Keresztelés.
Keresztelés.
A születés utáni első este kést tesznek az anya párnája alá vagy seprűt az ágyába, hogy a gyermek védve legyen a tündérek (Âlfs) varázsától. A beteglátogatók is tartoznak bizonyos dolgokat teljesíteni, hogy az újszülöttet baj ne érje. Így, ha szoptatós asszony megy látogatóba s nem fej egy kis tejet az ajtó sarkára, vagy a betegágyas asszony párnájára, vagy a látogatók között valakinek „szemöldöke össze van nőve”, a gyermek „meghódlik” (berufen) s beteg lesz. E betegségtől csak úgy szabadúl meg, ha egy javasasszony „Escherchen”-t főz, melynek alkalmazásánál bizonyos varázsigéket mormol. Mikor a gyermeket keresztelni viszik, a bölcsőből a keresztanya veszi ki bizonyos mondóka kiséretében. Visszatérve a keresztelésről, szintén mondóka kiséretében teszi le az asztalra, azután a tűzhelyre és végűl. az ágyra. Azután következik a lakoma (Kaimes), melyet a keresztapa beszéddel nyit meg, mire mindig a család legöregebb tagja válaszol. A lakoma végeztével a bábaasszony az újszülöttet megfüröszti és a távozó keresztszülők a bába számára a fürdővízébe ezüst pénzdarabokat szoktak vetni.
