Győrmegye. Francsics Norberttól

Teljes szövegű keresés

Győrmegye.
Francsics Norberttól

Győr.
A városház tornya.
Cserna Károlytól
A kis magyar Alföldnek az a része, melyhez Győrmegye területe is tartozik, az alakúlás változatosságánál fogva hazánk legkiesebb vidékei közé sorozható. Nincsenek ugyan felhőkbe nyúló ormai, de vannak erdő- és szőlőkoszorúzott halmai; nincs délibábos végtelen rónája, de van gazdagon öntözött termékeny síksága, melyen ős idők óta szívesen keresett és talált édes otthont az ember.
A megye területe egykor a Szármát tenger fenekének része volt. A tengervíz megapadása után kiterjedt sóstó, majd később félig sósvizű belvíz födte e táj fölszínét; végre a tófenék újabb alakúlása következtében e tó vize is elvonúlt, s a mai megye vidéke véglegesen szárazfölddé lett. Éjszaki része általában sík terület; földje nyugaton és keleten emelkedik, de észrevehető magaslattá még nem nő; déli oldalán ellenben hármas sorban hullámos halmok terjednek a Bakonytól a Duna völgye felé majdnem a megye közepéig; ezek a szentmártoni, ravazd-csanaki és sokorói domblánczolatok.
E lánczolatok elseje a szentmártoni, halmainak játszi hullámzásával, itt-ott hirtelen felszökő ormaival, gazdag szőlőtelepeivel, erdőkoszorúival a megyének egyik legszebb részlete. Táp-Szentmiklósnál lép a megye területére s éjszaknyugatnak vonúlva, alkotja a boráról híres Rész-hegyet, továbbá a Szent Imre magaslatot, hol a hagyomány szerint Anasztáz Astrik, a magyarországi első benczés apát üdvözlé a kolostor látogatására érkezett királyfit; majd pedig azt a hármas halmot képezi, a melyet – mint vélik – az ország czímerébe vett föl a nemzet kegyelete s melyek egyikén, a „Szenthegyen”, keresztény polgárosodásunk ős tanúja, a pannonhalmi kolostor emelkedik. A lánczolat végső emelkedése a Pannonhalomtól éjszakra fekvő Sághalom. A szentmártoni lánczolat keleti lejtőjétől rónavidék húzódik a Vértesek felé, nyugati oldalán pedig a Pánzsa-ér termékeny völgye vonúl a ravazd-csanaki hegyvonalig; ez utóbbi hosszaság, szélesség és magasság tekintetében legkiválóbb emelkedése a megyének, melynek területét Ravazdnál éri el, hol a lánczolat oldalán egy katlanszerű mélyedés tátong; ezt a Bakonyról visszavert tengervíz örvényszerű forgása vájta egykoron. A ravazd-csanaki hegyláncz egyenes vonalban éjszaknyugatnak terjed; gerinczét erdők borítják, lejtőit szőlők díszítették, utóbbi időben a filloxera pusztításai következtében a szőlők helyét részben szántóföldek foglalták el. A lánczolat legkiválóbb emelkedése a 318 méter magas Pálhegy, csak kevéssel alacsonyabb ennél a nép által Hegyes-Magasnak nevezett Magashegy. Innen kezdve a hegyvonal fokozatosan alább-alább ereszkedik és Csanaknál szelíd lejtővel záródik.
A megye harmadik lánczolata, a sokorói, a ravazd-csanakitól nyugatra esik s vele párvonalosan haladva a pátka-tényői völgyet övezi. Sokoró nevét némelyek szerint sok urától, birtokosától nyerte, mások szerint sok orrától, ormától. E hegy vonala a megyében Kajárnál kezdődik s éjszak-nyugati irányban a koronczói homokbuczkáknál ér véget. Délkeleti felén jó részben erdők fekszenek, éjszaknyugati oldalát szőlők foglalják el. A közel múltban a filloxera itt is nagy pusztításokat vitt véghez. A lánczolat kiválóbb pontjai a Kajár mellett lévő Harangozó-hegy, a melyen egykor a pálosok kolostora emelkedett; a nép azt tartja, hogy nevét is az akkor hangzott sok harangszótól nyerte; azután a Kopasz- és Ebédlátó hegyek. Magaslataikról a Somlyó- és Ság-hegy szabályos alakjaiban, a vasmegyei éjszaki magaslatok és a Schneeberg kékjében gyönyörködhetik a szem. A lánczolat nyugati oldalán futó terület Sokoró-alja nevet visel; közepét a Bakony ere szeli keresztűl. A megyében itt-ott még mutatkozó kisebb emelkedések összefüggő lánczolattá nem fejlődtek.
A megye vizekben elég gazdag; a Duna, Rába, Rábcza és mellékvizeik öntözik síkjait. E vizek közűl a Rába mossa és szeli leghosszabb vonalon a megye területét, melyet Ó-Malomsok közelében ér el; egy ideig Sopron és Győr megyék közt határfolyóúl szolgál, Bodonhelyen alúl azonban egészen a torkolatáig mindenütt a megye területét hasítja éjszakkeleti irányban. Sárgás-szennyes habjai évszázadokon át majdnem állandó csapásúl sújtották nemcsak Győr-, hanem a szomszédos Sopron- és Vasmegyét is. Rohamos áradása nem egyszer sepert el vagyont és pusztított életet. Az időnként eszközölt védekezések meddőknek bizonyúltak; így mellőzhetetlenné vált az ármentesítés művének rendszeres keresztűlvitele. A törvényhozás az 1885. évi 15. törvényczikkel elrendelte a szabályozás foganatosítását országos költségen, de a folyóparti érdekeltség belevonásával. A mentesítés munkáját a megye területén immár befejezték; a vízfolyás gyorsítására a tekervényes mederben 30 átvágást létesítettek; az ártömeg befogadására 250–400 méter szélességű hullámteret hagytak fenn, melyet 4–6 méternyi koronaszélességű védőtöltések szegélyeznek. A munkálat legfontosabb része a patona-győri csatorna, mely a Rába útját 13.600 méternyivel rövidíti meg Patonától Győrig.
A Rábáéval kapcsolatosan történt két mellékfolyójának, a Marczalnak és Rábczának a szabályozása is. Amaz Ó-Malomsok közelében lép a megye területére, a Rábával csaknem egyközű, éjszakkeleti irányú folyásában a Sokoróalja patakvizeit és a Pánzsa eret magába fogadván, Győr felett egyesűl a Rábával. Szabályozásának vonala Gyimóthtól Babothig terjed. A Rábcza csak látszólagos mellékfolyója a Rábának; voltaképen ebből magából ágazik ki Kis-Rába néven Sopronmegyében; majd Rábcza nevet kap s így jelen meg Kapinál Győrmegye területén, melyet nyugat-keleti irányban szel át. Szabályozása Beő-Sárkánytól Győrig terjed. A Rábával a Tóköz nevű sík területet zárja közre s azután Győrnél visszatérvén a Rábába, egyesűlt vizeik ugyanott a Kis-Dunába ömlenek.
A Kis-Duna, más néven mosonyi vagy győri Dunaág, a bécs-győri vasútvonal kiépítése előtt a győr-mosonyi gabnakereskedésnek rendes útja, Hédervár közelében lép a megye területére; tekervényes útjában több szigetet alkot s délről a Szigetközt határolja; Győrtől kezdve lefelé gőzhajókat hordoz, végre vizét Véneknél visszaönti a Nagy- vagy Öreg-Dunába.
A Nagy-Duna Győrmegye folyóvizeinek a közös gyűjtője; Ásványtól Gönyőn alúlig mossa s részben szeli is a megye területét, a balparton beleömlő Csiliz patakkal a Csilizközt alkotva, melyen a megyének hét faluja s néhány pusztája fekszik.
A föld-fölszínnek imént vázolt ilyetén kedvező alakúlása, a vizek bősége s ezek halbeli gazdagsága, a könnyen megszállható magaslatok erdőkoszorúja és számos vadja egyaránt erős ösztönűl szolgáltak, hogy e tájat korán hatalmába vegye az ember. S hatalmába is vette. A megye területe már ős időkben emberlakta föld volt. A kova nyilak és késpengék, csont- és agancstárgyak, tűzhely-dúczok, kő-vésők, gyalúk, balták, csákányok, kalapácsok s kő buzogányfejek, melyeket vagy a véletlen, vagy a régiségbúvár kutató keze hozott itt fölszínre, mind megannyi tanúk, hogy e vidéken már az ős hajdanban megkezdődött a létért való tusa. A legrégibb lakosok valószínűleg illyrek voltak, ezeket a kelták váltották föl; majd Róma kűldé hódító hadait s alapított néhány századig tartó uralmat e tájon is. Az V. század közepén Attila osztá itt parancsait; utána germánok jelentek meg, majd meg az avarok, kik gyűrűsánczaik körébe ezt a területet is bevonták. Az avarokat a frankok seperték el, kik később, Vastag Károly idejében pusztító harczokat vívtak a morva-szlávok ellen. Midőn ezek hatalma megdőlt, Árpád vette birtokába e tájat, tagjává avatta a már elfoglalt országtestnek, hogy ezentúl osztályosa legyen az új hódító nemzet küzdelmeinek s egyúttal részese dicsőségének. A megye terűletének legnagyobb része fejedelmi birtok lett; a sík vidéket kedvelő magyarság helyezkedék el rajta; melléjött a nyugati részeken bessenyők telepedtek le, kiknek emléke még ma is él a megye Bezi falujának nevében. Földrajzi fekvésénél fogva Győr vidéke gyakran volt véres harczok, ádáz pusztítások színtere. Elejénte a hazánk függetlenségére törő német hadak villogtatták itt fegyvereiket. Ménfő közelében verte le III. Henrik király 1044-ben Sámuel királyunk táborát. Hét évvel később e vidék újra érezte Henrik seregének nyomását. Erre vonúlt át a keresztes hadak nagy része, kik, bár nem voltak ellenség, tömeges megjelenésökkel csapásává váltak a földnek, a melyen áthaladtak. 1241-ben Babenbergi Frigyes dúlta e vidéket; majd a rettenetes mongol ár özönlötte és pusztította el mindazt, a mit a német meghagyott. 1271-ben és 1273-ban a cseh Otakár rabol e területen, 1490-ben Miksa király hadai jelennek meg; néhány évtized múlva százados ellenségeink, a félhold harczosai rontanak ide vad tűzzel s később is hosszú időn át állandó csapásává lettek e vidéknek. Velök sokszor versenyezve dúl a német, cseh, olasz és a vallon. „Dúlás, fosztogatás, szegény ember-nyomorgatás bővelkedik vala a táborban”, mondja Illésházy, Mátyás főherczegnek Győrnél időző hadairól. A sokszor megújúló fosztogatás és rombolás következtében a megye déli tája nagy részben elpusztúlt, a minek emléke maig fenmaradt a pusztai járás nevében, de csakis ebben; ügyes kezek behegesztették a sebeket, a romokon új élet ébredt s a hajdan puszta terület most népes magyar falvakkal van behintve. E falvak fölött emelkedik a pannonhalmi ősmonostor, a magyarhoni benczések bölcsője.
Pannonhalma már őseink bejövetele előtt is nevezetes hely volt, melyen állítólag már Nagy Károly e vidék szülöttének, Szent Márton püspöknek tiszteletére kápolnát építtetett. A honfoglalás napjaiban pedig látja az országalkotó daliás vezért, ki – a Névtelen jegyző szerint – innen tekint alá a Duna és Rába terére s gyönyörködik az új szerzemény gazdagságában. A hely, hol Árpád ilykép örvendezett, nem maradt jeltelen; az államalapító István kolostort épít s Olasz- és Csehországból áttelepített benczésekkel népesíti be a tudomány ez új hajlékát; fejedelmi szó utasítja őket, hogy hirdessék az igét s végezzék mindazt, a mi ezzel kapcsolatos: a béke magasztos szavával békés foglalkozásra tanítsák a magyart, szelidítsék az erkölcsöket, ápolják a szenvedőket, segítsék föl az elhagyottakat, helyes ismeretek közlésével legyenek földerítői az elméknek, neki pedig hű támaszai az új államrend megalkotásában. Idegenből jöttek ugyan a monostor első lakói, de idegen irányú törekvéseket soha sem tápláltak. A pannonhalmi főiskola első volt e hazában, s a magyarság érdekeit szolgálta. Már István korában magyar írót nevelt, magyar hitszónokokat képzett. Szent Gellért, Csanád püspöke, a magyar nyelvben kellően jártas Henrik és Fülöp benczéseket Pannonhalmáról hívta egyházmegyéjébe. Az a testület, mely így lelé föl honját e hazában, a szent király kiváló figyelmének volt tárgya; István Imre fiával többször szívesen időzött e monostor falai között. Példájára későbbi utódai közűl is többen föllátogattak a „szent hegy”-re, fejedelmi kegyök egy-egy sugarát lövelve annak lakóira. Így különösen a „nagy kegyességű” László, ki országgyűlést tartott itt; majd Kálmán, mikor a keresztes had átvonúlásának módozatairól tanácskozott Bouillon Gottfrieddel.
Alkalmasint a Vatha-féle lázadás mérte az első sulyos csapást Pannonhalmára. Vér és romok keltek nyomában. Kétszáz évvel később a mongolok jelennek meg falainál s habár a monostornak magának nem árthattak is, javaiban temérdek kárt okoztak. Az olygarchiai féktelenség napjaiban az ősmonostornak apátok helyett kormányzói vannak a fegyelem és tudományos élet nagy kárára. Midőn a XVI. században a hódító török bősz hatalma sújtá a nemzetet, Pannonhalma is osztozott a szenvedésben; 1593-tól négy évig nyögte a félhold dölyfös uralmát. A legsulyosabb csapás azonban a XVIII. században nehezedett az ős monostorra. Az 1786. év november 14-én kelt császári rendelet a szerzetet eltörölte. De visszaállítását maga a nemzet sürgette már az 1790-iki országgyűlésen. Ennek folytán Ferencz király a szent Benedek-rendet 1802. ápril 25-én kelt királyi okiratával ismét életre keltette és jogainak élvezetébe visszahelyezte.
Ez okirat szavai kettős tisztet rónak a rend tagjaira: a hazai középiskolai ifjúság nevelő-oktatását és a lelkek vezetését az egyházi téren. Tanítói hivatását a rend a győri, soproni és esztergomi fő-, a pápai, komáromi és kőszegi algymnasiumokban tölti be; papi tisztét 24 egyházban végzi; ezek közűl 15 egyenesen a főapát püspöki joghatóságának van alárendelve. Hazánk ezen legrégibb egyházterülete, melynek főpapja a főapát, minden egyházmegyétől független s csak a római szentszék főhatóságának van alávetve. A főapát – a pap- és olajszentelést kivéve – püspöki teendőket végez; van általános helynöke s külön szent széke; főapáti czímét II. Ulászló ideje óta bírja; Mária Terézia korától kezdve a főrendiház tagja. Főapátot a rend tagjai által kijelölt három egyén közűl a korona nevez ki. A bakonybéli, zalavári, tihanyi és dömölki fiók-apátokat szintén a rendtagok által választott három jelölt közűl a főapát nevezzi ki s a felség erősíti meg. A főapát Pannonhalmon székel.
Győrmegyének e kies pontja déli irányban két órányira fekszik Győr városától. Szelid hajlással kigyódzó út vezet föl a nép által várnak nevezett főmonostori épülethez, melynek várjelleget a szegélyző bástyafalak, ezek két tornya s az udvarkapu két oldalán fönmaradt lövőrések adnak. A századok folyamában tűzvész és erőszak többször romba dönték a főmonostor falait, de hamvaiból mindig föléledt. A jelen épülettömbnek legkiválóbb része a közepén fekvő székesegyház, mely a régi helyén Uriás apát alatt a XIII. században épűlt átmeneti ízlésben. Szentélyrészével keletre tekint, a déli oldalán nyíló díszkapuja a főmonostorba vezet, főbejárata nyugatra van. Díszkapuja a XVI. század elején készűlt, főbejárata a homlokzattal s a fölötte emelkedő toronynyal együtt jelen századi s a templom építési jellegétől elütő alkotás. A templom beltere oszlopokkal elkülönített három hajóra oszlik; emelkedett szentélye gyönyörű művű alagkápolnát borít. A templomnak stílszerű javítását Kruesz Krizosztom főapát eszközöltette ritka műízléssel s nagy költséggel.

Pannonhalma.
Háry Gyulától
A templomot éjszakról a hatalmas könyvtárépület szegélyezi. A könyvtár alapját Szent László király vetette meg 72 könyv adományozásával; növelte Adalbert a XII. században, ki könyveit végrendeletileg az apátságra hagyta. A későbbi, olykor adományozás, de leginkább vétel utján eszközölt gyarapodás következtében a könyvek száma mintegy 100.000 darabra emelkedett. Az ős nyomtatványok és kézíratok száma 1.211. A gyönyörű könyvtárterem T alakú, világosságot részint oldalról, részint felűlről nyer; oldalhelyiségeiben kép-, régiség-, érem- és növénygyűjtemények vannak.
A templom déli oldalán a főapáti lakosztályig terjed a legutóbb csínnal megújított keresztfolyosó, mely eredetileg a XV. század második felében készűlt. Az épület többi részében az imaterem, gazdag szertárak, a falfestmények- és díszítményekkel ékes ebédlő, a rendtagok lakai, vendégszobák s iskola-helyiségek vannak.
Van tanárképző intézete saját növendékei számára, hittudományi iskolája s házi lyceuma. Műkincsei közűl kiváló figyelmet érdemel a Gizella királyné készítette palást, mely a koronázási palástnak teljesen hű mása. Irattárának fő nevezetessége az 1001-iki okírat, melyet féltékenyen, drága kincsűl őriznek itt. (Ez okírat hitelességét történettudósaink közűl többen kétségesnek tartják.)
Pannonhalmáról magaslatok övezte termékeny síkságot lát be a szem. E vidék kiválóbb pontjai Győrmegyében Szent-Márton, Pannonhalom nyugati tövénél, részben oldalán építve. Egykor Alsoknak hívták s a hasonnevű nemzetségnek volt bölcsője. Mostani nevét a XVI. században kapta. 3.000-nél több lakosa iparral vagy földmíveléssel foglalkozik. Szent-Mártontól délnyugatnak egy katlanszerű mélyedésben Ravazd foglal helyet. Valamikor Sabaria nevű római telep feküdt e tájon. Ravazd mellett csörgedez a „Béla kútja” nevű forrás, hol a mongoloktól űzött szerencsétlen király megpihent, „átvévén Uriás pannonhalmi apáttól a kölcsönzött 800 márka ezüstöt”.
Ravazdtól éjszaknyugatnak következnek sorban: Nagy Écs, a hasonnevű nemzetség ős fészke, a Kanizsayakat uralt Nagy- és Kis-Baráth és Csanak. Ez utóbbi szomszédságában a „Király-szék” nevű dombocska emelkedik, hol 1244-ben IV. Béla király itélőszéket tartott. 1809-ben június 14-én Csanak magaslatairól szórták a francziák gyilkoló ágyúgolyóikat a Kis-Megyernél fölállított magyar nemesi had ellen.
A Csanaktól délnek Pápára futó országút Szemerén, Téthen és Gyarmathon megy át, nyugatra tőle Koronczó, keletre Felpécz, Gyömörő és Kajár fekszenek. Szemerét a XIII. században a hasonnevű nemzetség bírta; 1704-ben e falu és Koronczó közt vívta Heister császári tábornok kemény csatáját Forgács Simon, II. Rákóczy Ferencz híve ellen. 1849-ben a Pöltenberg-féle magyar hadtest egyik osztálya ütközött meg itt a Wimpfen vezette császári haddal. Téth e vidék legnépesebb helysége; híres bessenyő telep. 1269-ben 1V. Béla király a téthi földet ajtónállójának, Poky Tamásnak adományozta, kinek ivadékai a XVII. század közepéig voltak e terület birtokosai. Midőn 1809-ben Győrt a francziák bírták, a megye gyűléseit ideiglenesen Téthen tartotta. Felpécz régen a Peécz nemzetség birtoka; e törzs hajtása az Apponyi grófi család. Gyömöre némelyek szerint a hajdani avar-gyűrűnek volt szegélye; a XVI. században Enyingi Török Bálint birtoka, később a Csákyaké, majd az Esterházyaké. A Gyömörétől délkeletre fekvő Kajárt Szent István ideje óta a bakonybéli benczés apátság bírja. A megye délnyugati részében fekvő Gyarmath helyén a rómaiak idejében Mursella nevű telep volt. Ezen vonúlt át az Arrhabonából (a mai Győrből) Sabariáig (a mostani Szombathelyig) vezető kereskedelmi út. Gyarmathtól nyugatéjszaknak, a Marczal és Rába völgyében Móriczhida fekszik, hol a XIII. században állítólag Móricz nyitrai főispán premontrei prépostságot alapított, melynek épülete a török dúlás napjaiban pusztúlt el. Móriczhidától éjszaknak a Rába balparti területén, a Tóközben fekvő Kóny a XIII. században Szent János vitézeinek volt birtoka, majd a győri káptalan kapta azzal a kötelezettséggel, hogy jövedelmét részben iskolai czélokra fordítsa. Szomszédságában Enese fekszik, a hasonnevű nemzetség ősi fészke. A Tóköztől éjszakra elterűlő Szigetköz legkiválóbb pontja Hédervár, mely alapítóját a II. Géza király idejében bevándorolt Hederich lovagban, a Héderváry híres nemzetség törzsatyjában tiszteli. Nemzetségének tagjai kiváló szerepet vittek a hazai közéletben, mint egyházi és világi méltóságok viselői. 1348-ban e nemzetség összes birtokaira pallosjogot kapott Nagy Lajos királytól. Jószágait megszakítás nélkűl élvezte 1521-ig, a mikor Héderváry Ferencz belgrádi várnagy hűtlenség miatt nagyobb részöket elvesztette. Az elvett jószágokat II. Lajos király Bakics Pálnak adta. Később a család részint királyi adományok, részint vétel útján visszaszerezte a birtokait, melyek Héderváry Kata fiúsítása és házassága következtében a Viczay családra, ennek magvaszakadtával pedig Héderváry-Khuen Károly grófra, a jelenlegi horvát bánra szálltak.

A hédervári kastély.
Háry Gyulától
Hédervár mezőváros, mely 1794-ben négy vásár tartására nyert szabadalmat. Nevezetessége a várkastély gyönyörű parkjával s ebben a híres Kont-fával, melynek árnyában a hagyomány szerint Kont István az elégületlenekkel összejöveteleit tartotta. A kastélyban, mely a földszintjén maig Árpád-kori építészeti részletekkel is bír, néhány évvel ezelőtt tűzvész pusztított, mely a gazdag gyűjteményekben is tetemes károkat tett.
A Duna vizétől délre fekvő rónán, a szent-mártoni lánczolattól keletre Pázmánd, Mező-Eörs és Pér említhetők; Pázmándot a Pázmán nemzetség Szeghy ága bírta, Eörsben az Eörsyek voltak urak hajdan. Eörsnek vára és kolostora is volt, de ezeknek még a romjai is elpusztúltak. Pér a megyének leggazdagabb faluja a pusztai járásban.
A pusztai járáson kivűl Tóköz, Szigetköz, Csilizköz és a sokoróalji járás foglalják el a megye területét, mely egyike az ország legsűrűbben lakott vidékeinek, s a melynek népe néhány száz magyar-német leszámításával tiszta magyar nyelvében, szokásaiban s általában egész életében. S habár itt-ott nyelvjárásilag az édest iédesnek mondják is, és némely helyen sziéen süt is a hoadvilág, vagy nyújtják a szavakat: egészben véve mégis mindenütt az egységes közmagyar nyelv hallható a nép ajkáról.
A nép általában véve vonzó külsejű; tekintete nyílt, mint a vidék, a melyen lakozik; feltűnően szép alakok mind a nők, mind a férfiak körében nem ritkák. Legszebb szál legények a halmos területeken vannak. Magyar szabású viseletök igen csínos. Posztó, esetleg könnyebb szövetű dolmányt, mellényt s nadrágot hordanak; hideg időben a szegényebbek szűrt, a tehetősbek cser színű bundát viselnek. Fejöket nyáron kalap, télen kucsma födi. A nők viselete is magyar népies; a Győrhöz közelebb eső falvakban azonban némelyek a városi divatot utánozzák. Alapjában a nép tisztességtudó, értelmes, elmés; vallási téren nem türelmetlen; hol a felekezetek vegyesen laknak, békés az együttlét; mindegyik szereti a maga hitét s nem bántja a másét. A babonának kevés jelét találhatni köztük; kuruzslást különösen a kőkorszakbeli eszközökkel űznek, melyeket mennyköveknek tartanak, hívén, hogy villámcsapás alkalmával hét ölnyire fúródnak a mélybe, azután évenként egy-egy öllel fölebb nyomúlnak s a hetedikben végre fölszínre jutnak. Ilyennel szokta dörzsölni a gazda szenvedő barmának beteg testrészét. Mivel a kis leány itt is kíváncsi, az András-napi böjtölés, a kártyavetés, karácsonykor az ólomöntés itt sem ismeretlen.
Kedélye a népnek vidám. Szereti a lakodalmakat, szívesen ellátogat a szomszédos búcsúkra, megtartja a disznótort, megüli a gazda nevenapját s mindig szívesen megosztja a falatot mással. Vígsága még a nehéz munka idején sem hagyja el. E munka két fő ága: a föld- és szőlőmívelés. A terület természete erre utasítja a népet. A szőlőmívelés első alapjait – úgy látszik – a rómaiak vetették meg e tájon. Később Árpád-házi királyaink alatt a megyében élt szőlőmívesekről gyakran emlékeznek a történelmi kútfők. A foglalkozás ez ága továbbra is virágzott s a jelen században mintegy 5.700 kataszteri holdon űzték. A filloxera föllépése óta azonban nagyon érezhető hanyatlás állott be. A jobb minőségű borokat Szent-Mártonban, Écsen, Nyúlon, a két Baráthban, Ménfőn, Tényőn és Kajáron szűrik.
A megyének 240 ezer kataszteri hold termékeny területéből mintegy 124 ezer hold a szántóföld, melyen minden gabnafajt termesztenek. A termés évi átlaga nemcsak a közszükségletet elégíti ki kellőkép, hanem még kivitelre is jókora mennyiség kerűl belőle. A föld nem mindegyik tájon egyformán jó minőségű; legjobbak általában a folyóvölgyi részek. A kisebb birtokosok, volt úrbéres gazdák, még nagy részben kezdetlegesen gazdálkodnak, földeik javítására kellő gondot nem fordítanak; a nagy birtokokon azonban szakértelemmel vezetett gazdálkodási rendszer dívik. Néhol, mint példáúl a pannonhalmi főapátság birtokain, lehetőleg ipari gazdálkodást űznek. A megye kiváló nagybirtokosai a Wenckheim, Héderváry-Khuen, Lamberg és Esterházy grófok, a győri püspök, pannonhalmi főapát, győri káptalan, csornai prépost, bakonybéli apátság, meg a Bay, Lévay, Mihályfi, Bezerédj, Milkovich, Földváry, Lippay, stb. családok.
A mezei gazdasággal kapcsolatos állattenyésztés virágzó. Fajnemesítésre nemcsak a nagyobb uradalmakban, hanem néhol a falvakban is jó minőségű, alkalmas állatokat s méneket tartanak; a szentivániaknak, périeknek, kónyiaknak, stb., igen jó lovaik vannak. A juhászat terén némi hanyatlás állott be a gyapjúvásár csökkenése miatt. A sertéstenyésztés emelkedőben van. A szarvasmarhák hizlalása mind nagyobb tért kezd elfoglalni; főleg némely nagy birtokon, így a pannonhalmi főapátság jószágain is, rendszeresen űzik. A megye közgazdasági érdekeinek fölvirágoztatásán a Győrött székelő „Győrvidéki gazdasági egyesűlet” fáradozik.

Győr.
A Püspökvár bejárata.
A városi vigadó és a benczések temploma.
A püspöki palota (Püspökvár) a Duna felől.
Háry Gyulától
A nyerstermeléssel kapcsolatos házi ipar ágai közűl dívik a fonás és szövés, a gyékény- és kosárfonás, szalmafonatok s czirokseprők készítése. A gyáripart illetőleg van a megyében néhány gőzmalom, több téglagyár; továbbá eczet-, olaj- és süteménygyár. A száraz- és vízi malomipar virágzó.
A nép soraiban nagy szerepet vitt régebben a nemesi elem. Alig van vidék az országban, hol a terület nagyságához mérten annyi nemes lakott volna, mint itt: 12.000 nemes fő 26 {jel} mérföldön! Asszonyfa, Ballony, Bajcs, Bácsa, Bőny, Dunaszegh, stb., mind nemesi falvak valának. Az Asszonyfalvayak, Alapyak, Balassák, Czoborok, Csitvánok, Eőrkények, Gyimóthyak, Gyömöreyek, Kapyak, Megyerek, Mindszenthyek, Némayak, Selyemek, Tápyak, stb., a régi, a Bayak, Barczák, Bezerédjek, Enesseyek, Földváryak, Gyapayak, Horváthok, Kálóczyak, Lippayak, Matkovichok, Milkovichok, Purglyk, Sebők, Szalacsyak, Szluhák, Zámoryak, stb., most is meglevő nagyobb birtokú s a megye közéletében szereplő nemzetségek.
Egyházi kormányzat tekintetében a megye róm. kath. vallású lakossága az esztergomi érsek, a győri püspök s a pannonhalmi főapát joghatóságának van alá rendelve; az első a Sziget- és Csilizközben, a főapát a megye hét községében, a győri püspök pedig a megye többi részében gyakorolja főpásztori hatalmát. Az ágostai hitvallásúak főpapja a Győrött székelő dunántúli püspök; a helvét hitvallásúak a dunántúli egyházkerülethez tartoznak. A mózesi hitűek legnagyobb hitközsége a győrivel egyesűlt győrszigeti.
A megye politikai, szellemi, társadalmi életének középpontja, termékeinek rendes piacza Győr sz. kir. város.
A hol a Rába és a Rábcza egyesűlt vizeiket a Kis-Dunába öntik, már a régi korban város volt, mely Arrhabona (Rábaszállás) kelta nevet viselt. E néven szerepel a rómaiak idejében is; és bár tagja volt a Bregetiótól (Ó-Szőny) Vindobona (Bécs) felé húzódó erődvonalnak, mégis inkább kereskedelmi, mint katonai fontossággal birt. A népvándorlás idejében avargyűrű volt, melyet Nagy Károly ostromolt meg. Ezutáni történetét a régiség homálya fedi, mely a honfoglalás szakában oszlik el. A X. században mint erőd szerepel; kapujára függeszteti ki István fejedelem a Koppány fölnégyelt testének egy részét. Mivel ez mások rettentésére történt, az ős hitért hevűlő, a törzsszerkezetért küzdő magyarság tömegesen lakhatott Győr táján.
Az országszervezés alkalmával Győrött várispánság létesült. István püspökséget is alapított itt, s ez időtől kezdve a nemzet egyházi s állami életében folytonos, olykor fontos szerepet is vitt e város. Falai között országgyűléseket tartottak; királyok időztek benne, kik kiváltságokat osztogattak a városnak; főpapjai viszálykodó fejedelmi rokonokat csendesítettek le, buzogtak a hitért, ápolták a tudományt, s ha vér áldozatot kivánt a közjó, a csatamezőn haltak meg mint hősök.
Fontos kiváltságokat nyert a város V. István királytól az 1271-dik esztendőben. Nevezetesen örökre kivette polgárait a főispán és alispán ítélete, törvénylátása és hatalomköre alól; tetszésök szerint választhatták bírájokat, vám- és hadmentességet nyertek, földbirtokot s a Dunán szabad révjogot kaptak. Abban az időben következő tagozattal bírt a város: a püspök lakáúl szolgáló fellegvár, ennek szomszédságában a vár, a kiváltságolt polgárok lakhelye, a vár alján a Káptalan-Győr, a mai belváros területe, melyen a székes káptalan jobbágyai laktak, alávetve a káptalan földesúri joghatóságának. Az V. István adta kiváltságokat utódai: IV. László, III. Endre, Róbert Károly s később más királyok is megerősítették. A lakosok abban az időben részben iparral és kereskedéssel, de leginkább földmíveléssel foglalkoztak. A Mátyás-korabeli Bonfinius Győrt nevezetes földmívelő helynek mondja.
Fontos változás történt a város belső életét, valamint országos hivatását tekintve, a XVI. században. A délkelet felől Bécs felé hömpölygő török áradatnak előgátat kellett vetni, melyen hullámai nagyobb törést szenvedjenek. Bécs biztosítása szempontjából a győri erődöt elsőrangú várrá fejlesztették, melynek falai közt tágas hatáskörrel rendelkező főkapitány székelt; a városbeli élet katonai jellegű lett. Az erődítés munkálatait részint országos, részint osztrák pénzsegélylyel eszközölték. Hogy a vár ellenálló képességét fokozzák, kisebb és nagyobb távolban elővárakat emeltek; András-, Tarisznya-, Világos- és Lesvár, Mérges meg Patona voltak ilyenek. A helyzeténél fogva is erős Győrt bevehetetlennek tartották. S mégis török kézre kerűlt. Az erős falak közt nem volt meg a főkapitányban a jellem ereje. Hardeck Ferdinánd gróf árúlása Győr bástyái közé juttatta Szinán hadát az 1594. év szeptember 29-én. Győr ekkor török katonai város lett, de csak négy évre. Az árúló főkapitány kivánsága: „hogy a törökök mennél tovább békésen bírják e várat”, nem lehetett foganatos. A csorbát, melyet gyávaság, árúlás ejte a fegyveren, hősies elszántságnak kellett kiköszörülnie. A derék Schwarzenberg Adolf és a vitéz Pálffy Miklós 1598. év márczius 29-én föl is szabadították Győrt a félhold uralma alól. Az izlam hadai ezután is meg-megjelentek még falainál, de a várnak többé nem lettek uraivá. 1683-ban Kara-Musztafa Győrnél pihente ki a bécsi futamodás fáradalmait, s itt vettetett hurkot Ibrahim pasa nyakára, kiben a szenvedett kudarcz okozóját látta. Két évtized múlva a Rákóczy-féle mozgalom Győrt is érinté, a kurucz hadak több ízben körűlzárolták e várat. Egy századdal később, mikor csaknem egész Európában lobogott a harcz tüze, s ennek egyik lángja hazánkra is átcsapott, Győrt is sujtá a vész: egy hétig tartó megszállás után 1809-ben június 24-én a francziák hatalmába kerűlt, kik a várost keményen megsarczolták. E mozgalmak idején I. Napoleon is megfordúlt Győrött. Hadi fontosságát azonban nem sokára elvesztette, mert még 1820-ban megkezdték a bástyák rendszeres lebontását. Jelenleg csak a püspöki lakot éjszak s nyugat felől környező falak hirdetik, hogy itt hajdan más élet is volt.
E régi élet megszűnt; beállott a szabadabb fejlődés korszaka; a bástyáitól megszabadúlt város gyorsan terjeszkedett tovább s nyerte azt a kedvező alakját, mely az ország egyik legszebb helyévé avatja. Jelenleg a Belváros, Ferdinánd-, Ferencz-, Új és Nádorváros meg a kis távolra fekvő Szabadhegy teszik a részeit Győrnek, mely szabad királyi várossá 1743-ban lőn. Törzse a Belváros; hosszú időn át ez volt a város szellemi, hatósági, törvénykezési s forgalmi életének gócza. Itt voltak felsőbb iskolái, itt kiválóbb hatósági épületei, s mint a Dunáig terjedő városrész, eleven tere volt a lakosság fő éltető elemének, a kereskedésnek. Hosszúdad alakban terjed nyugattól kelet felé; éjszaki természetes határvonalát a Duna, a nyugatit a Rába alkotja.
A két folyó által határolt szögletben emelkedik a város legkimagaslóbb területe, a Káptalandomb a székestemplommal, a püspöklakkal, a szeminárium és a kanonokok házaival. A középütt fekvő székesegyház régi eredetű; valamikor román-csúcsíves jellegű volt; később újabb ízlés szerint átalakították. Gazdag díszítményei, gyönyörű falfestményei most is legszebb templomaink sorába emelik. Déli oldalán vele kapcsolatosan emelkedik a csúcsíves szerkesztésű Héderváry-kápolna, Héderváry János győri püspöknek XIV. századbeli kitűnő alkotása. Itt van elhelyezve Szent László királyunk remek művű ezüst mellszobra, melyet a XVII. században szereplő Naprágyi Döme püspök ajándékozott Győrnek. A műkincsekben igen gazdag székesegyház hatalmas homlokzatával nyugatra, a püspöki palota felé tekint, mely a városnak egyik legrégibb épülete s melynek falai közt két ízben talált menedékre az ország szent koronája. Keleti része a XV. században épűlt csúcsíves kápolnát rejti magában, mely Dóczy Orbán győri püspök műízlésének köszöni létét. A püspöki palota másfél századig katonai parancsnokoknak szolgált lakásúl, míglen 1745-ben Mária Terézia királynő jogos tulajdonosának, a győri püspöknek a birtokába bocsátotta vissza. Az 1809-iki ostrom alkalmával tűz pusztítá el e palotát; ekkor hamvadt el okíratokban gazdag levéltára is.
A székesegyház mögött kelet felé a nagyobb papnevelő intézet fekszik gazdag és értékes könyvtárával, körűlötte pedig a káptalan tagjainak lakai. A káptalan eredete Szent István koráig terjed; tagjainak száma valamikor 34 volt, jelenleg 14.
A Káptalandomb keleti lábánál éjszak-déli irányban húzódó Alsó-Duna-útcza a város fő piaczára, a Széchenyi-térre vezet, melyen szép szobor csoportozat emelkedik Buda 1686-iki visszavételének emlékeűl. A tér keretét díszes magán- és középületek alkotják; éjszaki oldalán a kisebb papnevelő intézet, ennek szomszédságában a városház emelkedik; a tér keleti részén a kereskedők Lloyd épülete, a déli vonalon pedig a benczések kolostora van a templommal s főgymnasiumi épülettel. A kolostort a nagy nevű Széchenyi György kalocsai érsek alapította jezsuiták részére 1667-ben.

A főreáliskola Győrben.
Háry Gyulától
A rend eltörlése után világi czélokra szolgált ez épület; 1802-ben Ferencz király a benczéseknek adományozta. Domborművekben és falfestményekben ékes lépcsőháza figyelmet érdemel. A kolostorral kapcsolatos Szent Ignácz-egyház kettős tornyú díszes épület, melyet a XVII. század első felében emeltek. Szentélyének és hajójának boltozata gyönyörű falfestményekkel díszeskedik. A templommal kelet felől összefügg a főgymnasium hatalmas épülete, mely 1888-ban emelkedett újból a pannonhalmi Szent Benedek-rend költségén. Az intézet alapítása a XVII. század első felére esik; hosszú időn át a jezsuita rend tagjai voltak vezetői; 1802 óta a benczések töltik itt be a nevelői és oktatói tisztet. Sűrűen látogatott intézete ez a Dunántúlnak; tömegesen járnak belé a szomszédos és távolabbi vidékek ifjai. Az intézet anyakönyveiben soha el nem halványúló betűkkel szerepelnek Deák Ferencznek, továbbá az első magyar miniszterelnöknek, Batthyány Lajos grófnak, a Kisfaludy testvérpárnak és a hazai közélet egyéb jeleseinek nevei.
A főgymnasiumi épület éjszaki sarkától kelet felé a Megyeház-útcza húzódik; a megyének benne fekvő székháza hajdan Ferencz-rendi kolostor volt; jelenleg nemcsak a megyei hivataloknak, hanem a pénzügyigazgatóságnak is helyisége. A megyeház szomszédságában levő épület a néhány évvel ezelőtt megszűntetett kir. jogakadémia czéljaira szolgált, most állami polgári leányiskola van benne elhelyezve. A jogakadémiát Mária Terézia királynőnk alapította 1769-ben; II. József császár 1785-ben Pécsre helyezte át, de már Ferencz király uralkodása alatt ismét visszakerűlt Győrre; kiváló hírnévnek örvendve állott fenn 1848-ig; innen kezdve két évtizeden át szünetelt; az 1867-ben ismét életre keltett intézetet Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter szűntette meg. A volt jogakadémiai épülettől csekély távolban záródik a Belváros keleti határa, míg a nyugati a kármeliták csinos templomával s kolostorával a Rábánál ér véget.
A Belvárossal összeköttetésben lévő Ferdinánd- és Ferencz-városrészek újabb eredetűek; ez délről s keletről, amaz csak délről környezi a Belvárost. Tágas, egyenes szabású útczákkal dicsekszenek ép úgy, mint a Belváros. A Ferdinánd-város a legszebben fejlett része Győrnek; újabban itt nyertek helyet az állami főreáliskola díszes épülete, a királyi tábla és törvényszék palotái; ide tervezik az új városházat is. A Ferencz-városban vannak elhelyezve a férfi és női tanítóképző intézetek; emez állami, amaz felekezeti s a győri püspökben tiszteli fentartóját. A Ferencz- és Ferdinánd-városrészeket a Baross-útcza különíti el egymástól; ezen útczának a Belvárosba vezető nyílása fölött emelkedett a város tornya, a tűztorony, azon a ponton, a hol Schwarzenberg és Pálffy, Győr felszabadítói, a várba törtek. A közlekedés ez előtt a torony kettős kapuívezete alatt történt; de nem régiben biztonsági tekintetekből lebontották a tornyot.

A királyi tábla épülete Győrben.
Háry Gyulától
Az Újvárost a Rába vize, a Nádorvárost a vásártér különíti el Győr említett három részétől. Az Újváros a XVI. század első felében keletkezett; a megye s a szomszédos hódoltsági vidék menekűlő népe szállott meg itt, Győrvár falai alatt keresve óltalmat a török üldözés és pusztítás ellen. Elejénte Újfalunak hívták, de 1572-ben már mai nevén szerepel. Híd kötötte össze már akkor is a város belső részével; jelenleg ez összeköttetést három vashíd eszközli. Az Újvárosban vannak a különböző felekezetek imaházai és elemi iskoláik. Az ágostai vallásúak hatalmas convent épületében algymnasium is volt, melynek Kis János, a jeles író is tanára volt. Ezen algymnasium néhány évvel ezelőtt szűnt meg. Az ágostai convent épületétől csekély távolban nyugatra a Kossuth Lajos-útczában emelkedik a neolog felekezetű zsidóság magas kupolájú díszes zsinagógája s vele kapcsolatosan a jól berendezett iskolaépület. Ettől nyugat felé ugyanazon útczában a helvét hitvallásúak temploma és paplaka, melynek közelében a város közös kórháza fekszik. E kórházat a múlt század második felében alapították: Eredeti alakjában nem elégíté ki az egészségügy követelményeit, s ez okból alkalmasabb helyen czélszerűbb új kórházat építenek. A Kossuth Lajos-útczában emelkedik még a római katholikusok díszes Szent József temploma, a Kossuth Lajos-útcza mögött vonúló Rácz-útczában pedig a görög-keletiek egyháza. E felekezet tagjai jelenleg csekély számúak, önálló lelkészséggel sem bírnak; főpásztoruk a budai gör. keleti püspök.
Az Újváros a Rába és Rábcza által határolt közben feküdvén, gyakran érezte e folyók árjainak pusztító erejét; utoljára 1888-ban sújtá a vész. A két folyó szabályozása óta hatalmas töltések oltalmazzák a vízveszély ellen. A két folyó alkotta szögletben nyúlik el a város gyönyörű sétatere; éjszaki részét a megye téthi szülöttének, Kisfaludy Károlynak érczszobra díszíti, a mely Mátrai Lajos szobrászunk alkotása; déli felében, a Radó-téren, a színház áll, hatalmas iskolája egykoron a fejlődő magyar színészetnek; több kitűnő színművészünk ragyogtatta itt tehetsége első sugarait. A Radó-tér délnyugati csúcsán emelkedő gúla a sikeresen végrehajtott vízvédelmi munkálatok emlékkőve.
A sétatértől nyugatra fekvő „hosszú-híd” az Újvárost a Nádorvárossal köti össze. Valamikor Szent-Benedekfalva, Kertesszer s a szent-adalberti prépostság foglalták el a mai Nádorváros területét. A prépostság épülete a jelenlegi Kálvária környékén feküdt; emléke mostanig fönmaradt. A székes káptalan egyik tagja a győri hegyről nevezett szent-adalberti prépost czímét viseli. A Nádorvárost a m. kir. államvasútak pályateste zárja el Győr belső részeitől; a forgalom könnyítésére a pályatest fölött remek vashídat emeltek, mely létesítőjének, Baross Gábornak örökíti emlékét.
A Nádorvárostól délkeletre Szabadhegy terűl el. Valamikor Szent-Mihálynak, Szabadinak hívták. Mai nevét a XVII. század óta viseli. Gazdálkodó nép lakja. Van derék lovas kaszárnyája.
Győr ismertetésénél nem lehet említés nélkűl hagyni azt a két községet, melyek, bár politikailag megyei kormányzat alatt állanak, az élet egyéb viszonyaiban sokszorosan Győrre támaszkodnak. Ezek: Győrsziget és Révfalu. Amazt a Rábcza, emezt a Duna választja el Győrtől; az összeköttetést hidak eszközlik köztük. Győrsziget eredete a XVI. század második felére esik. A győri püspök birtoka volt, azért hajdan Püspök-Szigethnek nevezték. Vízközi fekvésénél fogva többször elborítá a Duna és Rábcza árja, de a romokból mindig megújúlva emelkedett ki s jelenleg egyik kiválóan szép községe az országnak. Főbb útczái kövezettek s légszeszszel világítvák; van vízvezetéke, eczet-, olaj- és süteménygyára, Simor Jánostól győri püspöksége idejében alapított czélszerű kórháza, stb. Lakói iparral, kereskedéssel és kertmíveléssel foglalkoznak. Az életmód városias.
Révfalut hajdan Tőkésnek hívták, azonban a XIII. század vége felé már mai nevén szerepel. Szintén a győri püspök birtoka volt. Győr tőszomszédságában feküdvén, részt vett annak viszontagságaiban; többször pusztította ellenséges fegyver. Lakói földmívesek, iparosok, hajósok és halászok.
Győr termékeny vidék, közlekedésre alkalmas folyó mellett feküvén, már a természettől kereskedésre volt útasítva lakossága. Az Árpádok korában árúmegállító hely volt. Kereskedés volt később is a lakosok egy részének fő foglalkozása. Virágzása a jelen század első felére s a 60-as évekre esik, mikor gabnavására jóval fölülmúlta az ország fővárosáét. Újabb időben az országos forgalmi politikának áldozatúl esett ugyan kereskedelmének egy része, de e veszteség mellett is még mindig eléggé fontos piacz. Sertéskereskedése kiváló. Vásárai népesek.
A kereskedelem mellett iparral foglalkozik a lakosság jó része. Kézműipara régi; csín és ízlés jellemzik készítményeit; az asztalosok, lakatosok, csizmadiák és szabók készítményei kiváló figyelmet érdemelnek. Említésre méltó a kocsigyártás és a kályhaipar; építészei és kőfaragói ügyesek; a czukrászok s pékek készítményei nagyon ízletesek. A kisipar mellett újabb időben tetemes lendületet vőn a gyár ipar. Van szesz-, hamuzsír-, bőr-, olaj-, tészta-, faggyú-, gyufa-, tégla-, hajó-, keményítő- és gazdasági gépgyára. Győr egy ipar- és kereskedelmi kamrának székhelye. Anyagi érdekeinek fölvirágoztatására jótékonyan hatnak kiváló pénzintézetei.
Mezei gazdasággal csak az Új- és Nádorváros lakóinak egy része, a „szekeres-gazdák” foglalkoznak.
Valamely hely szellemi értékének, értelmiségi fokának legbiztosabb mértéke közművelődési intézményeinek száma s minősége. Győr e tekintetben is hazánk legszerencsésebb városai közé tartozik. Kellő számú elemi és középiskoláin kivűl az ismeretek terjesztésére szolgálnak a benczéseknek különösen régiségekben gazdag múzeuma, ugyanezeknek mintegy 16.000 kötetből álló házi és tanári könyvtára, a nagyobb papnevelő intézetnek 32.000-re, a karmelita-rendnek s az olvasó egyesületnek szintén több ezer kötetre menő könyvgyűjteményei. Könyvnyomtató intézet négy van a városban s ugyanennyi a helyi hírlapok száma. Mind a kisebb, mind a nagyobb papnevelő intézetben magyar irodalmi kör áll fenn. A növendékeket az egyházmegye főpásztora jutalomdíjakkal is ösztönzi munkásságra. E buzdító eljárásnak szerencsés eredménye észrevehetően nyilvánúl a győregyházmegyei papság magasabb fokú képzettségében.
A lakosság magasabb fokú értelmisége szépen nyilvánúl azon kölcsönös türelmességben, melyben a felekezetek egymással élnek; nyilvánúl azon társúlási hajlamban, mely a közhasznú egyesűleteknek egész sorát hozta itt létre. Az emberbaráti buzgóság Győrött fiú- és leányárvaházat, a tanúló ifjúság részére tápintézetet, elaggott polgárok és polgárnők gondozására három menedékházat létesített.
Megőrizni a múltak híres vagy szép emlékeit, tisztelni a nemzet jeleseit: dicséretes vonása a győri népnek. A város emlékezetes helyein táblák örökítik a történeti nevezetességű eseményeket; táblák jelölik azon épületeket is, melyekben a hazai közéletnek valamelyik jelese lakott.
Győrnek nincs születési, előjogos, hanem van szellemi előkelősége; van megizmosodott, önérzetes polgársága, mely szeretettel csüng városán.

Kisfaludy Károly szobra Győrött.
Cserna Károlytól

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages