Zágráb és vidéke. Hranilović Henriktől, fordította Hodinka Antal
Zágráb és vidéke.
Hranilović Henriktől, fordította Hodinka Antal
Hranilović Henriktől, fordította Hodinka Antal
Nem mondunk vele nagyot, ha azt állítjuk, hogy Zágráb (horvátúl Zagreb) fekvésére és vidékére nézve a monarchia azon városai közé számítandó, a melyekről a természet a legjobban gondoskodott.
A mívelődési középpontok fejlődése a természet törvényeit követi; a népek gyülekező helyei az országok szívét alkotják, a melyből hatalmas erek a legtávolabb eső részekbe is életet visznek. Nem a mértani középpont, hanem a földrajzi fekvés emeli az egyik várost a másik fölé s teszi az emberi erő gyülekező helyévé; a vezetés a szellemi és anyagi fejlődés terén a döntő. De a mint a világforgalom változtatja útjait a századok folyamán: ép úgy változik a népek életfolyása s vele együtt központjaik, a fővárosok is.
Ezt tapasztalta a horvát nép is őstörténete folyamán. Midőn a görög műveltség uralkodott a Földközi tengerre szorítkozó világon, a Hellashoz legközelebb eső országok voltak előnyben a többiek fölött; és így Dalmáczia volt az a lánczszem, a mely Horvátországot a világgal összekötötte.
A mikor aztán a megvénhedt Róma kezéből kisiklott a világuralom gyeplője, s a Bosporus partján emelkedő császárváros mesés fénye vonzotta magához varázserővel a népeket, a Szerémség (Sirmium) hatalmas fővárosa nőtte ki magát új és izmos székhelylyé.
De ennek a fontossága is csak egy ideig tartott, mert a mikor keletről egyik néphullám a másik után csapott pusztítva a virágzó városokra és vidékekre, s a hunok és avarok földúlták a római telepeket, a műveltség nyugatra menekűlt és Zágrábban talált biztos menedéket.
Most tehát a mai Horvátország nyugati határának a legszélén Zágráb lőn az összekötő kapocs kelet és nyugat közt, a nyugati műveltség kikötője és kapuja, a melyen át százados harczok véres nyomdokain terjedt lassan kelet felé, visszahódítva az egykor elhagyott terűletet.
Ezt a nehéz föladatot Zágrábnak földrajzi fekvése előre kijelölte volt s a míg, mint a műveltség otthona, a mai Horvátország szellemi központja volt: politikai, néprajzi és kereskedelmi tekintetben is Horvátország első városává nőtte ki magát. Ezen állására fekvése és vidéke nem csekély hatást gyakorolnak.
Az érseki palota és a székesegyház Zágrábban.
Kovačević Nándortól
Az erdős hegyek változatos alakzatai, a vízben bővelkedő síkságból termékeny völgyek fölé emelkedő, szőlővel betelepített dombok, és a zöld keretből kikandikáló számos falu a meleg és napos éggel olyan bájos tájképet alkotnak; a mely a nélkül, hogy nagyszerű volna, gyönyörködteti a szemet s elbájolja a szívet.
A vidék Zágráb körűl gazdag változatban nyújt olyan képeket, a melyek inkább a színek és az alakok szelíd összhangjával, mint nyomasztó nagyságukkal hatnak. E képek az évszakokkal együtt változnak, s télen a hóval takart hegyek, nyáron a széles levelű, magas szárú sárguló tengerivel és hullámzó vetéssel díszlő mezők, őszszel a terméstől roskadozó gyümölcsfák és érett szőlőfürtök láttára új meg új szépségek tárúlnak a szemlélő elé. Ez a titka Zágráb csodás vonzóerejének. Ha akár mint siető vándorok, gyors egymásutánban élvezzük vidékének bájoló képeit, akár pedig mint állandó lakosai lassan, mindent külön-külön vésünk lelkünkbe, Zágrábnak e pompás keretbe foglaltképe mindenképen benyomódik szívünkbe. A vonzóerő, melyet Zágráb vidéke gyakorol arra, a ki a természetet élvezni tudja, részben a hegy és sík közötti ellentétek belső kapcsolatából ered. Ha a városból kimegyünk a Száva és mellékfolyói által feltöltött síkságra és éjszak felé tekintünk, azt látjuk, hogy Zágráb egy látszólag meredek, sötétlő erdővel fedett hegység lábánál terűl el, a melynek gerinczéről dél felé hegyhátak nyúlnak be a völgybe, mint valami óriási kéznek az újjai. Közöttük mélyen bevágott völgyek terűlnek el, a völgyek ölében folydogáló patakok zakatoló malomkerekeket hajtanak, a hegyoldalakat az éltető bő nedvesség üde zöld szőnyeggel vonja be.
A vallás- és közoktatásügyi kormány épűlete Zágrábban.
Kovačević Nándortól
E völgyeket éjszak felé a zágrábi hegység öve elzárja és védi, délnek azonban szelíden lejtősödve nyílnak a Száva felé és tárva állanak a déli szélnek. Épen ott, a hol a dombnyúlványok leereszkednek a Száva felé és ezek a szűk völgyek nyílnak, fekszik az oltalmat adó hegységre támaszkodva a város és messze lenyúlik a síkra.
A zágrábi érseki palota udvara.
Kovačević Nándortól
A régi, szűk városrész, múlt eredetének megfelelően, egykori várfalainak romjaival két dombon, a Kaptolon és a Gričen terűl el az új város fölött, a mely a síkságon bontakozik ki és tágas, téres telepen erősen növekedve a modern haladás és teremtő tevékenység képét nyújtja.
Föltűnő, hogy a horvát városok alapítóit, a rómaiakat, a későbbi Zágráb helyének kedvező fekvése nem csábította városalapitásra. A szlavon és horvát városok sorában Zágráb aránylag késői helyet foglal el, mert egyes régi pénzeket nem tekintve, semmi olyan tárgyat nem találtak benne, mint Sziszeken, Mitroviczán és más helyeken, a melyeknek római eredetét a számos, ott talált ókori műemlék kétségen kivűl helyezi. Föltűnő ez annál is inkább; mert a jelentékenyebb folyó partján és meredek hegy tetején fekvő Zágráb helye sokkal kedvezőbb volt egy telep kivánalmainak, mint a síkon feküdt Audantoniumé.
A város színköralakú fekvése a régi, történet előtti Szávameder meredek partszegélyének a következménye, és kényelmes kilátást enged az egész városra. A leletről nyugatra terjeszkedő város közepéből messze látszó jelűl emelkedik ki a csúcsíves Szent István székesegyház két tornya. Messze a múltba nyúlik vissza a története ennek a temlplomnak, a mely Zágráb fejlődésével a legszorosabban összefügg. A XIII. század eleje óta a város dísze és büszkesége volt ez a, hatalmas épűlet, a melynek a kiépítésén a jelen korig folyton dolgoztak. De nem is a nagy becse adja meg neki a tulajdonképeni hírnevet, hanem az a tisztelet, a melyben Zágráb vidékének falusi népe előtt áll. Sok paraszt ember, a ki gyakran több órai útat tett meg gyalogszerrel, csak akkor ülte meg igazán az ünnepet, ha e tiszteletre méltó, a hagyomány által szentté avatott helyen végezte el ájtatoskodását. A falusi nép ügyei végeztével seregestől tódúl a „Sv. Kralj”-hoz (Szent király) és festői népviseletében az utolsó zugig megtölti a tágas templomot.
Az izraelita templom Zágrábban.
Ekhel Hektortól
A Szent Márkus plebánia-templom a Márkus-téren Zágrábban.
Ekhel Hektortól
A székesegyház körűl csoportosúl a „Kaptol” (Káptalan) városrész az érseki palotával és a kanonokok kuriáival. Magas tornyokkal ellátott várfalak veszik körűl a dómot és az érseki kertet, a melynek százados fái alatt növendékpapok üdűlnek. A kert helyén egykor nagy mocsár állott, a melyet Alagović püspök (1829–1837) alakíttatott kertté. A székesegyház és az azt négyszögben körűlfogó várfalszerű építmény előtt van a Káptalan-tér és az ezt díszítő Mária-szobor. Szűz Máriának életnagyságot túlhaladó aranyozott alakja egy kútmedenczéből kiemelkedő karcsú márványoszlopon áll. A szobor Fernkorn műve, míg a lábánál levő négy jelképes csoport utódjáé. Pönninger tanáré. A körűlbelűl 10 méter magas szobor Zágráb legszebb ékességeihez tartozik. A káptalani városrészben még megmaradt a régi Zágrábnak némely maradványa. Maga a székesegyház tornyos falakkal van körűlvéve, a melyeket a tatárjárás után emeltek védelműl. E bástyák meg is tették a szolgálatot háborús időben, a mostani békés időben, mint könyvtári helyiség, a tudomány csöndes czéljaira szolgálnak. Délen és keleten Dolac házai között és a Medvešćak patak partján a káptalani városrész egykori erődítményeiből még áll nehány torony és némi falmaradvány, a régi várkapuknak azonban nyomuk sem maradt.
A káptalan városrészt hajdan a most beboltozott Medvešćak patak választotta el a nyugat felé emelkedő fölső várostól. Itt, az alsó város fölött mintegy 40 méternyire kimagasló Grič dombon fejlődött ki a hatalmas várfalaktól övezett, polgárok lakta Zágráb szabad királyi város. Bár itt is csak a kőkapu és a régi várfalnak igen kevés maradványa van meg, a szűk útczák mégis mutatják, mennyire kellett akkor takarékoskodni a térrel.
A kereskedő alsó város zajából siklón a Strossmayer-sétatérre jutva, ünnepélyes csönd fogad bennünket. Ez a pompás sétatér annak a meredek falnak a párlányán van, a melynek alján az Ilica, Zágráb fő útczája vezet. Gesztenye-fákkal van beültetve és szép kilátást nyújt az alsó városra. Alattunk, mint valami domború művű képen, fekszik a házak tömkelege, a melyből a fehér falú új színház és az új bankpalota emelkedik ki. A házcsoportok fölött ellátni a síkságon egészen a Száváig, a mely ezüst szalagként tűnik elő, s azontúl a messze távolban Ogulin mellett emelkedő Klek meredek szarva is fölismerhető, úgy szintén az Alpesek nyugati nyújtványai, sőt derűlt időben a bosnyák hegyek a Plješevica a plitvicei tavak mellett és állítólag a Velebit is. A Strossmayer-sétatérnek csak az egyik oldala van beépítve: nyugati részén van az új lyceum és a meteorologiai intézet; közepén emelkedik a „tűztorony”, a mely régen a tűzőrség tanyája volt, míg ma csak tűzjelzésre szolgál; a keleti felén meg a felsővárosi főgymnasium hatalmas épűlete. Ez intézet igen nagy fontosságú a horvát műveltség történetében. Itt állott ugyanis a XVII. század eleje óta a jezsuiták rendháza és gymnasiuma, az első horvát középiskola. Hozzá tartozott az 1622-ben épűlt Katalin templom, a mely ma is ifjusági istenitisztelet helyéűl szolgál. Itt volt egy negyedszázaddal ez előtt az egyetem is mindaddig, a míg a kibővítése az alsó városba való áttételét szükségessé nem tette. A Strossmayer-sétatérről az Úri-útczába érünk. Itt és az Apácza-útczában még áll néhány abból az időből való úri lakóház, mikor a vidéki nemesség a telet a városban töltötte. Akkor urasan ment minden ezekben a kis palotákban. Az Úri-útczában van a díszes görög-katholikus templom, mely valaha római katholikus kápolna volt. A díszes, mozaik körablakokkal ékeskedő épűlet tervét Bollé Herman készítette.
A Jelačić-tér Zágrábban.
Medović Czelesztintől
A felső város középpontja azonban mégis csak a Márk-tér, a melyen a bán palotáját a tartományi levéltárral, az országos takarékpénztárt, a Márk-téri plebániát, a tartományi gyűlés palotáját és a most hivatalúl használt régi színház épűletét találjuk. Ez a tér egykorú a várossal, és a középkorban temetője is volt a templom körűl.
A régi Zágráb ezen fő téren, a mely egyúttal igen jó tájékozó pontúl is szolgálhat, áll a tiszteletre méltó korú Szent Márk templom, a melynek tetőzetén Horvátország és a város czímerei vannak kissé kirívó téglákból kirakva. Ez a háromhajós csúcsíves épűlet jóval kisebb és szerényebb külsejű ugyan, mint a székesegyház, mindamellett akad benne egy s más néznivaló. A monda szerint IV. Béla király építtette. E régi műemléket újabb időben restaurálták.
A többi tereken és útczákon a legfőbb hivatalok helyiségei és iskolai épűletek állanak. A meredek hegylejtőn a Vraz-sétaút húzódik végig és nyújt szép kilátást a zágrábi hegységre és a káptalan-városra, meg a székesegyházra. Régebben „éjszaki sétaút”-nak hívták, mostani nevét Vraz Stanko horvát költő tiszteletére nyerte. Legfelsőbb pontján áll a pap-torony, mely egykor a káptalani kincsek biztos menedékhelyéűl szolgált.
Itt vannak a legfőbb itélőbiróságok, úgy szintén a királyi tartományi kormány különböző hivatalai és osztályai, melyek között különösen a vallás-és közoktatásügyi osztály épűlete tűnik ki gazdag művészi díszítésével. Ez a kivűlről igénytelen épűlet a horvát művészetnek valóságos kincses háza. Márványoszlopokon álló hatalmas kovácsolt vas rácsos kapu vezet az útczáról a csinos előkertecskébe. A pompéji stilben épűlt lépcsőházból pompás díszterembe lépünk, melynek falait horvát művészek válogatott remek művei ékesítik. E háztól a város időbarnította kőkapujához fordúlunk. Útközben baloldalt hagyjuk a királyi konviktus épűletét és a régi „főparancsnokságot”, az egykori határőrvidék legfőbb katonai hatóságának a székhelyét, míg jobbra a meredek Hosszú-útczán a Jellačić-térre érünk. Ez a minden irányban történő közlekedés középpontja:, a mely felé különösen vásáros és ünnepnapokon nagy néptömeg tolong. A ki ismerni óhajtja a szép nemzeti viseletet, a melyhez a nép a város közelsége és a gyári szövetek olcsósága mellett is szívósan ragaszkodik, a Jellačić-téren gazdag változatot talál belőle. Ez a tér nemcsak piacza, hanem gyülekező helye is a földmívelő népségnek, a mely vasárnaponként csoportosan vonúl a városba.
A görög-katolikus templom Zágrábban.
Ekhel Hektortól
A színes hímzésű fehér ruhát viselő asszonyok hosszú sorokban állanak és különféle élelmi szereket árúlnak; a férfiak is itt végzik vásárlásaikat, találkoznak rokonaikkal és más falubeli ismerőseikkel, és innét mennek dolgaik végeztével közösen a templomba. A tér közepén áll Jellačic bán érczből öntött lovas alakja. A szobrot 1866-ban leplezték le ünnepélyesen; ez az elsőrangú műtárgy a város legnevezetesebb szoborműve; Fernkorn egyik legsikerűltebb művének tartják. A tér keleti oldalán terűl el az Oláh-útcza (Vlaška ulica) nevű városrész, a mely, mint az elővárosok általán, külső szélén széles és tágas. Szent Péterről czímzett templomát 1795-ben szentelték föl. A nyugati oldalon nyílik az Ilica, a mely szép épűletekkel és palotákkal díszeskedik, de oly szűk és görbe, hogy az élénk forgalmat alig képes befogadni. Itt mutatkozik leginkább a városi élet; bolt boltot ér, és egész házak csupán árúrakodó-helyekűl szolgálnak. Egész nap élénk űzleti mozgalom uralkodik itten; téli estéken meg, ha a kirakatokban kigyúlnak a lámpák, itt tolong a sétáló közönség. Legnevezetesebb épűletei a horvát takarékpénztárnak és leszámítoló banknak a múlt évben befejezett palotái; a kettőt a nagy olasz városok oszlopcsarnokai mintájára készűlt átjáró köti össze. A zágrábi élet ezen ütőeréből, a mely nyugat felé egészen a város végére vezet ki, dél felé az új városrészek széles, szép útczái ágaznak ki. Ezek egyikében, a Margit-útczában van a szerb (görög-keleti) templom, a mely kivűlről jelentéktelen, de belűl Bollé H. tervei szerint dúsan van díszítve.
A Mária Valéria-úton a zsinagóga mellett Zágráb gyöngyéhez érünk, t. i. a Zrinjevacra, a Zrinyi-térre. Terebélyes platánfák széles sorai szegélyezik a kitűnően, gondozott ültetvényeket, a melyeknek üde zöldje közűl művészi mellszobrok csillámlanak felénk és szökőkútak lövelik vízsugaraikat a magasba. A tér közepén tágas zenecsarnok áll; éjszaki oldalán meteorologiai mérésekre szolgáló oszlop van, a délin meg híres horvát férfiak mellszobrai vannak fölállítva, úgy mint Clovius Gyula és Medulić András festőké, Jurisics Miklósé és Frangepán Kristófé. Mindannyit Rendić Iván faragta márványba.
Az Ilica az élénk kereskedelmi forgalom színtere, míg a Zrinjevac a sétáló közönség kedvelt gyűlőhelye, a mely különösen akkor özönlik oda, mikor a katona-zenekar játszik.
Délen a délszláv akadémia pompás épűlete és a Vranicani-palota, a tér legszebb magánpalotája zárják be a Zrinyi-teret. Ennek folytatása az Akadémia-tér, melyen a sárkányölő Szent György lovas szobra áll. E szobrot Fernkorn 1862-ben a müncheni kiállításra készítette, a hol az első díjat nyerte; 1867-ben Haulik biboros megszerezte; 1884-ben Zágrábba szállították és a Maximir-parkban állították föl. Egy másodpéldányát Bécsben a Montenuovo palotában őrzik.
A Vranicani-palota Zágrábban.
Tišov Ivántól
Miként az akadémia palotája a Zrinyi-teret, úgy zárja be odább délen az egyetem vegytani intézete az Akadémia-teret. S most a Ferenez-József-tér tágas, nyilt, az útczák magassága alatt maradó parkjába érünk, a melynek legszebb ékessége, a városi műcsarnok, egyúttal a város áldozatra kész műérzékének is tanújele.
Ezen egymás folytatását alkotó parkok ékes palotáikkal a magyar királyi államvasútak állomásának nagy terjedelmű épűletcsoportjánál végződnek.
E monumentális épűletcsoportnak szép és jól tagolt homlokzata összhangzóan zárja be a fasoroktól és virágágyaktól szegett nyílt terek sorozatát. Ez a hosszúkás, éjszakról délre húzódó négyszögű parkcsoport tágas és kellemes hézagot alkot a házak tömkelegében. A síkon épűlő új városrészek kedvező fekvése lehetővé tette még több szabad tér alkotását. E terek nyugat felé mintegy a fönt említett parkok folytatásaként körűlveszik a várost dél felől le egészen a vasúti töltésig, néhol mélyen benyomúlva a házsorok közé. Az ottan összefutó sínpárok, melyek Zágrábot a monarchia nyugati részei és a keleti Balkán-államok, a vidék és a magyar főváros, a tenger és Bosznia közötti közlekedés fontos góczává avatják, tágas ívben fogják körül a várost. Ez a széles szalag még csak nehány évvel ezelőtt is Zágráb belátható növekedésének elegendő térűl kinálkozott, mostan pedig már érezhető akadálya a terjeszkedésnek.
Az állomástól a városba fordúlva, épen nyugat felé hatalmas kupola emelkedik előttünk. A tágas fűvészkert mellett elhaladva, melynek rácsozott kerítése mögűl pálmák és agavék bólingatnak felénk, a parkszerű Khuen-Héderváry bán-térre jutunk ki. Ez Zágráb diáknegyede (Quartier Latin). A monumentális épűletek egész sora veszi körűl e teret, melyek a szellem kiképzésére és a művészet fejlesztésére vannak hivatva. Legelőbb az ezer tanuló befogadására képes középiskola hatalmas épűlete ötlik szemünkbe, azután a két (fiú és leány) ipariskola, és végűl a tanító-képző intézet. A térnek folytatása az Egyetem-tér, melyet, az egyetem, a tanítók otthona, a gazdasági egyesűlet háza, az erdészeti akadémia és a vakolatlan téglából rakott Hrvatski-dom épűlete, szegélyeznek; melynek ormáról sólyom és lant, a „Sokol” (sólyom) tornázó és a „Kolo” (horvát táncz) dalegyesűlet jelvényei intenek felénk. Ez épűletek stilszerű homlokfalai méltó keretét alkotják a város gyöngyének, a tér közepén álló tartományi színháznak. Egy s más természetesen még csak alakúló félben van e városrészekben; házak épűlnek és útczák nyílnak a szabályozó terv szerint.
A Zrinyi-tér Zágrábban.
Iveković Ottótól
A görög-katholikus templom belseje Zágrábban.
Kovačević Nándortól
Az Egyetem-térről nyugat felé szép, széles, gesztenyefákkal beültetett útcza nyílik, a Prilaz, mely az Ilicával egyközűleg a déli vasút állomása mellett épűlt Rudolf-kaszárnyához és a gyárnegyedbe vezet. A Prilazon van a horvát festők és szobrászok újonnan épűlt közös műterme, a melyet tartományi költségen építettek, hogy a horvát képzőművészet szerény, de sokat igérő első rügyeinek ápolást és támogatást nyújtsanak. Ezen az oldalon van a nagy dohánygyár; melyben száz meg száz környékbeli leány talál foglalkozást; továbbá a részvénytársulati sörgyár, a pótkávé-, tégla- és parquettgyár, a franczia faipartársulat nagy szabású telepe és számos egyéb ipartelep, melyeknek füstölgő magas kéményei Zágráb ezen részeinek iparváros képet kölcsönöznek. A Színház-térről keletre a Zrinyi-térre vezet a Kuković-útcza, melyen a kicsiny, de szép csúcsíves protestáns templomon kivűl több igen tekintélyes palota van, mit a Kolmar-féle és a Kuković-féle nagy ház. Ez útczát most nyugat felé a Khuen-Héderváry-téren túl meghosszabbították az Erzsébet-útczával egészen a Ciglana-térig. Ez a jelenleg rút barakokkal megrakott tér az új iskolaépűletekkel egykor a város legfontosabb építészeti góczpontja lesz.
Ezzel bevégezve a városban tett sétánkat, nézzük meg a környéket. Kevés város függ össze olyan szorosan a környékével, mint Zágráb. Az Ilicából jövet pár lépésnyire Kačić a népköltő szobra mellett a lövőcsarnokhoz és a zágrábiak legkedveltebb üdülőhelyére, a Tuškanecre érünk. Öt percz, és megszűnt a városi zaj és lárma. Százados tölgyek alatt járunk, melyeknek sűrű lombjain át alig szürődik be egy-egy napsugár, mozgó fényfoltot vetve a gyepre. A fülemile félelem nélkül kezd csattogó énekébe, a bokrok között rigók suhannak el, és olykor egészen idegen vándorok is betévednek ide az Alpesek jégfödte csúcsairól. Meglepetve szemléljük Zágráb langyos égalja alatt a havasi növényvilág virágait (Epimedium alpinum, Eranthis hiemalis), melyek itten alig 140–180 méternyi magasságban nyílnak a tenger színe fölött. Talán bizonyítani akarják e növények Pilar elhúnyt horvát geologus azon nézetének a helyességét, hogy egykoron a zágrábi hegységet is jégmezők borították? Egy s más dolog csakugyan mellette szól. A Tuškanecet körűlvevő dombsornak a város felé eső részén szép villanegyed, a Josipovac, alakúlt. Nyári lakok és szőlők között szép út vezet, több pontján szép kilátást nyújtva, egészen Cmrokig, és onnét egy másik dombhátra fölkanyarodva, vissza a felső városhoz, a régi György temető mellett, mely hajdan a legelső rendű volt, a György-útczába és a Kipni trg-hez, hol egy csúcsíves kápolna áll, mely a Pap-toronynyal együtt festői látványt nyújt. A Novaves (Újfalu) munkásnegyed e városrészt szebbnek mutatja, mint a minő valójában. A György-útczából éjszak felé a zágrábi hegység ölében egy órajárásnyira gyalogösvény vezet a felséges Szent Xaver völgyön át a szép Šestine hegyi faluhoz és onnét tovább fül a gróf Kulmer-kastélyhoz és Medvevár romjaihoz, másfelől jobbra kanyarodva és a novavesi országútra érve az újonnan létesített, pompás íves oszlopcsarnokokkal körűlépített középponti temetőhöz.
A Ferenc József-tér Zágrábban a műcsarnokkal és a magyar királyi államvasútak pályaházával.
Ekhel Hektortól
A városra éghajlata tekintetében és némely más szempontból nagy fontosságú a zágrábi hegység, melynek legmagasabb csúcsa, a Sljeme (1035 méter), kétségkivűl ősrégi hegyromladék. Déli nyulványait, a melyeken Zágráb és Tuškanec fekszenek, a főtörzstől hovatovább távolodva mind fiatalabb rétegek alkotják, melyek nagyrészt görgetegkövekből és sárga porrá szétomlott kőzetből állanak. Valószínű az a föltevés, hogy ezeket az ifjabb rétegeket évezredek folyamában a jég szaggatta le a főtörzsről és szállította az úszó jégmező aljához, a mint hogy az Alpesekben ma is moréna kiséri a tova csúszamló jégmezőket.
Idővel hatalmas moréna ülepedett meg a zágrábi hegység alján, melyet a jég eltakarodása után a patakok kialakítottak és a mai hosszan elnyúló földháttá idomítottak. A nap növekvő heve elől a havasi növények elmenekűltek és csak a védettebb helyeken, minő az alacsonyan fekvő Tuškanec, maradtak meg.
De Zágráb növényvilága némely más említésre méltó jelenséget is mutat. Érdekes áttekintést nyújt minderről a város déli oldalán fekvő botanikus kert, melyben a havasi világ és a karszt növényzete a forró földöv növényeivel együtt szabadon tenyészik.
A Száva mellett forró nyárban buja mocsári növényzet virúl, mely a holt ágak meleg vizével táplálkozik, holott télen alig láthatni ott egy-egy elszáradt nádszálat. De a sík mezőn is üde és zöld a zágrábi hegységből alászivárgó talajvíz által nedvesen tartott növényzet a nyári hónapokban. A hasznos növények többségben vannak a többihez képest, mert a mezőgazdaság a környékbeli erdőséget jórészt letarolta; a tölgyön kivűl főleg a fűz a jellemző fája a síkságon levő erdőállaboknak. A szőlő Zágráb környékén csak a domboldalakon tenyészik, nem úgy, mint a Szerémségben, hol a síkon is vannak szőlőskertek. De a Sv. Duh, Prekrižje, Sestine, Sv. Xaver és Bukovac hegyek napos lejtőin aztán kitűnő fehér bor terem, melyből jó pinczei kezelés mellett igen jeles palaczkozható bor válik. A fillokszera ellen folytatott védekezés folytán a szőlőmívelés is nagyon kifejlődött, és némely szőlőhegy igen nemes bort ad.
A Khun-Héderváry-tér Zágrábban
Csikoš Bélától
A szőlőmívelés határa a Száva síkjától (120 méter) 350 méter magasságig ér föl. A mezőgazdaság sem terjed ennél jóval fölebb Zágráb környékén, jóllehet a Sljeme tetején levő turistaház állandó lakóinak még 935 méternyi magasságban is van némi csekély gazdaságuk. Ez egyúttal a legmagasabban fekvő lakóhely a környéken. Erdő a mezőgazdaság terjeszkedése miatt csak a magasabb helyeken, főleg a zágrábi hegységben van még valamelyes, még pedig lomberdő.
Enyhe éghajlatra vallanak a szelíd gesztenyefaerdők melyek azonban csak a hegységnek alsó felét borítják. Szelíd gesztenyefákon kivűl vannak különféle fajtájú tölgyek, följebb bükkfák, s itt-ott elszórtan egy-egy tűlevelű (fenyű és tiszafák). Egészben véve a növényzet a fajok és alakok számára nézve igen gazdagon van képviselve; kopasz, fű nélküli hely igen-igen ritkán akad, az is nagyon kicsiny.
Idő jártával a növényzet némi változáson ment át, a mi a változó éghajlat hatásának tulajdonítandó. A Zágrábtól nyugat felé körűlbelűl tizenegy kilométernyire eső Podsused (Szomszédváralja) híressé lett arról, hogy ottan őskori növények találhatók; már mintegy 232 fajta efféle növény kerűlt elő. A mályvaféle Sterculia Labrusca a forró földövön tenyésző növénycsoportnak egyik fajtája, míg a Callitris Éjszak-Afrikában tenyészik, stb. Ezek a jelenségek arra vallanak, hogy a nagy éghajlati változások egész Horvátországig értek.
Az evangelikus templom Zágrábban.
Ekhel Hektortól
Zágráb környékén jelenleg egyformán szelíd az éghajlat, a mi több kedvező körűlmény találkozása következtében jött létre. Zágráb az éjszaki szélesség 45° 49’ és a keleti hosszúság 15° 54’ alatt fekszik, mindössze olyan magasságban, mely bizvást mély síknak mondható (a Száva 120 méternyi, a meteorologiai állomás 162 méter magasságban van a tenger színe fölött). A csapadék évi átlagos összege 1000 milliméter, de meglehetős eltéréseket mutat; a hőmérsék átlag 11° Celsius lehet. A hőmérő télen már –23° Celsiusig is leesett, nyári hónapokban, július és augusztusban viszont +34°-ra is fölszállt. Ezek az utóbbi években észlelt számok a hőmérsékleti állapotokat nem valami kedvező színben tűntetik föl, de vannak mérséklő körűlmények, a melyek módosítják őket. Így az utóbbi három télen alig volt hó és a korcsolyázás barátai alig pár napig élvezhették a jégpálya örömeit. Ha a hőmérő nagyon alászáll is, a téli időben is aránylag erős hőkisugárzás napközben igen csökkenti a hideget.
A Szent Xaver-völgy Zágráb mellett.
Kovačević Nándortól
Nagy hatással van az éghajlati állapotokra a város éjszaki felén emelkedő hegység, a mely, mint valami védő fal, fölfogja az éjszaki szelet. Ennek folytán Zágrábnak és vidékének éghajlata szelídebb, mint akárhány délibb fekvésű helységé. Uralkodó szelei a keleti és nyugati szél; amaz száraz és hűvös; emez meleget és esőt hoz. Egyébként az összes szelek gyöngék. A viharok és más zivataros jelenségek igen ritkák; az éghajlat általán véve mérsékelt és egyenletes. Érdekes, hogy a jégesőt hordó zivatarok a jeget a zágrábi hegység túlsó felén hullatják le és a szegény Zagorjét károsítják meg vele.
Kedvezőleg hat a csapadéknak az év minden hónapjában egyforma eloszlása is, minek következtében nyár derekán is bőven esik, és a gyepszőnyeg üde marad. Rendszerint csodaszép az ősz kezdete meleg, verőfényes napjaival, a mi a szőlőre rendkivűl kedvező. Köd gyéren van, sűrűbb csak késő őszszel, az első fagyok után száll le, de akkor is ritkán ül meg egész nap.
A tél jóformán csak karácsonykor áll be és márczius elejéig tart; de gyakran már februárban jelentkeznek a tavasz hírnökei, míg az ibolya, a kökörcsin és a százszorszép az olvadó hó alól bújnak elő. S csakhamar az egész vidék virágos kertté változik át, melynek színekben és fajokban gazdag növényvilága elragadja a virágok kedvelőit.
A tavasz gyakori időváltozásaitól Zágráb sem ment egészen, de ezek is csak mérsékelt változások. A szelid éghajlat igen kedvezőleg hat a táj szépségére; bármerre fordulunk, mindenütt a zöldben vagyunk; a mezőt és a rétet, a hegyet zöld szőnyeg takarja.
Ennélfogva a kirándúlás Zágráb vidékére igen élvezetes a természet kedvelőinek, s az élvezetet a földszín változó alakúlatai, a szebbnél szebb kilátások még fokozzák.
Vasúton fél óra alatt Podsuseden vagyunk. A vasút a stenjevaci őrűltekháza mellett viszen el. Jobbról egészen föl a hegységig elszórt házak kandikálnak ki a zöld gyümölcsösökből, balról hullámzó vetések nyúlnak le egészen a Száváig. Ott, a hol a Száva a krajnai Alpesek végső nyúlványai és a zágrábi hegység között széles kaput tört magának, a melyen a zágrábi síkra lép ki, meredek mészkősziklán emelkednek Szomszédvár (Susedgrad) romjai. A Száva hullámaitól verdesett meredek szikla közvetlenűl a folyó fölött tornyosúl. Gondozott park és a síkságra, meg az Alpesekre eső felséges kilátás sok látogatót vonzanak oda.
Podsusedről egy óra alatt elérjük a Bregana patak és a samobori hegység bájos vidékén fekvő Samobor városkát, melynek házsorai a sík mezőtől, a melyen, mélyen alant a Száva folydogál, egészen a szűk hegynyílásba fölhúzódnak. A kedves, jól mívelt mező és szomszédságában a Samobort meredek falként övező hegység közti ellentét a helységnek különös bájt kölcsönöz. S a midőn az augusztusi nap égető sugarai a síkságot aszottá és élettelenné tevék, a csobogó patakoktól öntözött völgyekben dúsnövényzet díszlik és az erdős hegyek felől üdítő szellő fujdogál. Ez az, a mi Samobort kellemes üdülőhelylyé avatja. Ezen kedvező egészségügyi állapot kedvezőleg hat a lakók testi fejlődésére is; a hatalmas, vállas alakok inkább hegyi lakóknak látszanak, semmint sík mezői embereknek. Az idegennek a helység jól gondozott ültetvényei, sűrű, árnyas facsoportjai és a parkszerű környék pompás sétaútjai elegendő szórakozást és változatosságot nyújtanak. Magasan a házak fölött emelkedik a síkon messze ellátható, romban heverő Samobor vára, melyet Ottokár király végvárúl emeltetett. Kellemes hegyi sétaútak vezetnek az okići és a lipóczi (Lipovac) várak romjaihoz, föl a Plješivicára, az Oštrcra és a pompás kilátást nyújtó többi közeli hegyekre, úgy szintén a rudei rézbányához, az osredeki üveghutához és gróf Auersperg mokricei parkjához. Samobornak meleg kémforrása és kitűnő hidegfürdői is vannak.
De a természeti szépségek mellett nem kell feledni azt sem, a mit a hagyomány a zágrábi hegység föld alatti gazdagságáról mind máig föntartott, minek folytán Podsuseden jelenleg fúrásokat eszközölnek petroleumforrások kutatására.
A zágrábi központi temető árkádjai.
Ekhel Hektortól
Podsused mögött a zágrábi hegység erdős gerincze hirtelen emelkedik. Ha Vrabčéból a patak mentén fölfelé haladunk, egyszerre csak egy darab karsztra jutunk. A gerincz ellaposodik, útunkat mély bevágás állja el; színköralakú zárt völgyben vagyunk, melynek patakjai zuhogva tűnnek el egyes zárt torkokba és csak mélyen alant kerűlnek elő ismét; e sajátságos torkokat a nép méltán nevezi ponikve-nek, azaz víznyelő üregeknek.
Utunkban észrevétlenűl 600 méternyi magasságba értünk; éjszakkeletre pompás kilátást élvezhetünk a hegység legmagasabb csúcsára, az 1035 méternyi Sljemére és Zágráb felé alacsonyodó nyúlványaira.
Alattuk előtűnik a kúp alakú Medvedvári hegy (587 méter) a tetején levő hasonló nevű vár romjaival. A zágrábi hegység ezen leglátogatottabb részének rendezésében nyilatkozott legélénkebben a zágrábiaknak természet iránti érzéke. A Sljeme csúcsán levő vas gúláról legszebb a kilátás köröskörűl egyrészt Zagorjéra és az Alpesekre, másrészt Zágrábra és a Száva lapályára messze egészen Bosznia és a horvát hegyvidék sziklaóriásáig.
A piramis alatt tiszta forrás fakad, üdítő italúl kinálva vizét a számos kirándúlónak. Széles országúton, vagy kényelmes gyalogösvényen jutunk le Šestinébe, a Kulmer grófok messzire látszó székhelyére.
Hatalmas faóriások mellett, de új erdőültetvényeken is vezet itt útunk a mély és hűvös völgytorokban fekvő Királyné-forrásig, és egészen Šestinéig csörögve kisér bennünket sziklás ágyban folydogáló patakja, a hol türelmesen és engedelmesen áll az ember szolgálatára. Sőt már jóval fölebb tóvá gyűjtött, hideg vizében pisztrángokat tenyésztenek. S most itten alig hogy fölszabadúlt a kényszer alól, már ismét fölfogták és malomkerék hajtására szorították. A mint az erdőt elhagyja, egész csoport paraszt asszony támad neki, akik mint Zágráb kiváltságos mosónői hosszú sorban lefoglalják a partját. Ökrös szekerek kocsi számra szállítják oda a fehérneműt, melyből a vidám mosónők egész garmadákat raknak.
Šestine apró, de tiszta s a mély út miatt a dombon ide-oda elszórt házaival jellemző képet ad Zágráb vidéke hegyi falvairól. Szép, vállas emberek lakják a vidéket, kiknek legtisztább képviselőiül Šestine lakói tekinthetők. Itten a hegység nyilván igen kedvezőleg hat a testalkat fejlődésére; sem azon testi kinövések, sem azok a szellemi fogyatkozások nincsenek meg e vidéken, a melyek más hegyi lakókat gyakran olyannyira eléktelenitenek. Šestine lakói széles mellű, vállas, magas emberek, a kiknek szellemi előhaladását a közel város annyira kifejlesztette, hogy e kis falunak látogatott olvasóterme és tevékeny zeneegyesűlete van. És ez a szellemi előhaladás semmi kárral sem volt a nép testi fejlődésére nézve, a mi abból is következtethető, hogy nők és férfiak a legcsikorgóbb hidegben is színes hímzéssel izlésesen díszített fehér vászonruhában járnak, a mely a legszegényebbjénél is példásan tiszta. Mikor meg az asszonyok vasárnaponként, fejükön nehéz batyut víve, mennek haza felé, tréfálkozva és beszélgetve, katonásan és egyenes tartással, minden erőlködés nélkül; erejük tudatában lépkednek fölfelé a hegynek.
Samobor.
Medović Czelesztintől
Ha valaki meg akar velük ismerkedni, az országút mentén fekvő számos csárda, hol a saját termésű bor megnyitja a szívet és nyiltabb beszédre készteti a szájat, elég alkalmat nyújt az ösmerkedésre, a mitől a paraszt nem húzódik, sőt inkább természetes elmésségével gyakran lefőzi a városit.
Šestinéből a regényes Szent Xaver völgybe érünk, mely nemcsak ősi templomának búcsúiról nevezetes, hanem napos oldalain termő zamatos boráról is. Az elegendő nedvességgel biró völgy üde földjében számos telep, mohával benőtt malom és ódon templom fekszik szerteszét, gyümölcsösök váltakoznak szőlőskertekkel, s az egész a kedélyes élet igazi képe.
Hangulatos képeket nyújtanak még a hegység aljától az említett nyúlványok között a város felé lassan leereszkedő völgyek is, igy a Vidovec melletti köves völgy és a barlangjáról híres völgy Markuševec mellett.
A Šestine-völgytől nyugat felé körűlbelűl egy órajárásnyira a Prekrižje-völgy nyilik, a Tuškanec, a josipovaci nyaralótelep és a Zelengaj (zöld liget) folytatásaként, és az utolsó lejtőnél, a podsusedi országút mentén a Mikulić-völgy a Sv. Duh-hal (szent lélek).
A környék szőlőiben számos nyárilak van elszórva, melyekben a nyaraló városiak különösen szüretkor igen víg életet élnek.
A Šestinétől keletre eső völgyek a bukovaci szőlőskertek kivételével kevésbbé élénkek. Ha a keleti irányban haladó Oláh-útczán hagyjuk el a várost, pompás, gesztenyefasoron menve végig egy óra múlva elérjük a tavaival, gloriettejeivel, vadászházaival és Szent György szép kis kápolnájával angol módra csinált 2 1/2 négyszög kilométernyi Maximir (Miksa pihenő) parkot. Vrhovac Miksa püspök hozta létre; a zágrábi érsekség tulajdona, de nyitva áll a közönségnek is, és népünnepélyek alkalmával olykor ezer meg ezer ember látogatja.
Valamivel beljebb a hegységben fekszik Remete, ősrégi pálos templomával, melyhez búcsú alkalmával özönlenek a zágrábiak, hogy a százados hársak és gesztenyefák alatt élvezzék a népies nyársonsültet (pečenica).
A monda azt mondja, hogy a Remete-völgyben az 1242. év körűl egy Isquilin nevű remete telepedett le, a ki a telket, a melyen később a kolostor épűlt, a vidék földesurától, mirogoji Herkuk Miroszlávtól ajándékúl kapta. A pálos atyákat, mint tanítókat és a műveltség terjesztőit rendkivűl szerették; működésük nyomai még ma is észrevehetők. A templomban egy csodatévő Szűz Mária kép van.
Sokan látogatták e hegységet azon nagy földrengés után, a mely 1880 november 9-én Zágrábot csaknem romba döntötte, Remetén pedig föltűnő nyomokat hagyott. De a mint az életben a szerencsétlenség megaczélozza egyesek jellemét és a szükség növeli a tetterőt, azonképen a zágrábi polgárság is csakhamar fölocsúdott ijedelméből és kettőzött erővel, gyorsan eltűntette a csapás nyomait. Úgy Remetén, mint Zágrábban csak a sok új alkotás és a gyorsabb fejlődés árúlják el, hogy a mindennapi életet: nagy esemény zavarta meg.
Ez a földrengés is a Zágrábra oly nagy hatású zágrábi hegység földtani alakúlásával kapcsolatos, mert Zágrábtól keletre Kašinán, Bistricán és Zlataron át vonúl el a földrengési vonal. És épen e vonalon van a 45 kilométer hosszú hegyhát egyetlen nagyobb horpadása, mely a közlekedésre is nagy fontosságú. Mert a hegységnek mégis van egy hátránya Zágrábra nézve, az t. i. hogy nehezen járható és ezért a közlekedésnek kerűlőt kell tennie. Bár a šestinei, markuševeci és čučerjei völgyek mélyen bevágódnak a hegy testébe, a hegyhátra mindamellett is csak ösvények kapaszkodnak föl és még a Sljeme tetejére vezető szekérútnak sincsen a túloldalon Zagorje felé egy ösvénynél egyéb folytatása. Csak Kašinánál akadunk egy mélyebb horpadásra, a melyet országút szel keresztűl. És épen itt válik a kristályos palából és az arra támaszkodó mész- és homokkő-, valamint márga-rétegekből álló hegység merevebb, durvább alakzatúvá.
Részlet a zágrábi Maximir-parkból.
Iveković Ottótól
Nyugati szárnya magasabb és Zagolje felé meredeken esik alá; a keleti 600 méteren alúl (a Kašinai hágó 427 méter) maradó magasságra sülyed; e helyett azonban kiszélesedik és mindkét lejtője arányos.
Ezen alacsony részen pusztított legerősebben a vízmosás, úgy, hogy a dombhátak éles födélalakúakká lettek, a sziklák pedig csupaszon merednek fölfelé. Nevezetes e hely gazdag ásadék-állatvilágáról; gyakran egész telepét találni az újabb harmadkori kagylóknak és csigáknak. Használható ásványokban szegény a zágrábi hegység, mindamellett termésköveinek és ásványainak megvan a maguk gyakorlati és tudományos becsük. Podsuseden világos-szürke dolomit-omladék találkozik, a mely Zágráb útczáinak kitűnő kavicsot szolgáltat.
Vrabčéban és más helyeken a levegőn megkeményedő likacsos mészkövet ásnak, a melyet a házak alapozására használnak és a zágrábi székesegyház építésénél is alkalmaztak.
Így vándorol a hegység évszázadok óta le a síkra; de mi az, a mit az emberi erő szed le a hegyről, ahhoz képest, a mit a természet szállít le róla a síkságra!
Tó a zágrábi Maximir-parkban.
Iveković Ottótól
A patakok folyton-folyvást szaggatják a hegyhátat és hatalmas sziklákat hempergetnek le a völgybe róla. Csakhogy e vaskos kődarabok mint kavics és törmelék jutnak ki a mezőségre, mert a hosszú útban, melyet addig tesznek, széttöredeznek. Egykor a Száva a mai alsó város helyén folyt, de a patakok délnek szorították és balpartjának párkányát a mai sík mezővé növelték.
Most már a gátak közé fogott patakokat csatornákba, a legrakonczátlanabbat, a Medvešćakot meg épenséggel föld alá vezették, de azért a Száva még egyre távolodik a várostól, úgy hogy trnjei ága, mely még két évtízeddel ezelőtt is látogatott fürdőhely volt, ma már valóságos mocsár.
A Száva csak az őszi és tavaszi áradás alkalmával önti el a balparti részt. Hogy pusztításainak korlátot vessenek, hatalmas védőműveket terveznek. A város évről-évre jobban nő a síkon, és már most is vannak városrészek, a melyeket rendszerint elönt a víz. De még többet szenvednek a nyugatról keletnek számtalan holt-ág között levő közeli Száva-menti falvak, úgy mint Dolnje Vrabče, Horvati, Trnje, Žitnjak, Trnova és Resnik. A kiszáradó tócsák lázakat okozó párázattal töltik be a levegőt és első pillanatra észrevehető a hegyi és a síksági lakó közti különbség. Emez alacsonyabb, járása nem oly könnyü s nem oly biztos. Kevesebbet is jár, hiszen még a legszegényebbjének is saját fogata van, mert a lovak a tágas réteken és mocsaras mezőségen elég legelőt találnak. A hegyek között csak a tehetősebbje engedheti meg magának ezt a fényűzést, a melyet a Száva-menti lakó (posavanac) nélkülözhetetlen szükségnek tart. A nemes lótenyésztés nagy haladást tett, és vásárok alkalmával 500–600 forintos, sőt drágább fogatok is láthatók.
Miként a hegy és síkság közötti földrajzi ellentét élesen nyilatkozik Zágráb környékének külső alakján, akként osztja föl a parasztságot is egy, a várost nyugatról keletre átszelő választó vonal két egymástól teljesen különböző csoportra. E vonal éjszaki felén a sugár növésű szép hegyi lakó él, kinek a földbirtoka nagyon el van darabolva; dél felé a Száva-menti alacsonyabb mezőségen alacsony termetű emberfaj lakik, melynek sok a földje és a rétje. A hegyek között a nagy áldozatokkal fölújított szőlőmívelést űzik, a síkon ellenben a szarvasmarhatenyésztés a jövedelem fő forrása.
Ruházatban is különböznek egymástól. A termetes hegyi lakó szereti a magas szárú csizmát, és bár mindig gyalog jár, azért télen is csak könnyű kabátot vesz magára. A fürgébb a bocskort (opanka) kedveli és gyakori szekerezése közben hosszú bundával védekezik a hideg ellen.
De bármily elválasztólag hat is a természet e vidéken a gazdálkodásra és az életmódra, sőt a testalkatra is, mindamellett az egységes nyelv és a fajközösség egy és ugyanazon nép tagjainak bizonyítja a lakosságot.
