Román természet, jellem.
Román természet, jellem.
A románság természete és jelleme három időszakban képződött ki. Az elsőben, mint félnomád pásztor, az államot nem ismerte; a másodikban az államban élt ugyan, mint jobbágy, de jogok nélkül; a harmadikban már az állam összes jogainak élvezetébe lépett. Az elsőben, félnomád korában, semmiféle korlátot nem ismert; világa a szabad természet volt. Magára hagyatva, szellemi korlátoltságában a balhiedelemek és a babona rabja lett. Mikor élete második korszakában az állami intézmények közé kerűlt, szellemi kiskorúságánál fogva szerepet nem vihetett; a társadalom egyedűl testi munkáját értékesíthette. Fölhasználják, mint szolgát és jobbágyot, s ezzel jellemében kifejlődtek a jobbágyrendszer nyomásával együtt járó hajlamok.
Ma, mikor a román nép az állampolgárság minden jogát élvezi, egyre jobban megszabadúl azoktól a hajlamoktól is, melyek régi állapotának eredményei voltak. A mai hazai románt a következőleg jellemezhetjük: fajához, nyelvéhez, szokásaihoz, hagyományaihoz és viseletéhez ragaszkodó; egymás között összetartó, az idegenek iránt többnyire bizalmatlan; a maga körében munkás, szorgalmas, s a mennyire szegénysége engedi, rendet és tisztaságot kedvelő; jószivű, de haragtartó és boszúálló. Különben emberbecsűlő. Kedveli a zenét és éneket, szereti a tréfát és gúnyolódva ostorozni az emberi hibákat, gyöngeségeket. A bajt kerűli; de ha benne van, megbirkózik vele. Sokat kiáll és türelmes. Igen vallásos, sőt babonás is, noha már babonásságából sokat engedett. Az állami szervezetben a hazai földhöz ragaszkodó és könnyen kormányozható elemnek van elismerve.
