Brassómegye. Jekel Frigyestől
Brassómegye.
Jekel Frigyestől
Jekel Frigyestől
Az erdélyi részeknek természeti szépségekben egyik leggazdagabb vidéke Brassómegye, mely keleten Háromszék-, éjszakon Háromszék- és Nagy-Küküllő-, nyugaton Fogarasmegyével, délen pedig Romániával határos.
Brassómegye szívében, az Olt bal partján terűl el a Barczaság rónasága mintegy 520 méter átlagos tengerszin fölötti magasságban. A Tatrang, Tömös, Vidombák, Barcza és Újárok-Homoród patakok öntözik ezt a termékeny síkságot, a melynek közepén a Hermány melletti Tatárvár dombja 200 méternyire emelkedik ki a lapályból. A Barczaságot három felől hegyek veszik körűl, éjszak felől pedig a háromszékmegyei síksággal olvad össze. Keletről a megye határán emelkedő Csiklom-teteje (1208 méter), a Dongókő (1508 méter) és a Csukás (1958 méter), délről a Nagykő-havas (1840 méter), a Keresztény havas (1804 méter) és a Bucsecs (2508 méter), nyugatról a Királykő (2241 méter) és annak éjszaki folytatásaként a 800–1200 méter magas tetőket hordó Persányi hegység környezik a síkságot. Brassó város a Keresztényhavas éjszaki előbástyájának, az ezredévi emlékkel koronázott Czenknek (961 méter) az alján, 572 méter magasan fekszik.
A Barczaságot körűlvevő hegyeken négy járható hágó vezet át: délkeleten a Csukás éjszaki oldalán a Zajzon patak völgyéből visz egy hágó a Bodza-szorosba; a Csukás déli oldalán az Ó-Sánczi szorosból az Orlai hágó (1468 méter) vezet Romániába. Sokkal nevezetesebb azonban a Tömösi szorosból ugyancsak Romániába vezető predeáli hágó (1053 méter), a melyet a vasút hosszú alagúttal szel át. A megye délnyugati sarkából a Törcsvári szorosba jutunk, a mely Fogarasmegye terűletéről a hasonló nevű hágóval visz Romániába.
A. Barczaság folyóvizei kivétel nélkül az Oltba sietnek. Az Olt Prázsmár határában éri el a megyét és éjszaknyugati irányban egészen a megye legszélső községéig, Apáczáig, határfolyóúl is szolgál. Nevezetesebb mellékpatakjai: a Tatrang, mely a Csukás hegységből fakad s éjszaki irányban a Feketeügybe siet és keleten egy darabon természetes határvonala a megyének; a Vidombák, mely a Bucsecs vizeit veszi magába és Botfalvától éjszakra ömlik az Oltba, továbbá a Barcza, mely a Királykőből fakad és Földvárnál egyesűl az Olttal. Nagyobb tavai e megyének nincsenek. Említést érdemel Brassó mellett a Fortyogó (Gespreng) nevű időszaki forrás. Kevés számú ásványos forrásai közűl egyedűl a zajzoni jódos, vasas és égvényes savanyúvíz érdemel említést.
A déli határhegységet alkotó havasok legnagyobb részt másodkori üledékes kőzetekből állanak. Fő alkotórésze durva, krétakorú konglomerát és juramész. A krétakorú konglomerátok a Bucsecsen roppant kifejlődést értek el, s főleg a mészhegységek öbleit töltik ki és a hegyek tetőit alkotják. A felső jurakorú mészkőrétegek különösen a Keresztény-havason mutatkoznak. A Királykő juramészkövei alatt kristályos palák vannak; ezekből áll a Persányi hegység nagy része is. Volkánynál, hol a Királykő a Persányi hegységgel találkozik, a liaszkorú agyagpala és homokkő barnaszén-telepeket zár körűl. A megye ásványai közűl csak a barnaszén (a volkányi kőszénbánya termése évenként 100.000 métermázsa) és az agyag (Keresztényfalva és Barcza-Újfalu) foglalkoztatja az ipart. A Barczaság lapályának földje részben kövér agyag, részben barna homok. E föld az erdélyi részek legtermékenyebb lapályainak egyike.
A vidék magas fekvése és az év nagyobb részében hóval borított magas hegyek a Barczaság éghajlatát meglehetősen zordonná teszik. A tél, kivált a hegyes részeken, néha hat hónapig is eltart. A tavasz gyorsan, minden átmenet nélkül szokott beköszönteni, de nem ritkán erős fagyokkal jár. A rövid tavaszra mérsékelt hosszaságú nyár következik, melyben a lapályon gyakran rekkenő hőségű nappalokat többnyire hűvös éjszakák követik.
A földmívelés a megyében meglehetősen magas fokra emelkedett. A tagosítás, a csatornázás és a lecsapolás nagy mértékben előmozdították nemcsak a földmívelést, hanem azzal kapcsolatosan az állattenyésztést is. Nem csekély érdeme van a földmívelés emelésében a földvári földmíves-iskolának, melynek czélja, hogy egyrészt a kisebb parasztgazdákat oktassa, másrészt pedig a nagyobb gazdaságok számára segédszemélyzetet képezzen. A tagosítás előtt általában a hármas határrendszer volt az uralkodó. Azokban a községekben, melyekben a tagosítás megtörtént, az ugarföld tűnőfélben van és a szemtermesztés mellett emelkedik a takarmánynövények termesztése is, mely kapcsolatban a czélszerű állattenyésztéssel a földbirtok jövedelmezőségét nagyban emelte. A kaszálók az összes termőterűletnek 14%-át teszik. Egy részök a hegységeknek többé-kevésbbé meredek lejtőin van és keletkezésüket az erdőirtásnak köszönik. Java részük azonban a Barczaság lapályain és a hegységek völgyeiben terűl el. A legelők legnagyobb része a déli határhegység magaslatain fekszik és nagyobbára juhlegeltetésre szolgál. A juhászat régebben tekintélyes jövedelmi forrása volt a megye román ajkú lakosainak. A havasokon készített s úgy nevezett kaskavál sajt az erdélyi részekben ma is igen keresett czikk. A lótenyésztés is eléggé virágzó. A barczasági szászok szép lovai messze, vidékeken ismeretesek és keresettek is.
A megye havasai vadállatokban igen gazdagok. A barna medve időnként el-elszaporodik és sok kárt tesz az erdőkön legelő házi állatokban. A hiúz és a farkas meglehetősen megritkult, de annál több a vadmacska és borz. A Bucsecsen a zerge, Magyaros és Apácza bükköseiben a vaddisznó elég gyakori. A ragadozó madarak közűl a szakállas keselyűnek és a kőszáli sasnak igen szép példányai kóvályognak a magas bérczek fölött. A havasi patakokban pisztráng is van. A haltenyésztés emelésére Prázsmáron, Rozsnyón és Krizbán mesterséges halastavakat is csináltak, de e két utóbbi helyen csakhamar ismét abbahagyták.
Brassó Kelet tőszomszédságában esvén és az oláh vajdaságokkal több járható szoros által levén összekötve, már helyzeténél fogva mintegy rendeltetve volt arra, hogy az iparnak és a kereskedelemnek egyik székhelye legyen. Ehhez járúlt még a terűletén megszállott német telepűlőknek magukkal hozott iparos hajlama és szorgalma is, továbbá az, hogy a magyar királyok, különösen Nagy Lajos, az általuk teremtett ipart és kereskedelmet nagy kedvezményekkel és kiváltságokkal igyekeztek támogatni. Így lettek az erdélyi szász városok s köztük első sorban Brassó is a hazánkon Nyugat-Európa felé átvonúló kereskedelemnek fontos állomáshelyeivé. Mikor a keleti kereskedelem az újonnan megnyílt tengeri útak használatba vétele következtében más irányt vett, Brassó előbbi fontossága is csökkent; de azért, mint a Balkán-államokba szánt magyar iparczikkek kivitelének egyik fő állomása, előkelő helyzetét napjainkig megőrizte. Hogy Bulgáriában és Romániában minő szerepök van a brassai iparczikkeknek, kitűnik abból is, hogy a brassai árú (braşoave) az ottani kereskedelmi forgalomban valóságos műszóvá lett.
Kevés város van hazánkban, a melyben oly sokféle iparágat űznének, mint Brassóban. A régi egyszerű műhelyi ipar fejlett műszaki eszközökkel dolgozó nagy iparrá lett. Míg 1870-ben összesen csak 10 nagyobb ipari telep volt, ma már körűlbelűl 40 igazi gyár dolgozik a város falai között. Az önállá iparosok száma 1894-ben 1446 volt, kik 4000 segédet és 1500 iparostanúlót foglalkoztattak. De nemcsak magában Brassóban, hanem a megye községeiben is emelkedőben van az ipar. Egy némelyik községben, mint Feketehalomban, az iparral foglalkozók száma (161) valóban jókora százaléka az összes népességnek. Höltövényben egy 102 tagból álló ipartestűlet működik, mely jól fölszerelt ipar iskolát is tart fönn az ipari képzettség előmozdítására.
Brassó iparában első helyet foglal el a posztószövés, nevezetesen a fínom férfiruhakelméket készítő posztógyár. Egyik legkeresettebb terméke ez iparágnak a Brassóban és vidékén házi iparilag készített hosszú szőrű pokrócz (cserge), mely lótakarónak, ablakvédő szőnyegeknek és lábpokrócznak az országban mindenütt kelendő. Szintén nagyobb ipari telep a hajlítottfa-bútorgyár. A feketehalmi szerszámgyár a balkáni országokat igyekszik iparos-műszerekkel ellátni. Említést érdemel még a vasöntő és gépgyár. A faiparnak igen érdekes helyi különlegességei a kulacsok és csutorák, továbbá az ismeretes brassai parkett-koczkák. Első rangú ipar a petroleumfinomítás is. Jelenleg négy petroleumfinomító gyárban dolgozzák föl a romániai nyers petroleumot. A hitelbank petroleumfínomítója mellett van Brassó legnagyobb ipartelepe, a kénsav- és műtrágyagyár. Egyike a legnagyobb ipartelepeknek a botfalvi czukorgyár, mely nagy hatással van egyúttal a mezőgazdaság fejlődésére is. Említést érdemelnek még a brassói czukorkagyár, a derestyei szesz- és sörgyár, úgy szintén Keresztényfaluban a szeszgyár, meg ugyanott az evangelikus egyház birtokán részvénytársaságilag alakúlt cserép- és agyagárúk gyára. A szalámi-készítés és a húsárúk gyári földolgozása szintén nagy forgalmú gazdasági ág. A brassai portland-cement nemcsak az erdélyi részekben, hanem Romániában is keresett czikke az építő-iparnak. Érdekes jelenség Brassóban a kisiparosok szövetkezése arra a czélra, hogy a gyáriparral való versenyt egyesűlt erővel jobban kibírhassák. Ilyenek: az összesen 86 tagot számláló „Brassai bőriparosok szövetkezete”, melynek czélja a földolgozandó nyers anyag olcsó beszerzése, továbbá egy szövetkezet, mely azért alakúlt, hogy a tagjai közé tartozó csizmadiák és czipészek jobban értékesíthessék készítményeiket. Eléggé fejlettnek mondható a megye községeiben a házi ipar is. Különösen a fonó- és szövőipar érdemel említést.
Brassó kereskedelme, bár sokat veszített régi nagyságából, még mindig virágzó. A kiviteli kereskedelem tárgyai: a gyapjú és szövött árúk Romániába, Ausztriába és Németországba; a hajlított bútor, a czukor, a szerszámok, gépek és malomberendezések Romániába, Bulgáriába, Török- és Görögországba; a szalámi, szalonna, füstölt hús és zsír Ausztriába, Németországba, Belgiumba és Romániába; a cellulose Németországba, Angliába, Amerikába és Romániába. Igen virágzó a nyers terményekkel való kereskedés még a kisebb községekben is. A hétfalusiak szénával igyekeznek ellátni a romániai lovaskatonaságot. Höltövényből és Botfaluból évenként átlag 1000–1500 hizott ökröt szállítanak el, Feketehalomból körűlbelűl 100.000 métermázsa szénát, 800–1000 hizlalt ökröt és ugyanannyi hizott disznót meg borjút. E községek némely módosabb és értelmesebb lakosa egyenes kereskedelmi összeköttetésben áll nemcsak romániai, hanem egyes fiumei és trieszti nagykereskedő czéggel is.
Hiányos volna a megye közgazdasági életéről rajzolt kép, ha meg nem emlékeznénk a takarék- és hitelintézetekről, melyeknek száma és vagyona igen tekintélyes. Fiókintézete van Brassóban az osztrák-magyar banknak; a nagy-szebeni Albinának; azon kivűl van több helyi takarékpénztár és bank; ezek között legtekintélyesebb az 1835-ben alapított „Általános brassai takarékpénztár”, mely legrégibb ilyes fajtájú pénzintézet az egész országban. A megye terűletén nemcsak Hétfaluban van virágzó takarékpénztár, hanem majdnem mindenik szász községben működik egy-egy Reiffeisen-féle hitelszövetkezet.
A megye népessége nemzetiség szerint magyar (30.1%), német (32.0%) és román (35.8%). A lakosság mindenütt vegyesen lakik. Teljesen egy nyelvű község egy sincs a megyében. A magyarság Hétfaluban és vidékén van többségben. A szászság a románsággal vegyesen lakik és egyetlen járásban sincs absolut többségben. A magyarok és a szászok fő foglalkozása a földmívelés, a románoké a juhpásztorság.
A barczasági szászok az erdélyi szászoknak egyik legerősebb és legvagyonosabb ágát alkotják. Köztük és a többi szászok között nemcsak öltözetben, szokásban, hanem nyelvben is észrevehető némi különbözés. A barczasági szász községek majdnem városias színezetűek. Az egyenes, gyakran fasorral is beültetett széles útczák, a szépen és jól épűlt kő- és téglaházak jóllétről, rend- és munkaszeretetről tanúskodnak. E községekben igen élénk a társadalmi élet, melynek lelke, vezére rendszerint a pap. A népoktatás kiváló fejlettségű.
A brassómegyei románságnak a havasokban lakó részét mokányoknak nevezik, a lapályon megtelepűlt részét pedig kalibásoknak. Amazok főképen juhászattal, emezek – kik mint zsellérek telepedtek meg a szász községek lapályosabb birtokain – részben földmíveléssel, részben pedig állattenyésztéssel foglalkoznak.
A Barczaság a XIII. század elején, 1211-ben tűnik föl a történelemben, a mikor II. Endre király, mint lakatlan pusztaságot, a német lovagoknak adományozza. Bár az adománylevélben világosan ki volt kötve, hogy kővárakat nem építhetnek, a lovagok terűletük védelmére mégis egymás után építék föl Feketehalom, Brassó és Földvár erősségeit, s egyáltalán mindent elkövettek, hogy birtokukat a királyi hatalomtól függetlenítsék; ennek pedig az lett a következménye, hogy II. Endre 1225-ben elűzte őket a Barczaságról. A német parasztok azonban, kiket a lovagok telepesekűl magukkal hoztak, tovább is ott maradtak. A király e parasztságot meghagyta a német lovagoknak adott jogok nagyobb részének élvezetében, csupán a székelyek ispánjának évenként beszolgáltatandó 150 márkányi ezüst adó fizetésére kötelezte őket. Bírájukat, papjukat maguk választották és egymás közt való pörös ügyeikben saját külön joguk szerint ítéltek. A fiatal telep erős gyökereket vert és szerencsésen kiállta még az 1241-ki tatárpusztítást is. Brassó (Feketehalom és Földvár ellenében) magához ragadta az elsőséget és székhelyévé lett az egész Barczaságnak, s Brassó-vidéke néven külön közigazgatási terűlet volt egészen 1876-ig, mikor a mai Brassómegyévé alakíttatott.
A megye székhelye Brassó rendezett tanácsú város, 34.600 lakossal. A Barczaság déli szélén egy délről éjszak felé húzódó tágas és három oldalán magas hegyektől környezett völgy torkolatában, épen a 961 méter magas Czenk hegy tövében épűlt, s egyike hazánk legszebb fekvésű városainak.
Brassó város és a Czenk hegy.
Háry Gyulától
Közepét az aránylag csekély terjedelmű belváros alkotja. A belvárostól délre a Bolgárszeg nevű városrész terjed, messze benyomúlva a hegység belseje felé. Délnyugat felé a 718 méter magas Bácsél nevű hegy emelkedik, melyről kelet felé a Fellegvár különálló dombja magaslik s a kettő között húzódnak Ó-Brassó útczái egészen a barczasági lapály szélén álló Szent Bertalan-templomig. A Fellegváron túl, az államvasútak felé a Csigahegy alatt a Bolonya nevű városrész terűl el.
Nevét a város azon Brassó várától vette, mely a régebbi századokban a Czenk hegyén állott. Eredetileg a mai Ó-Brassó helyén feküdt és csak később, védelmi szempontból húzódott fölebb a Brassó vár alján fekvő mai belváros helyére. A város fénykora Nagy Lajos király alatt kezdődött, ki újabb jogokkal és kiváltságokkal ruházva föl, lehetővé tette, hogy a czéhrendszer védelme alatt benne az ipar és kereskedelem csakhamar fölvirágozzék. Ő tőle kapta a város a terűletén átvitt árúk megvámolásának, az úgy nevezett árúmegállításnak jogát. Kereskedelme a XV. század alatt igazán európai fontosságú volt, a mennyiben egyik gócza vala a Nagy-Szeben és Kolozsvár érintésével a Szepességnek s onnan tovább a Hanza városok felé irányúló keleti kereskedésnek. A belvárosi nagy templomot 1383-ban kezdették építeni és 1423-ban fejezték be. A fő tér közepén álló városháza 1420-ban épűlt s eredetileg csúcsíves volt. A várost körűlfogó körfal, melynek 32 tornya és hét bástyája volt, 1421-ben kezdett épűlni. A kapuk közűl még csak az öt tornyú, de már befalazott Katalin-kapu áll. A Bolgárszeg nevű külvárost az 1392 körűl bevándorolt, de utóbb elrománosodott bolgárok alapították.
1377-ben építették a brassaiak a fenyegetni kezdő török beütésék ellen való védelem szempontjából a német lovagrend romba dőlt várának helyén Törcsvárát. Nagy Lajos ezért a mai Hétfaluval, Krizbával és Apáczával együtt kiszakította e várat Fehérmegyéből és a Barczasághoz osztotta be, de azért királyi várnagy parancsolt benne. 1498-ban II. Ulászló király a fölsorolt falukkal egyetemben 10 évre 1000 aranyforintért Brassó városának adta zálogba. A 10 évből később 25 lett és a zálogösszeg is 6300 forintra szaporodott. II. Rákóczy György 1650 október 29-én 11.000 forintért végleg átadta Brassónak, csak azt kötve ki, hogy magyar várnagyot tartson benne. A mai Fellegvár, melyet Bethlen Gábor 1630-ban megnagyobbíttatott, 1554-ben épűlt.
Brassó határszéli fekvésű levén, igén sokat szenvedett a török becsapásoktól. Külvárosait 1450-ban Czepes oláh vajda elpusztította. 1483-ban Amurát szultán dúlta föl. 1611-ben és 1612-ben Báthory Gábor erdélyi fejedelem ostromolta. Bethlen Gábor uralkodása és pártfogása alatt újra fölemelkedett Brassó. A XVII. század végén az Erdély birtokba vételével megbízott Karaffa tábornok Brassóba is német őrséget akart helyezni. Mikor pedig a polgárság e kivánságát nem teljesítette, a várost fölgyújttatta és kiraboltatta.
A Katalin-torony Brassóban.
Háry Gyulától
A Rákóczy-korszakban is sokat szenvedett a kuruczoktól a miatt, hogy nem akart Rákóczy pártjára állani. 1689-ben nagy tűzvész pusztított falai között. 1718/19-ben és 1755/56-ban pestis tizedelte meg lakosait. Az utolsó másfél század alatt Brassó teljes békét élvezett. Az 1848-iki harczokban Bem tábornok megszállotta a várost, de a szigorúan fegyelmezett honvédsereg részéről a város lakói semmi bántódást sem szenvedtek. Egyedűl a Fellegvár rongálódott meg később abban a két napi ostromban, melyet 200 honvéd állott ki 28.000 orosz ellenében.
Igen előkelő fejezetet alkot Brassó történelmében Honterus János működése is. Honterus vagy Honter (családi nevén Grass János) 1498-ban született Brassóban. Miután az egyetemet Bécsben és Krakkóban elvégezte s ez utóbbi helyen magisteri czímet nyert: 1533 után visszatért Brassóba, hol 1535-ben nyomdát alapított, mely egész 1580-ig az ő neve alatt működött. Buzgó híve lévén Luther tanának, annak apostoláúl lépett föl s az új tudományt oly nagy sikerrel hirdette, hogy az egész Brassó Luther tanaihoz csatlakozott. 1543-ban szervezte a brassai evang. egyházat s ugyanezen évben adta ki „Reformatio Ecclesiae Coronensis ac totius Barcensis Provinciae” czímű könyvét, mely voltaképen a barczasági evangelikus egyház szervezetét foglalta magában. 1544-ben a város első papjának választották. Ugyanez évben adta ki „Compendium Juris Civilis in usum Civitatum ac Sedium Saxonicarum in Transilvania” czím alatt a szászok jogszabályainak és jogszokásainak gyűjteményét, a melylyel ép oly sokat tett a szászok politikai és nemzeti egységének megszilárdítására, mint 1547-ben a szász evang. egyház szervezetének kidolgozásával arra, hogy a szászok egyházi tekintetben egységesek legyenek. Mint iskolai felügyelő Brassó számára iskolai szervezetet dolgozott ki, melynek alapján szerveződött a brassai főiskola. Meghalt 1549-ben. Születése 400-ik évfordúlóján tiszteletére szobrot emeltek, melyet Magnusen Harró készített, s a Honterus-udvaron helyezték el és leplezték le 1898 augusztus 21-én.
Brassó város részletes megtekintésére az újabban Ferencz József-térnek nevezett főtérről indúlunk ki. Ez újabb és régibb időből származó emeletes épűletektől szegélyezett szép négyszögű térnek minden egyes oldala, külön nevet visel. A keleti oldal virágsor, a déli kádársor, a nyugati lensor, az éjszaki pedig búzasor. Ez utóbbi az Alsó-Sétatérrel együtt corsóúl is szolgál.
A tér közepén áll a városháza, melynek legérdekesebb része szép följáró lépcsőzete, mely az 1770-iki átalakítás után is megmaradt eredeti alakjában. Érdekes régi épűlet még az árúház, melyet Hirscher Lukács főbíró özvegye, Hirscher Apollonia ajándékozott a városnak. A kádársor és virágsor összeszögellésénél a Honterus-udvarra jutunk, a Fekete-templomnak nevezett, csúcsíves stilban épűlt ágostai evangelikus főtemplomhoz, melyről e kötet „Építészeti Emlékek” czímű részében bővebben volt szó. A templom keleti oldalával szemközt vannak az ágostai evangelikus felekezeti elemi és középiskolák épületei. A gymnasiumi épűletben megtekintést érdemel a 25.000 kötetből álló könyvtár, melynek alapját még Honterus vetette meg 1544-ben.
A Honterus-udvarról a Lópiaczra s onnan egy útczán át a tágas Saguna-térre jutunk. E szép négyszögű térnek, melynek közepét egy szökőkút ékesíti, éjszaki oldalán van az ágostai evangelikus leányiskola épűlete, a nyugatin a városi kórház, a délin pedig a görög-keleti román főgymnasium kétemeletes szép épűlete. E gymnasium mögött terjed el, délnyugati irányban mélyen benyomúlva a hegység völgyeibe, a többnyire románoktól lakott Bolgárszeg, melynek legnevezetesebb épűlete a görög-keleti románoknak Szent-Miklósról nevezett temploma, mely 1495-ben épűlt s a melyet 1751-ben Erzsébet orosz czárné anyagi támogatásával megnagyobbítottak.
Ha az ágostai evangelikus leányiskola épűletétől egyenes vonalban keletre megyünk, a Katalin-kapu előtt elhaladva, a diadalkapuhoz hasonló árvaház-útczai kapu közelében az ágostai evangelikus iskolák tornacsarnoka és tornakertje mellett a Felső-Sétatérre jutunk. E sétatér pompás vadgesztenye-, juhar- és hársfasorai hosszan húzódnak el a Czenk tövén.
Az Alsó-Belvederenek nevezett helytől balra egy szép kilátásokban gazdag sziklaút ágazik el az úgynevezett „Rakodó völgy”-be, honnan a negyedik fordúlónál egy összekötő ösvény visz föl a Felső-Belvederéhez és a lövőházhoz, melynek terraszáról elragadó kép gyanánt tárúl föl előttünk Brassó ódon házaival és gyönyörű erdőséggel szegélyzett környezetével.
A Felső-Sétatér a belváros fölött a gázgyárig húzódik s a belváros éjszakkeleti határáúl szolgáló Rezső-körúthoz csatlakozik. A Rezső-körúttól balra, a főtér felé a Fekete-útcza húzódik; ennek legkiválóbb épűlete a nagy gyalogsági kaszárnya, melyhez közel Honterus szülőháza áll.
Honterus szobra Brassóban.
Háry Gyulától
A Rezső-körútnak a Fekete- és Kapu-útczák közé eső részén van a múlt évben épűlt törvényszéki palota, mely Brassó legszebb épülete. Ez épűlettel szemközt van az állami iskolák csoportja. Legszebb köztök az állami kereskedelmi iskolának olasz renaissance stilű épűlete. Ez útczával átellenben fekszik a magyarok által tömegesebben lakott Bolonya nevű városrész, melynek kezdetén van a magyar ágostai evangelikusok temploma. A Bolonya, a Fellegvár és a Rezső-körút között levő tér kezdetén van a német renaissance stilű pénzügyi palota s vele majdnem szemben emelkedik az állami főreáliskola pompás épűlete. Ez iskola szomszédságában van az evang. reformátusok temploma. A Klastrom-útczán túl eső részen a brassói nyugdíjintézet palotája látható, melynek emeletén a megyei hivatalok s földszintjének egy részében a posta- és távíró-hivatal van elhelyezve. A Klastrom-útczán fölfelé haladva, visszajutunk kiindulásunk helyére, a Ferencz József-térre. Ez útczában megtekintésre méltó a római katholikus plebánia-templom ablakainak szép üvegfestményeiért és művészi faragású szószékeért. A Klastrom kaputól éjszaknyugatra az Ó-Brassó nevű városrészbe vezet útunk; e városrész nevezetessége a Szent Bertalan-templom, melynek ismertetése e kötet „Építészeti Emlékek” czímű fejezetében olvasható.
E városnak szépsége, páratlan gyönyörű fekvése csak akkor vésődik be az útas emlékezetébe igazán, ha ellátogat környékének egy pár, szórakoztató és üdítő kirándúlásra kiválóan alkalmas helyére is. A nyugdíj-intézettől balra a régi posta-réten árnyas park kezdődik, melyből sétaútak kígyódznak föl a Fehér-bástyahegy oldalán a „Király-liget” fölött emelkedő kilátóhoz, mely alatt a Fekete-bástya áll. De ne elégedjünk meg a városra és a Bolgárszeget környező hegyekre való változatos kilátással, hanem menjünk föl a hegy tetejét elfoglaló Ridely-kertbe, melyről fáradságunkért a barczasági és háromszéki síkságra nyíló remek kilátás jutalmaz bennünket. A Felső-Sétatérből nem messze a vízvezetéki épűlettől ágazik ki az a 26 fordúlós, árnyas csigaút, melyen a legszebb lombos erdő árnyában körűlbelűl egy óra alatt följutunk Czenk-hegy tetejére, melynek csúcsán a 24 méter magas Ezredévi Emlékoszlop emelkedik. A hegycsúcsnak az oszloptól délre eső részén láthatók az egykori Brassóvár némi maradványai. Az emlékoszlop mellől elragadó a kilátás minden irányban s a megyének majdnem összes községei meglátszanak a síkságot szegélyező hegységekkel együtt. Szép kirándúló helyek még a Honterus-tér és a Honterus-kútja is, melyekhez nagyon közel esik a Noa nevű gyönyörű fenyves erdőcske számos csinos nyaralóval.
A megye három közigazgatási járásra: alvidéki, felvidéki és hétfalusi járásra oszlik.
Ha a brassó–zernesti szárnyvasútra a Szent-Bertalan templom közelében levő állomáson fölszállunk, útunk a barczasági lapályon délnyugat felé a Bucsecs és Királykő közé ékelődő törcsvári szorosnak visz. E vasútvonal első állomása a 2600 főnyi lakosságú Keresztényfalva. Figyelmet érdemlő épűlete e községnek régi várkastélylyal körűlvett evangelikus temploma. Lakosai jó módúak, s ezt nemcsak okszerű földmívelésöknek köszönhetik, hanem annak is, hogy nyersterményekkel és egyes házi iparczikkekkel figyelemre méltó kereskedést űznek. Az egészvidék gazdasági fejlődésére hatással van a nagy szeszgyár, melyhez mintaszerű marhahizlaló is tartozik; ebben évenként több mint ezer darab marhát hizlalnak.
A városháza Brassóban.
Háry Gyulától
Ha kimegyünk a falu déli végére, egész fönségében emelkedik előttünk a hatalmas Bucsecs. Előhegyei szép, kerek ormú erdős hegyek, melyeknek sötét zöldjéből két hegyes kopár csúcs és egy várrom-koronázta szikla emelkedik ki. A szikla tetején van Rozsnyó vára, melyről e kötet 64-ik lapján volt már szó; aljában pedig Rozsnyó 5000 lakosú község fekszik. Csinosan épűlt, majdnem városias külsejű házai egyikévé teszik a Barczaság legszebb községeinek. Rozsnyóról legjobb kocsin átmennünk az innen délnyugatra fekvő Volkány községébe, mely kőszénbányáiról nevezetes. Volkányból jó karban tartott megyei úton csakhamar a járás székhelyére, Feketehalomra jutunk. A mintegy 5000 lakosú, csinosan épűlt, jó módú nagyközség az 1294 méter magas feketehalmi hegy lábánál fekszik. A helység nagy kiterjedésű fő terén van a régi, meglehetősén roskatag templom, a csinos külsejű papilak, a szép községháza, és a községi nagy vendéglő, melyek a 8 osztályú evangelikus felső népiskolával együtt a község legderekabb épűletei. A község közelében láthatók az egykori Feketevár romjai.
Feketehalomtól keletre, a Brassó felé vivő országút mentén, a Vidombák pataka mellett fekszik, Brassótól körűlbelűl 8 és fél kilométernyire Vidombák községe, melyet tisztaságáért a Barczaság gyöngyének szoktak nevezni. A község közepén levő főtéren emelkedik a csúcsíves stilban épűlt evangelikus templom, melyet öt tornyú kőfal vesz körűl. Feketehalomtól éjszak-keletre fekszik a 2500 lakosú Höltövény község, mely nagy gazdálkodást és baromtenyésztést űz; ettől nyugatra van Barcza-Újfalu, termékeny határú község.
Az al-vidéknek egészen az éjszaki csúcsában találjuk az Olt mellett Apácza községet, mely a budapest–predeali vasútnak a megye terűletén első állomása. Ez 1800 főnyi, háromnegyed részben magyar lakosságú községben született 1625-ben Apáczai Csere János, a XVII. század egyik legnagyobb magyar tudósa és tanférfia. Apáczától délre a persányi hegység keleti oldalához csatlakozó fensíkon van az 1700 főnyi s legnagyobb részt magyar lakosságú Krizba, honnan éjszaknyugatra emelkedik az 1106 méter magas Várhegy, melynek tetején hajdani erős várának nyomai még most is jól láthatók.
Krizbától keletre, a Homoród és a Rákos pataka között kelet felé elnyúló hegyhátnak keskeny végső fokán, az Olthoz és a vasúthoz közel fekszik a 2000 lakosú Földvár. A hosszan elnyúló földhát meredeken domborodik ki, oldalain festői szakadások vannak, keleti oldalán mélyedés határolja, ettől keletre egy kerek domb emelkedik, mely minden oldalán meredeken hanyatlik alá; e végső fokot tojásdad alakú vár koszorúzta, melynek romladozó falai szép látványúl szolgálnak. E várat a német lovagok építették 1222-ben. A községnek csúcsíves stilű régi temploma érdekes műemlék. Földvártól délre van Botfalu nagyobbára szász lakossággal. Templomának régi várkastélyát 1865-ben rombolták le. Jelenleg legnagyobb nevezetessége czukorgyára, melyről már megemlékeztünk. Botfalutól délre fekszik Szent-Péter, mintegy 2000 főnyi, többnyire szász lakossággal. A falu fölött emelkedik a Leimpesch vagy Burgberg nevű hegy, melyet az Olt szakasztott el a hermányi hegység legdélibb nyúlványától. Tetején egy régi vár omladékai láthatók, melyet a nép Tatárvárnak nevez. E községtől keletre van Szász-Hermány, több mint 2000 lakosú, igen jó módú szász falu, melynek legnagyobb dísze és nevezetessége a község közepén épűlt régi templomot körűlvevő nagy várkastély 8 védő toronynyal és 12 méter magas lőréses falkerítéssel; a templom román stilban épűlt és az egész Barczaság legrégibb temploma. Az alsó-vidék legkeletibb csúcsában fekszik a mintegy negyedfélezer lakosságú Prázsmár, mely a megye egyik kiválóbb községe; csergedezó patakoktól átfolyt széles útczáit rendesen sorakozó kőházak szegélyzik, téres piaczán áll régi temploma, melyet a szász-hermányinál is hatalmasabb várfal vesz körűl. A községben bővizű források fakadnak, melyekből a Feketeügybe ömlő Fekete-viz nevű patak keletkezik; e források oly melegek, hogy a belőlök keletkezett patak soha sem fagy be.
A Szent Bertalan-templom és szentélye Brassóban.
Háry Gyulától
Brassótól keletre a hegyek hátrább vonúlnak s a lapály dél felé kanyarodik. Itt két völgyszoros nyílik közel egymáshoz a térségre: a tömösi és az ó-sánczi. Köztük a Nagykő-havas ágazatai terjednek el merész szabású gerinczeikkel büszkén emelkedve a szép fenyves erdők fölé. E havasok alján többnyire kúpalakú előhegyek csoportosúlnak s azok tövénél négy falu helyezkedett el, melyeknek házai és kertjei mintegy hét kilométer hosszú sort alkotnak. A Tömös vize jobb partján, szemben a brassó–predeali vasútnak Derestye gyártelep melletti állomásával fekszik Bácsfalu s egészen hozzá kapcsolódik a hosszan elnyúló Türkös, ezen túl pedig éjszakkelet felé Csernátfalu és Hosszúfalu következnek. A négy község úgy össze van épűlve, hogy messziről egy nagy helységnek látszanak. A Nagy-útcza Bácsfaluból kiindúlva, egyenes vonalban mind a négy falut átszeli. E fő útczában s az ebbe torkolló mellékútczákban vannak a csinos magyar evangelikus templomok s mellettök az iskolai épűletek és a községházak. A románok rendesen e falvaknak a hegyre fölnyúló felső részeiben, a magyaroktól elkülönűlve laknak.
E községek a Tömös és Ó-Sáncz közötti tért egészen elfoglalják, sőt Hosszúfalunak fölső része a Tatrang völgyébe is fölnyúlik. A Tatrang vize a szorosból kiérvén, éjszakkeletre fordúl s csakhamar eléri a róla nevezett Tatrang falut, melytől délkeletre Zajzon s valamivel odább éjszakkeletre Pürkerecz fekszik. E hét falu alkotja a megye hétfalusi járását s együtt véve Hétfalu gyűjtő névvel szokták ezeket emlegetni. Magyar lakosai eredetileg várjobbágyok voltak s mint ilyenek, a tömösi és törcsvári szorosok védelménél szolgáltak. A hétfalusiakat közönségesen csángóknak nevezik s róluk alább külön czikkben lesz szó.
Rozsnyó vára.
Háry Gyulától
Különösebb említést érdemel e községek közt a mint fürdőtelep is ismert Zajzon. A falu felső részében a Zajzon patak partján három jódos és vasas ásványvízforrás fakad: Nándor-, Lajos- és Ferencz-forrás. E források vizét a község lakosai régóta ismerik és használják. Brassó városa 1842-ben földesúri jogon birtokba vette és a szükséges építkezésekkel megvetette alapját a mai csinos és jól berendezett fürdőnek. Kivált Brassóból és Romániából szokták látogatni e nyaralásra kiválóan alkalmas kies fürdőt.
Brassóból a legélvezetesebb és a legszebb – bár fáradságos – kirándúlások egész sorát tehetjük a brassai havasokba. A Csukás, a Nagykő-havas, a Keresztény-havas, a Királykő, a Bucsecs mind megannyi kedves czélpontjai a havasi kirándúlásokat kedvelőknek. De ha a fáradságtól való félelem visszariaszt is valakit e havasi tájak meglátogatásától, a tömösi szorosba való kirándúlást mégsem mulaszthatjuk el, mert ezt kényelmesen megtehetjük a brassó–predeali vasútnak nyaranként járatni szokott kéjvonatain is.
Bácsfalunál, illetőleg Derestye nevű állomásnál befordúl az út a tömösi szorosba. A szoros torkolatát egy régi földhányás és sáncz rekeszti el, a melyet a nép Tatárhányásnak nevez. Ezen túl nem messzire a nem régen megszűntetett alsó-tömösi vámot érjük. A szoros már e részében is igen szép; nyugat felé a Keresztény-havas sziklacsúcsa mered föl, keletre a Nagykő-havas tornyosúl a fenyőerdők fölé, jobbra, balra mélyen bevágódott haránt-völgyek nyílnak, melyeken gyors esésű patakok rohannak le, fölebb a Nagykő-havasról egy sziklaorom nyúlik le a Tömös völgyébe, úgy, hogy az útnak és a folyónak alig marad hely. Ezt a sziklagerinczet Magyarvárnak nevezik a tetején állott régi várról, melynek ma nyomai is alig látszanak. E szikla ormán áll az az emlék, melyet a Magyar mérnök- és építész-egyesűlet a tömösi szoros 1849-ki hős védőjének, Kis Sándor honvédezredesnek és bajtársainak emlékezetére állíttatott.
Magyarváron felűl az egyre vadregényesebbé váló fő-völgybe több mellékvölgy nyílik, ezek közűl legszebb a Hosszúvölgy, mely a Keresztényhavas sziklás déli előhegyei közt húzódik, és a Száraz-Tömős völgye. Maga a fő völgy fölebb egy szép tágas fensíkká szélesedik ki, hol a Tömös két forráspataka, a Száraz-Tömös és a Vladecz egyesűlnek. E két patak egyesűlésénél vannak a felső-tömösi vám csinos épűletei. A vasút a Magyarvár alatt elhaladván, csakhamar a felső-tömösi vámtelep fölött, erdő közepette magányosan álló Tömös állomáshoz jut. Míg az országút a jobbra eső völgyben húzódik tovább, addig a vasút a Száraz-Tömős völgyébe fordúl be s a Nagykő-havas alatt elrobogva, a sűrű fenyvesben délnyugatra kanyarodik, hol átmegy egy 937 méter hosszú alagúton; majd rövid idő múlva egy rövidebb, 106 méter hosszú alagúton s egyszerre az ország határához ér: a Predeál nevű nemzetközi állomásra, mely már romániai terűleten áll.
