A Kanal, Gail és Lessach völgyei. Keller Ferencz Károlytól, fordította György Aladár
A Kanal, Gail és Lessach völgyei.
Keller Ferencz Károlytól, fordította György Aladár
Keller Ferencz Károlytól, fordította György Aladár
Karinthia délnyugati részében, mely vízválasztó a Fekete- és az Adriai tenger vidéke között, találjuk a sok részletében rendkivűl festői Kanal-völgyet, melyet egy részt a hegyi patakként előre törő Fella öntöz, mely Uggowitztól éjszakkeletre, az Uggowitzi Alpes és a Dürrer Wipfel nyergénél ered, Saifnitznál vízválasztót alkot és a Tagliamentóba siet, más részt a Gailitz, mely a kissé éjszakibb irányban folyó Gail felé fut.
Ha Pontebba olasz határállomásnál átmegyünk a Fella hídján, Pontafel osztrák határfaluba jutunk s azonnal megbámúlhatjuk az ellentétet, minőhöz hasonló csak a legritkább esetekben található; amott olasz, itt szlovén és német: az építkezés, az emberek, azok szokásai és erkölcsei. A kis falu, melyet hatalmas kőgát védelmez a Fella és a vele egyesűlő Pontebbana kiöntései ellen, keskeny völgymedenczében fekszik, melyet erdős hegyek koszorúja vesz körűl, a melyek meredeken emelkedve nyújtják föl festőileg alakúlt kúpjaikat a kék égboltozat felé.
Másként alakúl a vidék már feljebb a Fellánál fekvő Leopoldskirchennél. A lejtők kopárabbak; meredeken emelkedő sziklaóriások tekintenek komoran a völgybe; a féktelen hegyi patakok rettenetes munkáját nagy kövekkel és törmelékhalmazzal megrakott széles szürke vízmosások jelzik. A hegyi tájkép szeszélyes változatosságban kisér bennünket útunkban, míg a Talavai mellett levő régi zúzó-hámor közelében két, a sziklához fecskefészekszerűleg tapadt gerendaház vonja magára figyelmünket, melyeknél 1809-ben pünkösd hetében Hensel kapitány egy kis csapat hőssel mindaddig elzárta az útat a francziák előtt, míg ezek a derék katonák holttetemein át nem törtek ösvényt maguknak. Egy haldokló oroszlánt ábrázoló egyszerű emlékkő bizonyítja, hogy ezt a pontot a legutolsó vércseppig védelmezték.
Malborgethnél mindenha kész határőrként áll elébünk az újból épített, jól fölszerelt völgyzáró-erőd, mely a keskeny völgy fölött uralkodik, s melynek mindkét oldalán meredek hegyfalak emelkednek, a hol csak az ügyesen ugró zerge él, s a melynek vad csúcsait és fogait még a büszke sas kerűlgeti nagy körívekben. Uggowitznál hatalmas előhegyekkel az 1.369 méter magas Dürrer Wipfel nyomúl elő, mintha el akarná zárni a völgyet a vele szemben levő hegyóriásokkal, melyek odább azt a vadregényes szakadékot alkotják, melyen át a szabad hegyek vad gyermekeként a Seisera ömlik ki egy eget ostromló hegyekből s megközelíthetetlen sziklazugokból álló tömkelegből. A hatalmas Wischberg (2.669 méter) szintén egy nyúlványt bocsát itt a völgybe, melynek előfokáról kápolna tekint le. Ez a messze földön ismeretes Luschari búcsújáró hely, hol évenkint több ezer jámbor búcsús gyülekezik össze, hogy kegyes imáival a megragadó természeti szépség bámúlatát egyesítse.
Folytassuk útunkat tovább a Saifnitzi vízválasztón át Tarvis felé, mely a pompás alpvidék közepén fekvő mezőváros, a honnan kirándúlást tehetünk a Raibli völgybe. A Schlitza smaragd-zöld vize mentén kanyarog az út a völgytorkon át balról az 1.918 méter magas Königsberg alján, jobbról a csak kevéssel alacsonyabb Fünfspitze mellett Raibl bányáig és a környezete nagyszerűségéről méltán híres Raibl-tóig, mely mögött a Seekopf és Zottenkopf festőileg emelkednek. Ezen az úton tovább dél felé haladva eljutunk a Predilre, hol a túlparti völgyzáró-erőd fölött a hatalmas Mangart (Manhart) a háttérben nagy hatású lépcsőzetet alkot. Itt, ez elragadóan szép hegyi vidéken küzdött Hermann kapitány csaknem ugyan akkor, a midőn Hensel Talavaiban, s vérzett el harczosaival a hazáért, miután kis csapatjával, habár tudták, hogy egészen magukra vannak hagyatva, csodaszerű vitézséget vitt véghez. Itt is, miként Talavaiban, haldokló oroszlánnal díszített emlékkő hirdeti a derék osztrák katonák hősi dicsőségét. Nem ok nélkűl nevezték el ezt a franczia időkben oly sokszor megvívott helyet karinthiai Termopylaenek. Ha ezen történetileg és tájképileg egyiránt igen érdekes pontról visszatérünk Tarvisba és onnan a mesterileg épített műúton tovább vándorlunk, eljutunk Thörlbe és Maglernbe, hol azután az eddig szűk völgy kiszélesűl s hol ismét friss üzleti élet lüktet. A Gailitz, mely mellett haladtunk Tarvistól, nyugodtan önti hullámait a Gailba s ezzel befejezi a Kanal-völgyet, Karinthiának e természeti szépségekben oly rendkivűl gazdag részét.
A Seisera vidékéről.
Willroider Józseftől
Délkeletre attól a helytől, a hol a Gailitz a Gailba ömlik, van az alsó Gail-völgy főhelye, Arnoldstein, e kies fekvésű és történeti emlékekben gazdag zárda, hol a még romjaiban is merészen letekintő vár ragadja meg figyelmünket. Éjszaknyugat felé látjuk a 2.167 méter magas pompás Dobratschot, melynek kúpjáról az elragadott szemlélő messze széttekinthet a szép Karinthiába. A kelet felé folyó Gail lapályos medrében lomhán hömpölygeti hullámait a meglehetősen széles völgyön végig Mária-Gailig, hol a Drávába ömlik.
A Gail tekervényes folyása mellett haladunk a Strassfriednél elágazó országúton Feistritzba, melynek karcsú sisaktornya már a távolból csillámlik felénk. Az itt uralkodó egyhangúság mellett a vidéknek kevés vonzó részlete van. Az egyedűli érdekes a Windische Höhe fölött a Dráva-völgybe menő kocsi út, a melyen az egykor erre vezetett római út nyomait még föl lehet ismerni. Förolachtól délre mocsaras rétség van, közepén a rákokban gazdag Presseki tóval, melynek hullámaiban a dél felé kissé magasabbra emelkedő tekintélyes Eggerforst tükröződik vissza. Kisebb községek, magános tanyák váltakoznak most mohos rétekkel s az erdős, vagy kopasz hegylejtőkkel St.-Hermagorig, mely a közép Gail-völgy főhelye. E mezőváros a Gössering-szoros végén annak a széles Gail-völgygyel egyesűlése előtt fekszik s fölötte büszkén emelkedik a Gail-völgyi Alpesekben a meredeken fölnyúló 2.121 méter magas Spitzegel. A piacz közepén emelkedő dombon áll a templom; az egykor közelében állott várnak utolsó nyomai is eltűntek. St.-Hermagortól éjszaknyugotra az országút a Gössering idylli Gitsch-völgyébe megy át St.-Lorenzen és Weissbriach községeket érintve. A közeli Kreuzbergen a királyról nevezett Ferencz József magaslat szép kilátást nyújt a Weissenseere.
Ha a Gössering áttörési völgyén haladunk, midőn a jobboldali lejtőn Malendein várromjait látjuk meg, ismét a Gail vidékére jutunk, melyen fölfelé haladunk tovább. Éjszak felé a Gail-völgyi Alpesek egyik lejtő nyerge az 1.568 méter magas Hohenwarth-tal zárja el előttünk a Gitsch-völgyet Hermagorig, délen ellenben kilátásunk van a vad, szakgatott Trohkofelre, melyet Troger-Höhének is neveznek (1.856 méter) és a 2.198 méter magas Gartnerkofelre, a hol a nagyon keresett Wulfenia carinthiaca nevű növény nagy mennyiségben található. A fő úttól oldalt fekvő Tröppelach és Watschig községek szomorúan s homályosan tekintenek le, mialatt az utóbb említett község mellett a fékezetlenűl vad Oselizen-patak törmeléktömegét a völgyfenékben szétteríti. Watschig felett a Trögel-Oselizen-patak völgyében ősrégi út vezet föl a hegyen elhagyatott bányák és palakőtörések mellett a zord Reppwand alatt 1.657 méter magasságban fekvő rendkivűl festői, Bodensee nevű, három kis hegyi tóhoz, melynek kristálytiszta vizében a pisztráng vidáman szökdécsel. Szálastörzsű bükkfaerdőn át vezet az út előre, lassankint elveszve az utána következő havasi legelőkben, Nassfeld turista-menedékig, hol igen szép tájkép tárúl elénk s egyúttal régi átjáró vezet Pontafel felé.
Kötschach és a Polinigg.
Willroider Józseftől
Valamivel kisebbnek látszik, mint az előbb említett helyek, Rattendorf. Waideggtől kezdve a völgy némileg kiszélesűl, barátságossá és kellemessé válik. Buja zöld rétek és hullámzó vetések közé pompásan beágyazva feküsznek közel egymás mellett Tresdorf és Kirchbach községek. Az egészen közel meredeken emelkedő sziklafal sajátságos ellentétet alkot. Szép képet nyújtanak a Karni Alpesekben 1.881 méter magasságra emelkedő Kirchbacher Wipfel és a büszkén letekintő 2.189 méter magasságra emelkedő Kirchbacher Wipfel és a büszkén letekintő 2.189 méter magas Hochwipfel. Reissachon túl, melynek kápolnája magasan áll a házak fölött, attól éjszakra meglátjuk a 2.369 méter magas Reisskofel hatalmas tömegét, mely a meglehetős nehéz megmászást hasonlíthatatlanúl változatos kilátással jutalmazza, különösen valóban meglepő pillantást enged a Karni Alpesek lánczára. A Reisskofelből eredő Zizaurinse által létében fenyegetett Gundersheim faluból Grafendorfba jutunk, mely két törmelékdomb közé helyezve fekszik. A közeli magaslatról az erdőben félig elrejtve tekint le St.-Helena am Wieserberg tornya, a hol még ismernek egy kis kunyhót, a hol állítólag törpék laktak, kik a régi korban Reisskofelnél még aranyat ástak.
Félóra alatt elérjük Dellachot, melynek közelében egy előrenyomúló dombon van Gurina, melyet újabban az ott talált etruszk és római leletekről széles körökben emlegettek. Éjszak felé emelkednek a 2.252 méter magas Jauken erdőtlen lejtői, századokon át meglehetős gazdag ólom- és horganyércz-telep, ma azonban puszta, teljesen víz nélkűli hegyi talaj. A déli völgyoldalon a tömött 1.936 méter magasra nyúló Zollnerhöhe emelkedik, kiterjedt posványos fensíkján egy szép havasi tónak is tért engedve. A háttérben a festői Magas Trieb emelkedik. 2.200 méter magas sziklahomlokával.
Ha a völgyben St.-Daniel jelentéktelen falut Goldenstein vár romjaival elhagytuk, a Gail-völgy egyik legszebb vidéke tárúl elénk. Súlyos kalászú szántóföldek, buja rétek, zúgó erdők és sötétzöld ligetek gyönyörködtetik szemünket. A Gail jobb partjáról Waidenburg tornya és várromjai intenek át. Éjszak, nyugat és dél felé pompás hegyek koszorúja emelkedik; a völgyfenéken közel egymás mellett feküsznek Kötschach, Mauthen és Würmlach községek, valódi idyll, melyet a hegyek hatalmas óriásai látszanak őrizni. Itt látható a boglyas tekintetű Juckbühel (1.891 méter), a világoszöld havasi legelőkkel borított Auf der Mussen (1.945 méter), a Mauthner Alpe (1.785 méter), a Mooskofel szürke sziklaorma (2.254 méter), a repedezettnek látszó Cellonkofel (2.238 méter), a szarv alakúlag hegyesedő Kollinkofel (2.810 méter), a festőileg előrenyomúló Kellerspitz (2.799 méter) és a pompás alakú Polinigg (2.333 méter). Mélyen e hegyóriások alatt ásta meg sziklamedrét a Valentin-patak, több mint két óra hosszat tartó sziklaszorost alkotva s oly megragadó nagyszerű képekkel telve, minőkhöz hasonlókat, ily kis helyen összeszorítva, alig lehetséges másutt találni.
Az éjszak felé Gailberg nyergen át a Dráva völgyébe vezető országút mellett fekszik még a csínos Laas falu. Más út vezet Mauthenen át a Valentin-völgyben a Kreuzberg lejtői mellett a Plöken-szoroshoz. Hatalmas lombkoronájú bükkfák sűrű lombsátorral borítják az útat, kellemes félhomálylyá változtatva a nappali fényt, csevegő erek futkosnak előttünk s rövid folyás után miriád cseppé porlódva szét, a Valentin-szorosba omlanak. Mintegy három óra múlva érjük el a Plöken-szorost, mely nagy bemélyedés a Cellonkofel és a Kis Pal között; itt van az egyedűl járható átjáró Olaszországba. Szorosan és keskenyen kanyarog az út a szürke, sokszoros jégárnyomoktól barázdált sziklafalak között, melyek a tartomány határán természetes erődöt képeznek. Már a régi etruszkok itt vonúltak el keskeny ösvényeken dél felé s a rómaiak itt küldték cohorsaikat az éjszaki tartományokba. Már Julius Caesar átalakíttatta a keskeny hegyi útat kocsiúttá. 1809-ben a délről Felső-Karinthiába nyomúló francziák is használták ezt az útat, miután a kis osztrák védőcsapatot megverték. Ma a nagyszerű sziklaszorosnak majdnem közepén, befalazott csigához hasonlóan, áll az olasz pénzügyőr kunyhója, emlékeztetve az útast a vámtörvényekre.
Mauthen fölött a Gail-völgyben fekszik Wezmann régi ipartelep. Ma már csak egy pár füstölgő szénkemencze emlékeztet az egykor élénk iparra. Wezmann a Gail-völgy záró-pontja. Szoros, sziklás zugból tör itt elő tombolva a Gail folyó vize, mely azután vad hegyipatak gyanánt még a következő Lessach-völgyet is egész hoszszában végig futja. Csak a legújabb időktől fogva vezet egy „fenn nem tartott” szekérút ezen példabeszédszerűvé lett „72 árkos”, azaz mély vízmedres félre eső felső völgybe, hol mély hegyvágásokon kell az útnak egymásután be- és onnan kihatolnia.
A Lessach-völgy első községe, St.-Jakob, már jelentékenyen magasabban fekszik, mint a Lessach-völgy feneke s virágokkal gazdagon borított házaival valóban kellemes kép. A szemközti 2.378 méter magas Plenge fölmászásra csalogat, mivel magános fekvése bűbájos kilátást nyújt. Egy mély „árkon” át Kornatba jutunk; magasról int felénk a kápolna, míg a kocsiút mellett gyanta illatú fenyőerdő tövében a „Bierbaum” korcsma hivogat rövid pihenésre. Egy tekintet délre a vadregényes Wolayi völgyet mutatja, melynek kezdetén leirhatatlanúl nagyszerű hegyi képben rejtőzik a sötét Wolayi tó, mely rendesen csak július közepén szakgatja szét téli jégborítékát.
A most következő Liesing falunak alig van nevezetessége; de a tájkép, egy felől a Lumkofel, más felől a Frauenspitzen, nagyon megtekinteni való. St.-Lorenzennél, mely a szűk völgy gyöngye, örömest állapodunk meg, hogy smaragdzöld rétek és magános szántóföldek között fekvő falut, a magasra fölnyúló Alpeseket és a pompás 2.114 méter magas Genskofelt megnézzük. Bájos kilátás nyílik a Hochweiszsteinról is (Monte par alba), mely mint a Karni Alpesek legmagasabb csúcsa (2.690 méter), már Olaszországban van és a melynek hatalmas jégár-homloka valóban pompásan tükröződik az aranyos napfényben. Oldalról egy elkülönűlve álló hegyről Frohn kápolnája köszönt bennünket, a honnan az egész Lessach-völgyet s még mélyen lenn a Gail-völgy egy részét is megláthatjuk.
St.-Lorenzentől egy fél óra alatt érünk Mária-Luggauba. A csínos kis házak fölött, mint született úr, trónol a szerviták tágas kolostora. A templomban csodatevő Mária-kép van, a „Luggaui Boldogasszony”, mely évenként nagy számú bú-bajos embert gyűjt maga köré, hogy ott német, szlovén és olasz nyelven mondják el a földi lét panaszait. Nem messze a falutól a „Zur Wacht” czímű korcsma mellett van Tirol felé Karinthia tartomány határa, s jelen vándorlásunk czélpontja.
A Wolayi tó.
Willroider Józseftől
