Építés.
Építés.
A reformáczió nagyszerű vallás-politikai mozgalma egy német vidéken sem zavarta föl annyira a lakosság minden rétegét, nem idézett elő oly vérengző, makacs harczokat, nem birt oly nagy mértékben a társadalmi háború jellegével, mint Felső-Ausztriában. A felső-ausztriai rendek az 1594-ben és 1625-ben ellenök intézett parasztmozgalmat hasznukra tudták fordítani és politikai hatalommá lettek épen oly mértékben, a mint a többi osztályok minden jelentőségöket elvesztették.
Ha ilyen állapotok közt valamely építészeti vagy egyéb művészeti tevékenység lehetséges volt, erre bizonyára csak a rendi nemesség birt képességgel és ez osztály túlsulyát tényleg meggyőző kifejezésre juttatta Linczben az országház építése, továbbá több régi vár újjá alakítása, valamint új várkastélyok emelése. Ezek voltak azok a helyek, a hol a reformáczió tana legelőször gyökeret vert, a honnét az újra föléledt szellemnek a birodalomban levő középpontjaival viszonyt szőttek, a hol a nemesség úri kényelemmel élvezte kicsikart előjogait, majd gyűléseket tartott, majd fegyveres ellenállást szervezett.
Az országház, melynek éjszaki kapuját a tartomány történetéről szóló czikkhez csatolt kép mutatta be, részben egykori minorita-kolostor, mely egészben sokféle, a mostani század elejéig tartó félbe nem szakadt építési tevékenység terméke. az épületnek bennünket érdeklő részét 1578-tól 1580-ig Canaval Kristóf és Hans olasz-tiroli mesterek építették. E körűlmény megérthetővé teszi azt, hogy a kapu, a főelemet ajtai és végűl a rendek nagy terme oly sokszerűen emlékeztetnek az olasz renaissancera.
A régi várak újjá építésénél megtartották a középkori elrendezést, s csakis annyiban bővítették ki, a mennyiben az új fegyverek hatása azt megkövetelte. Az újonnan épített nemesi várkastélyok szintén hasonlítottak a régi erődökhöz; volt öregtornyuk, előváruk és lovagházuk, csakhogy alaprajzuk mind inkább szabályos alakot öltött, sőt néha a telek bástyával körűlvett négy- vagy ötszög volt, a sarkokon pedig a bástyákat toronyszerűen építették föl; ilyen példáúl Greinburg várkastély. Ezek még védelmi épületek voltak a szó teljes értelmében, csakhogy komoly külsejüket a renaissance tetszetős formái enyhítették, hisz építtető uraik még maguk sem voltak egyebek, mint ez új időszakba átnyúló egy darab középkor, s az egyéni önállóság utolsó ellenszegűlése az állami hatalomellen.
A XVI. és XVII. századbeli felső-ausztriai várkastély nagy kierjedésű, sok szárnyból áll, rendesen több emeletes, szilárd egyszerűségű, csakis a tömegek csoportosítása, a festői körvonalak és a magas tetők fölött kiemelkedő tornyai által tesz művészi hatást. A falak simák és díszítmény nélküliek, csak a sarkok vannak faragot koczkákból, fönt pedig egyszerű párkánynyal koronázva; az ablakok sima szegélyűek; csak a lovagtermeket és a várkápolnákat jelzik egyszerű, vagy oszloppal két részre osztott köríves ablakok. Így Greinburg, Rannariedl, Aistersheim, stb. várkastélyokban. A külső dísz a többnyire rustica-építésű kapukra és a tulajdonosnak ezekbe beillesztett czímerére szorítkozik. Különösen említésre méltó Württing várkastély kapuja.
E várkastélyokon a kőmívesek és kőfaragók föladata csak az volt, hogy szilárd, de egyszerű használati épületet emeljenek; az ácsnak ellenben nemcsak a sokféle kötésű tetőknél volt ügyességre szüksége, de különösen a toronysisakok alakításában kellett merészséget és gazdagságot kifejtenie, s valóban e messzire ellátszó büszke ácsalkotmányok a legsajátosabb bélyegei a felső-ausztriai várkastélyoknak. Az úgy nevezett körte- vagy hagyma-alakú tipikus toronysisak, az eresz fölött hirtelen behúzódva, majd kiöblösödve merészen fölfelé szökő nyakká alakúl, ebből áttört lámpás fejlődik, még egyszer körtealakúan hajlított teteje szélkakasban vagy czímer-állatban végződik. Egy részt Alsó-Ausztria sovány tagozású, más részt Bajorország szertelen toronykupoláival ellentétben Felső-Ausztria e nemű alkotmányai arányok és rajz tekintetében szerencsés középúton járnak. De nemcsak a tornyokat, hanem a kápolnákat, erkélyeket, padlásablakokat is sisakok fedik úgy, hogy nagyobb és kisebb tornyok, szépen alakított kémények, díszes szélkakasok és fényesen csillogó gombok egész erdeje emelkedik a várkastélyok fölött és az épület hatalmas tömegeit könnyed befejezéssel zárja be.
Puchheim várkastély.
Kropf Miksától
A megmaradt várkastélyok közűl a nyugati vasút Attnang állomása melletti Puchheim, nagy terjedelme és szép körvonalai miatt különösen említésre méltó.
Az úrilaknak arkádos udvara volt, melynek nyomott arányait fínom diszítmények enyhítették, s bennök a német jellem és az olasz formák világa oly megnyerő módon egyesűlt. Ez állandó vonása e renaissance-kori épületeknek, s ha kevésbbé szerények volnánk, följogosítva éreznők magunkat, hogy osztrák renaissance-ról beszéljünk. Alsó-Ausztria Schalaburg várkastélya mellett méltán foglal helyet Hartheim felső-ausztriai várkastély derűlt színezésű fresko-díszítményeivel.
Az egyeszerű külsejű és a védelmet szemmel tartó várkastélyok belsejében a faragványokon, az asztalos-, a fazekas- s a kovácsműveken és általában a folyton szaporodó egyéb házi eszközökön fejtette ki tulajdonképen a renaissance gazdagságát. E tárgyakból állott a lakószobák művészi berendezése. Mindebből azonban kevés maradt fönn tiszteletre méltó ereklyéűl.
Különösen szép Weinberg, Hartheim, Eferding, Württing és Puchheim berendezése, s pedig a legnemesebb renaissance ízlésű, gazdag berakott művű fa burkolatok, a számos és tarka domborművel díszített óriási majolika-kályhák, a kovácsolt vas rácsok és a pompás ajtóvasalatok, eddig kevéssé méltatott emlékei a felső-ausztriai művészi iparnak. Habár helylyel-közzel olaszokkal készíttették a stucco díszítményeket, s néha a festéssel is azokat bízták meg, mind, a mi fából, agyagból és vasból van, felső-ausztriai munkások kezéből kerűlt ki; hisz akkoriban a linczi és a welsi asztalosok és fafaragók, a steyri kovácsok és lakatosok, a gmundeni és a vöcklabrucki fazekasműhelyek igen híresek voltak.
S mit kellett volna tennie az egyháznak, és mit tehetett művészi tekintetben a reformáczió ideje alatt, miután építési tevékenysége a középkor folyamán a szükségletről kelletén túl gondoskodott?
Luther tanítása behatolt a kolostorokba; szerzetesek és apáczák, megúnva a korlátokat, számosan odahagyták czelláikat, hogy világiasan éljenek és élvezzenek. A kolostorok, melyek nem pusztúltak el egészen, mint Pulgarnban, Traunkirchenben, Schlierbachban és Steyrben, hosszú időre vagy néptelenekké, vagy lakóik fegyelmetlenségének színhelyeivé váltak, a menynyiben a parasztok ki nem rabolták. A falusi templomok katholikus papjaiktól megfosztva és a meghívott hitszónokoknak átadva, nyomorúságos állapotba jutottak. Ennek folytán az egyházi művészet vagy régebbi templomok újabb ízlésű diszítésére szorítkozik, mint példáúl Schläglben és Braunauban, vagy pedig a kisművészet terén tett annyit, a mennyit: oltárokat, síremlékeket, síriratokat készített, a melyeken azonban szép renaissance-formák tűnnek szemünkbe. Egyedűli kivételként a Sarming melletti Waldhausen plebánia-temploma az, mely új egyházi építmény, és egyszersmind érdekes példája, hogy egyes helyek sokszor mennyire elmaradnak a művészet haladásától. Eder Jób mesternek e műve a XVII-ik század első tizedében épűlt és szigorú csúcsíves épület, csakis az énekesek oszlopos karzatán, meg a kapukon jelentkeznek szemérmes, de előkelő renaissance-formák érczczel gazdagon díszítve. A középkor csúcsíves monostor-templomai érintetlenek maradtak, a renaissance első dagálya nem ártott e komoly építményeknek, csakis később a barokk ízlés áramlata temette el a csúcsíves emlékeket.
Hartheim várkastély udvara.
Wielemans Sándortól
A polgári osztály, mely fölváltva majd a fejedelem, majd a rendek és a parasztok szolgaságába kerűlt, legtöbbet szenvedett amaz idők vallásos és politikai viharai alatt, s ezért renaissance-korabeli építési tevékenység nyomait csak ama városokban találjuk, melyek szilárd községi szervezetöknél, az iparban és kereskedelemben kifejtett szorgalmuknál fogva képesek voltak az idők viszontagságaival daczolni.
Itt csak három emléket sorolunk föl; mind a hármat eredetien és hatásosan kezelt sgraffito-díszítmények teszik figyelemre méltóvá. Ezek: az 1569-től 1584-ig alakított temető Steyrben, ugyan e városnak régi erődítvénye, s különösen a Gleinker-kapu, és végűl az egykori magtár, mely 1612-ben épült. Az utóbbi épületnek a szokatlan arányok, a hatalmas esőcsatornájú páros oromfal, az ablakok gazdag díszű keretei, végűl a zömök, szilárd kapu egészen sajátos jelleget kölcsönöznek.
A főherczegségben a polgári építésnek a korai renaissance idejéből való művei egyébként kútak, tornyocskák, rácsok, emléktáblák, stb., ellenben a figyelmes kutató egyes régibb udvarházakon is nyomait találhatja az új művészetnek.
Míg a csúcsíves korban az építőczéhek korlátai között mozgó építésvezetőkkel találkozunk: addig a renaissance-ban házaló és vándor építőmesterek tünedeznek föl, kik rajzaikat és mintáikat ajánlgatják, s kiket, ha idegen országból valók, a kézművesek, kőfaragók, stuccokészítők egész raja kisér. Ekkor kezdődik a művészet és a kézmívesség különválása.
Hosszas küzdelem után a rendek ellenszegűlése meg volt törve, az elhatalmasodott paraszt leverve, a protestantismus kiirtva és a katholikus egyház oly győzelmet ült, mint sehol egyebütt. Mikor a reformáczió és az ellenreformáczió által ütött sebek behegedtek, az ország végre a békének, a jóllétnek, a virágzásnak csakis az 1704-ik évi spanyol örökösödési háború által megszakított korszakát élvezte, – a komor, dermesztő idő után derűlt napfény, mely a szunnyadó erőket alkotásra ébreszti. A művészi tevékenységnek e kedvező légkör, a katholicismus győzelme, mely az istenitisztelet és az egyházi élet számára új és nagyobbszerű épületeket kívánt, végűl pedig Olaszországnak és kivált Bernini és Boromini iskolájának uralkodó hatása, – e tényezők a barokk művészet idejében Felső-Ausztria építésének valóban klasszikus korát készítették elő. Egy országban sem terjedt el valamely művészeti áramlat oly általánosan, s nem nyomta rá a maga jegyét oly határozottan, mint a barokk művészet az egyház szolgálatában Felső-Ausztriára.
A régi magtár-épület Steyrben.
Wielemans Sándortól
Valamint a rokon érzelmű Olaszországban, úgy Felső-Ausztriában is az apostoli egyszerűségtől meglehetősen eltérve az újból fölvirágzó apátságokban és kolostorokban, nemkülönben a győzelmes fejedelmek székhelyein a művészet és a tudomány ápolására és élvezésére irányúló szép élet fejlődött. Nincs benne túlhajtás, ha a felső-ausztriai kolostorokra vonatkozólag Medici-féle korszakról beszélnek. Előkelő, művészi érzékű apátok olasz és hazai építészeket, szobrászokat és festőket hívnak meg és korlátlan képzelmök merész álmait bámúlatos bőkezűséggel valósítják meg; a művészek pártfogóik körében mint kitűntetett vendégek amaz apátságokban valóságos otthont találnak és ott kényelem és buzdítás közepett kényök, kedvök szerint hozzák létre alkotásaikat. Így éltek és alkottak: Carlone, Prandauer, Halbax, Altomonte és mások.
Ama kornak minden művén fölismerhető a derűlt világias vonás és szinte hajlandók vagyunk azt vélni, hogy épen a vallásos életnek szentelt kolostorok falai között a világiasság a művészet terén nem annyira a keresztényi lemondással való kibékülést, mint inkább az e fölött aratott győzelmet ünnepelte. Sőt úgy látszik, mintha a művészek parancsára a keresztény hit egyesűlt volna az antik mythologiával, kivált ha St.-Florian apátság pompás császártermében a derűlt színű mennyezetre tekintünk, melyen a félhold fölötti győzelmek dicsőíttetnek, s a villámot tartó Istent Jupiter alakjában látjuk úgy, hogy csak Ganymedes és Hebe hiányzanak mellőle. Az angyalok serege megúnva a középkori átszelleműlt és nem-nélkűli állapotot, halandó ifjak és leányok sokaságává változik és alig van oltár, melyen márványba faragott, vagy vászonra festett szép asszony nem trónolna; hogy melyik szent, vagy bűnbánó nő kölcsönözte neki nevét, az egészen mellékes.
E kornak építészeti tipusa a kupolás templom körűl csoportosított kolostor, a mi egy részt jellemzi az egyháziak fölfogását, kik az épületet megrendelték, más részt a belső tér tágas kifejlesztésében kedvező a barokk művészet nagyszerű elrendezésének, merészségének, s a pazar díszítésnek.
Részint újjá építették, részben átalakították: St.-Florian, Baumgartenberg, Waldhausen, Schlägl, Reichersberg, Ranshofen, Lambach, Schlierbach, Spital am Pyhrn, Kremsmünster, Garsten, Gleink kolostorokat. Új építmények: Linczben a régi székesegyház, a Szent-József- és a tápintézeti templom, Rohrbachban, Kallhamban, Riedben, Gaspoldshofenben, Hofkirchenben, Ober-Thalheimban a plebánia-templomok, továbbá a Lambach melletti Stadl-Baura és a Steyr melletti Christkindl búcsújáró templomok, végűl a kapuczinusok temploma és a Szent-József-templom Steyrben, stb. Csakis azokat soroltuk föl, melyek művészileg legkiválóbbak, nem szólva a számos falusi templomról, melyek bár nem mutatósak, de annak az építeni szerető kornak alkotásai; hasonlóképen hallgatással mellőzzük a részben átalakított csúcsíves templomokat, melyeknek középkori komolyságát nem bírta elviselni az új művészet derűlt szelleme és jól-roszúl olasz oszloprenddel, stuccoval vagy fresko-festményekkel takarta el.
St.-Florian apátság.
Kropf Miksától
E templomok egyhajójú boltozatos épületek a boltozatot tartó pillérek közeiben mellékkápolnákkal és a négyzet fölött többé vagy kevésbbé kiemelkedő kupolával. Olaszországból származott Felső-Auszriába az építési mód, s azért a nép mai nap is olasznak nevezi. Az épület arányai többnyire helyesek, a szerkezet (pillérek, főpárkány és bolthevederek) világos kifejezésre jut, a diszítmény belűl pazar, kivűl a legszükségesebbre szorítkozva egyszerű. A tornyokon azonban azt veszszük észre, hogy a déli szellem ott, hol szabadon érvényesűlt, messze elmaradt a németek érzéke mögött, mely a torony merész alakítását kedveli.
Kivétel a szabály alól nehány középponti elrendezés, s ezek közűl a Traun jobb partján Lambach mellett fekvő Baura búcsújáró templom eredetisége és szépsége által egyiránt kiválik. Pegel Miksa apát 1714-től 1725-ig építtette hálából, hogy Lambach ment maradt a pestistől. E templom Brunner János építő műve, s nevezetes azért, mert rajta és benne a szentháromság tiszteletére minden részlet háromszor ismétlődik: 3 tornya, 3 harangja, 3 sekrestyéje, 3 kapuja, 3 ablaka, 3 karzata, 3 oltára van és 333.333 forintba kerűlt, a mi pedig a költségelőirányzatból megmaradt, azt 333 szegény között osztották szét. A toldalékok teljesen szimmetrikusan vannak a kupola körűl elrendezve, valamint átalában az egész épület három tengely szerint szimmetrikusan alakúl; az építő a föladatot, melyet maga elé tűzött, méretek és forma tekintetében oly szerencsésen oldotta meg, hogy a háromság sehol sem erőszakolt, sőt inkább mindenütt a szervezetből folyólag szükségesnek látszik.
Azonban a barokk építésnek a nagyszerű elrendezésnél és az egységes stilnél fogva legjelentékenyebb alkotása St.-Florian kanonokrendi apátság, melyet képünk dél-nyugatról vett fölvételben ábrázol. Úgy látszik, a kremsmünsteri és garsteni átalakítások és újjáépítések hatása alatt fogamzott meg Dávid praelatusban az az eszme, hogy a templomot és az apátsági épületet nagyobb alakban és pompásabban újra építtesse. Carlo Antonio Carlone milánói építő vezetése alatt, ki előbb Bécsben és Garstenben dolgozott, 1686 kezdették meg az apátsági templom újjá építését, mit Carlone halála után 1708-ban a St.-Pöltenből való Prandauer Jakab építő folytatott és 1715-ben Kröll apát alatt be is fejezett. A két tornyú és óriási méretű apátsági templomnak a déli oldalán fekszik a terjedelmes apátsági épület; elrendezése négyszögű, nagy tömegét kivűlről a császárterem, a könyvtárépület és a nyugati szárnyon egy torony szakítja meg. Kröll és Födermayer apátok alatt épűlt az apátsági épület is, melynek tervét szinten Carlone készíté; utóda Prandauer azonban nem ragaszkodott szolgailag a tervhez, hanem kivált az épület fő részeit saját fölfogása szerint alakítá, 1717-ben a kolostorhoz új rajzokat mutatott be és névszerint a nyugati szárny kapuját azonnal megváltoztatta. Legsajátabb hatalmas művének, a nagyszerű és pompás császárteremnek kivitele közben 1725-ben érte utól a halál. A könyvtár épületét Hayberger Gotthart steyri építő 1745-ben fejezte be, s ezzel az építkezés St.-Florianban általában bevégződött. Egyik alábbi képünk a császárterem mennyezetét díszítő festményt ábrázolja, ezenkivűl még bemutatjuk a híres orgonás is a zenét tárgyaló értekezésben. Az utóbbi kép föltűnteti a templom belsejének pompáját is. Az egész épületet nagyszerűség, világos fölfogás és nyugalom jellemzi, melyekkel a diszítés gazdagsága párosúl. A majdnem beláthatatlan sorban egymásba nyíló császárszobáknak dúsgazdag építészeti és diszítményes hatása a szó valódi értelmében elragadó.
A nemesség már nem volt oly daczos; harczkedvét lágyabb és kéjelgőbb erkölcsök váltották föl; elköltözött váraiból, melyek noha a renaissance idejében nagyon átalakúltak, mégsem elégítették ki a fényűzés fokozódó követeléseit. Szívesebben laktak sík és nyilt vidéken, vagy városokban, mint az elzárt, járhatatlan vadon fészkeiben. A lerombolt Volkerstorf vár közelében Tilly Tscherclas Werner gróf 1633-ban a gyönyörű Tillysburg kastélyt építi. Aurolzmünster régi kastély helyén, ültetvények és vízművek által környezett halas tó közepén 1700-ban a Wahl grófok előkelő, csaknem szigorú ízlésű palotája épűl. Styraburg vár a XVIII-ik század elején Lamberg Ferencz Antal herczeg és Lamberg József Domokos gróf által eszközölt nagyszabású újjá építés alkalmával nyerte mai alakját. Hasonlóképen átalakúlt Bernau régi vízi-vár és Wagrein várkastély, stb.
Az új várkastélyoknak most már szabályos zárt alaprajzuk van, tornyaikat kupolák födik, homlokzataik és udvaraik is szabályosak, lépcsőik és folyosóik szélesek és nyíltak, a szobák szimmetrikusak, tágasak és világosak.
A városi házakat néha kisebb saroktorony ékíti, a mivel a tulajdonos nemes vagy patricius voltát akarja jelezni. Egyébként e házak az olaszországi homlokzatot utánozzák és az emlékszerű barokk építés elemét, a pillért, egészen sajátos, szinte visszatetsző módon alkalmazzák, úgy értjük, hogy a több emeletes homlokzat nem mindegyik emeletének van külön oszlopsora, hanem a roppant pillérek a rustica földszíntről valamennyi emeleten végig, egészen a fő párkányig nyúlnak és közbe fogják az emeletenkint egymás fölött levő ablakokat. A legfölső emelet legtöbbnyire vázas fal, mely a homlokzatot befejezi és a páros tető kontyait összeköti, vak ablakain keresztűl torkolnak az ereszcsatornák a vizet levezető csövek öblös medenczéibe. E homlokzatokban van nagyszerűség és erő, s egy sor ilyen homlokzat szinte emlékszerű jellemet kölcsönöz Felső-Ausztria számos városában az útczáknak és tereknek.
Így tehát a barokk építés idegen származású volt ugyan, de olyan férfiak honosították meg, mint Prandauer, Brunner és mások; az elültetett fa gyökeret vert Felső-Ausztriában és számos új hajtása nőtt, a melyen fölismerjük az anyaföld nyújtotta egészséges táplálékot. A felső-ausztriai művészek tényleg önállóan dolgoztak, az olasz művészet nekik csak iskola volt, mely szellemöket az átörökölt czéhes korlátok alól fölszabadítá, megtanítá nagyobbat gondolni, melegebben és szebben érezni.
Az erőtől dúzzadó barokk építés után következett a gyöngébb, de oly végtelenűl kecses és gazdag képzeletű rokoko. Ismét ez is hűen tükrözi vissza az életet, mely minden nyilvánúlásában gyöngédebb, kedvesebb és czikornyásabb lett. A közszellemnek ez alakúlása kedvesebb a fejedelmi önkénynek, azért ezentúl ez szabja meg a politikai, társadalmi és művészi élet irányát.
A gondoskodás folytán, melyben Mária Terézia a földmíves osztályt részesítette, számos parasztház épűlt: azok a szép, sokszor építészeti diszű majorok, melyek a zöldelő vetésekben szétszórva ma is jellemzői Felső-Ausztriának. De a fejedelmi pártfogás alá vett városokban is új díszes építmények, tanács- és magánházak emelkedtek, az ipar és az állami új intézmények pedig palotaszerű otthont nyertek. Ez építési tevékenységnek kiváló képviselői Obernbergben a Marktplatz 38., Welsben a Stadtplatz 36., 40. és 52., azután a Vorstadtplatz 12., Steyrben az Enge Gasse 5. és 15., a Kirchengasse 4-ik számú háza, végűl Welsben, Steyrben, Schwanenstadtban és Grieskirchenben a városház.
Ezek ama gazdag díszű, élénk homlokzatok, melyeken a pillér, mint a diszítmény eleme, majdnem egészen elenyészik, s a szeszélyes keretű és födelű ablakok képezik a diszítés alapját, s csinos czifrázataikkal néha az egész homlokzatot ellepik. Az ilyen homlokzatokat szerették stucco keretbe festett freskoképekkel is diszíteni.
Különösen említésre méltó a steyri városház, melyet 1778-ban Mayrhofer Antal épített; homlokzatában van erő s még észrevehető rajta a szerkezeti tagoltság; karcsú tornya igen szép alakítású.
Most kevésbbé lép előtérbe az egyház és a nemesség; mindkettő kielégítette, sőt kimerítette építési kedvét a megelőző korszakban; mindkettőnek tevékenysége e téren mennyiségre és minőségre nézve nagyon meghaladta a szükségletet és helylyel-közzel az eszközöket is. A mit ez időtájt alkottak, arra rendszerint valami kivételes alkalom szolgált okúl és, úgy szólván, csakis a templomok belső fölszerelése, továbbá egyes kolostorok, vagy nemesi lakok csinos szobái készűltek rokoko-ízlésben. A wilheringi apátsági templom, melyet Haslinger János linczi építész 1733-tól 1741-ig épített, továbbá Neu-Wartenberg kastély Vöcklabruck mellett, állítólag erlachi ifjabb Fischer műve 1731-ből, fényes kivételek, sőt mondhatni valóságos gyöngyei e vídám, játszi művészetnek. Egyébként még fölemlítendők Engelszell egykori kolostorának temploma és szobái, az előbbi a wilheringi Boldogasszony-templom utánzata, továbbá Subenben az egykori apátsági templom, végűl Raushofenben és Schlierbachban nehány szoba.
A steyri városház.
Kropf Miksától
Míg egy részt az embereknek nem volt sem kedvök, sem pénzök az építéshez, a természetes alkotási vágy is megcsappant, más részt II. József hevenyészett rendszabályai és még inkább hivatalnokainak önkénye a művészet föloszlatására kiküldött bizottság buzgalmának 1782-től 1788-ig kisebb kolostorok mellett Gleink, Garsten és Mondsee apátságok, Baumgartenberg, Waldhausen, Engelszell és Suben kanonokrendi kolostorok is áldozatúl estek. Az épületeket fogházakúl használták, vagy bérbe adták, vagy egészen a pusztúlásnak engedték át, művészeti kincseiket pedig értelmetlenűl elprédálták vagy megsemmisítették.
A rokokó művészetnek amaz elhaló utóhangja, vagy helyesebben szólva a klassziczizmus előhírnöke, melyet a szó igazi értelmében a „zopf” név illet meg, Felső-Ausztriában csak nehány épületen, továbbá bútorokon és kályhákon fordúl elő. E korszakból csak két jelentékenyebb épületet ismerünk: Linczben a rendek redout-termét (1773) és Cell kastélyt (1785) Riedau mellett. Föl kell említenünk St.-Wolfgang mezőváros nehány házának fresko-festésű építészeti díszítményét is. A homlokzat ilyféle díszítése Felső-Ausztriában a XVII. században kivételes. A XVII. és XVIII. századból való tarka díszítmények Goisern házain sajátos és vonzó hangúlatot kölcsönöznek e kis községnek.
