A Bihar-hegység. György Aladártól
A Bihar-hegység.
György Aladártól
György Aladártól
Szilágymegyén alúl Délkeleti Magyarországnak az Alfölddel érintkező nyugati szegélyén hatalmas bástya a Sebes- és Fehér-Körös folyók között emelkedő Bihar-hegység, melynek fő gerinczét a Sebes-Körös kelet-nyugati irányban töri keresztűl s ezzel az egész hegységet két részre osztja. Az éjszaki, vagyis a vlegyászai tömeget „Muntye” névvel is nevezik, s ez éjszakkeletről délnyugat felé vonúl. A déli rész a tulajdonképi Bihar-hegység, s ennek fő gerincze éjszaknyugatról délkeleti irányban húzódik. Belsejének nagyobb része vadon és néhol alig járható s kevéssé ismert hegyvilág.
A Bihar-hegységhez voltaképen odaszámíthatók a Szamos és Maros közötti összes hegyek, nevezetesen Éjszakon a Vlegyásza, a Réz-hegység, Meszes-hegység, Bükk-hegység, sőt az Érmellék dombvidéke is kapcsolatos vele, úgyszintén délen a Kódru-Móma és a Hegyes-Drócsa. Keletre a Kolozsvár–almási hegység, a Gyalui havasok és a nagy kiterjedésű erdélyi Érczhegység ugyanennek a hegyrendszernek folytatása. De a tulajdonképi Bihar-hegység csak a Sebes-Köröstől a Gajna csúcsáig elhúzódó hatalmas hegyláncz, mely mintegy 80 kilométer hosszúságú és körűlbelűl 3000–3500 négyszögkilométer terűletet foglal el. Legmagasabb csúcsai a Vlegyásza vagy Vigyázó (1838 méter), a Nagy-Bihar (azelőtt Kukurbéta, 1849 méter); a Bihar (1657 méter), a háromfejű Bocsásza (1792 méter), szomszédja Bricczi (1758 méter), a Kornu nunczilor (1693 méter) és a Kis-Kuburbeta (1769 méter). És ne kerűlje el figyelmünket a Királyhágó (582 méter), mely a Sebes-Körös bucsai, kelet-nyugati irányú részlete fölött, a folyó jobbpartján emelkedik az 557 méter magas Királytető mellett. A Bihar-hegység legtöbb csúcsa kerekded kúp, vagy épen szelid hajlású gömbölyded hát, melyek, mivel az erdő többnyire nem ér föl a hegység főgerinczéig, kitűnő havasi legelő helyek. A szurdokok és harántvölgyek a hegység oldalain többnyire mélyen bevágódva vonúlnak el s viszik a hegy vizeit a patakokba és folyókba.
Kristályos őspalák, gránitok és egyéb palaeozói tömegek alkotják a hegység zömét, azonban derekán és a délnyugati lejtőn nagy terjedelmű diasz-, triasz- és jura-mészkövek, palák és homokkövek telepednek, míg a Vlegyásza tömegét különféle porfir-kőzetek, daczitok és trachitok alkotják. Nyugat felé a hegység alsó lejtőit vegyes lomberdők, legnagyobb részt bükkösök borítják s azontúl fenyvesek kezdődnek, melyek azonban a nyugati oldalon ritkán ereszkednek le 1200 méter magasságig. Mindez többnyire őserdő, melynek belsejében csak olykor fordúl meg egy-egy erdőkerűlő, vagy pásztorember is; járt útja kevés van s az is csak lovasok vagy gyalogok számára az egymástól messze fekvő pásztorkunyhók között. Éjszakon és éjszaknyugaton, hol a Jád völgyében több fűrészmalom és iparvasút is van, az erdők már megritkúltak; s ép így keleten a topánfalvi járásban is, a hol az ú. n. mócz-oláh lakosságnak, mondhatni, egyedűli keresetforrása a paraszt fa-ipar: a deszka-, zsindely-, cseber-, abroncs- és szitakéreg-készítés.
Ligetek, völgyek és patakmedrek magasra emelkedő fái között a pompás Telekia speciosa díszlik illatos virágaival. Legnagyobb nevezetességei a Biharhegységnek nagyszámú barlangjai, valamint számos és remek vízesései.
Az egész hegységben, de különösen a nyugati lejtőn, Rézbánya és Vaskóh vidékén fordúlnak elő ércztelepek is, arany- és ezüsttartalmúak, valamint réz és ólom, vas és magnetit. A bányászatot Rézbányán a kincstár szakszerűen folytatja. Számos ásvány fordúl itt elő s több, egyedűl a Biharban található faj (szájbélyit, biharit), valamint számos érdekes kövűlet.
Kevéssé értékesítik e hegységnek állatokban való gazdagságát. Vadállatainak királya, a medve, alig háborgatva éli itt világát; hajtó-vadászatokat csak az utóbbi években rendeztek, pedig medvén és farkason kivűl rókát, vaddisznót, borzot, vadmacskát és számos ritka szárnyast, sasokat, császármadarat, stb. találhat itt a vadász, s igen érdekes, hogy még a gerincz környékén levő tócsákat is látogatják vonúlás alkalmával a vadkacsák, vadludak és más vízi madarak. A pásztorok, aránylag kevés vadat pusztítanak el, bár a farkasokkal néha elég bajuk van. A havasi, szinte jéghideg patakokban a pisztráng dúsan tenyészik. A szarvast ellenben a környékbéli orvvadászok már régen kipusztították az egész Bihar-hegységből. Némely barlang élő állatvilágában több sajátos fajú vak bogarat és egyéb rovart fedeztek föl.
A hegység éjszaki részét a Sebes-Körös völgye szegélyezi, melyen az országút és egyszersmind a nagyvárad–kolozsvári fő vasútvonal halad. A völgy nyugati része még elég tágas és egy pár nagyobb magyar község is van benne, ú. m. Élesd, a vidék legélénkebb helye, és Mező-Telegd, melynek régi templomában van eltemetve Bocskay István fejedelem neje és a paraszt lázadás korában (1514) szerepelt Telegdy István kincstárnok. Beljebb a Királyhágó alatt a Sebes-Körös vize már egymáshoz oly közelre nyomúló sziklás hegyek közé szorúl, hogy partján a vaspályának három helyütt alagúton kell átmennie. Ebbe a szorosba torkollik bele a Jád patak, mely dél felől sziklás hegyoldalak között, kavicsos mederben fut idáig, s mellékét egy-egy zakatoló vízi-malom, meg a völgyben és hegyoldalakon festőileg szétszórt szalmakunyhók élénkítik meg. Beljebb, Remecz felé, hova a Zichy-féle grófi uradalom főkép fafélék szállítására 16 kilométer hosszú iparvasútat építtetett, festőibb és erdősebb a vidék, melynek szépségét pár fűrészmalom és vadászkastély is emeli.
A Sebes-Körös völgye Vár-Sonkolyos és Rév között.
Cserna Károlytól
A Jád balpartján számos barlang van. A Sebes-Körös balpartján nevezetes Pestere falu határában az Igricz barlang, honnan régebben nagy számú ős-állatcsont kerűlt a budapesti Nemzeti Múzeumba, de ma már teljesen ki van rabolva. Még távolabb, már a Király-erdőben rejtőzik, a remek szép vidaréti cseppkőbarlang, melynek oszlopokkal gazdagon megrakott üregeit, különösen a csilláros és a dísztermet ma már a turisták is meg-meglátogatják.
A Bihar-hegységnek és a vele szomszédos, nagy kiterjedésű hegyvidéknek a megszemlélésére legjobb kiindúló hely a Fekete-Körös mellett fekvő Belényes város negyedfélezer lakossal és főképen Bihar-Füred (Sztina de Válye) klimatikus üdülő telep. Belényes a Bihar nyugati alján, kies völgylapályon fekszik. Kimagasló tornyai messzire ellátszanak; csinos épűletei között nevezetes a nagyváradi görög-katholikus püspök nyári laka, a görög-katholikus főgymnázium, fiú- és leány-internatus és a reformátusok kőkerítésű temploma. A városból nézve pompás képben tárúl elénk a Bihar-hegység erdős lánczolata fő csúcsaival, melyek legtöbbnyire még késő tavaszszal is hóval borítvák.
Belényestől mintegy 15 kilométernyire van a Meziádi barlang, melynek 16 méter magas s ugyanannyi méter széles száda olyan, mint valamely alagútnak mesteri szabályossággal alkotott bejárata. Igazi remek természetes portalé! A hatalmas szikla-kapu 30 méter hosszú s 25 méter széles előcsarnokba nyílik, mely befelé, a barlangnak 15–20 méter széles és 10–25 méter magas boltozatú fő csarnokába torkollik. Ebből a vízszintes fő csarnokból ágaznak ki a barlang többi csarnokai és folyosói, együttvéve oly nagyszerű és nagy kiterjedésű föld alatti labirintot alkotva, melynek teljes bejárására 6–8 órai idő sem elegendő. A falakon tömérdek denevér tanyázik, melynek guanóját már ki is bányászták. E roppant kiterjedésű barlang legnagyobb részét eddig a közönség nem ismeri s mesés szépségű. hófehér alakzatainak sokaságát nem is sejti. A barlang architektúrájának merészsége talán egyetlen a maga nemében. Szertenyúló ágai és menetei ugyanis nem egy színtájban vannak, hanem különböző emeletekben egymás fölé és alá helyezkedve keresztűl-kasúl. A barlangnak három, sőt a legújabb kutatások szerint alighanem négy ily különböző színtájú emelete van. A csarnokok pazarúl bővölködnek cseppkő-képződményekben, s bámúlatos változatossággal, sok helyt káprázatos pompával vannak a brilliánt csillogású mészpátkristályokkal földíszítve. Legutóbbi kutatásaik alkalmával Czárán Gyula és Pethő Gyula a barlangnak egy eddig nem ismert rejtekében ősvilági állatcsontok gazdag telepét fedezték föl. Az aggteleki barlang után kétségtelenül ez a legelső, legnagyobb, legszebb és legérdekesebb barlangja Magyarországnak s méltán megérdemli a „Bihar gyöngye” nevet. Közelében a Gyálu Boilor mezőn még két kisebb cseppkőbarlang látható.
Belényestől egyenesen keleti irányban jó karban tartott kígyódzó hegyi út visz Bihar-Füredre, mely az 1627 méter magas Pojéni csúcs alján, fenyvesek közt levő klimatikus hely és nyaralótelep s a nagyváradi görög-katholikus püspökség tulajdona. Főforrása a néptől elnevezett Csoda forrás (5.5 C. fok). Leghidegebb vizű az Árva forrás 4.8 C. fokkal. Bihar-Füred környékének fő díszei a festői szép vízesések: a Jád medenczéjében a Lája-esés, Diána berke, Szerenád-esés, s a Jád-szoros alsó végén a Jadolina; a Dragán-medenczében az Ördögmalom, hol egy félkörben elhelyezkedett sziklatornyokból álló hatalmas bástyázatot szakít középen ketté a pataknak 25–30 méter magasságból lezuhogó vize; a 80–l00 méter magasról aláömlő Phaëthon-esés a Fekete-Körös forrásvidékén, és több más vízesés.
Bihar-Füred nyaralótelep.
Dörre Tivadartól
Bihar-Füred a lehető legalkalmasabb kiindúló pont a hegység legmagasabb, úgy nevezett „havas” részeinek meglátogatására. Legczélszerűbb ezt az ottani kis hegyi fajta, „mokány” lovakon megtenni. E kirándúlás első állomása a fő gerinczen fakadó, 5 C. fokos vizű Hideg kút vagy Funtina récse, a honnét a Dragán patak ered. A fölötte emelkedő Kornu Munczilor csúcs tág körű kilátást nyújt, honnan tiszta időben a Retyezát szakgatott gerincze, a fogarasi havasok, a moldovai és bukovinai határokon elnyúló Kelemen-havas és a radnai havasok is jól látszanak. A fő gerincz túlsó, keleti oldalából erednek a Meleg-Szamos forrásai. Ennek forrásvidéke rendkivűl gazdag a legkülönfélébb természeti jelenségekben, melyeket az Erdélyi Kárpát-Egyesűlet Szamos-bazár névvel könnyen bejárható körúttá csoportosított. Egyik eredő-ága egy útjában álló sziklafalnak, az Áragyászának neki rontva, ebben 15–20 méter magas ellipsis alakú sziklakaput vágott, s a hegy belsejében vájta magának azt az alagútat, melyben habjait tovább hömpölygeti, míg végre kétszáz méter hosszúságú alvilági bujdosás után a hegy túlsó oldalán egy hatalmas kapun kilépve, ismét napvilágra bukkan s festői szép sziklaszorosban zuhog alá. A látogató a barlang mennyezetének ablakszerű természetes nyílásain beözönlő napfény világánál, úgy szólván, fáklya nélkül teheti meg a patak társaságában a beömléstől a kiömlésig az egész földalatti útat.
Egy másik nem kevésbbé érdekes csoportja a rendkivűli természeti szépségeknek a ponori Csetátye. Ez egy titáni nagyságú labirint: az 50–60 méter magas sziklakapuknak, a 100–150 méter magasságú falaknak és bástyáknak, az óriási boltozatú alagútaknak, búvó patakoknak, föl- és alvilági csodaképződményeknek egy egészszé csoportosúlt kiállítása.
Méltóan sorakozik ehhez hegy- és vízrajzi kiegészítésűl a Fekete-Körös medenczéjében, a Galbina eredeténél, az őserdőik homályában rejtőző Kolosszeum, egy 100–150 méter magas sziklafalaktól várszerűleg körűlbástyázott roppant csarnok, melyet a Galbina patak választott ki szeszélyes bujkálására, hogy ott majd a barlangba beömlő, majd belőle kiömlő vízeséseket alkosson. Egyáltalában bámúlatos a Bihar-hegység gazdagsága a legkülönfélébb természeti alakzatokban. Völgyei, szakadékai több mint negyven vízesést rejtenek, melyek közűl a már említetteken kivűl a vidrai, a galbinai, a bulz-völgyi s a retyiczeli vizesések tűnnek ki a többi közűl. Nyakszerűleg összeszűkűlő völgyszakadékok, zordon, vad, sötét sziklafolyosók, festői szép sziklatorkok (ú. n. gugyorok, klammok) állítják meg haladásában a völgyi útast: a Schmidltől fölfedezett sziklatorok a József főherczeg-barlang alatt, a Válé-Száka, az előbb említett Kolosszeumhoz vezető Galbina-torok és a Moloch-torka a Szamos-bazárban.
A minden rendű s mindenféle nagyságú barlangoknak se szeri, se száma a kicsiny üregektől kezdve a meziádi barlang óriási kiterjedésű útvesztőjéig. Ez utóbbin kivűl a cseppkő-barlangok közűl legnagyobbak és legszebbek Rézbánya környékén a szegyestyeli József főherczeg-barlang számos csarnokával, pazar pompájú cseppkő-képződményeivel, kápráztató szép alakúlataival, melyek közűl a Sphynx, a Kaktusz, a Keresztelő-medencze, a Tündérkert, a Szökőkút, az Oltár, a Sas, a Góliáth, a Trónmennyezet ejtik különösen bámúlatba a nézőt; és ugyancsak Rézbányához közel a fonáczai barlang; azután a Galbina-barlang, a Boga-barlang, a fericsei és az Alun-barlang.
A csontbarlangok közűl, melyek kihalt fajú ősvilági állatok csontmaradványait rejtik iszapos fenekükbe temetve, legnevezetesebb az Oncsánszai barlang, melynek valaha nagy mennyiségű csontmaradványaiból két barlangi medve teljes csontvázát is sikerűlt összeállítani. Efféle medvecsontok egyebütt is fordúlnak elő, így a fonáczai, a fericsei és több más barlangban.
Részlet a József főherczeg-barlangból.
Paur Gézától
Érdekes jelenség a Biharban a jégbarlangok feltűnő sokasága. Idáig kilencz jégbarlang ismeretes. Legnagyobbak és legszebbek a szkerisórai Gyeczár az Aranyos mentén és az Eszkimó-barlang a Galbina-medenczében. Ez utóbbi közelében a Zapogye-jégbarlangban szép cseppkőképződmények is találhatók.
A pataknyelő barlangok között legismeretesebb a Vaskóh közelében nyíló szohodoli üreg, népnyelven Kimpanyászka, hol egy kis patak a vízkatlanok (dolinák vagy töbörök) sorozatából keletkezett hosszanti völgyben az útjában álló sziklafalnak neki rontva, benne 20 méter magas és 24 méter széles, óriás páholyhoz hasonló üreget tört ki, melyen által habjai a hegy sötét gyomrának ismeretlen mélységeibe zuhognak alá. De a vaskóh-szohodolinál sokkal nagyobbszerű a fönt említett ponori Csetátye pataknyelő barlang. E bővizű patak 70–80 méter magas, csúcsíves alakúlású kapun rohan be alvilági útjára; és hasonlóképen az Aragyászának ellipszis alakú víznyelő kapuja a Szamos-bazárban.
A vízkiöntő barlangok között legnagyobbszerűek a Körös eredete Rézbánya mellett, hol a Fekete-Körös vize oly nagy bőséggel rohan elő egy cseppkő-díszítményű sötét csarnokból, mintha 50–60 közönséges forrás összebeszélt volna oda bent a hegy gyomrában, hogy egyesűlt erővel törjék át a szikla keblét s egyszerre rohanjanak ki a napvilágra. Megkapó szép képződmény a rézbányai szikla-kapu, az úgy nevezett Bihar-kapu is, de sokkal nagyobb szabású a kevésbbé ismert Porta Juoneli az Aranyos mentén: egy 30 méter magas, 15 méter széles, szabályos alakú óriási kapu; nemkülönben a Galbina legalsó kiömlése a Kolosszeumban; úgyszintén az Aragyásza üregeinek kiömlesztő kapuja a Szamos-bazárban; valamint ugyancsak a Meleg-Szamos forrásvidékén a herdetói Izbuk szép tojásdad barlangszáda és a Szamos kútjának vízokádó nagy barlangürege.
Imitt-amott hatalmas kőszálak (monolithek), magánosan fölmeredő hatalmas sziklatornyok s bástyák válnak ki magasan a hegy sziklatömegéből. A legmerészebb alakúlásúak és legnagyobb szabásúak ezek közt a Mahomed (a nép nyelvén Kukurucz) a meziádi barlang környékén; a Vadon temploma, a Góliát és Dávid Bihar-Füreden; a Cukorsüveg a Szamos-bazárban és a Sikó-torony a retyiczeli vízesés fölött.
Nem lehet a Bihar-hegység remek visszhangjait sem említés nélkül hagyni, melyekkel szintén gazdagon meg van áldva. Hogy csak néhányat említsünk: a Visszhangos bércz (Tyátra greitóre) a Tolvajvártól (Tyátra talharulni) nem messze, a főgerincznek Bricczi nevű orma alatt, három szótagot ismételve más-más pontokról ad vissza; továbbá a biharfüredi Jupiter-visszhang és Ciklofon, végre az Izbuk-ponori erdei laktól szólítható Glavója-visszhang, melyek a havasi kürtnek vagy a lövésnek hangját mind 8–10-szeresen megsokszorozva, sőt részben meg sem számlálható ismétléssel zengik vissza, míg végre a hang fokozatosan gyengűlő rezgéssel enyészik el a távolban.
Végűl a Bihar-hegység még két oly ritka természeti tüneménynyel dicsekedhetik, a milyen csak kevés helyen fordúl elő. Ez két időszakos forrás.
Az egyik, a Dagadó forrás, Vaskóh környékén, Kaluger határában van, a miért kalugeri izbuknak is nevezik. Tavaszszal 8–10 perczenként kitör; később ritkúlnak kitörései, s nyáron már csak 1/2–1 óránként, ősz felé, augusztus közepén 2–3 órában egyszer önti ki 10–12 hektoliternyi vízét, melynek azonban csak egy része folyik le az előtte levő sziklamedenczébe, míg másik része ismét visszasülyed a forrás üregébe. Ősztől tavaszig a nép megfigyelése szerint a forrás teljesen szűnetel. A nép arról is meg van győződve, hogy a víz nem bukkan elő, ha a forrásnál olyan ember van, a kinek lelkiismerete nem tiszta, s ezzel magyarázza a forrás működésében néha-néha mutatkozó rendetlenségeket, midőn t. i. a kitörés kivételesen órákig, sőt napokig is hiába várat magára. A víz kitörését az üreg belsejéből fölhangzó sistergő-sziszegő és kortyogó hangok szokták megelőzni. Egyszerű, jó hideg (augusztus közepén 10–12 C. fokú) forrásvizének a nép csoda-gyógyító erőt tulajdonít, s ez okból százával zarándokolnak oda még a távolibb megyékből is mindenféle betegek, hogy habjaiban gyógyúlást keressenek, várva, míg a kitörés rendje rájuk kerűl.
A vaskóh-szohodoli barlang.
Paur Gézától
A másik ilynemű időszakos forrás, mely még nem igen ismeretes, Alsó-Girdán van, a Válé Szkarpa torkolatán felűli malom közelében, az úgy nevezett Kotyej-en, épen az Aranyos jobb partján. Az előbbihez egészen hasonló, de vízjátéka kisebb arányokban működik.
A Bihar-hegység egész nagy terűletét, néhány belényesvidéki magyar falu kivételével, csupa oláh nép lakja. A hegység nyugati részén lakókat gugulán-oknak vagy krizsán-oknak; a keleti oldalán, az erdélyi részekben lakókat pedig mócz-oknak nevezik, s e két táj-faj közt jellemző néprajzi eltérések találhatók. De úgy emezeknél, mint amazoknál öltözetükben, lakásukban és szokásaikban sok jel mutat arra, hogy itt hajdan székelyek is laktak, sőt a Belényessel szomszédos Tárkány község magyar ajkú lakosai székely jellemvonásaik nagy részét mind máig megőrizték, bár e környéken a többi székely utód már mind eloláhosodott.
Végezetűl még a Bihar-hegységből egy egészen sajátságosan jellemző népszokást kell fölemlítenünk a havasi leányvásárokat. Ilyet kettőt tartanak minden évben július hónapban: az egyiket a Kalinyásza havasi mezején, hol Bihar, Kolozs és Torda-Aranyos megyék határai találkoznak; a másikat pedig a főgerincz végső déli oromnyergén, az 1486 méter magas Gajna csúcs tövében, Bihar, Hunyad és Torda-Aranyos megyék összeszögellő pontján. Az utóbbi sokkal nagyobb hírnek örvend és nagyon élénk s igen népes sokadalom szokott lenni, Régebben megfelelt nevének és valóságos leányvásár volt: ide gyűlt mindenfelől a Bihar-hegységben szétszórtan lakó oláh nép, mely a magas, fő gerincztől kétfelé választva, egymástól elzárva, ezenkivűl nem, igen érintkezett egymással; a leányok ilyenkor hozományukat is fölvitték magukkal s kiállították, hogy a legények azok mérlegelésével válogathassanak közűlök feleségnek valót. Pap is lévén mindig jelen: az rögtön össze is eskette őket. Ez azonban most már el van tiltva; a vásár elvesztette eredeti sajátosságát, s most nem más, mint érdekes, nagy havasi népünnep, melyen a móczok és krizsánok találkoznak, s melyet a havasi népélet tanúlmányozása végett távoli vidékekről most is sok vendég látogat évenként. A Gajna-csúcsát (1486 méter), mint a hegység egyik legszebb kilátó pontját, Ferencz József királyunk is meglátogatta, s hosszan merengett ott a Bihar panorámáját szemlélve. Valóban királyi hegység is ez; ritka szépségekben gazdag; természeti kincsekben kifogyhatatlan, kimeríthetetlen.
Kolozsvár.
Dörre Tivadartól
