Szobrászat és festészet.
Szobrászat és festészet.
A legújabb idő képzőművészete nagy részben kénytelen volt a művészeti tárgyak külföldi piaczait fölkeresni, mert a tartomány maga nem adhat elég megrendelést mindama szülöttjeinek, kik nemes alkotási vágyból a művészetre adják magukat. Nem szabad ugyanis figyelmen kivűl hagyni, hogy mostanság nincs az a szoros kapocs az építés és a képzőművészetek között, mint volt a mult században; ennél fogva az a nagy lendület, melyet a templom-építés terén látunk, nem volt hatással a tartomány képzőművészetére; oltárképeket nem rendelnek sem a megújított, sem az új templomok számára; a kalváriák képei többnyire bécsi vagy müncheni olajnyomatok, szobrászati díszűl pedig a lourdesi Máriának Párisban készűlt agyagszobrai, vagy hazai kézműves-faragványok szolgálnak. Az egyház szolgálatában csakis az üvegfestésnek kínálkozott alkalom némi tevékenységre.
A „Mária Terézia”-villa Gmundenben.
Kropf Miksától
Felső-Ausztriát a képírás terén több hírneves művész képviseli. Hisz épen ez a művészet legkészségesebb közvetítője a természet bájának és a népéletből ellesett képeknek. A szobrászat, mely Felső-Ausztriában kivétel nélkűl honi természetű, sajátos föladatai folytán, minők az apró vallásos ábrázolások, faragványok oltárok számára, bútorok díszítése, állatcsoportok és hasonlók, inkább kézművesi jellegű.
A szobrászatot, bár nem a nagy művészet értelmében, de azért méltóan képviselik: Rint, Greil és Sattler, Rint János cs. kir. udvari képfaragó a käfermarkti főoltárt újította s egyházi és világi czélokra több kiváló munkát készített; fiával, Józseffel, sokat igérő tehetség szállott korán a sírba. Sattler Józsefnek, ez eszményi fölfogású linczi művésznek egyik művét, a „Védangyal” szobrát, képünk ábrázolja. Greil János Ebenseeben a szakiskola vezetője, a hason nevű festő fivére, sikerrel műveli az iparművészeti szobrászatot és azonkivűl szép állatszobrokat készít.
Westreicher Engelbert, Oberhube Ferencz és Untersberger János faragók a tartomány számos temploma számára díszítményeket és alakokat faragtak. Kepplinger, asztalos és szobrász Ottensheimban, csúcsíves oltárokat készített, s bár csak maga erején tanúlt, e művei művészi fölfogásról és kitűnő gyakorlottságról tanúskodnak.
Obermüllner, Greil és Pausinger festőket Bécs mondja magáénak, noha az utóbbi ez idő szerint Salzburgban lakik; e művészek mind a hárman közreműködnek e néprajzi vállalatnál is s így maguk mutatják itt be magukat. Obermüllner Adolf tájfestő, kiről a bécsi művészetet ismertető czikkben már szó volt, Bécsben Steinfeld és Münchenben Zimmermann vezetése alatt tanúlt, 1860-ban Bécsben telepedett le és ott sikeres, folyton tökéletesedő tevékenységet fejtett ki; számos műve népszerűvé vált, ilyenek: „Az Atter-tó”, „Az Etschvölgy Meran mellett”, „Az Achen-tó Tirolban”, „A stilfsi hágó és az Ortler”, „Nassfeld Gastein mellett”, továbbá az osztrák éjszaksarki expediczióról festett képei és több más. Tájfestményeit mély érzés, szerény és őszinte előállítás, gyöngéd lyrai vonás jellemzi. Obermüllner ez idő szerint a linczi múzeum számára fest két nagy képet. Míg e művész Felső-Ausztria hegyes tájait, hóval födött csúcsait, zöldelő völgyeit és kies falvait állítja elénk, addig Greil Alajos, Ruben tanítványa, kitűnő aquarellfestő, a kisvárosi és a falusi élet jeleneteit ábrázolja jóízű humorral és találó jellemzéssel. Képeiben, minők: „A megszentségtelenített törzsasztal”, „A lovagjáték”, „Az elázott ünnepi reggel”, „Az iskolai vizsgálat” az emberek éles szemű megfigyelőjét s azok gyengéinek vídám, mondhatnók, jóakaró ábrázolóját ismerjük föl. A hét-éves háború korából vett katonaképei, úgyszintén illusztrácziói hasonlag keresettek. Pausinger Ferencz, a hasonnevű üvegfestő fia, az Alpesek állatországát és vadászatokat szokott ábrázolni; képei rajz és természetesség tekintetében utólérhetetlenek, s különösen sok megrendelést kap a művészetet kedvelő vadászoktól. Pausinger hírnevét „A hazatérés az Alpesekről”, „Vonagló szarvas a vízben”, „Az Atter-tó részlete” czímű festmények alapították meg, de nagy tetszésre találtak a trónörökös keleti útjához rajzolt kartonjai is. Ströhl Húgó bár nem első rangú csillag, de üde, egészséges tehetség, jelenleg Bécsben iparművészeti tárgyakat rajzol, s e szakban mint tanító működik; az illusztráczió körébe tartozó számos munkája közűl az ismert felső-ausztriai „Schnadahüpfeln” vázlatok („Schwoarzkerscháln”) igen szíves fogadtatásra találtak.
Védő-angyal; fa-faragvány Sattlertől Linczben.
Siegl Károlytól
Kronberger, Munsch és Wengler felső-ausztriai festők. Münchenben telepedtek meg. Kronberger Károly, a nép-élet legkitűnöbb ábrázolói közé tartozik. Művei: „A szegény vándorló legények”, „Az üstökös”, „A nagy néni jön”, és egy élénk jelenet az úri szék idejéből. Kronbergernek egészen sajátos tárgyai a téli jelenetek, melyekben falusi alakokat, iskolás gyermekeket vagy csavargókat valóban mulattató helyzetekben állít elénk és a csendes havazás, a hózivatar és a vidéket borító hólepel színhatását valóban remekűl alkalmazza. Kronberger festményein valami egészen sajátos kedélyes vonás nyeri meg tetszésünket; minden merő igazság nála, de a valóság rút és komoly oldalát mégis elhagyja. Kronberger egyik legújabb festménye „A kapuőrségnél”. Munsch József, ki a müncheni akademián történelmi festőnek képezte magát. „Sváb Konradin és badeni Frigyes halálos itéletének kihirdetése” czímű képpel és egy „Habsburgi Rudolf Ottokár cseh király holtteste mellett” czímű kartonnal oly irányt kezdett, melyet később elhagyott és a rokoko jelenetek felé fordúlt, a milyenek példáúl: „Hangverseny” és „Kérők” czímű képei. Wengler nem oly szeretetre méltó, mint Greil és Kronberger, de bizonyára épen oly mély érzésű; ez előtt Bécsben és Münchenben lakott, de most már másodízben Amerikában tartózkodik. Kedvelt képei közűl különösen „A fonóka” keltett tartós figyelmet. Kahler Károly a franczia irányhoz való hajlamát követve, Münchenen kivűl leginkább Párisban tanúlt. Eredeti hatásra törekvő képeinek jellemző példánya van a linczi tartományi képtárban „Az évad királynéja” czímű festményben, mely gyertyavilágításnál színpadi jelenetet ábrázol.
Az itt lakó művészek közűl Zinnögger Lipót telt színezésű virágidylljeivel nyújtott élvezetet, Pollinger Felix pedig németalföldi szellemű csendélet-képeivel, míg Auegg-Dilgné asszony fínom aquarell arczképeket festett.
Kaiser József Mária, a linczi múzeum őre, az ónrajzban mester. „Traunkirchen”, „A Langbath-tó”, „Niederwallsee kastély” czímű és több más kiváló festményén, továbbá a nyilvánosság elől elzárt rajzain kivűl számos diplomát és föliratot készített és ezeknek művészi előállítása által bebizonyítá ügyességét a kifestés e szakában is. Ezeken kivűl azon chromographiai képei, melyek Kremsmünster és Lincz városokat a XVI. század második felében volt állapotukban ábrázolják, lelkiismeretes történelmi és helyrajzi tanúlmányok gyümölcsei. Blumauer Károly kitűnő tájfestő és egyszersmind régiséggyűjtő; Stern Antal régi festmények és fresko-képek sikerűlt újítása által szerzett érdemeket, Götz Vilmos pedig, ki nem rég halt meg, Gmundenben szép sikerrel űzte az üvegfestést. Dr. Schauer János welsi ügyvéd nem hivatásszerű művész, a szó legjobb értelmében műkedvelő, ki már 1870-ben a bécsi nemzetközi tárlaton is figyelmet keltett „Részlet Steyr vidékéről”, „A Kasberg”, „Az Alm tava” czímű tájképeivel és azóta kitűnő tájtanúlmányokat gyűjtött és e könyv illusztrácziójában is sikerrel vett részt.
A kapuőrségnél
(Kromberger Károly).
Midőn ezzel Felső-Ausztria művészi tevékenységének képét befejezzük, azt hiszszük, egyúttal be is bizonyítottuk, hogy Felső-Ausztria nem kis részben hozzájárúlt egész Ausztria művészeti dicsőségéhez, s hogy népének erős és szívós, de mégis oly végtelenűl fogékony és kedélyes sajátossága is büszke önérzetre jogosító hű tükröt talált a művészet nagy könyvében.
Charlemont Hugótól
