Abaúj-Tornamegye. Király Páltól
Abaúj-Tornamegye.
Király Páltól
Király Páltól
Gömörmegye keleti és Borsodmegye éjszakkeleti széleivel Abaúj-Tornamegye szomszédos, mely csúcsba futó déli végétől legyezőalakúlag terjed föl éjszakra Szepes és Sáros megyékig, míg keleti oldalán egész hoszszában Zemplénmegyével érintkezik.
Kassa.
Háry Gyulától
E 3.261 négyszögkilométernyi terűletű megye egészben véve két nagyobb völgymedenczéből áll, melyek egyike, a Hernád völgye, a megye keleti felén egészen végig húzódik éjszakról délnyugat felé hajlólag, a másik pedig, a Bódva völgye, amannak éjszaki szomszédságából nyugati fő irányban vonúl úgy, hogy az egymással fönt különben is összenyíló két völgymedencze együtt egy jobbra dőlt állású A-hoz hasonlít.
A két fő völgy mellékein négy nagyobb hegycsoport helyezkedett el úgy, hogy az általános lejtősödés dél felé irányúl. Legalacsonyabb a Hernád és Bódva közét hullámzatosan ellepő torna-szendrői hegycsoport, melynek éjszaki nagyobb felét Cserehátnak nevezik. Az egész neogén-képződésű. Szelíd lejtésű, de nagyobb részt hosszú hegyhátakból áll, melyek többé-kevésbbé egyközűen futnak, még pedig éjszakon és éjszaknyugaton kelet-nyugati, alább ellenben éjszak-déli irányban. Csak itt-ott akad bennök egy-egy tető, a mely a 300 métert valamivel meghaladja. Az éjszakibb és az éjszaknyugati ágazatokat terjedelmes cser- és tölgyerdőségek borítják, a délibb ágakat a fillokszera-vész előtt jó bortermő szőlők koszorúzták, azóta pedig szántják-vetik, mint a köztük levő völgyeket.
Jóval magasabb a Bódva jobb oldalán terjedő, karszti természetű barlangokban, üregekben és hasadékokban gazdag tornai mészkőhegység, melynek széles hátú fő ágai kelet-nyugati irányban vonúlnak s a gömöri mészkő-fensíkhoz csatlakoznak. Uralkodó képződmény benne a triaszkori mészkő, éjszaknyugati részében pedig a werfeni pala. Egyes darabjai kopár, terméketlen és zordon fenlapályok; de több helyütt szántóföldek, jó rétek és legelők borítják a 600 méter közepes magasságú fensíkot, mely minden irányban meredek, olykor csaknem függőleges oldalakkal hanyatlik alá a völgyek szélére. A déli oldalak sokkal kopárabbak, mint az éjszakiak, melyeken szép erdők díszlenek s ezek zöldjéből csak itt-ott mered ki meztelenűl egy-egy fehérlő sziklacsoport. Egyébiránt a déli lejtőkön is több helyt látni terjedelmes cserjéseket, a hegylábakon pedig helyenként szép szőlőültetvényeket is. Egy nyugatról kelet felé húzódó szép hosszú völgy, a Torna patak völgye egy éjszaki keskenyebb (Felső-hegy) és egy déli szélesebb szárnyra (Alsó-hegy) osztja el e fensíkot, melybe azonban több oldalvölgy is vágódik be. Természeti szépségeikről legnevezetesebbek az éjszaki szárny keleti részét egyközűleg áttörő szádelői és áji völgyek.
Az áji völgy fölött a Bódva-völgy felső vonala egyszersmind délnyugati határáúl tekinthető a szomolnok-kassai hegycsoportnak, mely a Gömör-szepesi Érczhegység folytatása s éjszaki részében legnagyobb részt csillámpalából, déli tagjaiban neogén, délkeleti részében pedig diluvialis képződményekből áll. E hegység fő gerincze jó nagy darabon természetes határt von Abaúj-Torna- és Szepesmegye közt nyugat-keleti irányban, míg mellékágai nagyobb részt délkeletre és délre hajló vonalakban ereszkednek alá a megye belseje felé. E hegyvidéknek kivált az éjszaki fele már tekintélyes magasságokat mutat föl, s legnagyobb részt lombos és fenyűerdőségekkel van borítva. Legmagasabb hegyek és hegycsúcsok itt nyugatról kelet felé menő irányban: a Csükerész (1.137 méter) Gömörmegye határán, a Fecske-hegy (1.063 méter), a Kloptanya (1.155 méter), a Koysoi hola (1.248 méter) Szepes határán, a sziklás Jászói domb (1.129 méter) s még több más.
A szádelői völgy.
Keleti Gusztávtól
Negyedik és legszebb fejlődésű a Hernád bal partja mentén húzódó eperjes-tokaji hegyláncz, mely Sárosmegyéből indúl ki és fő gerinczével majdnem egész hoszszában határt von Abaúj-Torna- és Zemplénmegye közt. E vulkáni eredetű s különféle trachytokból álló szép, erdős hegylánczolat, melynek gyönyörű kúp- és sátoralakú ormai néhol 800–900 méternyire is fölmagaslanak, meredek oldalakkal ereszkedik alá az alatta fekvő alacsonyabb s legnagyobb részt a trachytoknál régibb üledékes kőzetekből alakúlt keskeny dombvidékre. E hegylánczolatot többnyire hoszszanti, helyenként azonban keresztvölgyek is szeldeik. Így támadó mellék-ágai: a megye éjszaki részén a Rozgonyi hegység, melyet a Tárcza és Ósva folyók vesznek közre, továbbá a Ronyva-hegység az Ósva keleti oldalán, alább délre a regete-ruszkai és a nagyszalánczi ág. A hegylánczolat keleti, legnagyobb részt Zemplénhez tartozó oldala a boráról világszerte híres Hegyalja.
E hegyvidékek közein jókora lapályos terűletek is vannak. Legkiválóbb a Hernád völgye, melynek Abbaúj-Tornamegyéhez tartozó része közel 70 kilométernyi hosszaságú. E szép, termékeny völgy éjszaki végén Kassa tájáig szűkre szorítják a két oldali erdős hegyek; Kassán alul azonban lassanként kitágúl s 5–7 kilométernyi széles szalagként húzódik egészen Szikszóig, hol szép sík medenczévé tágúl s alább a nagy Alföldbe olvad át. Másik nagyobb és szintén kies lapálya a megyének a Kanyapta és Bódva melléke, mely Nagy-Ida vidékétől a tornai mészkőhegységig húzódik. Ez mintegy oldal-ága a Hernád völgyének, s termékenységben nem sokkal áll hátrább annál. A többi völgyek mind sokkal rövidebbek és keskenyebbek; de különösen a csereháti völgyek és völgykatlanok szintén mind hálás terűletei a földmívelésnek.
Vízrajzi tekintetben Abaúj-Tornamegye egész terűlete a Tisza folyamkörnyékéhez tartozik. Fő folyója, a Szepesmegyében eredő Hernád, Sárosmegyéből lép át belé, s így csak alsó folyásával öntözi Abaúj-Tornamegyének leghosszabb völgyét, melynek déli végén túl Borsodmegye terűletén csakhamar a Sajóba ömlik. A Hernád gyors futású és szeszélyes folyó, mely kivált régebben gyakran romboló áradásokkal pusztította végig az egész völgyet. A Hernád áradásainak mérséklésére sokat tesz a megye felső harmadában, Szurdok falu mellett belőle kiágazó s a megye déli végén alúl, a borsodmegyei Bőcs helységnél bele visszaömlő mellékága, a Bársonyos, mely a völgy közép vonalán az anya-folyóval mindenütt egyközűleg fut végig. Ezt a rajta levő malmok tulajdonosai saját költségükön egész hoszszában szabályozták.
A Hernád nevezetesebb mellékfolyói balról a Tárcza és Ósva patakok. Mindkettő Sárosmegyéből jön s az eperjes-tokaji hegyláncznak egy-egy kies völgyén futva végig, Zsadányon felűl közös torkolattal ömlenek a Hernádba. Jobb oldali mellékfolyói: a Csermely, a mely Kassán alúl egyesűl vele; továbbá a gyönyörű bérczek közűl érkező Miszlóka patak; aztán a még szebb völgyön lefutó Ida patak, melyből Buzinka falunál a Szakály patak nevű mellék-ág szakad ki és fut a Hernád felé.
A megye nyugati felének legnagyobb, de a Hernádnál kisebb folyója a Bódva, mely a hatalmas Csükerész-hegy aljában ered s kérdőjel alakjában nyugatról keletnek, majd délnyugatnak s végűl délnek kanyarodva, igen szép, sok helyt festői környezetben halad Borsodmegye felé, hol a Sajóba ömlik. A Bódvának balról legkiválóbb mellékfolyója a már említett Ida, melynek Kanyapta nevű alsó része csatornává van alakítva és a hajdan nagy terjedelmű, most legnagyobb részt kiszáradt Kanyapta mocsár vizeinek levezetésére szolgál; jobbról legnagyobb mellékvize a Torna patak.
A folyó vizeken kivűl mind édes, mind ásványos vizű forrás elég sok van mindenfelé, kivévén a tornai mészkő-hegységet, melyből csak itt-ott buzog föl egy-egy rendesen bő vízű forrás. Különösebb nevezetességű ezek közt a megye legnyugatibb részén, Jósvafő határában a Lófej nevű, naponként déltájban fölbuggyanó időszaki forrás.
Tavak alig vannak a megye terűletén. Említést legfölebb az Izra-tó érdemel, mely a megye éjszakkeleti széléhez közel, a Nagy- és Kis-Miliczhegy közelében 448 méter magasságban csillogó tengerszem.
Abaúj-Tornamegye éghajlata mintegy átmeneti természetű az Alföld és a határszéli magasabb hegység éghajlata közt, s általában elég kedvező arra, hogy a megyének legnagyobb részt igen jó földjén az országban honos gazdasági, ipari és kereskedelmi növéyneket sikeresen termeszthessék. Mindazáltal tetemes különbségek vannak a megye alsó és felső részének időjárása között. Éjszakon, nevezetesen Kassa vidékén s még inkább Arany-Idka, Meczenzéf és Stósz környékein zordon és hosszú a tél; a tavasz átlag két, néhol olykor négy héttel is későbben köszönt be, mint a megye legdélibb részén, úgy szintén az ősz és tél is jóval korábban áll be. Az esőzések átlagos mennyisége 675 milliméterre tehető; a megye éjszaki részein azonban gyakran tetemesen több.
Abaúj-Tornamegyének 576.798 holdra menő terűletéből 22 1/2 ezer hold nem alkalmas a mívelésre; a többiből 236.370 hold szántóföld, 9.542 hold kert, 42 1/2 ezer hold rét, 53.093 hold legelő, 7.160 hold szőlő, és 205.453 hold erdő.
A mezei gazdálkodás általában jövedelmező. A búza, rozs, árpa és kukoricza igen szép terméseket ad, úgy szintén a zab is, mely a Kassán felűli hűvösebb vidékeken már első helyre kerűl a gazdasági vetemények közt. Igen számot tevő úgy a nép élelmére, mint a piaczokra nézve a hüvelyesek, a zöldségfélék, a burgonya és az éjszakibb részeken a káposzta termesztése. Szórványosabban termesztik a repczét, czukorrépát és néhány év óta a czikóriát, mely utóbbi a nem régiben Kassán fölállított pótkávégyárnak köszöni fölkaroltatását. A gyümölcstermesztés általános; de a többnyire közepes minőségű termés főleg csak a helyi fogyasztást elégíti ki. Fontosabb volt régebben a szőlőtermesztés. A szikszai, aszalai, kivált pedig a szántai borok a hegyaljai terméssel vetekedtek. De vagy 20 évvel ezelőtt a fillokszera egész vidékeken kipusztította a szőlőket. Legjobban ellenállottak a vésznek a Kassa-vidéki szőlők, melyek termése azonban általában gyöngébb minőségű. Kassán felűl már nem érik meg a szőlő.
A barom- és juhtenyésztés virágzó és jövedelmező volt, míg a tagosítás a közlegelőket meg nem szűntette, illetőleg nagyrészt szántóföldekké nem változtatta. Ma különösebben a ló- és baromtenyésztés virágzik.
Az erdőtenyészet mind terjedelmére, mind minőségére nézve igen tekintélyes. A Csereháton, a tornai mészkő-hegységen és a keleti hegylánczolaton mérföldeken átvonúló tölgy- és bükkerdőségek vannak; a szomolnok-kassai hegység legtöbb részét alantabb lombos, föntebb azonban rengeteg fenyvesek borítják, s tömérdek anyagot szolgáltatnak úgy építkezési czélokra, mint tüzelőűl.
A hegyek és erdőségek igen kedvező tanyahelyeket adnak a vadállatoknak; mindazáltal elég gyér a vadak száma kivált a délibb vidékeken, bár bőséggel az éjszaki nagy fenyves erdőségek sem dicsekedhetnek.
Ásványokban eléggé bővölködik Abaúj-Tornamegye. Sok vasérczet (évenként 70–80 ezer métermázsát) aknáznak a szomolnok-kassai hegységben, rézérczet Felső-Meczenzéfen, ezüsttartalmú antimon érczet, Arany-Idkán, antimonitot Jászó-Mindszenten; az eperjes-tokaji hegységben is van bányászat Telkibányán. Jó homokkövet fejtenek a Torna patak mellékén, darázskövet (mésztufát) Görgő mellett, égetni és építeni való mészkövet Zsarnó, Szepsi, Jászó és Rudnok határában. Nem régiben kőszénbányát nyitottak Somodi mellett. Kitűnő rhyolith tufát, jó porczellánföldet és trachytféléket aknáznak Telkibánya környékén, malomkövet Szalánczon és Rankon. A vas- és rézérczet az éjszaki völgyekben mintegy 200 hámor dolgozza föl.
Hogy e szép s a természet sokféle kincsével megáldott föld mikor alakúlt megyévé, arról nincsenek biztos adatok. A történelem csak annyit jegyzett föl, hogy a Hernád völgye az Aba nemzetség nagy birtokának egyik tagja volt, míg a másik tag a Mátra alján, a mai Hevesmegye terűletén feküdt. E két vidék ősi összetartozását olyan közös helynevek is bizonyítják, a melyek már a legrégibb pápai tizedlajstromokban előfordúlnak s maig is megvannak Abaújban is, Hevesben is. Ilyenek példáúl a Karácsond, Halmaj, Encs, Fügöd, Méra, Bakta, Csány, Zsadány, stb. Az Aba nemzetségnek Hernád-völgyi földje jóval túlterjedt a megye mostani határain. Éjszaki része benyúlt a mai Sárosmegyébe. Abaúj, mint vármegye, IV. Béla uralkodásának vége felé, Sáros és Heves különválása után szorúlt pusztán a Hernád völgyére. Abaújnak eleintén, a vármegyék szervezésekor, csak Újvár volt a neve; majd, mint az Aba nemzetség egyik törzsfészke, Aba-Újvár nevet kapott, melylyel kétségkivűl kapcsolatos a megye felső részében, Kassán alúl ma is meglevő Abaújvár falu keletkezése, hol a megyét kormányzó ispán, mitn kiszemelt székhelyén, várat emeltetett, mely bizonyára csak földvár lehetett és nyilván azért nyert Újvár nevet, mert ugyanott már előbb is volt valamilyen régibb vár.
A nem nagy Abaújvármegye 1785-ben nyugaton a kis Tornamegye hozzá csatolásával növekedett; de ez az egyesűlés csak öt évig tartott. Másodszor 1850-ben, harmad izben és végleg pedig 1881-ben egyesűlt a két megye. Régen Tornamegye is nagyobb volt. Jó darab tartozott hozzá a szomszéd Gömör és Borsod megyékből. Ma csak annyi, hogy pusztán egy járása telik ki belőle a hat járásra osztott egyesűlt megyének.
A megye írott története voltakép a XVI. század elején, a mohácsi vész után kedződik és sűrűn emleget olyan nagy, többnyire háborús eseményeket, melyekben főleg Kassának Felső-Magyarországra, sőt az egész hazára kiható szerep jutott. Ilyenek voltak kivált a vallási villongások, meg a szabadságért és nemzeti létért folytatott százados küzdelmek, a melyeknek zivatarai 47 községet elpusztítottak s a magyarságot a megye legéjszakibb részeiben annyira meggyérítették, hogy ma sok olyan községet találunk Kassa környékén, a melyek tiszta magyar nevűek, de tót lakosságúak, kik főleg a múlt század eleje óta telepűltek itt a kiirtott, vagy elüldözött magyarság helyére.
Abaúj-Tornamegyének 180.000 főre menő lakossága 264 községben lakik, melyek egy város és 10 mezőváros kivételével mind faluk és legnagyobb részt oly sűrűn sorakoznak egymás mellé, hogy egy-egy alkalmasabb állópontról 10–15 is belátható. A népesség nagy többsége, vagyis 120.000 magyar, e mellett van 10.000 német és 46–47.000 tót, s igen csekély töredék más ajkú. A németség főleg az éjszaknyugati, a tótság különösebben az éjszaki és éjszakkeleti zordonabb vidékeket lakja, míg a megye többi részét általában a magyarság tartja megszállva. Érdekes népelem a 3.600–3.700 főre menő s legnagyobb részt letelepűlt czigányság, mely rendesen azon község nyelvét beszéli, a hol lakik. Czigányúl leginkább csak a tót községbeliek tudnak. Az abaúji czigányok ősi öröküknek vallják az egykori „czigány vár”-at, az Arany János humoros épószában megénekelt Nagy-Idát, melyet mai lakosai ő szerintök csak az erősebb jogán bitorolnak.
A magyarok közt eleitől kezdve igen tekintélyes számú a nemesség. 1848-ig egész községek voltak csupa nemesekből álló lakossággal. Az előkelőbb nemesi családok közt még ma is vannak, a melyek az Árpádok koráig föl tudják vinni eredetöket. Így a Fáy, Vendéghy, Berthóthy, Hedry, stb. családokról oklevélileg kimutatható, hogy Aba fényes nemzetségéből származnak. A később keletkezett, vagy beköltözött főúri családok közűl leghíresebbek voltak a Perényiek, a Bebekek, a Rozgonyiak, a Dobók és a Rákócziak; ma pedig legtekintélyesebbek a gr. Forgách, gr. Zichy, gr. Vay, gr. Károlyi, gr. Csáky, gr. Hadik, Semsey, stb. családok.
A magyarság nyelvében két árnyalat különböztethető meg. A Hernádvölgyiek nyelve alig tér el az irodalmi nyelvtől, ellenben a cserehátiaké és a tornaiaké a borsodi és gömöri palóczságéhoz közeledik.
Eszejárásában s gondolkozása módjában a lakosság, kivált a tiszta magyarság általában józan s igen értelmes. A dalt, mesét, zenét s társas mulatságokat mindenütt kedveli a nép; de monda itt kevés él a nép aján. Legtöbbet Szent Lászlóról, IV. Béláról, Mátyás királyról, a csehekről, a Bebekekről és a Rákócziakról regélnek, de csak helyenként.
Vallási tekintetben a lakosságnak több mint fele, vagyis 103.000 római katholikus, közel egynegyede, vagyis 42.000 református; ezeken kivűl van még görög katholikus mintegy 17.000, ágostai evangelikus 6.000 körűl, zsidó mintegy 12.000.
Abaúj-Tornamegye lakosságának legnagyobb része földmívelésből és állattenyésztésből él; de az ipar és bányászat is sok munkáskezet foglalkoztat különösen Kassa vonalától fölfelé.
A gazdasági életben örvendetes emelkedés tapasztalható mindamellett, hogy a vasútak megnyilta és elszaporodása óta igen megkönnyebbűlvén a távol vidékekkel való közlekedés, Abaúj-Tornamegye megszűnt a tőle éjszakra fekvő megyéknek s részben Galicziának is olyan éléstára lenni, a milyen régebben volt. Az általában szorgalmas nép gazdálkodása, ha lassan is, de folyvást tökéletesedik; sokat és sikerrel tanúl a nagyobb birtokosoktól, kik közűl mintegy ötvennek igazi mintagazdaságai vannak; de nem kevés oktató hatása van a kassai gazdasági iskolának és az „Abaúj-Tornamegyei gazdasági egyesűlet” buzgólkodásának.
Az iparnak és kereskedelemnek fő helye Kassa. A megye terűletén csak helyenként találkozunk egy-egy iparteleppel vagy gyárral. A kisipart megyeszerte űzik, de legnagyobb részt csak a helyi fogyasztás számára. A házi-ipart egyre szűkebb térre szorítja a gyári árúk olcsósága; mindazáltal még most is kedvelt foglalkozása a népnek a fúrás-faragás, a fonás-szövés, itt-ott a hímzés is.
Szép számmal vannak a megyében, különösen Kassán pénzintézetek: bankok, takarékpénztárak és hitelszövetkezetek.
Abaúj-Tornamegyét minden irányban jókarban tartott útak szeldelik. Ezek közűl régebben legfontosabb volt a Hernád völgyén végig húzódó országút, mely Kassát délre Miskolczon át Budapesttel, éjszakra Eperjesen át Galicziával köti össze. 1860-ig egész karavánjai jártak ez úton a nagy fuvaros szekereknek, melyek főfő szállítói voltak a kereskedelmi árúknak. A mondott év nyarán azonban megnyilván a régi Tiszavidéki vaspályának a közeli országúttal mindenütt egyközűleg haladó miskolcz-kassai vonala, azóta letűntek s feledésbe merűltek a „furmányosok”. Magyar államvasút néven ma is ez a megye fő vasútja. Ehhez csatlakozik 1870 óta a kassa-oderbergi vasút, mely Kassáról éjszak felé fut ki a megyéből, továbbá a legenye-mihalyi-kassai vasút, mely a Hernád völgyét a Bodrog völgyével köti össze, aztán a kassa-tornai helyi vasút, melyhez újabban a torna-miskolczi vagy bódva-völgyi vasút csatlakozott s melyből Szepsinél a Bódva felső völgyén Meczenzéfig futó szárnyvonal ágazik ki.
Miskolcztól keletre s nehány kilométernyire Abaúj-Tornamegye déli széléhez ér mind az országút, mind a vaspálya; aztán mind a kettő hirtelen éjszaknak kanyarodik s csakhamar belép a Hernád kies völgyébe. A vasút mellett a Bársonyos sík és termékeny partján fekvő Onga nagy község az első abaúji falu, melynek csinos házsorai közűl messzire kilátszik a múlt század végén épűlt sugár tornyú református templom és egy pár kastélyszerű úri lak. Ezt elhagyva gyönyörű völgytágúlásba érünk, melynek nyugati oldalán s egy alacsony, de széles hegyfok tövében Szikszó mezőváros fekszik az országút és a vaspálya mellett. Szikszó régi város; oklevelek már a XIII. század elején emlegetik. Hajdan a háborús támadások ellen földsánczolattal és bástyákkal is meg volt erősítve. Később csak a közepén álló nagy, csúcsíves, kőfallal és széles vízárokkal kerített református templom szolgált a lakosságnak menedékhelyéűl. A hatalmas templom, melyet még a XV. században a hagyomány szerint a husziták építettek, úgy szintén köralakú s lövő résekkel áttört kőkerítése ma is fönnáll; a széles vízárkot ellenben az 50-es években betemettették s helyének nagyobb részét később fasorokkal beültetett piacztérré alakították. A magas tornyú templom szép, tiszta csúcsíves jellege az 1852-iki nagy tűzvészkor enyészett el, mikor az újra építésnél a szentélyt a háromhajós főrészszel egy színvonalra emelték s a gyönyörű ablakokat és ajtókat dísztelenűl ellaposították. A város a Hernád völgyén végig viharzott hadjáratoknak mindig útjába esvén, a századok során sokat szenvedett; azonban bajait mindig szerencsésen kiheverte, bár egykori gazdagságát máig sem nyerte egészen vissza. Részben szabályosan van építve. A közepén, a református templom közelében jóval kisebb római katholikus templom is van, mely a múlt század második felében épűlt. A magán épűletek közt legkiválóbb az eredetileg báró Perényi-, most gróf Csáky-féle nagy udvarház, melyben érdekes történeti arczképek gyűjteményét őrzik. A 4.000 főnyi lakosságú város járási székhely is. Van takarékpénztára és hitelintézete. Hajdan jó hírű református gymnasiuma volt, melyben kivált a XVI. és XVII. században több irodalomtörténeti nevezetességű tudós és író tanított; ezt az iskolát azonban 1854-ben az akkori kormány megszűntette. Szép és termékeny határában kitűnő búza, rozs és kukoricza terem. Régebben nagy jövedelemforrás volt itt a bortermesztés is. Az ipar és kereskedés aránylag élénk. Különösen fontosak és híresek a váorsnak barom- és lóvásárai.
Szikszótól éjszaknyugat felé a vadászi vagy Mánta patak kies völgye nyílik, mely fölebb több egyközű szűkebb völgyre ágazik el. Itt először Alsó-Vadász és Jánosd kettős falut érjük, melyeket csak egy útcza választ el egymástól. Lakosaik általában jómódú földmívelők. A vadászi református templom csúcsíves volt, de később átépítéssel kivetkőztették eredeti alakjából. Innen fölebb balra Tomor falu van, melynek határában terjedelmes kőkori telepet és több bronzkori emléket találtak. Odább a szomszéd völgyben Felső-Vadász faluba jutunk, mely csak 900 lakosú község ugyan, de egyik kiváló történeti nevezetességű helysége a megyének. Ez ugyanis egyik törzsfészke a Rákócziaknak, kik II. Lajos idejében, 1517-ben szerezték meg s azóta innen „felsővadászi” előnevet kezdtek használni. A helységben a Rákócziak egykori, egyemeletes kastélya most is fönnáll. Ebben a kastélyban született Rákóczi Zsigmond fejedelem. A kastélyt és a hozzá tartozó uradalmat 1713-ban báró Meskó Jakab kapta királyi adományúl. Ennek egyik örökösétől gróf Vay Ádám vette meg e század elején. Ma gróf Vay Tihamér bírja. A község római katholikus templomát is a Rákócziak építtették a XVI. század közepe táján. E templomban igen érdekes misemondó palástot őriznek, mely egy, II. Rákóczi Ferencztől lőtt őznek a bőréből készűlt s ma is jó állapotban van. Az erdős, de szelíd emelkedésű domboktól környezett falutól délre eső hegyháton egy őskori földvár nyomai láthatók. Innen fölfelé egyre szaporodnak a tölgy-, illetőleg csererdők, melyek a kies dombvidéknek Cserehát nevét adták, s föltűnőleg ritkúlnak a községek. Említendőbbek itt: Gagy-Bátor, egyike a megye legrégibb községeinek. Hajdan vára is volt. Szomszédja Gagy-Vendégi két kastélylyal, melyek a mostanában kihalt ősrégi Vendéghy család tulajdonai voltak. Innen délre fordúlva visszatérünk Szikszóra, áthaladva Selyeb falun, melynek két csinos kastélya közűl az egyikben érdekes régi könyvtár van, s alább Monaj kisközségen, melynek határában gazdag tartalmú őskori halmot tártak föl.
Abaúj-Torna megyeháza Kassán.
Háry Gyulától
Szikszótól éjszakkeletre s félórányira a termékeny határú és régebben jó bortermesztő Aszaló mezőváros van a Bársonyos két partján. Az 1.600 lakosú csinos község közepe táján egy római katholikus és egy református templom áll közel egymáshoz. Mind a kettő nagyon régi s kőfallal van kerítve. A városnak egy jókora terjedelmű külvárosa is van, mely az anyavárostól egy negyed órányira a kassai országút és vaspálya mellett fekszik s Új-Aszaló nevet visel. Aszalón felűl a Hernád jobb partján fekszik Kis-Kinízs falu, melyről azt tartja a helyi hagyomány, hogy Kinízsi Pál, Mátyás király híres, nagy erejű vezére innen származott volna. Innen nyugatra a helységekkel sűrűn megrakott Szárazvölgy nyílik, mely éjszak felé mélyen benyúlik a Cserehátba. Mindjárt a völgy torkolatában van itt a csaknem összeépűlt Alsó- és Felső-Kázsmárk. Alsó-Kázsmárkon a Péchy család szép udvarházában több érdekes családi képet és két múlt századi, remek arany és ezüst hímzésű női selyemruhát őriznek. Fölebb érjük Rásony kisközséget, mely egyike a megye legrégibb faluinak. Ma is látható még benne egy középkori román épűletmaradvány. Szintén régi helység az egyre szűkűlő völgyben jóval fölebb eső Felső-Gagy község, az Aba nemzetségéből eredt, de már kihalt híres Gagyi család ősi fészke és birtoka. A falu fölött magasló dombon múlt században épűlt római katholikus templom áll. Ennek szentélyében a falba illesztve látható Gagyi Lászlónak 1381-ből való s az Aba nemzetség czímerével díszített sírköve. Ugyanitt hajdan benczés apátság volt, melynek emlékét a ma is adományozott „gagyi apát” czím őrzi. A Gagyi család egykori kastélya helyén ma újabb korú szép udvarház áll, melynek 100 holdnyi terjedelmű s festői részletekben gazdag díszkertje messze földön híres.
Kázsmárkon át ismét a Hernád völgyébe kanyarodva balra Csobád falu marad el mellettünk; ezzel csaknem átellenben jobbra, a Hernád balpartjára ereszkedő hegy oldalán és tetején Felső-Dobsza község tűnik szemünkbe, mely a határában fölfedezett kőkori földvárról és gazdag bronzkori telepről nevezetes. Jó kőbányája van a községnek, de már a part túlsó, keleti lejtőjén, a Szerencs patak szép völgyében, a hol keletre egy sátoralakú hegy tövében Abaúj-Szántó mezőváros, a megyének Kassa után legnagyobb községe van, 4.200 lakossal. Szántó hajdan híres bortermesztő hely volt; de szőlőit a fillokszera kipusztította. Az új ültetések eddig még kevésre haladtak. Borkereskedése azonban a gabonakereskedés mellett ma is fontos. Külön nevezetesség itt egy nagykereskedő czég híres pinczéje, mely mintegy másfél kilométer hosszú s még most is gazdag tárháza a legértékesebb hegyaljai boroknak. Szántónak csinos házsorai közűl egy római katholikus, egy görög katholikus, egy református, egy ágostai evangelikus templom és egy zsinagóga emelkedik ki. A város lakosságának többsége mezei gazdasággal foglalkozik, de iparosok és kereskedők is szép számmal vannak. Tekintélyes ipartelep itt a jeles berendezésű gőzmalom. A város határában kezdődik s aztán kelet és főleg éjszak felé mérföldeken át terjed az Aranyos nevű tölgy- és bükkerdőség. Szántóval tőszomszédos éjszakkeletre Czekeháza kis falu. A reformátiókor itt építették az első magyar protestans templomot. Érdekes innen nyugatra, a Hernád jobb partján fekvő Bűd falu református temploma, mely románkori emlék s így e vidéken ritkaság. Bűd fensíkján a kőkorban földvár volt, a falu alatti völgyben pedig bronzkori telepre akadtak. Bűdnek 235 méternyi magaslatáról gyönyörű a kilátás a Hernád völgyére úgy le, mint különösen fölfelé. A Hernádon túl délnyugatra Szent-András község fekszik termékeny határtól környezve, melyben régebben országos hírű dohányt termesztettek. Innen éjszaknyugatra, a Cserehát egyik nyúlványa végén Forró község fekszik, mely, mint vasúti állomás, a szomszédos Encs falu nevével összefoglalva Forró-Encs nevet visel. Emeletes nagy vendégfogadójában I. Sándor czár, mikor 1815-ben a bécsi kongresszusra útazott, egy éjszakát töltött. Forrón felűl, az országúttól balra egy szelíd völgyöbölben Devecser község van. Itt lakik Csoma József nagybirtokos jeles régészünk, kinek díszes udvarházát nevezetessé teszi az, hogy ott látható a legérdekesebb és leggondosabban rendezett magán múzeumok egyike, melyet csak a tulajdonos saját ásatásaiból is több száz darab kő-, bronz- és népvándorláskori tárgy gazdagít. Innen éjszak felé Fáj községbe érdemes egy kirándúlást tennünk, hogy megtekintsük a gróf Fáy család nagyszabású barokk izlésű kastélyát, melyet tulajdonosainak művészi érzéke a műkincsek egész múzeumává tett. Fájon felűl erdőség környezte szelíd völgyben Abaúj-Szemere községbe juthatni, hol Pallavicini Adolf őrgrófnak kastélya van. Innen lefelé megint a Hernád völgyére lépve ki, legközelebb Vécse, odább Alsó- és Felső-Méra faluk vonják magukra figyelmünket úgy szép fekvésükkel, mint csinos udvarházaikkal. Felső-Méra határában őskori földvár nyomai láthatók. Ritka szép kép innen keletre a nem magas szirthegyfokon álló, de romban heverő Boldogkővár és aljában Boldogkőváralja bortermesztő község, melynek hátterében jó magasra emelkednek az erdős hegylánczolat gerinczei és csúcsai. A sok viszontagságot megért vár keletkezésének idejét nem tudni; de a XV. században már megvolt, mert Mátyás király 1459-ben két Parlagi testvérnek adományoza. Utóbb Martinuzzi, majd Zápolya János és Bebek Ferencz is bírta. Aztán rövid időközökben sűrűn cserélt urat főleg a XVII. század folyamán, miközben több ostromot is állt ki. 1680 táján a Palocsay családé volt, melynek egyik tagja nem sokára elzálogosította Szelepcsényi herczegprimásnak, ez pedig a jezsuitáknak ajándékozta, kik a múlt század második felében eladták a már lakhatatlan várromot és tartozékait. Péchy Gábor hétszemélynök volt a vevő, ki ez új birtokán szép egyemeletes kastélyt épített, mely ma is megvan. A Péchyek építették a helység róm. kath. templomát, fiúiskoláját és apáczakolostorát, mely leányiskolával és kisdedóvóval kapcsolatos. Innen éjszakkeletre s nehány kilométernyire festőileg emelkedik ki az erdős hegygerinczből egy kerekded orom Regécz vár romjaival, melyek tiszta időben a vasúti vonatból is szépen láthatók. A jó magas hegycsúcsról elragadó szép kilátás nyílik a Hernád völgyeire, a Cserehátra és Kassának egész hegyes környékére. A vár keletkezésének ideje ismeretlen. 1411-ben Zsigmond király Brankovics Györgynek, a szerb despotának ajándékozta. I. Mátyás a Zápolya nemzetségnek adta, melytől I. Ferdinánd elvette s Tokaj várával együtt Serédy Gáspárnak ajándékozta. Serédy leánya Alaghy Jánoshoz menvén nőűl, hozományúl kapta a szép, sőt fényes Regécz várat, melyet később Judit nevű leányukkal ugyancsak hozományúl Rákóczi Zsigmond kapott a hozzá tartozó uradalommal együtt. I. Rákóczi Ferencz özvegyét, Zrinyi Ilonát, nőűl vevén Thököly Imre, a vár az ő kezére kerűlt; itt tartotta esküvőjét is; majd, miután a császáriak 1686-ban puskaporral szétrombolták, II. Rákóczi Ferenczre, ő róla pedig a kincstárra szállt. A várhegytől két oldalt Mogyoróska és Regéczke községek vannak közel a zempléni határhoz. Egészen nyugatra Fony község tűnik föl egy kies völgyben, mely a Szerencs patak völgyére nyílik. Innen alább a Szerencs patak mellett Korlát falu fekszik, melynek református temploma régi csúcsíves építmény, de későbbi keletkezésű tornya csak fából van. Díszes udvarházai vannak itt a Téglássy és Meczner családoknak. Nevezetessége a községnek egy vasas és kénes meleg forrás, melynek bő vizét a szerencsi czukorgyár bérli. Korlátról egy alacsony hegyháton át a Hernád mellett fekvő Vizsoly, csinos községbe jutunk. A falu két temploma közűl a református még a XV. századból maradt. Csúcsíves részleteivel egyike a megye legérdekesebb építészeti emlékeinek. A hitújítás korában a helység akkori ura, Báthory István országbíró nyomdát is állított itt. E nyomdának legelső és leghíresebb műve az első teljes magyar biblia volt, mely azóta több mint száz kiadást ért. E biblia első kiadását vizsolyi bibliának is nevezik. A nyomda a templom szentélyéhez épített kis csarnokban volt, mely ma is megvan. Fölebb Vilmány kies fekvésű falutól balra a Hernádon túl látjuk Garadna községet, a hol a megye a XVI. században többször tartotta gyűléseit. Vilmánytól jobbra egy igen kedves völgyben Hejcze (népiesen Hécze) község van, mely a Rákócziak korában erősített hely volt s a regéczi várhoz tartozott. Lövőréses kőfallal kerített csúcsíves római katholikus temploma igen régi. E helységet a csehek Giskra korában oly számosan lakták, hogy róluk ma is „Csehország”-nak nevezik a község fölvégét. Szép parkkal környezett nyaraló kastélya van itt a kassai püspöknek. Innen fölebb a Hernádba siető Göncz patak völgyének tágas torkolatában találjuk Göncz nem nagy, de nevezetes mezővárost, mely 1647-ig Abaújmegye székhelye volt s még azon túl is többször szolgált megyei gyűléshelyűl, míg Kassán, az új székhelyen, a megyeház föl nem épűlt. Gönczöt a XV. században a pelsűczi Bebek család bírta; majd Giskra hatalma alá kerűlt, ki cseh huszitákkal árasztotta el. Ezek korából ma is érdekes különlegességei a városnak az úgy nevezett „cseh házak”, melyek mindegyike egy-egy kis vár, magas tűzfallal és lövőrésszerű apró ablakokkal. Minden ilyen ház kis félemeletű, erős pinczealappal. A ház bejárata mintegy két méternyi magasan nyílik a föld fölött, hová fölvonó hídhoz hasonló leereszthető és fölhúzható lépcsőn át juthatni. A ma tiszta magyar lakosság 3.500 főre megy s mezei gazdálkodás mellett sok gyümölcsöt és bort termeszt. A gönczi hordó országszerte ismeretes. A reformáczió itt hamar megfészkelődvén, nemcsak nagy gyülekezet, hanem nevezetes iskola is keletkezett. Károli Gáspár, mint gönczi pap, 1586-ban kezdte fordítani az első teljes magyar bibliát, mely Vizsolyban 1589- és 1590-ben jelent meg. A vizsolyi biblia megjelenésének háromszázadik évfordúlóján, 1890-ben, Károli Gáspár emlékezetének megörökítésére ülő érczszobrot emeltek Gönczön a református templom udvarán. Van itt római katholikus templom is, mely 1448-ban épűlt. A magánépűletek közt legkiválóbb a gróf Pálffy-féle földszintes kastély. A városnak több társadalmi, közművelődési és jótékonysági egyesűlete és intézete van. Nevezetes a város határában emelkedő Dobogóhegy arról, hogy tetején az egykori Omode-vár faltöredékei, keleti oldalán egy régi, csúcsíves építésű Pálos kolostor érdekes romjai láthatók, nyugati oldalán pedig egy kénes és vasas meleg forrás fakad, melynek a városba vezetett s falazott medenczébe fölfogott vizével egy közfürdőt táplálnak.
Boldogkővár romjai.
Cserna Károlytól
Regécz vár romjai.
Cserna Károlytól
Az alsó-kékedi kastély. – Az enyiczkei kastély.
Háry Gyulától
Vilmány és Göncz vonalától keletre hatalmasan kiszélesedik a hegység s azzal együtt a megyének ez az oldala is. Gyönyörű erdőség lepi a kecses tagozatú hegyhátakat, melyeknek főbb vonalai keleti és délkeleti irányba ágaznak ki a Hernáddal egyközű fő gerinczből. Helységeket itt csak a megye keleti széle felé találunk. Legnagyobb köztük Kovácsvágás. Közelében huták vannak. Innen éjszakra s nehány kilométernyire Radvány község van egészen a megye szélén. Nevezetes itt gróf Károlyi Lászlónak díszes parkban álló nagyszabású franczia renaissance kastélya és a falutól nem messze levő óriási kerített vadászterűlete. Kevéssel alább, a Bózsva patak kies völgyében fekvő Pálházánál ketté ágazik a Sátoralja-Újhely felől a Hernád völgyébe vivő országút. Erdős hegyek közt halad mind a kettő: az egyik éjszaknyugatnak Kassa felé, a másik pedig nyugatnak Göncz felé. Emezen mindjárt Nagy-Bózsva, s ennek tőszomszédjában Kis-Bózsva községet érjük, melyben a Bombelles grófi családnak szép kastélya van. Jóval odább nyugat felé Telkibánya nagyközség tűnik föl előttünk aranyat, ezüstöt és kaolint rejtő erdős bérczek környezetében. Az egykori, már Nagy Lajos korában tekintélyes arany- és ezüstbányászatról csak a község melletti „Aranytörő” nevű telep regél, de annál nevezetesebb ma a nagyszabásúlag berendezett kőedény-gyártelep, melynek készítményei messze földön híresek. Az említett országút másik ága az úgy nevezett Hegyközön halad végig. Itt Hollóháza községben szintén nagy gyártelep, a híres majolika-, kőedény- és kályhagyár vonja magára figyelmünket. Műtermei és gépei a legtökéletesebb berendezésűek s általában első minőségű gyártmányokat állítanak elő. Innen egy erdős bérczen át élvezetes kirándúlást tehetünk a szomszédos keleti völgybe Fűzér községbe, mely fölött egy festői meredek sziklaormon az egykor híres fűzéri várnak részben még elég ép, többnyire azonban már rommá omladozott falai boronganak. E vár már 1270-ben fönnállott. 1526-ban, Zápolya János királylyá koronázása után a koronát annak egyik őre, Perényi Péter, Fűzér várában rejtette el; de aztán nem sokára I. Ferdinándhoz pártolván át, kiadta neki a koronát, melylyel I. Ferdinánd 1527 november 3-án meg is koronáztatta magát. A vár ma gróf Károlyi László tulajdona. Fűzérről visszakerűlve Telkibánya felé, ennek szép völgyéből a gazdag bronz-leletéről híres Zsujta községnél a Hernád völgyébe lépünk ki, honnan fölebb balra Tornyos-Németi község van huszita korból származó református templomával, melyet várszerű körfal kerít, és 1890-ben épűlt csúcsíves róm. kath. templomával, mely egyike a megye legszebb új templomainak. Zsujtától éjszaknak s mintegy félóra járásnyira, a Hernád balpartja fölött Abaújvár község fogad bennünket, az Aba nemzetség egyik ősi fészke. Zsigmond király 1399-ben a Perényieknek megengedte, hogy itt kővárat építsenek. Vagy ekkor, vagy talán későbben épűlt vára 1556-ig állott fönn, mikor I. Ferdinánd király serege ostrommal bevette és annyira szétrombolta, hogy ma csak a nyomai látszanak. Most a községnek egy avúlt kastély a legkiválóbb épűlete, melyet a vár köveiből a múlt században emeltek. Odább, a lencsetermesztéséről híres Pányok falun felűl a Hernádra ereszkedő hegysánczolatnak egy öblözetében van Alsó-Kéked kies fekvésű fürdővel, melynek kénes langyos vize csúzos, köszvényes bajokat gyógyít. A hagyomány szerint Mátyás király is többször fürdött benne itteni vadászatai alkalmával. A jól berendezett fürdő Melczer bárónők tulajdona, kiknek itt érdekes régi kastélyuk is van.
Rank-füred (Rank-Herlány fürdő) a szökő forrással.
Háry Gyulától
A megyének innen éjszakra és éjszakkeletre eső felső sarkát már legnagyobb részt tótság lakja többnyire apró, szegényes falvakban. Zsadányon felűl Alsó-Mislye községet találjuk, hol a középkorban gazdag prémontrei prépostság volt, melynek ma is meglevő avas épűletében a plébánia és a postahivatal van. Az innen festői, itt-ott vadregényes erdős bérczek közt haladó vasút mentén legnevezetesebb s tájképileg is legszebb község Nagy-Szaláncz, melynek lakossága földmívelés mellett dongakészítéssel is foglalkozik. Gróf Forgách Istvánnak díszes kastélya van itt és a fölött egy kúpalakú szép magaslaton a régi szalánczi vár omladéka, melynek nagy messzeségre ellátszó öregtornya azonban még ma is olyan jó állapotban van, hogy a Forgáchok családi képtára abban lehet elhelyezve. Szaláncz várát a XIII. században az Aba nemzetség építette. 1440-ben Giskra lerontotta, de akkori birtokosa, Losonczy László újra fölépíttette. 1601-ben a Forgách család birtokába kerűlt; 1678-ban Thököly bevette, de a következő évben a császáriak visszafoglalták tőle. Utóbb Rákóczi Ferencz fölgyújttatta s azóta romban hever. A Várhegy alatt a mostani birtokosnak 3.000 holdnyi bekerített vadaskertje és vadászkastélya van. A vasúton visszatérve, a káposztájáról nevezetes Ósva-völgyben Garbócz-Bogdány kettős községbe érünk, melynek határában gr. Forgách István kőbányát míveltet; fölebb pedig, Regete-Ruszka falu határában a magyar államvasútaknak van trachit-kőbányája. Odább éjszakra fekszik Pető-Szinye, hol az Árpádok korából származó református templom van, mely hosszú ideig a Pálosoké volt. Megtekintésre méltó itt özvegy gróf Forgách Sándornénak barok izlésű kastélya, melyet szép park környez. Pető-Szinyétől keletre, Kelecseny kisközségen túl a tájképileg rendkivűl szép dargói hágón át Zemplénmegyébe lép az országút. Fölebb éjszakra Alsó-Kemencze községben híres özv. gróf Forgách Sándornénak renaissance izlésű kastélya, melyben remek téli-kert is van; parkja is párját ritkítja. De még nevezetesebb fönt, a megye éjszakkeleti csúcsában, rengeteg erdős bérczek közepette levő Rank és Herlány tőszomszédos kisközségek határában levő rank-herlányi fürdő, legújabb hivatalos elnevezéssel Rank-füred, melynek szénsavban dús vasas vizét már a XVII. században ismerték. A 60-as években fő forrásának apadása miatt hanyatlani kezdett a különben látogatott fürdő. Ekkor, mint kincstári birtokot, gróf Andrássy Gyula miniszterelnök tette gondja tárgyává. Megbízta Zsigmondy Vilmos híres mérnököt, hogy a víz gyarapítása végett fúrasson ott mélyebb kútat. A fúrás nemcsak bő vízeret nyitott, hanem véletlenűl hatalmas erejű időszaki szökő forrást talált. Ez egyszerre nagy hírűvé tette s rövid időn fényesen föllendítette a fürdőt. A szökő forrás, melynek fúrását 1875-ben fejezték be, ma páratlanúl áll Európában úgy vizének dús bőségével, mint szökésének pompás tüneményével. A 25 centiméternyi átmérőjű vascsővel nyíló forrás a fürdő sétaterének közepén, a mulató-csarnok előtt épített 8 szögletű medenczébe szolgál s vize 406 méternyi mélységből 11–13 órai időközökben tör elő. Rendes állapotában a víz színe mintegy két méternyi mélyen van a csőben s látszólag oly csöndes, hogy csak hébe-hóba vetődik föl belőle egy-egy szénsavbuborék. Mikor azonban kitörése közeleg, fövő víz zubogásához hasonló bugyborékolás és morgó forrongás hallatszik a csőből, a mi 15–20 perczig tart. Majd duzzadozni kezd a víz a csőben; ezt egy-egy fortyanás követi s fehéres vízhab buggyan ki a csőből, melynek vize megint rögtön visszaesik. A víznek föl-fölfortyanó játéka többször ismétlődik. Egyszerre csak hatalmas vízoszlop lövell föl nagy zúgással 10–15, sőt néha 20 méternyi magasságig is, és a fölszökelő víz-sugár ezernyi szálra hasadva, a mint a tetőpontig ér, milliárd vízparányra oszlik s fehéren húll vissza a medenczébe kúpalakot adva a vízoszlopnak, melyből oly mennyiségben szabadúl ki a szénsav, hogy szinte elfojtja a nézők lélekzetét. Mintegy negyedóráig tart a káprázatos tünemény, mely kivált holdvilágnál tündéries. Végűl egy nagy zuhanással hirtelen összeesik az ezüstfényű oszlop s a víz nagy zuborgással visszaszáll a mélységbe. Egy ilyen szökéssel mintegy másfél ezer hektoliternyi víz jön föl, melyet a medenczéből elvezetnek a fürdőházba, a hol hidegen, vagy fölmelegítve használják a betegek úgy csúzos bajok ellen fürdésre, mint gyomorbajok ellen ivásra. A víz a kitöréskor 14 fokról 21 fokra melegszik s a forrás vas csöve az erős súrlódás okozta villamosságtól magnessé válik. A miatt, hogy a kezdetben 20 órai időközű kitörés már majdnem felényi időre csökkent, attól lehet tartani, hogy a forrás később rendes folyásúvá válik, mint a régebben szintén nagy hírű westfáliai időszaki forrás. A közeli erdei sétatéren még három, szintén vas- és szénsavtartalmú, de gyöngébb hatású forrás van: az Erdei forrás, a Valéria-forrás és a Rudolf-forrás. Édes víz az egész fürdőtelepen nincs; azt az erdőben 3/4 órányira levő Andrássy-forrásból szállítanak úgy főzésre, mint ivásra és egyéb használatra.
Udvarház Buzitán. – Úri-lak Zsarnón.
Háry Gyulától
Herlánytól délnyugatra a Tárcza szép völgyében fekvő Rozgony községbe visz útunk, mely falu történeti nevezetességű lett arról, hogy 1312-ben ott győzte le Csák Máté hadait Róbert Károly király serege. A tágas völgy e tájon föl a sárosmegyei határig sűrűn be van hintve apró tót falukkal, melyekben azonban magyarok is laknak kisebb-nagyobb számmal. Alább szintén népes a völgy.
A Tárcza mellékéről a hajdan apátságáról híres Széplaknál ismét a Hernád tágas völgyébe kerűlve, a folyón túl Bárcza faluban állapodunk meg, mely a régi Bárczay család ősi fészke s e családnak és gróf Zichy Gézának egy-egy díszes kastélyával ékeskedik. Említést érdemel még itt Berzeviczy Egyed mór izlésű nyaralója. A magyar államvasút fő vonalából itt ágazik ki kelet felé a kassa-sátoraljaújhelyi, nyugatra pedig a kassa-tornai vaspálya. Most ez utóbbi mentén haladva, nem messzire, a tornai völgylapály elején Enyiczke ősrégi községbe érünk, melynek a XVII. században Wesselényi Ferencz nádortól épített s díszesen újjá alakított tornyos kastélya ma is megvan és özv. gr. Zichy Rezsőné birtoka. A kastélyban nagy könyvtár és sok becses műtárgy van. Alább délre fekszik Szina község, hol régen nem egyszer gyűlésezett a megye. Innen délnyugatra, a Cserehát éjszaki hegyvonala alján Perény falut érjük. Fölebb éjszakra van a vasút és az Ida patak mellett Nagy-Ida régi mezőváros közel 2.000 lakossal s római katholikus, református és zsidó templommal. Hajdan a Perényiek birtoka volt, kik itt várat is építtettek. Nagy-Ida 1536-ban Zápolya János király hatalmába kerűlt. 1556-ban Puchaim, I. Ferdinánd vezére, Kassa ellen akarván nyomúlni, előbb Nagy-Ida várát támadta meg, melyet tulajdonosa, Perényi, rendes katonasága nem levén, nagy számú czigányaival védelmezett. Húsz napi ostrom után a védők puskapora elfogyván, Puchaim bevette és földig lerombolta a várat, mely aztán nem is épűlt föl többé. A megye 1608-ban itt tartotta közgyűlését. Ugyancsak itt tartottak egyetemes gyűlést az európai zsidó rabbik 1650-ben. A város közepe táján egy nagy kastély áll, mely ma a báró Schell Rezsőé, kinek itt érdekes régi képgyűjteménye van. Nagy-Idától délnyugatra terűl a Kanyapta szép lapálya, melyre szelíd lejtőkkel ereszkedik alá a dombos Cserehátnak éjszaki hosszú párkánya. E kies hegyaljban sűrűn sorakozó faluk mindenikében találunk egy, vagy több érdekes udvarházat, melyek némelyike a kastély nevet is megérdemli; így Alsó-Láncz községben Hedry József kastélya, odább Buzita népes faluban Szentimrey Gellért nagy ódon udvarháza, melynek alakján és régiségén kivűl különösebb nevezetességet adnak a benne őrzött becses gyűjtemények: nagy számú régi festmények, XVI., XVII. s XVIII. századból való érdekes nyomtatványok, kézíratok, stb. Odább nyugatra Zsarnó falut találjuk egy csinos úri házzal, mely a Bódva völgye fölött mintegy 60 méterre emelkedő dombtetőn díszes parkban áll s gyönyörű kilátást nyújt az egész környékre. A ház birtokosának, Koós Józsefnek nagy értékű régiség-, fegyver-, kép- és térképgyűjteménye van. Zsarnó határában fekete márványt aknáznak. Zsarnón túl a Bódva délnyugatnak kanyarodik s kies és tágas völgyön végig fut lefelé Borsodba a mellette vonúló miskolcz-tornai vasúttal együtt. E népes völgy községei közűl említendőbbek: Horváti és Bódva-Vendégi, mindkét hely márványbányával; továbbá Hidvég-Ardó; lentebb a megye határszélén Szőllős-Ardó régi csúcsíves és kőfallal kerített református templommal. Innen éjszaknyugatra, a megye szélén, a Jósva patak völgyében van Jósvafő község a Lófej nevű időszaki forrással, melyről a nép azt regéli, hogy itt hajdan egy lófejű sárkány tanyázott, mely a vidék minden vizét megitta. Egyszer egy erre vetődött zarándok a víz hiánya miatt nem tudván egy újszülött gyermeket megkeresztelni, megátkozta a sárkányt, melyre tanyázó barlangja nyomban rá szakadt. Azóta a sárkány a nagy teher alatt kénytelen az elnyelt víz egy részét ki-kibocsátani a gyomrából, de azután ismét visszaszíjja, a míg bírja. Ezt a népregét szép költeménynyé dolgozta föl Tompa Mihály. Jósvafőtől éjszakkeletre, a Bódva egyik kies oldalvölgyében Szögliget helységen felűl egy magas kúpalakú sziklatetőn az egykor hatalmas Bebek családnak szép és erős vára volt, Szádvár, mely ma romban hever. Szögligeten felűl a Bódvától jobbra Torna-Nádaska községben hegyoldalon álló nagyszabású s fényes berendezésű kastély van, melynek tulajdonosa, gróf Hadik János, nagy kertészetet tart fönn. E tájon a mészkőhegység keleti vége ékalakúvá keskenyedik. Ez ék fokát megkerűlve balra a Torna patak szép völgye tárúl föl előttünk, melyet mindkét felől meredek, részben erdős hegyoldalak szegélyeznek, nyugati hátterében pedig a sziliczei fensík magaslik. E völgyben, a kopár mészkőfalakkal meredeken aláhanyatló Felső-hegy alapján Görgő nagyközséget érjük. IV. Béla király a sajói csatából menekűlve, állítólag hosszabb ideig tartózkodott e községben, s annak minden lakosát nemességre emelte. Sok hagyomány él itt e királyunkról. Van a község határában egy darázskő-bánya és egy hévforrás. A szomszédos Méhész faluról az a hagyomány, hogy ott IV. Béla király udvari szolgáinak méhesei voltak. Innen éjszakkeletre két rendkivűli természeti szépséget, az egymás szomszédságában s egymással egyközűleg éjszakról dél felé vonúló szádelői és áji hegyhasadékot találjuk, melyeknek vadregényes részletei csodálattal töltik el a szemlélőt. A szádelői völgy, mely a torkolata előtt álló Szádelő kisközségről vette nevét, négy kilométernyi hosszú gyönyörű hegyhasadék, melynek mély fenekén a kis Szár patak fut végig alig engedve maga mellett helyet egy gyalogösvénynek. A nép e völgy keletkezéséről azt a legendát regéli, hogy egyszer Szent László király a pogány tatárok elől menekűlve, mikor üldözői már-már utólérték, a hegy a lóháton vágtató király mögött hirtelen tövig ketté szakadt s a pogányok mind a mélységbe zuhantak, hol agyon zúzták magukat. A geologiai kutatások azonban azt bizonyítják, hogy a szakadékot a Szár patak lassú, de folytonos vájása ásta. A szűk völgy sziklafalai átlag 65 foknyi szög alatt dűlnek két oldalra s a torkolatnál 600 méternyi magasak; belebb azonban fokozatosan csökken a magasság. A roppant meredek s itt-ott egészen egymásba illőknek látszó szirtfalakról lehúllott tömérdek törmelék hatalmas zátonynyá torlódott a hasadék fenekén s a kis patak festői sellőkkel és zúgokkal törtet rajta végig. Hasonló ehhez a csak félkilométernyivel rövidebb áji völgy, melynek kitágúló torkolata előtt Áj kisközség fekszik. Ez a völgy is szédítő mélységű s helyenként még keskenyebb amannál, a mennyiben a fenekén csörtető patak mellett még gyalogútnak sincsen hely, hanem a sziklafalba vágott lépcsőkön kapaszkodik át az ember egyik völgytágúlatból a másikba. A szádelői és áji völgy közt lenyúló hegygerincznek déli, kúpalakú végfoka alatt, a Bódva és Torna tágas völgyeinek összeszögellésénél fekszik a másfél ezer lakost számláló Torna mezőváros, régebben Tornamegyének, ma a tornai járásnak székhelye. Épűletei közűl különösen kiválik a Keglevich-féle, nem régiben megújított ódon nagy kastély, melynek hatalmas parkjában 5 holdnyi terjedelmű, langyos vizű tó van. A város szép számú művelt osztálya élénk társaskört, vadásztársúlatot, nőegyesűletet, könyvtáregyesűletet s takarékpénztárt tart fönn. A város melletti hegyfokot Torna várának festői romjai koronázzák. A vár építői és első birtokosai a Tornayak voltak. 1440-ben a Bebek család birtokába kerűlt. E család 1567-ben kihalván, királyi birtokká lett. Utóbb 1652-ben a törökök foglalták el; majd a kuruczuk szállották meg; de ezektől I. Lipót vezére, Lesslie elvette. 1683-ban Thököly vette be ostrommal; két év múlva azonban Schultz császári tábornok ejtette hatalmába s védműveit leromboltatta. Azóta pusztán áll; de erős falai jó részt még ma is egész magasságukban fönnállnak. A város igen sokat szenvedett a vallási üldözések korában, különösen mikor a Keglevichek lettek a város földesuraivá, kik az ellenreformácziót erősen támogatták. A város forgalmát nagyon élénkíti az itt találkozó kassa-tornai és torna-miskolczi vasút, melynek legközelebbi állomása innen keletre Somodi népes község, hol a rozsnyói püspöknek nyaraló kastélya van. Fő nevezetességei a falunak a határában aknázott kőszénbánya és csekély távolban, a Miglincz patak kies völgyében fekvő fürdő, mely nagy látogatottságnak örvend. Odább keletre, a Bódva felső völgyének tágas torkolatában Szepsi mezőváros és járási székhely áll régies ház-soraival, melyekben közel 2.000 lélek lakik. Van egy újabb református és egy régi római katholikus temploma, mely a XIV. században csúcsívesen épűlt, de a többszörös megújítás nagyon kivetkőztette eredeti alakjából. Hajdan erődtemplom volt; ma is kőfal keríti. A város már Zsigmond király korában virágzó község volt. A XV. században kezdődött zivataros időkben akkor szerepel először, mikor a cseh Giskra megszállja és benne várat épít, honnan irgalmatlanúl zsarolja a Bódva völgyének lakosait. 1449-ben Hunyadi János elfoglalta s várát földig lerombolta. A török hódoltság, a szabadságharczok és vallási villongások korában Tornával együtt sokat szenvedett. Ma a város népe többnyire kisiparosokból és kisgazdákból áll. Nagyrészt szepesi módon épűlt régi házainak pinczéi mind az útczára nyílnak. A fillokszera által tönkre tett szőlőket mostanában kezdik új ültetésekkel pótolni. Gabnavásárai nevezetesek.
Torna vára.
Keleti Gusztávtól
Jászó: a prémontreiek kolostora.
Dörre Tivadartól
Meczenzéfi népviselet.
Pap Henriktől
A kassa-tornai vasútból itt egy szárnyvnal ágazik ki, mely a Bódva felső völgyén Alsó-Meczenzéfig fut föl. Ez erdős bérczektől szegélyezett szép völgyben, mely az abaúji vas- és faiparnak fő fészke, igen nevezetes, még az Árpádok korában keletkezett mezőváros Jászó, melynek híres prémontréi prépostságát még a XII. században alapították. A tatárok földúlták, de IV. Béla helyreállíttatta, Róbert Károly király pedig a szomszédos sziklahegyen várat építtetett, melynek ma csak némi nyomai láthatók. Szaniszló prépost 1436-ban a monostort is tornyos kőfalakkal erősíttette meg. II. József eltörölte, de I. Ferencz újra visszaállította a prépostságot. A Bodva balpartján nagyszerűen fekvő monostor 1770 és 1790 közt épűlt a réginek helyén; négyszögű fő épűletcsoportjának közepén áll a Szent Jánosról nevezett díszes prépostsági templom, melyet kettős torony és kupola ékesít. A templom jobb oldalához a prépost, bal oldalához pedig a kanonokrend palotája csatlakozik. Az egykor hiteles helyűl szolgált prépostságnak gazdag könyv- és levéltára van. A várszerű monostorral szemközt a 832 méter magas Kőszál-hegy sziklafalai meredeznek. Ezek magasságának közepe táján egy nagy barlang nyílik, mely több emeletben nagy mélységre ereszkedik alá. Az elég csinosan épűlt városnak nevezetessége régi, csúcsíves róm. kath. temploma és szintén régi városháza. A környéken márványbányák és vashámorok vannak. De szinte tele van hámorokkal a völgynek felsőbb s egyre vadregényesebb része, hol Alsó-Meczenzéf német lakosságú nagyközség már egész gyárváros. Itt a hatalmas cser- és bükkerdős hegyektől környezett völgyekben szanaszét szórva 109 hámor van s leginkább ásót, kapát, stb. készít. Alsó-Meczenzéf szabadalmazott bányaváros, de bányászata nagyon mögötte áll vasiparának, mely külföldre is sok gyártmányt szállít. A régi (XIII. századi) telepítésű lakosság sajátságos nyelvjárást beszél, melyet a született német is nehezen ért meg; szintén sajátságosak hagyományos bányász szokásai, öltözködése és életmódja is. Pár kilométerrel fölebb, éjszakra van innen Felső-Meczenzéf, hasonlag szabadalmas bányaváros; lakosai régebben nagy jóllétnek örvendtek; de utóbb a nemes ércz megfogyatkozván, zsindelyfaragásra és földmunkára adták magukat. Ma a szögkovácsoláson kivűl földmíveléssel, különösen pedig takarmánytermesztéssel foglalkoznak a lakosok. Közelebb új lendűletnek indúlt a város, mióta a hatalmas „Rimamurány-salgótarjáni vasmű-részvénytársaság” a pát-vaskőben rendkivűl gazdag Luczia-telepet létesítette. Meczenzéftől nyugatra, a völgy felső végén, közel a szepesi határhoz a harmadik régi szabadalmas bányaváros, Stósz (régebben Hegyalja) német lakosú nagyközség van 1.000 métert meghaladó s rengeteg fenyűerdőséggel borított hegyektől környezve. Az 1881-ig Szepesmegyéhez tartozott gyárváros nevét a II. Rákóczi Ferencz szabadságharcza utáni korszakban németesítették el. A városnak fő ipara a késgyártás. Úgy szólván minden házban van késműhely. De legnagyobb mértékben űzi ezt az ipart a Wlaszlowits-féle kitűnő késgyár, mely a maga nemében az egész országban a legnagyobb; naponként 400 tuczat kést készít s gyártmányait Amerikába és Kis-Ázsiába is szállítja. Másik nevezetessége a városnak a tőle mintegy 20 percznyi távolban levő s gyönyörű fenyves és lombos erdőségtől környezett stószi fürdő, mely mint hidegvíz-fürdő és klimatikus gyógyhely alig másfél évtizedes fönnállása alatt országos hírre emelkedett. Alsó-Meczenzéftől kelet felé meg kell említenünk Jászó-Mindszent községet, melynek vas-, antimon- és czinóberbányái vannak, és Rudnok községet, melynek fürdőjét messze földről látogatják. De legnevezetesebb e részen az ezektől éjszakra, magas erdős hegyek közt fekvő Arany-Idka népes tót község, mely az Ida pataknak egyik mellékszurdokában rejtőzik. Régebben aranybányászata volt; ma ezüstbányái, foncsorozó kohója és rézhámorai vannak. Az Ida völgyén lefelé haladva a völgy tágas torkolatában a magyar és tót lakosságú Buzinka régi községet találjuk gr. Zichy Ernő kastélyával, melyben nagy értékű régi porczellán-gyűjtemény van. Innen az alacsony hegylejtők mellett futó kitűnő országúton éjszaknak menve s a nehány tót falucskától élénkített kies miszlókai völgyet balra hagyva, csakhamar elérkezünk a vidék legnevezetesebb helyére, Kassára.
A kassai városháza és Kassának 1502-ből való czímere.
Háry Gyulától
Kassa fő tere a prémontreiek kolostorával.
Háry Gyulától
Kassa, a megye fő és székhelye, nemcsak Abaúj-Tornamegyének, hanem egész Felső-Magyarországnak is egyik legszebb és legfontosabb városa önálló törvényhatósággal. A megye éjszaki széléhez közel, a Hernád téres jobb partján fekszik ott, a hol a völgy hirtelen összeszűkűl annyira, hogy a városon felűl a megye határáig, sőt még azon túl is jó darabon alig jut hely a folyó mellett egy szekérútnak és a vaspályának. Nyugatról a szomolnok-kassai hegység erdős nyúlványai, keletről pedig az eperjes-tokaji hegylánczolat csekély magasságú, de meredek esésű s jó részt szőlőültetvényekkel borított oldallejtői ereszkednek le a város alá; éjszakon e két hegységnek összehajló s fokozatosan magasbbodó erdős bérczei egységesnek látszó hatalmas háttérré csoportosúlnak mögötte, míg dél felé szép tágas völgylapályra néz. Így Kassa fekvése mind tájképileg nagyon kies, mind éghajlati és közlekedési tekintetben igen kedvező. A Hernád Kassának csak a keleti szélét érinti; de magát a várost is átszeli hosszában két víz-ér: az egyik a Hernádból kiágazó s a városon alúl bele ismét visszatérő Malom-árok, melyet a kassaiak még a XIV. században ástak; másik az éjszaknyugati magas hegyek közűl érkező Csermely patak, mely a városon amazzal egyközűleg s részben beboltozott mederben végig futva, annak közepén, a tágas Fő-útczán két ágra válik, egy keskeny, hosszú szigetet alkot s aztán ismét egy mederbe egyesűlve, a városon alúl a Hernádba ömlik. Kassa meglehetős szabályosan épűlt s a hosszas négyszög alakú Belvárosból meg öt külvárosból áll, melyek a Belvárost egészen körűlveszik, még pedig keleten és éjszakkeleten az Újváros, éjszakon és éjszaknyugaton a Ferencz-város, nyugaton a József-város, délnyugaton a Tábor és délen az Erzsébet-város. Az éjszakról délre húzódó Belvárost egész hosszában végig metszi s csaknem egyenlő két félre osztja a már említett Fő-útcza. Itt vannak Kassának legnevezetesebb középűletei, legérdekesebb régi és legszebb új házai, legfényesebb üzletei és első rangú vendégfogadói, valamint általában ez a fő ere a város társadalmi és üzleti életének. A Fő-útcza déli felében, a felső és alsó végén díszes közkertté alakított Csermely-szigeten pompázik Kassa legnevezetesebb épűlete, a Szent Erzsébetről czímzett róm. kath. püspöki székesegyház, hazánkban a csúcsíves építészetnek egyik legrégibb (XIV. század) és legkiválóbb remeke, melyet „Építészeti emlékek Felső-Magyarországon” czímű közleményünk tűzetesen ismertetett (V. köt. 80. s köv. l.) s melynek 1877-ben megkezdett stilszerű teljes megújítása már a befejezéshez közeleg. Szomszédos ezzel dél felől a XIII. századból való Mihály-kápolna, éjszakon pedig a XVII. században épűlt zömök Orbán torony. Ezen fölűl állt ugyancsak a szigeten a régi színház is, melyet 116 évi használat után 1894-ben rozzantsága miatt bezártak, de helyén most új, fényes színház-palota épűlt, a melyet 1899 őszén nyitottak meg. A Fő-útcza díszes új házai közt még elég sok régi, csúcsíves és renaissance izlésű házat is láthatni, melyek mind megannyi jellemző maradványai a város egykori sajátos építészetének. Szintén ebben az útczában van a legtöbb templom és iskola, itt van a legnagyobb állami hivatalokon kivűl a barok stilű városháza és a hasonló építésű vármegyeháza, továbbá a püspöki palota, a prémontreiek társháza (főgymnasiummal), az „Andrássy-udvar” nevű pompás bérház, két nagy gyalogsági kaszárnya, a Felső-magyarországi múzeum, egy honvéd-kaszárnya, a pénzügyi palota és az Orsolya-apáczák zárdája. A keresztútczák közűl legszebbek a székesegyháztól nyugatra a Forgách-útcza és keletre a Kossuth Lajos-útcza, mely a Széchenyi-liget nevű nagy és szép közkerten át egyenesen a díszes vasúti állomásra nyílik. Ez útczában legföltűnőbb az ágostai evangelikusok bizanti stilű kupolás temploma. Innen éjszakra a szomszédos útczákban van a református templom, a kir. jogakadémia, a tanító- és tanítónőképző-intézet, a főreáliskola, stb. A Belvárost hajdan várfalak és bástyák környezték. Ezek helyén ma tágas és részben fasorokkal is díszített terek és útczák vannak, minők éjszakon a Ferencz József-tér, nyugaton a Rákóczi- és Bethlen-körút s a kettő közén levő Kül-, Közép- és Alsó-sétatér, délen a Szepsi-út a mór stilű zsidótemplommal, az Erzsébet-tér és Eperjesi-út, keleten a Hernád-sor, a Barkóczy-út és a már említett Széchenyi-liget. Ezeken kivűl terjednek az újabb keletű külvárosok, melyekben a szép egyenes útczák nagyvárosias magánházai mellett lépten-nyomon iskolák, kaszárnyák és gyárak vonják magukra figyelmünket. Ilyenek a Ferencz-városban a Felső-magyarországi múzeum új palotája, a katonai alreáliskola és a gazdasági iskola hatalmas és díszes épűletei, a közép-ipariskola, a Ferencz József-kaszárnya és a kir. dohánygyár; az Újvárosban a szekerész-kaszárnya és a Hernádon túli kültelken a nagy terjedelmű sátor-tábor; a József-városban a felső leányiskola, csendőrségi és tüzérségi kaszárnyák, görög katholikus és orthodox zsidótemplom, meg számos gyár; a domboldalon telepűlt s kisvárosias Tábort különösen tégla- és keramitgyárai jellemzik; az Erzsébet-városban, az Erzsébet-árvaházon s a katonai épűleteken és tárházakon kívűl a legkülönfélébb gyárak egész serege tűnik szemünkbe, melyeknek sűrűn emelkedő kisebb-nagyobb kéményei már messziről hirdetik a délvidékről érkezőnek, hogy Kassán, mondhatni, minden iparágnak megvan a maga termelő telepe.
A Forgách-útcza torkolata és a Szent Erzsébet székesegyház fő ajtaja.
Háry Gyulától
Kassa lakossága ma meghaladja a 30.000 lelket, mely szám a katonasággal együtt többre nő 34.000-nél. Anyanyelvre nézve a népesség vegyes, de a magyarúl tudók összes száma már az 1891-iki népszámláláskor 71.38%-ra rúgott. A lakosság 2/3-da a róm. kath. egyház híve; a többi négy felekezet közt oszlik meg, ú. m. gör. katholikus, ágostai evangelikus, református és zsidó. Az értelmiségi, kereskedő és iparos osztályok mellett elenyészőleg csekély az őstermeléssel foglalkozók száma. Ehhez képest a város köz- és társadalmi élete igen előkelő fejlettségű, sőt Felső-Magyarország nagy részére nézve irányadó és vezető szerepre emelkedett. Közel hatvan azon egyesűletek száma, a melyek irodalmi, művészeti, közművelődési, közgazdasági, társadalmi és emberbaráti czélok megvalósításán buzgólkodnak.
Kassa keletkezésének története ismeretlen. Helyén már a népvándorlás korában telep volt, mert határában nem régiben azon korból való sírokra akadtak. A magyar történelem csak a XIII. század első felében kezdi emlegetni Kassát. Akkor még két szomszédos, Kassa és Fel-Kassa nevű falucskából állott. Később a két falu egyesűlt, városi rangra emelkedett s német telepesekkel népesűlt be, kik az Árpádok korában folyvást szivárogtak erre a vidékre. Első, IV. Bélától 1249-ből való szabadalomlevele „villa regia”-nak mondja s már régibb szabadalmat is erősít meg. Azon túl V. István, Róbert Károly, Nagy Lajos és Mátyás királyoktól újabb szabadalmakat nyert s egyre emelkedett fontosságban már helyzeténél fogva is, a mennyiben érintkező pontja volt az Al- és Felföld forgalmának; majd pedig a XIV. század elején védőművekkel vétetvén körűl, valóságos kulcsa lett e részen Felső-Magyarországnak. 1347-ben szabad kir. várossá emeltetett árúmegállító és vásártartó joggal. Tekintélyét nem kevéssé növelte az, hogy ámbár még nem volt megyei székhely, Abaúj- és Sárosmegye nemesei 1335 óta gyakran tartották benne gyűléseiket. A XV. században már jobban megvolt erősítve, mikor a cseh Giskra lett benne úrrá, mint a királyné főkapitánya.
A kassai katonai reáliskola.
Háry Gyulától
Kassa nagyobb fontosságú szerepe és nagy eseményekben gazdag mozgalmas élete főleg a XVI. században kezdődik. A reformáczió Kassán vert először gyökeret; onnan indúlt ki az új tanok irodalma is; de viszont az ellenreformáczió is itt lépett föl legnagyobb erőszakkal. Belgiojoso királyi vezér 1604-ben karhatalommal elvevén a protestánsoktól más templomokon kivűl a Szent Erzsébet egyházat, ezzel az akkor még legnagyobb részt protestáns várost arra indította, hogy Bocskay erdélyi fejedelemnek a nemzeti és vallási szabadság érdekében ép akkor kibontott zászlajához csatlakozzék. Ettől kezdve Kassa története szorosan egybekapcsolódik a nyomban bekövetkezett százados szabadságharczokkal, melyek viharai közben tömérdek viszontagságot állott ki. Bocskay ugyan 1606-ban Kassán meghalt; de Bethlen Gábor itt országgyűlést tartott a protestánsok sérelmeinek orvoslására és szintén Kassát tette felső-magyarországi hadjáratainak fő hadiszállásává. Aztán a linczi békekötés értelmében I. Rákóczi György erdélyi fejedelem bírta. Abaújmegye ebben az időben tette át székhelyét Gönczről Kassára. Szintén ekkortájban állította föl Kisdy Benedek egri püspök az egyetemnek nevezett akadémiát, mely azonban megszűnt, mielőtt életre valóvá fejlődhetett volna. Rákóczi György halála után (1648) önként meghódolt a város a királynak abban a reményben, hogy valahára a köz- és vallási béke visszatér falai közé. De III. Ferdinánd alatt a vallási villongások ismét lángra lobbantak, a mit szinte rémuralommá fokoztak az akkori katonai parancsnokok: Spankau, Strassoldo és Kobb Farkas Frigyes. Ekkor jelent meg hadaival Kassánál Thököly Imre, ki a várost 1682-ben ostrom alá fogta s be is vette, belőle a szerzeteseket kiűzte. 1687-ben Caraffa eperjesi vértörvényszéke éreztette kegyetlen hatalmát Kassával is. 1704-ben II. Rákóczi Ferencz hadai vették be a várost. 1706-ban Rabutin vezér romboló ostrommal támadta meg, de nem tudta hatalmába ejteni. 1711-ben újabb ostrommal támadtak a császáriak a városra, de Kassa csak a szatmári békekötés előtt hajolt meg. Nagy időbe kerűlt, míg a város a viszontagságokat annyira kiheverhette, hogy lehanyatlott ipara, kereskedelme és minden téren való művelődése ismét föllendűlhetett; de régi ipara, melynek különösen az ötvösség messze földön nagy hírű dísze volt, nem újúlt föl többé. Századunk első tizedeiben igen nagy hasznára vált Kassának, hogy a megyei és felföldi nemesség mind nagyobb számmal költözött részint telelni, részint állandó lakóúl is a városba. Ez emelte akkor Kassát a magyar irodalom és színészet egyik fő helyévé, s ez adta meg a lökést azóta folytonos szellemi és anyagi emelkedésének.
Kassának gyönyörű környékén több szép nyaraló és üdűlőhely kinálkozik a kirándúlásra. Ezek közűl külön megemlítést érdemel a Hernád balpartján a Várhegy alatt levő s igen szép ültetvénynyel környezett Lajos-forrás, mely mellett fürdő és vendéglő van; továbbá a várostól éjszaknyugatra nyíló Csermely-völgy bükkös és tölgyes erdőségében rejtező igen kies Bankó fürdő, melyhez csaknem egészen fölfut a városon végig vonúló gőzgépű közúti vaspálya. E völgynek felső, fegyvesekkel borított magas hegyek közt kanyargó részeiben, Kassa-Béla és Kassa-Hámor községek határaiban nevezetes és fontos bányák, kohók, vasgyárak és fűrésztelepek vannak. Itt nagy részt Kassa városa a földesúr. Kassától keletre említendő a nagy sertéstenyésztő Kassa-Újfalu, mely a jó hírű kassai sódart nagy mennyiségben készíti és szállítja messze földre is; éjszakra pedig a Hernád bal partján Tihany falu, hol a völgy szűk volta miatt alagúton halad át a kassa-oderbergi vasút, hogy azon túl csakhamar Sárosmegye terűletére lépjen át.
