Kőkor.
Kőkor.
A horvát nép szintén sajátságos fogalmakat alkotott magának az újabb kőkorszak tárgyairól, természet fölötti származást és erőket tulajdonítván nekik. Itten is strjelni kamen, strjeljica (mennykő) avagy ubojni kamen (zúzó kő), a kőbalták neve. A nép hite szerint a villám sújtja azokat a földre, melybe befúródnak, de hét esztendő multán a föld ismét kiveti magából. Az ilyen köveknek azután csodás erejük van sebeket gyógyítanak s a házat megvédik a villámcsapástól. Már maga ez a népies fölfogás is bizonyos gyakoriságát bizonyítja az effajta tárgyaknak.
De ebből a kőkorszakból nemcsak egyes fegyverek és eszközök maradtak fönn, hanem ismeretessé lett a telepek egész sorozata is.
Azok az alkotások, a melyeket ez időtájt az emberi kéz a legkezdetlegesebb eszközökkel készített, formájukra nézve mindenütt hasonlók egymáshoz s így az itteni, újabb kőkorszakból való tárgyak sem különböznek lényegesen a más országokban találtaktól.
A kőbalták közűl különösen említésre méltók a szerpentinből, amfibolitból, diabaszból és szienitből készűltek, mert Kišpatič tanár gondos górcsövi vizsgálat alapján kimutatta, hogy a szerpentin és amfibolit balták a Fruška gora, a szienit és diabasz balták pedig a zágrábi hegység kövéből készűltek.
Abból, hogy ilyen szerpentin és amfibolit baltákat Horvátországban, névszerint a Zagorjében, diabasz és szienit eszközöket meg viszont a Szerémségben találtak, következtethető, hogy a neolith korban az országnak keleti és nyugati része között élénk kereskedés lehetett, a mely nem szorítkozott pusztán a kész ipari művekre, hanem kiterjedt a kőanyagra is. Ezek a legrégibb kipuhatolható nyomai a horvát földön űzött helyi kereskedésnek, míg egyes nefrit készítmények az Ázsiából kiindúlt akkori világkereskedelemnek tanúbizonyságai.
Ez újabb kőkorszaknak kiváló lelő terűletei vannak Vukovár (Vučedol) környékének több pontján, Vinkovciben (Neudorf mellett, a bródi vasút-vonal mentén), Újlak (Ilok) és Babska mellett Szerémmegyében, Eszék, Szarvas és Kutjevo mellett és még száz más helyen, kivált Szlavoniában. A partvidéken is találtak kőkori tárgyakat, így 1880-ban a Fiume és Károlyváros közti vasúti építkezések alkalmával a Buccari (Bakar) melletti Dragában, Szent-Anna közelében egy, nehéz kőlappal befödött barlangra akadtak, a mely sok kőkorszakbeli tárgyat rejtett.
Egészen sajátos nemű emlékek, a melyeket talán szintén a neolith korba kellene soroznunk, azok a földbe vájt urnaszerű üregek, minőkre először Zágrábmegyében Velika Graduša mellett, utóbb aztán másfelé, még Boszniában is akadtak. Az ilyeneket eleintén temetkező helyeknek tartották, újabban inkább az a nézet terjed el róluk, hogy e gyakran tágas vermeket, a melyeket fedéllel zártak le, talán helyesebben éléskamráknak kell tartanunk. Ezt a nézetet fejezi ki tudtán kivűl azok hambarine (hambár) népies elnevezése is. Egyébiránt az is lehetséges, hogy e vermek későbbi időből származnak.
Alakjukra nézve a neolith korszakba tartoznak azok a tárgyak is, a melyek, mint az úgy nevezett rézkor emlékei, nevezetesen a mai szlavoniai terűleten fordúlnak elő. Kovácsolt rézeszközök itt bizonyára csak nagyon gyéren találhatók, vannak azonban öntött rézeszközökből álló leletek, a melyek közűl legnevezetesebb a szlavoniai Lipik melletti Gajban talált raktári lelet (rézkampók öntőhelye lepényalakú nyers anyaggal.)
