvárak készítésének ideje az első fémkorszakba nyúlik vissza, mikor is azokat gyakran új kő-kori telepítvényeken alkották; némelyikök még a történelmi kor kezdetén is lakott volt, mint ezt ezen földvárak legtöbbjének felső rétegeiben talált, hullámdíszítésű (földvár-typus) agyagedények bizonyítják. Úgy látszik, ezen erősségek közűl sok a közép-európai mozgalmak és vándorlások idejében létesűlhetett, a mikor a nagy körűlsánczolásokra mind inkább szükség volt. Mikor ismét némi nyugalom következett be, ez a szükség megszünt, s így helyettük, kivált a Přremyslidák idejében, inkább számos kisebb vár létesűlt. Az ilyenek neve Hradec (Gradec Gratzen), Hrádek, továbbá Tyn, Týnec, Týniště (Tein, Teinitz), a mi a „týniti”, vagy „körűlkeríteni” szóval függ össze, végre a Dvór (udvar) és Tvrz (erősség). Ezek többnyire önálló lakóhelyek voltak, melyeket az ország előkelői (zemané) saját használatukra alkottak. Egyeseknek ezek közűl bekerített külső vára (podhradí) is volt; a Schwarzenbergek Frauenberg (Hluboká) nevű vára alatt levő városkát ma is „Podhrad”-nak hívják; ilyen várak még Budeč, Levý Hradec, Žernosek, Libitz, stb. Építettek azonban még ebben a korban is magaslatokon kisebb, egy-egy egész törzs közös oltalmazására szolgáló menedékhelyeket is, melyek közűl egyeseknél, miként a leletek teljes hiánya bizonyítja, soha sem is kerűlt sor arra, hogy használtassanak; számuk nem is épen csekély; gyakran az áldozati helyekűl szolgáló berkeket (háj) is bekerítették. Ezeknek az erősségeknek legkisebbjeit, melyek folyammenti régi közlekedési útak mellett feküsznek, milyen példáúl a Frauenberg melletti Baba, őrhelyeknek (straž) kell tartanunk. Az említett lakott földvárak közűl többről a történelmi időből is vannak még tudósításaink, ilyenek Libušin, Budeč, Libitz, Dřevič, Levý Hradec, stb. Jellemző, hogy ezen erősített helyek legtöbbjének, ide véve a legrégebbieket is, közös „hradište”, „hrad”, „hradec”, stb. elnevezésük mai napig fenmaradt, jóllehet a népnek ma már sejtelme sincsen e nevek és helyek jelentőségéről.
Népesség. A mi Csehország történelmet megelőző korának néprajzi ismeretét illeti, a koponyavizsgáló kutatások ebben a tekintetben, – bármilyen fontosak is azok egyébként, – cserben hagynak bennünket. Már az új kőkorban is az általánosabb hosszas koponyák mellett a kurta-koponyákhoz közelítő közép-koponyákra is akadtak; a bronzkorból és hallstatti korból fenmaradt kevés koponya szintén leginkább hosszas, a La Tčne-korban pedig már közép- és kurta-koponyák a számosabbak. Ezután a közép-koponyák mellett a kurta-koponyák száma egyre növekszik, úgy, hogy a XII. századig a megvizsgált koponyák közűl már csak 20 százalékot tesznek a hosszas koponyák. Erre ismét a nélkűl, hogy kurtafejű emberek bevándorlásáról beszélhetnénk, a kurta-koponyák száma napjainkig állandóan gyarapszik. Haosnló jelenségre találunk más országokban is. Nem marad tehát más hátra, mint ebben a kérdésben a történelmi adatokhoz folyamodnunk, ezek pedig Csehország őstörténetére nézve nemcsak nagyon gyérek és gyakran vitásak, hanem mondai természetűek is. A történelmi tudósítások Csehország legrégibb lakóiúl a bójokat említik, kiktől az ország német neve („Böhmen”) is származik, s kiknek bevándorlását a Kr. előtti 400. évre tehetjük. A bójok után a markomannokat és quádokat említik. E szerint Csehországban a korai La Tčne-korszaki lelt tárgyakat a bójoknak, a késői La Tčne-kor tárgyait pedig a markomannoknak kellene tulajdonítanunk. A hallstatti és a bronz-kor, meg az új kő-kor népessége felől, mely utóbbit sokan áriaiknak szokták tartani, néprajzi tekintetben semmi bizonyosat sem tudunk.
Habár a történelem előtti korszakra vonatkozó kutatások manapság sok fontos kérdésre nézve még határozatlanok is: annál élénkebb Csehországban az a törekvés, hogy ezen kérdéseknek megfejtését előbbre vigyék, még pedig mindenek előtt terjedelmes ásatás és a praehistorikus lelőhelyeknek, melyekben az ország olyan gazdag, lehetőleg részletes leírása által. Nem épen kevés azért azoknak az ide vágó közleményeknek a száma, melyek ezen szakasz befejezése óta megjelentek, s melyek közűl egyesek a vitás kérdések megítélésére új világosságot vetettek. Ezeknek a törekvéseknek az élén a csehországi múzeum-egyesűlet régészeti osztálya (Archaeologický sbor Musea kralovstvi českého) áll saját szaklapjával, melynek czíme „Památky archaeologické a mistopisné”; a történelem előtti korra vonatkozó kutatás terjesztésében és népszerűvé tételében a csehországi németek történelmi társúlata ép úgy közreműködik, mint a cseh régiségek barátjainak társasága (a „Společcnost přátel starožitnosti českých”) és a „Český lid” nevű szaklap is. Bizonyára segítségére lesz a történelem előtti kor tanúlmányozóinak a legutóbb megalakult cseh néprajzi társaság (Narodopísné společcnost česká) is. Az országos múzeumban gyűjtik össze s állítják föl az országos bizottság anyagi támogatása mellett Csehországnak történelem előtti korból való leleteit; számos városi és kerületi múzeum is buzgón kutat és gyűjtöget a maga vidékén. Ennyi szellemi erőnek a tevékenysége és ezen tudományos téren való összhangzatos közreműködése mellett bizonyára Csehország őskorának számos, még homályban levő része föl lesz deríthető. Előre mozdítólag és támogatólag hat végűl ebben a tekintetben a fiatal cseh tudományos akadémia is, a mely Ő felségének, a császárnak és királynak nevét viseli.
A Strakonitz melletti hradiště sánczának átvágása.
Charlemont Húgótól
