Bevezetés. Laube Gusztávtól, fordította Katona Lajos
Bevezetés.
Laube Gusztávtól, fordította Katona Lajos
Laube Gusztávtól, fordította Katona Lajos
Münster Sebestyén, a régi jó idők tisztes földleírója, „Cosmographey” czímű munkájában Európa szárazföldjét császári koronával fölékesített nőalaknak ábrázolja, mely jobb kezében ország-almáját (Szicziliát), baljában kardot és kormánypálczát tart. Jobb karja Olaszország, a bal pedig a Jüt félsziget. Ruháján hegylánczok a fodrok, a keble alatt pedig egy koszorú van: Csehország, Bohemia. Ha a holdnak hozzánk hasonlóan gondolkodó és szemlélő lakói vannak: talán csakugyan olyan alakban rémlik előttük Európa, mint a milyennek Münster képzelte, vagy a mint mi látjuk a holdon „Szent Dávid”-ot, s ez esetben Európa körvonalaiból megvilágított gyűrű, vagy koszorú alakjában domborodnak ki előttünk Csehország határhegyei, és lehet, hogy valami ráillő nevet is adtak neki. Ily élesen és határozottan rajzolódnak ki földrészünkön Csehország természetes határai, még pedig elképzelhetetlen idők óta. Legalább erre mutat az, hogy határhegysége legnagyobb részt azon ősrégi kristályos palakőzetekből épűlt föl, melyekről föl kell tennünk, hogy korábban megvoltak minden más, még a legrégibb kövűleteket magukban foglaló gneisz, csillámpala, ősagyagpala, stb. kőzeteknél is. Ezekből a nem kevésbbé régi kristályos tömegkőzetekkel kapcsolatos kőzetekből, gránitból és egyéb effélékből áll még ma is Csehország nagyobb déli fele és az a két határhegység, melyek éjszaknyugat és éjszakkelet felől egymás felé nyúló két kar gyanánt ölelik körűl az éjszaki országrész síkságát. De már abból a körűlményből is, hogy az ú. n. Hercyni hegytömeg, a melyhez Csehország nagy része tartozik, néhány mással, ú. m. a Fekete-erdővel és a Vogézekkel, továbbá Közép-Francziaország hegyrendszerével együtt egész Közép-Európa geologiai alakúlatának mintegy az alapvázáúl szolgál, – következik, hogy mily régi Csehország földjének ez az alaprétege. Természetes azonban, hogy ez őskori képét az országnak idők folytán számos változás érte, s hogy Csehország is mindazon átalakúlások útján nyerte lassanként mai alakját, a melyek az egész földfelűlet módosítása ősidők óta működnek. Így eredetileg az egész hegytömeg kristályos magva alighanem több egynemű részből állhatott, melyeknek befelé néző oldalai lassanként bemélyedtek, ezzel útat és módot adva Csehország közepén egy tengeröböl képződésének, a melyről a kőzetekben talált legrégibb élőlények nyomai tanúskodnak. Ekkortájt képződtek a pala-, grauwacke- és mészkőzetek, melyek Csehország belsejében a Prágán át ömlő Moldvától a Cseh-erdőig és a közép-csehországi gránithegységtől a Tepli-hegység délkelet felé kanyarodó szárnyáig terjedő nagy, kerűlékalakú medenczét betöltik. A szaktudomány e kőzeteket cambri és silur rétegeknek nevezi. Hosszú időn át semmi új képződés nem történt; végre aztán bekövetkezett a legfontosabb rétegsorok képződésének a kora, a kőszénrétegeké, melyek az ország tág és mély medenczéjében tenyésztett egykori rendkivűl dús növényzet maradványai, s a melyeknek ma a tartomány virágzó ipara és kereskedelme oly nagy részben köszönhető.
Ekkor teltek meg a schlan-rakonitzi, a pilseni, a radnitzi és a többi medenczék kincstárai, s a bölcs gondviselés arra is ügyelt, hogy e kincs, ha nem is teljesen, de legalább jó részében napjainkig megmaradjon, a mennyiben a szén-képződmény pala-, homokkő- és kőszéntelepei a dyas-képlet vörös homokkövei és agyagpalái takarták be. Ezek után ismét tetemes idő múltával következett az ország talajának újabb sűlyedése nyomában egy hatalmas rétegsor, t. i. az éjszak felől benyomúlt kréta-tenger lerakódása, a mely Csehország éjszaki felét elárasztotta s egykori itt létének nyomaiként a különféle mészköveket (Opuka, Pläni mész, stb.) hagyta hátra az Elbe és az alsó Moldava vidékén, nem különben az Érczhegység s az Iser-, meg az Óriáshegység közötti homokkő-hegyek alkotó kőzeteit.
Miután ez a tenger is visszahúzódott, azontúl Csehország már állandóan szárazföld maradt. Talaján most az előbbi kőszénkoréhoz hasonló folyamat ismétlődött, mely az Érczhegység mentén a lapos tenger-medenczében a barnaszén-rétegek képződésének volt szűlő oka. Azonban e becses lerakódások keletkezését erős vulkanikus kitörések kisérték, a melyekről az országszerte elszórt bazalt- és phonolith-kúpok, sőt az egész középhegység és a Duppaui hegyláncz is tanúskodnak.
Ezen, az ú. n. harmad-korba eső alakúlások befejeztével nyerte csak lassanként mai alakját Csehország. Magaslatait szakadatlanúl mossa az eső és söpri a szél, völgyeit folyóvizek vájkálják szüntelen. A mait megelőző geologiai korszakban, az ú. n. negyed-korban, midőn Csehországot erdők helyett még csupa füves legelő borította, e folyamat még jóval erősebb lehetett, mint napjainkban, a mikor legalább folyó vizek már az ember szolgálatába hajtvák az útjokat az ő akarata szabályozza. Ez is egyik oka annak, ha mai napság a talaj képe nagyjában már nem változik annyira, vagy minden esetre csak oly lassacskán, hogy átalakúlásait egy-egy rövid életű nemzedék alig veszi észre.
Ez rövid foglalatban Csehország földjének a története. A tartományt időtlen idők óta ért geologiai változások és átalakúlások végső eredményeképen ma az a szép tágas hegykatlan áll előttünk, a mely emberemlékezet óta ilyenűl ismeretes alakjában mindenkoron egy kiapadt tenger medrének tetszhetett, a nélkűl, hogy valaha az lett volna. Benn, az ország közepén szelíd hullámzatú dombvidék terül, mely a déli hegyfalak felé lassacskán és fokozatosan emelkedik, míg az éjszaki határhegység meredeken szökik föl a sík földből. A hegyekről aláömlő vízerek, a mint a síkságot elérik, elvesztik sebességüket és rohanó erejüket s lomhán folynak tova, nem igen változtatva többé medrüket, melyet ősrégen, jóval sebesebb folyásuk idején ástak maguknak. Csupán erdők árnyalta szülőhazájukban dolgoznak még ma is ősi erejükkel, melyet azonban szintén hatalmába kerített és szolgálatába hajtott ma már az ember. A sík földet az ország belsejében lévő folyamvidékek lapályos mentén a földmívelő szláv népesség foglalta el lakhelyéűl. A kereskedő és iparűző németség pedig a határhegységek hoszszában, a gyorsabban ömlő vizek partjain telepedett meg, hogy az igájába kényszerített víz hullámain szállítsa külföldre az ország termékeit s értük cserébe oly árúczikkeket juttasson honába, melyekre ennek szüksége van. Így jelölte ki már maga a föld alakúlata a két néptörzs mindegyikének a maga alkalmas lakhelyét, melyet uralkodó hajlamaitól vezetve birtokába vett.
